Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-27 / 73. szám

1995. március 27., hétfő HAZAI HOL-IMI Hírközpont a faluban A bodza még az alma hegemóniáját is felülmúlhatná a településen Ebéd előtti diskurzus a gondozási központban A szerző felvétele Pócspetri (KM) — A történe­lem átviharzott a falun, magá­val sodorva embereket, derék­ba törve sorsokat, meghurcol­va ártatlan ifjakat. Aggatott címkét a településre a hatalom megszilárdítására irányuló po­litikai akarat, s a rendőrgyil­kos jelzőt csak a rendszervál­tozás utáni perújrafelvétel nyomán született felmentő íté­letek moshatták le Pócspetri­­ről. Ma, amikor a verőfényes tavaszi napsütésben szellő ci­rógatja az arcunkat, míg Pata­ki László polgármesterrel sétá­lunk a faluban, mintha mindig a világ legbékésebb zuga lett volna ez az alig 2000 lelket számláló község. Nyugdijasszövetség A hírközpontot általában tele­foncsörgéssel, zakatoló telex­gépekkel, viliódzó számítógé­pekkel képzeli el a Híradón nevelkedő ember. Ám jöjjön Pócspetribe, és itt feltétlenül a gondozási központot keresse, mert nincs olyan hír a faluban, amit itt ne tudnának. S ami itt nem hangzik el, az valószínű­leg nem is fontos. Megerősíti ezt Kremper György né, Erzsi néni, aki már 1978 óta múlatja itt az időt. Májer Antal, Krasz­­nai Ignác véleménye szerint nem ismerik a magányt, az ün­nepeket is közösen köszöntik Tamás Józsefné vezető irányí­tásával. Az újraszülető föld il­lata, a napsütés ereje letéteti velük a keresztrejtvényt, ki­kapcsolják a tévét, a videót és sétálgatnak a kertben. Már csak ezt kell kicsinosítani, a felújított épületet ugyanis március idusán avatták. Aki csak teheti, a ház körül szorgoskodik. Végvári József nyugalmazott matematika-fi­zika szakos tanár a szomszéd­ban, a fiáék kertjében festeget. Mementó Alapítvány Napsütötte szobában telep­szünk le, a palotapincsi be­fészkeli magát az ölembe és orrával követi a sorokat. Meg­hitt csend vesz körül. A tanár úr, aki nemrégiben még az al­polgármesteri tisztet is betöl­tötte, belépett a nyugdíjasszö­vetségbe. — Ha semmi más haszna nem lenne, csak annyi, hogy havonta egyszer találkozunk és megbeszéljük az időseket érintő dolgokat, már az is előny — összegzi gondolatait Végvári József. — Gondjaink mellett azonban Pócspetri közéletéről, az annyira áhított falumúzeum létesítéséről be­szélgetünk. Szeretném össze­gyűjteni a népi használati tár­gyakat. Végvári tanár urat nemcsak a múlt, a jelen, hanem a jövő is foglalkoztatja. Kuratóriumi el­nöke a Mementó Alapítvány­nak, még a tiszteletdíját is be­fizette az alapítványba. Azo­kat a diákokat támogatnák be­lőle, akik felsőfokú tanintézet­be járnak és szeretnék a szülő­falu szellemi életét előbbre­mozdítani. De az iskolaálla­mosítás során sérelmet szen­vedett kartársaikat is ily mó­don segítenék. Tervük bőven van, az anyagiak azonban szű­kösek. Vagyonmegosztás Aki nem járatos a faluban, vi­gyázzon, mert észre sem veszi és Máriapócson találja magát. Az egyik ház még Pócspetri, a másik a város területén fek­szik. Ez a közelség és a hason­ló gondolkodásmód adja, hogy több feladatot közösen akar megoldani a két önkormány­zat. Bár az egykori társközség orrolhatna a még mindig nem lezárt vagyonmegosztás miatt. Az igazság hajszolása helyett Pataki László polgármester in­kább azt nézi, mi az, amit Pa­­lóczi Lajosné máriapócsi pol­gármesterrel közösen tehetné­nek a valóságban eggyévált, de közigazgatásilag különálló településekért. Most a szenny­vízelvezetés megoldására nyújtottak be közösen pályá­zatot. S ha a polgármester dé­delgetett álma valóra válik, Pócspetriben, de még a kör­nyéken sem kell a munkanél­küliségtől tartani. A vidéken ugyanis rengeteg bodza terem, eddig a begyűjtött bodzát egy miskolci felvásárló révén jut­tatták el az arab országokba. Ha sikerül, közvetlenül tőlük kerülhetne a méregtelenítő anyaga és sok más tulajdonsá­ga miatt gyógyhatásúnak szá­mító bodza, nyersen, szárítva és feldolgozva a Közel-Kelet­re. Pataki László megkockáz­tatta: még az alma hegemóniá­ját is felülmúlhatná a bodza... A természet ölelésében Kedves Olvasónk! Ha hatnapi szelvényt (hétfő­szombat) kivágva együtt április 5-ig beküld, akkor részt vesz heti ajándéksor­solásunkon. (Ezen könyvju­talmat, KM-előfizetést és más ajándéktárgyakat nyer­het.) Egyben jogot nyer a havi sorsoláson történő rész­vételre, amelyen a fődíj pá­rizsi, illetve franciaországi társasutazás. Játékunk három hónapos. (E heti megfejté­sek az április 1 -jei számban.) Cím: Kelet-Magyarország Szerkesztősége 4400 Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3-5. X-eljen — nyerhet! A Kölcsey írta nemzeti himnu­szunkat kinek a megzenésítésé­ben énekeljük ? □n Bihari János □H Lavotta János □a Erlal Ferenc A megfejtő neve: Címe: Levél Horn Gyulának, várják Habsburg Ottót Pócspetri (KM - T. K.) — Levelet írt Horn Gyula mi­niszterelnöknek két hete a polgármester, mert már képtelen tétlenül szemlélni, hogy a munkanélküliek jö­vedelempótló támogatását nem igazságos szempontok szerint folyósítják. Nem­csak a „fent” hozott dönté­sek „lent” jelentkező vissz­hangja, az égbekiáltó el­lentmondások miatt raga­dott tollat Pataki László, hanem egyúttal azt javasol­ja: ne írják elő, hogy milyen szempontok szerint és mi­lyen mértékben adják ezt a támogatást, mert akkor az önkormányzat postássá degradálódik. Bízzák rá az önkormányzatra, hogy rá­szorultsági alapon mérle­geljék a támogatásnak ezt a formáját. A nemzetközi diplomácia is megismerheti Pócspetri nevét, mert dr. Irinyi György, a kémiai intézet kutatója — az ő családi kas­télyukban található a pol­gármesteri hivatal — köz­vetítésével jutottak el Habsburg Ottó hoz, akinek a titkársága udvarias vá­laszlevélben köszönte meg a meghívást és egyben tu­datták, hogy ez évi elfog­laltsága miatt már nem, vi­szont jövőre a tervek sze­rint Habsburg Ottó Pócs­petribe látogat. Nem mindennapi lehető­ség egy szabolcsi falunak... A környezet és az ember kapcsolata az elmúlt évszázadokban (1.) Reszler Gábor Nyíregyháza — „Ha vissza­képzeljük azokat az időket, mikor a kultúra vidékünknek régi, természetes báját még nem törölte le, be kell látnunk, hogy sok érdekes adat ment veszendőbe a tudományra nézve állat- és növénytermé­nyeinket illetőleg. Ma már csak halvány sejtelmünk lehet arról, hogy mi volt itt addig, míg az ember nem vette el ke­nyerét eltűnt vizeink birodal­ma lakóinak, hogy a tőzegből humuszt formáljon és a rajta hasított barázdában kenyeret termeljen.” — így írt az 1900- ban megjelent Szabolcs vár­megyei monográfia szerzője a természetátalakító munkák következményeit számba vé­ve. Néhány emberöltő alatt va­lóban gyökeres változások ját­szódtak le ezen a tájon: a fo­lyók járását megzabolázták, az ezerarcú vízivilágtól a földet elhódították, az áradások miatt korábban nehezen megközelít­hető galériaerdőket szekerce­­lárma töltötte be. Az emberi szándék és akarat diadalmas­kodott — írták a természet bir­tokba vételéről. Csak napja­inkban, az iparszerű termé­szetrombolás következménye­it tapasztalva, kezdünk rá­döbbenni arra, mennyire os­toba és szűklátókörű a termé­szet „leigázásáról” vallott nézet. Elérkezett az ideje, hogy új­rarendezzük természet és em­ber kapcsolatát. Ebben az ön­vizsgálatban, az ember és ter­mészeti környezete közötti harmonikus viszony megte­remtésében kíván segíteni egy új tudományág, a történeti ökológia. Vizsgálódásának középpontjában az áll, hogy az ember az évszázadok folya­mán miként alakította ki együttélését a természettel, mennyiben ismerte fel a ter­mészet törvényszerűségeit, hogyan igyekezett egyensúly­ba hozni igényeit a természet szabta lehetőségekkel. A törté­neti ökológia abból az egysze­rű felismerésből indul ki, hogy a természet védelme, az alkal­mazkodóképesség a természe­ti körülményekhez egyidős a civilizációval. A történeti öko­lógiai kutatások hazai meg­­gyökeresedésének örvendete­sen egyre több példáját talál­juk. Jelen sorozatunkkal csu­pán annyi lehet a célunk, hogy felvillantsuk a tájunkon bekö­vetkezett változásokat, termé­szet és ember egymásra hatá­sának következményét. Hajlamosak vagyunk zord­nak, vadnak tekinteni az év­századokkal korábbi termé­szeti állapotokat. Eleink aligha osztanák véleményünket, ké­nyelemféltésből fakadó néze­tünket. A termelő életmódra áttérő ember évezredekkel ez­előtt lakhatónak ítélte vidé­künket. A X-XI. században megtelepültek számára is a Nyírség talajai közül a Kisvár­­da-Nyírkarász vonaltól nyu­gatra található mezőségi talaj, valamint az ettől keletre lévő rozsdabarna erdőtalaj volt vonzó, itt alakultak ki az első települések. A társadalom megjelent tájformáló tényező­ként, de Frisnyák Sándor megállapítása szerint a népes­ség környezetre gyakorolt ha­tása a honfoglalás előtti év­századokban még nem volt je­lentős. A művelés alá vett te­rületek időben és térben foly­ton változtak, nem alkothattak összefüggő kultúrtájat. A táj­változás, „a nyírségi életkamra gazdasági birtokbavétele a honfoglalás és az államalapí­tás korában indult meg és hosszú időn át tartott.” Nagy erdőirtások kezdődtek, így például Németh Péter vizs­gálatai szerint a szabolcsi föld­vár építéséhez 5-6000 hektár erdőt irtottak ki a Nyírség pe­remén és a Tisza ártéri síksá­gán, ami jelenlegi erdőállomá­nyunk bő tizedének felel meg. Látható, a természetátalakítás — erősebben fogalmazva a természetrombolás — kezde­tei vidékünkön is a messzi múltba nyúlnak vissza. A lete­lepült ember azonban még évszázadokon át harmóniában élt a természettel. A természeti erőforrások kíméletlen kihasz­nálása először a XVII-XVIII. századi erdőirtások és a túlle­­geltetés következményeként a Nyírségben bosszulta meg magát: mozgásba lendült a fu­tóhomok. A szántóföld- és le­gelőnyerési szándék ellenére a XVIII. század végén a Szat­­már-Beregi síkság több mint felét, a Nyírség közel egyhar­­madát még erdők borították. A kiterjedt erdőségek mellett ál­landó és időszakos vízfelüle­tek szűkítették a szántókat, legelőket, a falvakat pedig mocsarak, lápok és nádasok áthatolhatatlan világa övezte. Természet és ember változ­­hatatlannak hitt kapcsolatában azután új színt hoztak a török időkben elnéptelenedett fal­vakba települő szorgalmas, tö­rekvő svábok, az iparkodó tir­pákok. A XVIII-XIX. század fordulóján a gyarapodás új út­jait kereső szemléletmód pe­relni kezdett a régivel és elő­készítette a következő évtize­dek nagy természetátalakító munkálatait. A földrajzi kör­nyezetet szolgálatába állítani igyekvő akarat azonban újra és újra megtanulta tisztelni az elemek erejét. Az átgondolat­lan beavatkozások rendre rá­ébresztették az itt élőket arra az igazságra, hogy csak a ter­mészettel karöltve és nem elle­nében érhetnek célt. Amikor még harmóniában élt a táj... Harasztosi Pál felvétele Cipőüzemet... ...működtet egy vállalkozó: a tsz melléküzemágaként ismert cég még 10-15 em­bert vehetne fel, ha egy tűzőgépet vásárolnának. 1(KM) A dohánytermesztés ...jelenti sok pócspetri csa­lád megélhetésének a for­rását. Még azok is igénybe veszik a termelőszövetke­zet szolgáltatásait, akik nem tagjai a közös gazda­ságnak. (KM) Eltűnt... ...20-25 család földje a ha­gyatékolás során. A polgár­­mester szerint a nyilvántar­tás és a tulajdonosváltozá­sok adatai nem mindig kö­vették a valóságot, s ezért állhatott elő ez a furcsa helyzet. (KM) Kerékpárút... ...védi a két keréken köz­lekedők biztonságát: tavaly 2271,5 méteren alakították és táblázták ki a kerékpáru­tat. (KM) A varrodában... ...negyven asszony és lány bérmunkában varr ruhákat a DIRUVÁLL megrendelé­sére. Még mindig alkal­mazhatnának 5-10 mun­kásasszonyt, ha a munka­nélküliekek számára elég vonzó lenne a szalagszerű termelés. (KM) Névnapi zsúrt tartottak a pócspetri óvodában Szollár Katalin óvónő (fehér köpenyben) vezetésével. Régi, szép szokás, hogy a gyerekek névnapjukon, születés­napjukon köszöntik egymást, ezzel is gyakorolva a társadalmi illemszabályokat Tóth Kornélia felvétele Az oldalt összeállította: Tóth Kornélia

Next

/
Oldalképek
Tartalom