Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-25 / 72. szám
1995. március 25., szombat HATTER szag 3 Ha a szív fontos üzenetet küld A nyíregyházi mentőszolgálatnál bevezetett rendszer a betegekért jött létre Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Ha az ember bajba kerül, az időben érkező, szakszerű segítség az életét is jelentheti. A diagnózis felállításához azonban olykor nem csak a gyorsaság, az orvosi tudás, de komoly műszerek is szükségesek. Utóbbiak terén lépett nagyot mostanában Szabolcs-Szatmár- Bereg, amikor a szív-fax rendszer számos településen, számos mentőkocsiban és rendelőben működésbe kezdett. — Nemzetközi és hazai sikernek örvend a Nyíregyházán közelmúltban kifejlesztett szív-fax rendszer — mondja dr. Zsonda László, a megyei kórház főorvosa, az egyik ötletgazda. Eddig húsz helyen A hazai érdeklődést bizonyítja, hogy már megyénkben is közel húsz helyen használják ezeket az ekg-fax készülékeket, melyekkel hálózati telefonvonallal, illetve rádiótelefon segítségével lehet eljuttatni a szív állapotáról készített ekg jeleket a nyíregyházi kórház prevenciós központjához. A módszer megyebeli kiépítése és elterjesztése a Magyar Szív Alapítvány szűrőállomásai országos hálózatának köszönhető. A fejlesztés célja a szív és érrendszeri betegségek gyors diagnosztizálása, a megfelelő helyszíni sürgősségi betegellátás, valamint a gyors, szakszerű mentőszállítás révén e betegségek miatti halálozás mértékének a csökkentése is. Az utóbbi hetekben szerelték be a nyíregyházi mentőállomás két Mercedes típusú rohamkocsijába a rádiótelefon rendszerrel működő ekg-fax Szerencsére nem ez a jellemző, így megmarad a lehetőség, hogy induljon a mentő, s vele a segítség, hogyha a szív faxa szól... Elek Emil felvétele készülékeket. A két mentőgépkocsi korszerűsítése a megyei önkormányzat, illetve a Tiszavasvári Alkaloida támogatásával valósulhatott meg. Az alapítvány célul tűzte ki, hogy minden mentőállomáson legalább egy mentőgépkocsit felszerel ezzel az életmentő ekg-fax rendszerrel. Ennek megvalósítására felajánlásokat gyűjt az egyes mentőállomások részére. Zsebbe nyúlnak A helyi önkormányzatok támogatásával a megyei prevenciós programhoz eddig Tiszavasvári, Rakamaz, Nyírtelek, Dombrád, Balsa, Máriapócs, Pócspetri, Nagykálló, Záhony, Ibrány, Mátészalka, Nyírlugos, a nyíregyházi MÁV állomás rendelője, valamint Kemecse egészségügyi központja csatlakozott. Jelenleg kiépítés alatt áll a rendszer Vasmegyer és Lánya háziorvosi rendelőiben. A felsorolt helyeken működő orvosi rendelők a kiépített állandó kórházi kapcsolat révén szakrendelői színvonalat nyújtanak a helyi lakosoknak. A megyei kórház ezzel az új prevenciós szemlélettel kívánja támogatni a területen dolgozó orvos kollégák munkáját, és javítani a vidéki lakosság egészségügyi ellátását. — A készülék olyan, akár egy könyv: elkészíti és tartalmazza a beteg EKG-leletét, s ez a lelet a technikának köszönhetően a kórház felvételi osztályának bármelyik telefonjára rácsatlakoztatható — mutatja be az új módszert dr. Vraukó Tamás megyei mentőfőorvos. Az ott dolgozó szakorvos leolvassa és kiértékeli a leletet, s beolvassa a szükséges terápiát is. Ugyanez az eljárás, ha a mentőben, az árokparton, vagy éppen a kombájn mellett kell a szakembernek ellátnia a beteget. Tökéletes segítség akkor is, ha már nyilvántartott, gondozott betegének állapotában tapasztal az orvos változást, s konzultálhat a kórházzal, a betegnek pedig nem kell utazgatnia. Mentősök öröme Az Országos Mentőszolgálat nyíregyházi mentőállomásán azt is megtudtuk: a megyében összesen tizenkét mentőállomás és hetven mentőautó áll rendelkezésre, közöttük jelenleg hét Mercedes, egy rohamkocsi és hat esetkocsi található Bár a pénz ehelyütt is kevés, szerencsére segítenek egyes cégek, vállalatok és az önkormányzatok, utóbbiak közül nem kevesen igen sok pénzt áldozva arra, hogy a települések lakói megfelelő orvosi ellátáshoz jussanak. Mint Vraukő főorvos mondja, ha az önkormányzatok nem így gondolkodnának, némelyik mentőállomás lehúzhatná a rolót. Új kertvárost építenek majd Nyírteleken Nyírtelek (KM - T. K.) — Nehéz helyzetbe kerülne a nyírteleki önkormányzat, ha szilárd burkolattal akarná lefedni valamennyi útját. A 14 tanyát is magába foglaló település teljes úthálózata 220 kilométert tesz ki, ebből a belterületen található az utak 70 százaléka. Arra viszont joggal büszke Ratkos Mihály polgármester, hogy valamennyi tanya megközelíthető szilárd burkolatú bekötőúton. Anyagi lehetőségeiktől függően folytatják az útburkolást. A tavalyi év nagy feladata volt a szennyvízhálózat megépítése. Húszmillió forintért építettek egy derítőt, és ugyanennyiért vezetéket. Ha az idén nem fejezik be a hálózatot, akkor jövőre is pályáznak központi forrásokra, hogy az infrastruktúrával egyébként jól ellátott településnek ne kelljen nélkülöznie ezt a szolgáltatást sem. A telefon jelenti a másik nagy gondjukat. Átmenetileg nyolc nyilvános telefont szerel fel a MATÁV ez év júliusában. Most 700 igénylőt tartanak nyilván, s ha a tervek szerint alakul minden, akkor 1996-ban megcsörrenhet a telefon a lakásokban is. A költségvetés hiányával Nyírteleknek is szembe kell néznie, az idei 196 millió forintos költségvetésből még 23 millió forint hiányzik. A polgármester véleménye szerint a gázrészjegyek eladása, a patika privatizációja, a régi szolgálati lakás értékesítése és a tűzoltószertár eladása mérsékelheti a települési önkormányzat gazdálkodásának gondját. Az 1952-ben önállósodott, szépen gyarapodó település hirtelen fejlődésnek indult, amikor a fillérekért megvehető telkekre tömegesen építkeztek az önálló otthonra vágyók. Nyíregyházáról is sokan költöztek ki pár éve a jó 10 kilométerre fekvő Nyírtelekre. Most hasonló kertvárosi rész kialakítását tervezik. A közművesítésre 1996-ban kerülne sor, az azonban még nem dőlt el, hányféle közmű lenne a mintegy 70 telken. A kicsiny, lakótelepi presszóban állóhely is alig akad. Kifőve, izzadton furakodok a hétvégi sörözők tömegében a pult felé. Ki gondolta volna, amikor reggel nyakamba vettem a várost, hogy a tavasz épp a mai délelőttre időzíti első látogatását. A kabát már a boltokat járva is zavart, később a piacon, a langyos napsütésben egyenesen fojtogatott. Mi sem természetesebb hát, hogy szenvedéseim enyhítendő, még jutalomból is, amiért bevásároltam a családnak, engedélyeztem magamnak egy pohár sört. Aranyló kincsemmel a kezemben a helyiség sarkába húzódok, hogy kikerüljek a nyüzsgés fősodrából. Belekortyolok a sörbe, kifújom magam, s szétnézek: imboly-Egy hullámhosszon gó vállak, hadonászó kezek és persze hangos viták, mindenféle. Itt üzletről és pénzről folyik a szó, amott autókról, fociról. A szokásos témák. A szemközti sarokban, jóval a fejek fölött egy kisképernyős televízió szól. Nem szeretem a bekapcsolt tévét az ilyen helyeken. Nyugodtan nézni úgysem lehet, a hangzavart pedig csak növeli. Ezúttal azonban a képernyőn ragad a szemem. Egy erdélyi származású festőművész beszél sorsáról, szülőföldjéről, közben festményein pásztáz a kamera: tájképek hegyekkel, erdőkkel, völgyekben megbúvó falvakkal. Az idős festő elmondja, hogy ihlető hatással volt rá Áprily Lajos Tetőn című verse. Újra képek, erdélyi tájak láthatók, s közben a mester hangja hallatszik: „Tekintetem szárnyat repesve bontott, / átöleltem a hullám-horizontot / s tetőit, többet száznál és ezernél — Is titokzatos szót mondtam akkor: Erdély..." ' Kellemesen érint az idézet. Aprily költészetét magam is szeretem, ezt a versét pedig könyv nélkül tudom régóta. A festmények s a szavak rég feledett hangulatokat, emlékképeket hívnak elő bennem. Önkéntelenül széttekintek: van-e társam a hirtelen örömben, mond-e látvány s az idézet másnak is valamit. Végigpillantok a helyiségen: mindenki mással van elfoglalva, a tévére senki se figyel. Aztán távolabb, a hangos csoportoktól hozzám hasonlóan elhúzódva egy fiatal párt veszek észre. Narancslével telt pohár a kezükben, egymáshoz simulva nézik a műsort. A fiú mond is valamit a lánynak, fejével közben a készülék felé int, majd érdeklődő arccal újra a képernyőre függesztik a szemüket.-m- y átmégis...—nyugtái—i zom a látottakat, s X X jólesik, hogy a fiatalok is megvárják a műsor végét. Egyszerre indulunk kifelé. Az ajtónál ők jobbra fordulnak, én balra. Viszontlátásra!— szólnak utánam félhangosan. Viszontlátásra! — intek feléjük a tavaszi verőfényben. Réti János Alapszerződni vagy nem alapszerződni? Ez volt itt a kérdés hetek óta koalíciós és kormánypárti megfogalmazásban. Nem említve azt az apróságot, hogy a „szomszédoknak" is volt némi latolgatnivalójuk a dologgal kapcsolatban. Végül aztán az egyik egyezség, pontosabban aláírás az előre remélt időben megszületett és könnyen lehet, hogy Európa és nem kevéssé Amerika számára ez volt a fontos, szemben azzal, mi van leírva és melyik fél mennyire készül azt betartani. A nemzetközi szerződések hasonlatosak a telefonkönyvekhez. Annyiban, hogy már elkészültük pillanatában módosítani lehetne mindazt, ami bennük írva vagyon. Csak hát így soha nem készülnének el! Se a telefonkönyvek, se a szerződések. Ha nem csalódom, a szerződések nem arra szolgálnak — amióta történelem a történelem — ,hogy pontról pontra betartsák őket, hanem, hogy a betartás értelmezéséről a felek elvitatkozhassanak az idők végtelenségéig. Ilyen folyamatos párbeszéd jogalapját viszont csak szerződés teremtheti meg. Ezért hát a leírt pontok közel sem olyan súllyal esnek a latba, mint maga az aláírás! Az egymás iránti jószándék tárgyiasulása. Itt, közép-keleti égtáján Európának, talán jó lenne az agykontroll magyarországi apostola által a ívben elmesélt pedagógiai módszer alkalmazása, amit egy iskolai osztályban próbáltak ki, talán Amerikában. Vagyis: országonként küldeni mondjuk az Európa Parlamentnek egy felsorolást, benne azokkal a tulajdonságokkal, nemzeti erényekkel, eredményekkel, amit nagyra tartanak, őszintén becsülnek a „szomszédokban”. Ezt ott országokra bontva összesítenék és a listákat megküldenék az érintetteknek. Nem is volna más hátra, mint a jegyzéket mindenütt „kiszivárogtatni” a közvélemény számára. És szép lassan kezdene megváltozni a „környék” légköre. Növekedne a felek önbizalma, ebből következően a mások iránti bizalma is. Szerződésen innen és túl! Harapófogóban... Ferter János rajza Kom ni entá r Fagyasztóláda Máthé Csaba Ahogy telnek az új évben a hetek és a hónapok, kezdem azt hinni, hogy az egész ország egy jó nagy fagyasztóládához hasonlít. A kulcsszó ugyanis manapság az, hogy befagyasztjuk. Válogatás nincs, jöhet minden sorra: export, import forint- és devizaszámla. Mintha mindent csak mélyhűtött állapotban tudnánk kezelni és a megoldottfeladatokat be gyűrnénk egy fagyasztóládába. A befagyasztás önmagában azért még kevés, hiszen a közvéleménynek nem lehet spontán bejelentve eladni, mert fagyasztott állapotban senki nem szereti. Ehhez a fogalomhoz szervesen hozzátartozik a cáfolat és az ígéret. Csak úgy megszellőztetik, hogy befagyasztják a forint- és a devizaszámlákat, mert már e téma körül úgyis régóta olyan nagy a csend. Majd gyorsan cáfolják a hírt és elsősorban azzal foglalkoznak, már megint ki volt a kotnyeles. A cáfolattal egy időben elhangzik egy ígéret is, mely szerint ezt aztán soha..., meg hogy gondolják. Ez az a pillanat, amikor az állampolgárok többsége azt mondja: hagyjuk már ezt a befagyasztott állapotot, vagy melegítsék fel a témát és tálalják azon nyomban felforrósított állapotban, de ne szórakozzanak velünk. Persze azon sem lennék meglepődve, ha mindez valóban kacsa volt, egyszerűen a politikai színfalak mögül bedobtak egy újabb témát és várták, vajon mit szól hozzá a kormány. Végül is azt kapták, amit amúgy is vártak. Mindenesetre a tény az tény, erre a cáfolatra és ígéretre több millió márka értékben kapkodták ki a betétek egy részét a devizaszámla-tulajdonosok az országban. Forintért nem igazán akarják eladni, mert eddig is azért tartották devizaszámlán a betétjüket, hogy kivédjék az egyre inkább növekvő forintleértékelést. A matrac alá gyűrni megint bizonytalan, mert erről mások is tudhatnak és különben is, a falnak is lehet füle. Most vagy kiviszik külföldre és elhelyezik kinti számlán, vagy rettegve őrizgetik jéghideg, fagyott kézzel és azon dilemmáznak, vajon mikor lehet kiolvasztani ezt a nagy, irdatlan fagyasztóládát. X ^ Talán listázni
