Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-22 / 69. szám
1995. március 22., szerda HATTER Akkor sütnek, amikor kell A döntések decentralizáltak lettek • Kézigényes termékek gyártása Nyíregyháza (KM) — A megye legnagyobb sütőipari cégét, a Nyírség Sütőipari Kft.-t az elmúlt évben privatizálta az Állami Vagyonügynökség, nyertesnek egy elsősorban pénzügyi befektető csoportot hirdettek ki, amelyet négy magánszemély alkot. A cég azóta, az egyre sokasodó magánpékségek ellenére megtartotta piaci pozícióját. A magánosított társaság terveiről három tulajdonost, Ágoston Lászlót, Bodnár Ferencet és Krámer Zoltánt kérdeztük. Dönt a piac O A magyar nagyvállalati szisztéma eddig nem arról volt híres, hogy a vevők igénye alapján állította össze termékstruktúráját. Mindez Önökre mennyire érvényes a privatizáció után, hiszen cégük napi kapcsolatban áll a bolthálózaton keresztül a megyében élők közel egyharmadával? Á. L.: — Ebben a vertikumban nincs előre meghatározva, hogy például az Alföldi kenyérből mindennap 5 mázsát sütünk, hiszen a boltosok még délután öt órakor is jelezhetik, a hajnali megrendelésükben több tételnél módosítanak, akár lemondják az egyik terméket, akár lényegesen többet kémek a másikból. A piac határozza meg a termelésünk jelentős részét, hiszen amit a boltok rendelnek, azt szállítjuk le nekik. Néhány üzletbe naponta ötször viszünk friss árut, tőlük folyamatosan kapjuk a megrendelést. Megmaradtunk nagyvállalatnak, de a döntések decentralizáltak, ugyanis nincs idő órákat várni, míg valaki rábólint, hogy az adott megrendelést elkezdhetik sütni. A nagyvállalati szerepkört egyébként nekünk mindenképpen meg kell tartani, hiszen a folyamatos és nagy mennyiségű kenyérellátáshoz adottak a gépeink, a szakembergárdánk és a gépparkunk. Kóstolók O Folyamatosan növelték a palettájukon szereplő termékek számát. Mennyire fogadta Az új termékeket a szakboltban tesztelik a vevők el a piac mindezt, és tervezik-e a további bővítést? B. F.: — Inkább csökkenteni kívánjuk a termékskálánkat. Úgy érzem, a 240 fajta termék igen széles skálát kínál, de emellett nem mondunk le a fejlesztésekről, hiszen hetente 5-10 új termékkel jelentkezünk, amelyeket a Morzsi szakboltunkban tesztelünk, a vevőink először ott ismerkedhetnek meg velük. A vásárlók mellett körülbelül egy hónapig mintaszállítmányokat kapnak a különböző üzletek, intézmények, emellett ankétokat, kóstolókat tartunk boltvezetőknek, szakembereknek, élelmezésvezetőknek, akiknek a véleménye alapján határozzuk meg az adott termékről, menynyire piacképes. Ehhez persze megfelelő marketing munka is szükséges. Amikor letelt az egy hónap, akkor döntünk arról, érdemes-e továbbra is kínálni, sütni az adott terméket, mennyire kell változtatni a megjelenésén, esetleg ízén, vagy olyan eset is előfordul, amikor a terméket meghagyjuk a listánkon, de a gyártását szüneteltetjük. O Az élelmiszeripari cégeket folyamatosan környékezik ukrán vásárlók, akik nagy mennyiségben vennének többek között kenyérféleségeket és pékárut. Az Önök terveiben szerepel-e keleti export? Fejlesztések B. F.: — Nekünk a helyi piac ellátása a legfontosabb, nem tervezzük azt, hogy a határon túlra is viszünk kenyérféleségeket, hiszen a szállítási gondokat szerintem nem lehetne megoldani. O Manapság azokat a cégeket, amelyek 100 főnél többet foglalkoztatnak már a nagyok közé sorolják. Önök az állami cégtől átvett valamenynyi dolgozót megtartották, de felmerül a kérdés: meddig? K. Z.: — Hosszú távon gondolkozik a jelenlegi vezetés, nem azon, hogy minél nagyobb osztalékot fizessen ki év végén a kft. tulajdonosainak. A nyereséget szeretnénk folyamatosan fejlesztésekre fordítani, többek között gépek felújítására, új berendezések vásárlására, illetve a szállítói park átalakítására. A megszerzett és őrzött piaci pozíciónkból ugyanis nem akarunk elveszteni egy kis részt sem. A 600 dolgozóból, akit átvet-w- -r alahogy úgy alakult, 1 / hogy a kistelepülés őrit vosa nem szimpatizált a pedagógusokkal. Beszélték, hogy állítólag valamikor megbuktatták a fiát, no meg azt is, hogy fiatal korában kikosarazta egy tanítónő. Persze, az igazságot ma már lehetetlen kideríteni. Hosszú évekig nem torkollott ez az ellentét különösebb konfliktusba. Egyfajta hűvösen mértéktartó viszony alakult ki a doktor úr és a tanárok között, bár olykor kicsit felborzolódtak a kedélyek. Például akkor, amikor egy fiatal pedagógust több, mint harmincnyolc fokos láza ellenére sem volt hajlandó kiírni táppénzre, mondván, a tanítás nem fizikai munka, azt lehet csinálni lázasan is. A helyzet akkor mérgesedett el, amikor a doktort polgármesterré választották. Ettől kezdve ugyanis egyetlen lehetőséget sem mulasztott el, hogy megrendszabályozza a pedagógusokat. Először az szúrt neki szemet, hogy a tanárok a lyukasórák idején rendre feltűntek a település különböző pontjain, főleg az Bűnbakok egyetlen élelmiszerboltban. Márpedig meg volt győződve arról, hogy a munkahely az munkahely, és tanítási idő alatt senki sem hagyhatja el az iskolát. Sokáig fontolgatta, hogyan lehetne e fegyelemsértés okán csökkenteni a fizetésüket, s amikor felvilágosították tévedéséről, mélységesen fel volt háborodva. Meg volt győződve arról, hogy kizárólag a tanárt terheli a felelősség, ha nem tanul minden diák ötösre. Történt egyszer, hogy egy túlbuzgó tanerő felvetette, jó lenne bontani a nagylétszámú osztályt, mert így a tehetséges gyerekekkel sem lehet kiemelten foglalkozni, meg a gyengébbek felzárkóztatására sem jut idő. Mire ő kifejtette: azért van egy tanárnak diplomája, hogy elérje, az osztályban mindenki azonos képességekkel rendelkezzék. Teltek a hetek, a hónapok, s a faluban lassan megszokták, hogy mindenről a tanárok tehetnek. Az utca azért volt szemetes, mert nem nevelték meg a gyerekeket, a gázberuházás azért nem valósult meg, mert nem beszélték rá a lakosságot, segély meg azért nem jutott mindenkinek, mert az egyik szolgálati lakásba be kellett vezetni a vizet. Amikor pedig a harmincöt éves Frivol Mari megszökött az urától egy adóellenőrrel, a doktor úr csak ennyit mondott: „Ez sem tanult sok jót az iskolában!" Nem csoda, ha a faluban a rossz gyereket már azzal riogatta a szüleje, hogy pedagógust csinál belőle. Lassan eljött a tél, az első hó. Ahogy az ilyenkor már lenni szokott, a gyerekek beleszabadultak a fehér örömökbe, melyek gyakran járnak kisebb sérülésekkel. így volt ez az iskolában is. Az első napon egy kislány esett el a jégen és beverte a térdét, a másodikon hasonló eset történt, a harmadikon pedig egy kisfiú szemét találta el a hógolyó. Biztos, ami biztos egy-Rév es vám Nyéki Zsolt Elek Emil felvétele tünk, senkit nem bocsátottunk el. Ehhez azért az is hozzátartozik, hogy a cégünknél a munkaerő-gazdálkodás nem közgazdasági alapon történik, elég sok a kihasználatlan kapacitás, amit az eszközökre és a szellemi erőkre is értem, sokkal nagyobb mennyiséget le tudnánk gyártani. — Ennek ellenére nem gondolkozunk létszámleépítésen, a dolgozóinkat meg kívánjuk tartani. Mindez annak a stratégiának a része, amelyet a privatizáció után kidolgoztunk, ugyanis számolunk egy nagyobb termelési volumennel, valamint a kézigényes termékek gyártására, gondolok itt például karácsonyra kézi formázásé kalácsokra, vagy bárányfigurákra. Azért az sem elhanyagolható, hogy az új tulajdonosi kör a korábbi dolgozói kamatmentes lakáshitel-támogatást megtartotta, emellett az üdülőt tovább működtetjük, ahol a dolgozóknak ingyenes az üdülés. A munkatársainknak nyáron még bériünk Hajdúszoboszlón, Bükkszentkereszten valamint a Balatonon üdülőket, mindez azt is jelenti, hogy a szociális helyzetükön is javítani szeretnénk. egy tanár mindig elkísérte őket az orvosi rendelőbe. A harmadik eset után a nagyszünetben beállított az iskolába a doktor-polgármester úr és összehívta a tanári kart. — Szeretném bejelenteni, hogy fel vagyok háborodva — közölte jelentőségteljesen. —Felteszem a kérdést, mivel foglalkoznak ebben az iskolában a pedagógusok, hogy ennyi a baleset. A tanáriban mélységes csönd lett, még a légy zümmögését is lehetett volna hallani, már ha ilyenkor, télidőben lennének legyek. Éppen halottnak harangoztak, aznap már harmadszor. Hátul a sarokban szólásra emelkedett egy pályakezdő, aki még nem ismerte a helyi viszonyokat. — Elnézést kérek, polgármester úr, de már régen szeretném megkérdezni, hogy mivel foglalkozik ebben a faluban az orvos, hogy ennyi a halott — mondta ártatlan mosollyal a szája sarkában. Azt mondják, azóta a polgármester egyszer sem járt az iskolában. Amikor az egyik szem sír, a másik meg nevet, a kigördülő könnycseppek nagysága dönti el, melyik érzés az igazi. A forint drasztikus és folyamatos leértékelése kellemes érzéssel tölti el az alapvetően exportorientált agrár- és élelmiszergazdaság hazai vezetőit, ha abból indulnak ki: ugyanazért a termékért kialkudott deviza most több forintot ér. Az energiahordozók áremelése igen érzékenyen érintette a köztudottan energiaigényes iparágat, a költségnövekedés mértékét valamelyest enyhítette a leértékelésből származó többletbevétel. Viszont ezzel egy időben és azonos mértékben drágult a termeléshez szükséges, külföldi csomagoló, segéd- és adalékanyagok beszerzése is, hiszen ezekért a termékekért (illetve az áraikat jelentő dollárért, márkáért) is több forintot kell adni. Az intézkedések szakmai értékelése mellett a sikerhez vezető út tartalmaz bizonytalansági elemeket. Mert nem kétséges, hogy az import drágulása valahol a hazai termelés és termékek védelmét szolgálja, elég emlékezni a közelmúlt márciusi ünnepére: annak idején Kossuthék is szerették volna megemelni az Bécsből érkező áruk vámterheit a hazai ipar védelmében. Alapos osztás-szorzás után megyénkből is számos nagyüzem külföldről rendeli meg azt a munkát, amelyet a hazai ipar jóval drágábban vállalt volna el. Most, az import drágulása, a vámok emelkedése nyomán talán már megéri házon belül nyélbe ütni az üzletet. Ez új megrendeléseket jelent a korábban versenyképtelen termelő egységeinknek, megmentve és növelve ezzel munkahelyeket, aminek végül is örülhetnénk. Ugyanakkor az sem titok, hogy a stabilitási törekvések árát a fogyasztóval fizettetik meg. Nagyon nehéz úgy lavírozni, hogy az intézkedések ne sorvadjanak íróasztal mellett meghozott, az alapvető folyamatokon semmit sem változtató próbálkozássá, amely csak az inflációt szabadítja el. Szöveg nélkül Ferter János rajza A víz napján Balogh Géza-r gy vagyunk a vízzel, f / mint a mesebeli v_«/ király a sóval, akinek a két nagyobbik lánya mindenféle gyémánttal, arannyal kedveskedett, a legkisebb azonban csupán egy marék sóval. Csak sokára, megvénülvén döbbent rá a király arra, hogy mégiscsak a legkisebb lány ajándéka volta legdrágább, amikor az sótlan étekkel látta vendégül. Minden földi jó ott volt az asztalon, de mindegyik sótlan. Három éve, ilyenkor március derekán, 22-én hazánkban is megünneplik a Víz Világnapját. így történik ez a megyénkben is. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, a Keletvíz Rt., a nyíregyházi csatornamű vállalat, az építőipari és vízügyi szakközépiskola seregnyi tanulságosnak ígérkező programról gondoskodott, s biztosak lehetünk benne, a majd egy hétig tartó rendezvénysorozat végén nem csak a szervezők lesznek elégedettek, hanem az érdeklődők is, akiket konferencia, kiállítás, filmvetítés, ingyenes vízvizsgálat, meg még egy sor más rendezvény vár szerte a megyében. A víz a legféltettebb természeti kincsünk talán, s szomorúan kell megállapítanunk, rengeteg veszély fenyegeti. A legfőbb veszélyforrás maga az ember, aki csak akkor eszmél a víz fontosságára, amikor az már beteg. így vagyunk a Szamossal, a Krasznával, melyek vizét agyonszenynyezte az ember, s újabban bemocskolta a Túrt is. Az utóbbi években rendkívül mostohán bánik velünk a természet is, évről évre kevesebb a csapadék, a kiszáradás szélén tengődik egy sor tavunk, vízfolyásunk. De ki tudja azt, hogy nem az ember az előidézője ennek is? A víz világnapjának, s a hozzá kapcsolódó rendezvénysorozatnak sok üzenete van, de a legfontosabb: felhívni az emberek figyelmét arra, hogy vigyázzunk a vízre, minden élet forrására. | Orémus Kálmán tárcája_________________________II
