Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-23 / 70. szám

1995. március 23., csütörtök HATTER Egy kis belvárosi irodaházaló Ha minden terv valóra válna Svájc is lehetnénk • Főbérletek és albérletek Bartha Andrea Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Min­den városnak vannak ar­culatmeghatározó épületei, amelyről azonnal felismer­hetők. Nyíregyháza sem ki­vétel ez alóí. Hogy épí­tészeti szempontból ezek mennyire értékesek, ne fir­tassuk, befektetésnek min­denesetre (legyen szó akár tulajdonlásról, akár bérle­ményről) kiválóak. Szimbó­lumértékük sem elhanyagol­ható: régi és új funkcióik a társadalmi-politikai-gazda­­sági változások tükrei. Kí­vülről szinte változatlanok, de nem is a múlt, inkább a jelen és a jövő iránti kíván­csiság vezetett bennünket, amikor bekopogtattunk né­hány iroda- és székházba. A társadalombiztosítás nem is oly régi székháza például a Zefírusz Kft. tulajdonába ke­rült. Jelenleg üresen áll. A pin­cétől a padlásig 2800 négyzet­­méter hasznos alapterületű in­gatlan jövője majdnem biztos. Bank bank hátán A tulajdonos a jelenlegi tervek szerint bankszékházat szeretne belőle kialakítani. Bár nyitot­tak más jellegű hasznosításra is — s fel is merült többféle el­képzelés, akár az épület meg­osztásának révén is, ugyanis egyben elég nagy. A földszin­ten klasszikus szupermarket kaphatna helyet. Sajnálták fel­aprózni a belső teret, ez mind a gazda, mind a használó szem­pontjából költséges is lenne. Tárgyalásban állnak több bankkal az eladás ügyében, ám ha mégsem ezé a profilé lenne a jövő, nyilván bérle­ményként hozná a legtöbb hasznot. A kft. egyik vezetője, Szécsényi Péter szerint min­denképpen jó vételt csináltak, hiszen a belvárosi ingatlan ér­ték- és inflációálló. S ha már a társadalombiz­tosítást említettük, nézzük, hol és hogyan laknak ők... A társa­dalombiztosítás szerkezetének és szervezetének megváltozá­sa, a munka, a feladatok több­szörösére növekedése követ­kezményeképpen az eddigi két ág térben is kettéválik. A nyugdíjbiztosítási pénztárnak azon részlegei, melyek köz­vetlen kapcsolatban állnak az ügyfelekkel, egyelőre ott ma­radtak a Vörösmarty téri iro­daházban. A többiek munkája és az ellenőrzés, a pénzügyi vonal — valamivel több mint ötven munkatárssal — ideigle­nesen albérletbe költözött a Nyírfa térre, a Mezőbankhoz. Az ideiglenesen, egyelőre, át­menetileg szavak a jövőt sejte­tik. Virág Gyula, a nyugdíjbiz-KM-montázs, Harasztosi Pál felvételei l tosítási pénztár megyei veze­tője megerősítette a hírt, mi­szerint a Szabadság téren új székházat építtetnek. Illetve nem ők és nem annyiért, amennyiről a szóbeszéd szól, azaz nem 180, hanem körül­belül 100 millióért. Szerinte hosszú távon kifizetődőbb a szeptember végére megvaló­suló beruházás, mint bérleti díjat fizetni. Arról nem tud, hogy az országos szinten szü­letett döntést milyen szempon­tok vezérelték... A Szarvas utca elején a volt pártház jelenleg az Északke­let-Magyarországi Regioná­lis Fejlesztési Kft. tulajdona. Mint azt Kuritár András el­mondta, az épületnek megkö­zelítőleg negyven százalékát nem sikerült még felújítani. A helyiségek mintegy nyolcvan százalékát bérbe adták, itt ka­pott helyet többek között a földhivatal egy része is. To­vábbra is keresik azt a vál­lalkozót, aki a kilencedik szint fölött, a nyitott részen vendég­látóipari egységet üzemeltet­ne, illetve a földszinti nagyte­rem és a konyha újrahasznosí­tása is napirenden van: pilla­natnyilag egy banknak aján­lották föl, ha ők mégsem ve­szik bérbe, lehetséges, hogy újra megnyitják a konyhát, esetleg valamilyen szabadidős központot alakítanak ki ezen a területen. Fővonal nélkül A Mártírok terén található iro­daház társasházzá alakult; húsz-harminc közötti a tulaj­donosok száma. Az arra járók figyelmét mostanában nagya­rányú átalakítás ragadhatja meg: portált nyitottak az Októ­ber 31. tér felé néző alacso­nyabb épületen, illetve a ma­gasabb irodaház oldalán is. Ennek magyarázata, hogy az eddig is ott működő egyik bank terjeszkedik, a meglévő 60 négyzetméteres helyiségé­hez vásárolt még 180-at, s kü­lön feljáratot alakítanak ki az Október 31. tér felől. Nekünk, nyíregyháziaknak már nem is tűnik fel, de az ide­geneknek a belvárosban sétál­va azonnal szemet szúr a Hő­sök terét lezáró zöld irodaház. Az épület az önkormányzaté, s bérlet útján hasznosítja — il­letve csak próbálná hasznosí­tani, ha lennének rá jelentke­zők. Még a földszintet és az el­ső emeletet sikerült is bérbe adni, a másodikon azonban csak félig teltek meg az iro­dák, a harmadik emelet pedig teljesen üres. A nagyobb cé­gek, melyek korábban itt mű­ködtek, jórészt átalakultak, s visszahúzódtak a saját tulaj­donukba — mint például a Re­nomé Rt. a Nyírfa Áruházba. A bérleti díj nem tartalmazza a közüzemi díjakat, sőt kauciót kell letenni, ráadásul nincs te­lefonfővonal sem, ami pedig manapság elengedhetetlen egy vállalkozáshoz. Korábban volt olyan elképzelés, hogy ide költöztetik az egészségügyi főiskolát, sőt, szóba került az eladása is, most ellenben any­­nyiban jelent segítséget tulaj­donlása az önkormányzatnak, hogy különböző társadal­mi szervezeteknek csökkentett bérleti díjjal, esetleg mentes­séggel tud irodát biztosítani. Állami tulajdonban van egyelőre az Arany János utcai volt MHSZ-székház. Az ön­­kormányzat bérel egy szintet a dolgozók általános iskolája és speciális szakiskolája számá­ra, a többi helyiséget pedig kü­lönböző gazdálkodó szerveze­tek használják. Az önkor­mányzat az egész épületet sze­retné megvenni, s teljes mér­tékben oktatási célokra hasz­nálni, ugyanis 1996 szeptem­ber 1-jétől, az egyházi birtok­bavételtől ki kell költöznie a Kossuth gimnáziumból a dol­gozók gimnáziumának. Hármas tulajdon A Szabadság téren működő jellegzetes küllemű Szakszer­vezetek Háza a városlakók kö­rében igen ismert. A régmúlt­hoz hasonlóan ugyanis most is gyakran színhelye kisebb-na­­gyobb rendezvényeknek, néha kedvezményes kereskedelmi akciók zajlanak földszinti he­lyiségében. A néhány évvel ezelőtt még egyetlen szakszer­vezet tulajdonában lévő ingat­lan (hasonlóképp a Bethlen Gábor utcai művelődési ház­hoz) mára az Autonóm, az ÉSZT és a SZÉF konföderáci­ók vagyonát gyarapítja. Az állítás a szó szoros értelmében igaz, ugyanis a „hármak” vagyonkezelő kft-t hoztak létre az épületek hasznosításá­ra, mely nyilvánvalóan igyek­szik a státust nyereségessé ten­ni. Tóth Miklós, a gazdasági társaság vezetője 24 szerve­zettel áll üzleti kapcsolatban — ezek közül csak hat szak­­szervezeti jellegű, a többi kü­lönböző profilú vállalkozás: biztosítanak, kereskednek, ok­tatnak... A kapacitás kihasznált, bár a házban lakók köre változik, bővül. A bérlők elégedettek a szolgáltatásokkal, már csak azért is, mert az infrasruktúra igen jól szervezett, s kitűnő az épület elhelyezkedése. Mind­ezek miatt természetesen eszük ágában sincs feladni a főbérletet. Az ásóra nehezedik az egész testsúlya. A fé­nyes szerszám tövig hatol a földbe. Kifordít egy nyomnyit. Mint papíron a betűk, úgy kapaszkodnak egy­másba a rögök. Megsimogat­ni lenne kedve a nedves, fekete humuszt. Vajon mire ez a ra­gaszkodás, a föld szeretete? — fogalmazódik meg benne ezerszer a kérdés. Mert leg­szívesebben lehúzná a cipőjét, hogy mezítelen lába érezze a földanya hűs ölelését. Eszébe jut a gyermekkori nyár forró homokja, vagy a hűvös agyag, melyből a házat „dagasztot­ta”. A kert ilyenkor még csen-Tavaszi ásónyomok des, szinte hallani ahogy az ásó belemélyed a földbe. Ar­ca kipirul, megfiatalodik. A természet ébredése benne is reményt kelt. Tervezget, ide kerül a retek, ide a sárgarépa, amo­da a paprika. A márciusi nap levéteti vele a kabátot. Ko­mótosan kaparja le a cipője talpára ragadt földet. A si­mára koptatott szerszámnyél piros foltot hagy a tenye­rén. A rögök makacsul össze­tartanak. Amíg a kéz meg a láb teszi a dolgát, a gondolat messzeszáll. A csodát, ahogy az aprómag finom gyümölcs­ösé vagy óriás fává növi ki magát, a mai napig sem tud­ja megfejteni. Az ásónyélre támaszkodik, kifújja magát. Mint egy óriás üvegbúra ma­gasodik felette az ég. A baromfiól hangjával össze­olvadó verébcsiripelés egy­fajta zsongássá, harmóniává szelídül. Ösztönösen kap a vál­lához, legnagyobb meglepe­tésére egy korán ébredő mé­hecske landolt az ingén. Lát­szik, hogy kicsit kókadt, s ta­lán a mintás ruhaneműt té­vesztette össze egy virággal. Elmosolyodik, az ember is ilyen mint ez a szorgos apró rovar. Lám, még alig múltak el a mínuszok, a nap csak próbálgatja erejét, a parányi jószágot már kihajtotta ösz­töne a kaptár melegéből. Ke­zével segít szárnyra kapni a méhnek: „Menj, szerencsés nyarat, gyújts sok mézet!" — biztatja. /gén, jó tavaszt és jó nyarat! — ezt kívánja magának is. Erőt, hogy a kis kertjét megművelhesse, egészséget, hogy annak gyü­mölcsét élvezhesse. Kovács Éva Gondban vannak a pártok, mert a kor­mány tizenöt száza­lékkal kívánja csökkenteni a nekik nyújtott költségvetési támogatás összegét. Mint a híradásokból kiderül, a ter­vezett döntést az MSZP tu­domásul vette, a többiek szó­ban elismerik az ország sú­lyos gazdasági helyzetét, az ellenzék egy része azonban felháborodottan tiltakozik, törvénysértést, a demokrá­cia és a többpártrendszer tu­datos megsemmisítését, el­söprését emlegeti... A pártoknak van mit saj­nálniuk. Az idei költségve­tésből a FIDESZ 105,7, az FKGP 121,1, a KDNP 105,8, az MDF 145,9, az MSZP 327,2, az SZDSZ pe­dig 214,1 millió forintos tá­mogatást kapna, s akkor még a parlamenten kívüli pártokról szót se ejtettünk, holott közülük a MIEP 13,5, a Munkáspárt 27,2, a Köztársaságpárt 21,6 az Agrárszövetség pedig 17,9 milliót kapna idén. Mint látható, nem kis pénzek ezek, s ha az ország helyzete megengedné, jó­magam akár többet is meg­szavaznék nekik. Csakhogy sajnos nem engedi meg. Egyetlen szót sem kell már mondanunk egymásnak a nehéz anyagi helyzetről, hazánk gazdasági állapotá­ról, tapasztaljuk azt saját bőrünkön mi magunk. Itt van hát az ideje, hogy meg­tapasztalják a pártok is! Mielőtt bárki demagógiá­val vádolna, sietek leírni: tisztában vagyok azzal, hogy a többpártrendszer a demokrácia alapja, szüksé­ges hát annak állami támo­gatása, mert ellenkező eset­ben jönnek a tisztázatlan eredetű pénzek, a politiká­ba beépülhet a maffia. Nor­mális esetben tehát a szer­vezeteknek, pártoknak min­den, a működésükhöz szük­séges támogatást meg kell kapniuk, ezen nincs vita. Vita legfeljebb azon lehet, „normális-e" most a hely­zet. Azt mondja az egyik el­lenzéki pártvezér, nem szép, amit velük tesznek, már így is éppenhogy kijönnek a pénzből. Szeretném neki ezúton üzenni: egyre több magyar család mondja mos­tanság ugyanezt... De hát mami! Dóra a szerencsekerékben is ilyen ba­kancsot visel... Ferter János rajza Svarc módszerek Balogh József iztosan csak a vélet­len műve, hogy arra JLJ' a hétre esik az Agro­bank elnökének és vezér­­igazgatójának ügyéről ké­szült rendőrségi vizsgá­lat befejezése, amikorra az APEH, a Vám- és Pénzügy­­őrség, valamint az Országos Rendőr-főkapitányság veze­tőjének írásban jelenteni kell: milyen konkrét lépése­ket kívánnak tenni a feke­tegazdaság és a korrup­ció visszaszorítása érdeké­ben. Most tehát nem erről az egy banki ügyről lesz szó, sokkal inkább arról: vajon van-e valamilyen módszer a második gazdaság meg­szüntetésére és vajon akko­ra kedvező hatása lesz-e a magyar gazdaságra, mint amilyet első hallásra remé­lünk tőle? Palotás János mondta nemrég: ha a feke­tegazdaságot egyik napról a másikra megszüntetnék, összeomlana a nemzetgaz­daság. Szerinte a feketegaz­daság működtetésében több a túlélést segítő pozitívum, mint a negatívum. A több­ség ugyanis azért nem adó­zik, mert akkor nem tudna megélni, s minthogy a fele adót nem fizetheti, semeny­­nyit sem fizet. Sokan az illegális keres­kedelem megtiltásában lát­ják a megoldás egyik részét, ám a kutatók arra jutottak: a rejtett gazdaságnak is van haszna. Negatívuma, hogy aránytalan miatta a közte­herviselés, ám a haszna, hogy az olcsóbban forga­lomba kerülő termékek a lakosság széles rétegeinek elszegényedését segítenek megakadályozni, az áru­soknak pedig kiegészítő jö­vedelmet jelent. A nagy fi­gyelmet tehát a feketejöve­­delem-szerzés olyan esetei­re kell fordítani, mint a csa­lárd csőd vagy az illegális áfa-visszaigénylés. Feketén dolgozik a mun­kanélküliek jelentős része is, a BTK. lefedi az egész fe­kete gazdaságot, viszont a devizatörvény megalkotása elhalaszthatatlan. De még az is előfordulhat, hogy a legtöbbet egy olyan szabá­lyozás segítene, ami arra ösztönözne, hogy a vállal­kozók ne minimálbéren je­lentsék be magukat a tár­sadalombiztosításnál, mert ha az a mai büntetőméretek helyett igazi biztosítás len­ne, akkor a jövedelmeket a legális gazdaság felé terel­né. És a cél ez volna. JL ^ Éppenhogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom