Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-18 / 66. szám
Napkelet • A KM hét végi melléklete 1995. MÁRCIUS l8., SZOMBAT ÍRÓ JEGYZET Káros esti séta Csák Gyula M ao Ce-tung aranymondásai közül kettő jutott eszembe a minap. Egyik így szól: „Akármerre fordulsz, elvtárs, a feneked mindig hátid van. ” Nehéz lenne cáfolni. Másik mélyértelmű megállapítása szerint az emberiség két részből áll: vezetőkből és vezetettekből. Életem egy nagyon rövid szakaszát kivéve adós maradt sorsom a lehetőséggel, hogy tartósan bizonyítsam vezetői rátermettségemet. Most, jóval túl a hatvanon, el is enyészett ennek a bizonyítási próbának a valószínűsége. Pedig az említett, rövid életszakasz idején ígéretes hajlandóságok bimbóztak bennem. Távol állt például tőlem a parancsolgatás mámora. Nem voltam rideg, nem voltam nyegle, és nem voltam gőgös. Nem voltak udvaroncaim, és nem voltak fekete bárányaim. Noha kemény munkát követeltem alárendeltjeimtől, ezt jó példát mutatva tettem. S legnagyobb fizetségem volt, hogy mind a négy alárendeltem rajongva szeretett és ezt megannyiszor a szemembe is mondták. Olyan korban koptattam életem nagyobbik felét, amelyben az egy pártiság, az államközpontúság torz valósága mindenre ránehezedett, és hamarosan kitűnt, hogy én legfeljebb tévedésből kaphattam csöppnyi vezetői rangot, és ezt a tévedést hamarosan helyre is hozták, amennyiben leváltottak. Máig meggyőződésem, hogy ez súlyos igazságtalanság, de főképpen gigantikus ostobaság volt. Esti sétáim egyikén merengtem mindezen, amikor váratlanul vádamra csapott és harsányan a nevemen szólított valaki. Nem azonnal ismertem fel, de amikor közölte, hogy ő volt egyik beosztottam abban a daliás időben, óriási örömérzet áradt szét bennem. Alig tudtam hová lenni, és ismert, kölykös vigyorával fogadta tájékoztatásomat, amely szerint éppen őróla, illetve akkori, kisded aranycsapatunkról méláztam egy perccel korábban. Természetesen azonnal egy közeli borkimérés, kétszer két deci a legjobbikból — és emlékek, emlékek! Egyebek mellett szóba hoztam, hogy későbbem búbánataim ellenében mekkora vigaszom volt arra az időre gondolni, amikor olyan emberekkel dolgozhattam együtt, akik érdemem szerint becsültek, s akik tűzbe mentek volna értem. Hosszasan poharába nézett, és megvallotta, hogy valamennyi kollegájával egyetértésben ritka randa fráternek tartottak, de hát ezt annak idején kockázatos lett volna nyíltan kimondani. Ennyi esztendő után azonban reméli, nem okoz vele számomra infarktust, ha most nyíltan a szemembe mondja: megítélésük szerint én gőgös, nyegle, nagyképű alak voltam. Nem kaptam ugyan szívrohamot, de hirtelenében igen keserűvé lett számban az ital. Mindamellett leeresztettem torkomon a maradékot, azután sürgős teendőkre hivatkozva elköszöntöm kétarcú múltam egy darabjától. Arra gondoltam, hogy igaza van annak a bölcselemnek, amely szerint legjobb néha az igazat nem kimondani. Jobb lett volna, ha megtartja magának ez a koma a maga vélt igazát, nekem pedig meghagyja azt a kicsi jót, amit a múltamba ágyazottan dédelgettem. Meg arra is gondoltam, hogy nemigen lehettem én valami jó vezető, ha ennyire képtelen voltam az önismeretre, meg a környezetem ismeretére. Kábulatomból azzal próbáltam kigyógyítani magam, hogy bementem a következő borkimérésbe, és addig kortyolgattam a hevületemet hűsítő nedűt, míg végül a nedűtől hevültem fel, azt éreztem: forog velem a föld. Ezzel szemben vi-szont az volt az önvigaszom, hogy a föld forgásától még senki nem szédült el, holott a föld megállás nélkül forog, forog. Üszkös emlékima a Sóstóért Fényes Elektől Sexty Andráson keresztül Krúdy Gyuláig Ha a Sóstó régmúlt emlékeit kívánjuk felidézni, segítségért közismert személyiségek (Fényes, Szohor) írásaihoz kell folyamodnunk. kényes Elek (1807-1876) a földrajztudós, akadémikus 1851-ben járt itt, és leírta többek között a fürdő fekvését, felszereltségét. „Fürdőszobákkal, táncz és tekéző-termekkel is egész kényelmileg ellátva” — írta. A tó vize, fürdője a „csúzköszvény és bőrkiütésekben hasznos”. Sokat érő megállapítás főleg azért, mert akkor nyolc pontban foglalta össze városunk nevezetességeit és felsorolásában ez volt a hatodik érdekesség. E területről Sexty András 1800-ban latin feliratú térképet készít. Ezen a Sóstóra vezető kocsiutat jelöli meg a két birtok (Dessewffy-Károlyi) határvonalának. A Sóstó akkor Károlyi-birtok. Mikecz János alispán is hamar felismeri a Sóstó értékét. Nyaralótelep létesítését szorgalmazza (1900). „A Sóstó maga elhanyagolt állapotban van” — állapítja meg Szohor Pál. „Ivóvíz az egész fürdő területén nincs.” De kirendelik az állandó orvosi szolgálatot, és kinevezik a fürdőbiztost. A fürdő kiépítésére, 1908-ban új városi elhatározás születik. Ekkor már motoros vonat közlekedik (1905) Sóstó érintésével Nyíregyháza-Dombrád között. A fürdőtelep megközelítését e tény jelentősen megkönynyíti. Pazár István új szállodai szobák építésére kap megbízást. Az új fürdőház, a víztorony és vendéglő 1911-re készül el. Egy évvel korábban indul meg a sóstói villamosjárat. A szünidei gyermektelep a Leányegylet szervezésében 50 gyermeknek biztosít nyári üdülési lehetőséget (1914.) Maurer Károly ha átnéz a tavon még homokbuckát lát; — mint írja —, s az erdőt 800 holdasra becsüli. A Kemecsei úton át műúttal kötik össze a Sóstót, és 1927-re elkészül a Székely kapu (Dienes I.). Krúdy Gyula rengeteg hangulatos írásában foglalkozik a szeretett Sóstóval, a sóstói beduinokkal, a fürdőzőkkel, a dzsentrivilág mulatozóival, de Benczivel, a híres prímással is. Megírja, hogy „nyári hétköznapokon a környékbeli... jegyzőnéket, birtokos asszonyokat találhatni ott, akik nagy sóhajtással vonják le fájós lábaikról az eberlasztig-cipőt, amint a tavat megpillantják.” Halmágyi István Korsóvívő szobra 1940- ben kerül a helyére. A valaha szebb napokat látott Svájci-lak A háború után lassan újra éledezik a zúzva, összetörve, a zsalugáterek egy része város, vele együtt a Sóstó is. A mélyfúrá- elhordva. A fali felirat szerint: „Tökre fások 1958-ban termálvizet hoznak fel. Ez időtől kezdve nagy ütemben megindul a fürdőkombinát építése, vele együtt a Sóstó fejlesztése. Az utóbbi 45 év alatt rengeteget fejlődik a már ismét Sóstógyógyfürdő. A sok új létesítményt még felsorolni is nehéz. Számos intézmény kerül e kies környezetbe, vele együtt növekszik a gyógyfürdő komfort fokozata. A városlakók igazi kirándulóhelye, tüdeje lett. Mi a helyzet ma, napjainkban? A kisvasúti állomással A fürdő épülete szemben a kioszk teteje, fedése hiányos, az oldalfalak eltünedezőben, a környék ülőpadjai, asztalai elkorhadva. Az erdő fohásza, a rönkbe vésett emlékima üszkösen kiégve, kikorhadva. Az állomás keleti sarka felducolva, a WC-k, ha muszáj, használhatók. A kismozdony — amely mindenki kedvence — agyonrozsdásodva, a megvilágítását szolgáló reflektorok működésképtelenek. Az állomás kandelábereinek a fele tönkretéve, főleg a nyírszőlősi kijárati részben. A székelykapu megvan, még jól érzi magát, a legutóbbi felújítás óta. A központi eligazító tábla olvasható. A bolti sor lámpaburái, a Jonathán és a Rózsakért kivételével hiányosak. A nyilvános WC nagykapuja feltörve, tárva-nyitva. A legnagyobb kár a központi épületekben van. A Krúdy Szálló elhanyagoltan pusztul. A terasz tánctéri részét a gyom verte fel. Csaknem csoda, hogy az épület a totál rombolást megúszta. A felújított fürdőépület ugyanis maga a teljes rombolás. A külsőleg felújított épület beüvegezett, zsalugátere- Elek Emil felvételei zett ablakai össze— ablak nélkül lelmetes egy hely”. Az is, még nappal is. A fürdőépület átfedése nem sikerült. A hódfarkú cserépfedés szétfagyott, összetöredezett. A gépház is megszenvedte az akár szándékos rombolásnak is hihető erősfiúk jelenlétét. Nem olyan régen itt a tó sarkánál ivókút állott. Széthordták, nyomaveszett. A Svájci-lak alig különb a fürdőnél. Ablakai tárva-nyitva. A szél kedvére nyitogatja. Lassan az egész épület az enyészeté lehet. Még rajta van az emléktábla. A víztorony 1960 óta nem működik, de egy éve az alatta meglévő üzletek sem. Ajtajai, ablakai bezúzva, összetörve, pedig városunk egyik ipari műemlék épülete lehetne. A termálfürdő felé menve a sétány felújított kandelábereit megtizedelték. Balról folyik a fairtás. Még ég a tűz, és rakodnak a teherautóra. A kilátó korlátái hiányosak. Egyre veszélyesebb felmenni a toronyba. A Fenyves előtti betonlapos járda nehezen járható, fái kopnak, ritkulnak. A rönköt az alig biztonságos drótkerítés tövénél tárolják. A régi kisállomás bezárva, és átadva az enyészetnek. Az ablakai betörve, az előtető roskadozik, az oszlopok elöregedtek. A tófúrdő előtti park látványa szinte zavarba hoz. De lehet, hogy én tévedek. Blaha és Krúdy most hátat fordítanak egymásnak. Én nem erre emlékszem. A Blaha csokra hanyagul a földön, talán mint régen, csak nem azonos oldalán. A tófürdő és a tó közötti átjáró felújított kandeláberei megtizedelve. A nehéz padok, asztalok jelentős része, a szeméttartókkal együtt a tóba dobva. Különösen aktívak voltak az erős fiúk a keleti oldalon, a kereszteknél. Megkerülve a tavat a Blaha sétány tó oldali részén a betonlapos járda felújításra vár. A tó felőli rész megszabadítva minden bokortól, nádtól. Az alig néhány éve telepített jegenye, magyar cédrus fasor szépen fejlődik, díszíti a sétányt, de az elöregedett padokat, asztalokat le kell cserélni. Ma a Sóstó központja lehangoló. Van honnan feltörekednünk. Ilyen volt a Sóstó a századelőn Reprodukció Or. Fodor József Wfv __