Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-01 / 51. szám
1995. március 1., szerda HATTER Földre váró piricsei cigányok Kilincselt a minisztériumban — 13 unokának • Munkából akarnak megélni Ők is a földre várnak A szerző felvétele Nábrádi Lajos Piricse (KM) — A február végi napsütésben a piricsei cigánysoron nagy a zsivaj, lárma. Apró gyerekek futkosnak, szaladgálnak, a felnőttek tétlenül álldogálnak, kisebb csoportokba verődve beszélgetnek. A szélső ház közelében egy kalapos, idős férfi éppen befedi földbe vájt, kibővített vermét. O talán a többieknél is jobban várja a tavaszt, de még inkább a termést hozó nyár végét. A cigánysor közelében, egy mély patak szélén szemléljük a határt, a még fel sem szántott kukoricaföldet. Ez a föld fel egészen az akácfasorig hamarosan a romáké lesz. Bevethetik, kapálhatják, termését betakaríthatják. Sívó homok Kacsur Gáborral, a polgármesteri hivatal előadójával járjuk a határt. Magyarázza, hogy a sívó homok gyengén fizet, vagyis keveset terem. Mutatja, az egyik földdarabra valamelyik cigány már kihordta a trágyát, várja a tavaszi szántást. Ez a gondoskodás a létért való felelősség jele — jegyezzük meg. Ez a putrilakó — bizonyára valamelyik Rézműves — kísérőnk szerint már a magáének érzi a talpalatnyi földet. Ez érthető, hiszen tavaly a piricsei határnak ez a része a cigányoké volt. Ok művelték, kisebb-nagyobb sikerrel. (Az aszályról, az öntözés hiányáról nem tehettek.) Ahogy visszakanyarodunk az említett veremhez, érezni lehet a krumpli jellegzetes szagát. A serénykedő kalapos férfi, Rézműves Adám azt mondja, nemrég fogyott ki a veremből a krumpli meg a sütőtök. A tavalyi termés tehát már elfogyott, és hej, de messze van még az idei! De hát ő — magyarázza — gondos gazdaként viselkedik, gondol a jövőre, bővíti a vermet, mert azt reméli, hogy a rokonaival a tavalyinál több földet kap és persze több lesz a termése is. Az öreg körbe mutat, családját, gyermekeit, az unokát veszi számba és panaszolja, a bő hatezer forintja semmire sem elég. Kell hát a föld idén is. Dicsekvés nélkül mondja, hogy tőle nem idegen a munka. Dolgozott ő a helyi tsz-ben évekig. Hátratolja kalapját az öreg, borostás arca mosolyra húzódik, amikor felemlíti, tavaly szerepelt a nagy magyar tévében. O volt az — meséli derekát kihúzva —, aki azt a nagy sütőtököt a föld szélén felemelte a kamera előtt. Nem örököltek Lesz-e kit (vagy kiket) dicsérni ez év őszén? — kérdezzük a szerényen berendezett kis dolgozószobában a decemberben megválasztott polgármestert, Hatvani Gyulát. Válaszát azzal kezdi, hogy 110 hektár föld került az önkormányzat tulajdonába. Ezt megfelelő központi támogatás és megfelelő jelentkezés esetén mind kiadják művelésre a helyi romáknak. Hozzáteszi: nem csak nekik. A falu központjában lakók között is van jó néhány munkanélküli, aki sem öröklés, sem kárpótlás révén nem jutott földhöz. Ok is jelentkezhetnek, ha szociális földhöz akarnak jutni. Fontos információként közli a polgármester, hamarosan a hivatal hirdető táblájára kifüggesztik, idén kik és milyen feltételek mellett juthatnak szociális földhöz. A hamarosan kifejezés a központi támogatástól függ. Itt említi a polgármester, hogy nem rég a Népjóléti Minisztériumban járt, ahol annak idején meghirdették a szociális földprogramot. Érdeklődött, hogy mikor teszik már közzé az idei pályázatot. Az idő sürget — mondta a főhivatalnokoknak, hiszen itt a tavasz, szántani, verni kell. A minisztériumban megnyugtatták: február legvégén, vagy március elején közzéteszik az országos pályázatot. Az önkormányzat pályázat útján kétmillió forintot szeretne kapni. A helyi lakosságot tekintve ez a maximum. A pályázatban majd aláhúzzák — mondja emelt hangon a polgármester —, hogy Piricsének 1800 lakosa van, ebből 600 cigány. Abból a kétmillióból fedeznék a szántás és a vetés díját, megvásárolnák a vetőmagvakat. Idén először esetleg naposcsibét is helyeznének ki a telepre. Később talán a sertéstenyésztés támogatása is szóba jöhet. Nem is mellékesen említi a polgármester, hogy a minisztérium még bizonytalan támogatására nem lehet az idei esztendőt tervezni, ezért pár napon belül bemegy a megyei önkormányzat vezetőihez és ott is segítséget kér a hátrányos helyzetű romák földprogramjának támogatásához. Hatvani Gyula agrárszakember, tsz-elnökként dolgozott az egyik szomszédos településen. így érthető jó szándékú felajánlása: „Szaktanácsokkal tudom segíteni a romákat és azokat a munkanélküli magyarokat, akik most először próbálkoznak földműveléssel”. Lopás nélkül A polgármesteri hivatal folyosóján várakozik Rézműves Miklós. Ahogy elindul a beszélgetésünk, előre bocsátja, hogy nem segélyért jött. Mint mondja, tavaly egy hold szociális földet művelt. Volt rajta burgonya, kukorica és egy kevés káposzta is. Büszkén közli: idén családi alapon vállalja a földművelést. Siránkozó hangon mondja, hogy 7 gyermekének és tizenhárom unokájának kell a szociális föld termése. A cigánysoron a tétlenül álldogálók közt találjuk az erőteljesnek látszó, csillogóan fekete hajú fiatalembert, Sebők Miklóst. 0 ezt mondja: — Én is feliratkozom a földre. Nem lopásból, rablásból akarok megélni. Kapálok ha lehet, azt akarom, hogy bő termésem legyen ősszel. Úgy legyen. Sztár Klub Nyíregyháza (KM — K. J.) — Remek ötlettel rukkoltak elő a nyíregyházi városi művelődési központ programszervezői. A már több sikeres, zenés-táncos rendezvénynek helyt adott kávéházukban március 3-án, pénteken, 18 órakor elkezdődnek a Sztár Klub ezentúl rendszeres összejövetelei. Mindjárt az első alkalomra igazi sztárvendéget hívtak meg. A Kisváros című tévésorozat egyik kulcsfigurája, a Hunyadi főtörzsőrmester szerepét alakító Usztics Mátyás színművész látogat el a személyes talákozóra. A'magyar nótákat kedvelőknek kínál kellemes szórakozást a március 20-án, hétfőn, 15 órakor kezdődő klubdélután. A Pihenő idő elnevezésű műsorban Lovas Lajos és Simon Irén lép fel. De ezzel még nincs vége a meglepetéseknek. A közelmúltbeli btiegeskedéséből újra „talpra állt” Szandii köszönthetik a rajongói a március 25-i programon. A Tini találkozóra — 16 órától — természetesen nem csak a tizenéves korosztály képviselőit várják. Y T úsvét előtt 46 nap/—J pal, hamvazószerdán kezdődik a nagyböjt. Az egyház, hogy a múlandóságra és bűnbánatra emlékeztessen hamuval hinti meg a hívők homlokát e szavak kíséretében: emlékezzél meg ember, hogy por vagy és porrá léssz (memento homo, quia pulvis est et in pulverem rever tér is). Amikor az ember még szoros, mágikus kapcsolatban volt a természettel és azt nem legyőzni és kizsákmányolni akarta, fel tudta ismerni azokat a magától értetődő dolgokat, amiket ma, a mindennapi életében figyelmen kívül hagy. Az egyik ilyen dolog a böjt. Ha nem állandóan a saját fontosságunk tudatában tetszelegnénk, talán észre tudnánk venni a környezetünkben élő állatok és növények reagálását az életük eseményeire. Teljesen elkényeztetett kiskutyám is belekeveredett a tél végi kutyakomédia szerelmi csatározásába. Olyan esélye volt, mint a jól nevelt úri fiúnak a kikötő matrózkocsmai verekedésben. A sok szerelmi csatát megért Böjtölni vagy koplalni kanok, akik harci tapasztalatukat mély hegedésekkel bizonyították, a kalamajkában elsőként az én kutyámat utasították rendre. Méghozzá alaposan. Olyan helyen, a szeme alatt sebesült meg, amelyet nem tudott kezelni, nem tudta nyalogatni. A gyógyulás ösztöne találékonnyá tette. El kezdte nyalogatni a lábfejét és annak nedves szőrzetével vitte fel a sebre a nyálát. Két napig nem nyúlt az ételhez, a legnagyobb finomságokat sem méltatta figyelemre. Az egyik tálkájába vizet tettünk, a másikba pedig kamillateát, édesítés nélkül. Valószínűleg sebláza is volt, mert ez utóbbit választotta, sőt, ebből a borogatást is eltűrte. Nem kaparta le a sebről a kamillába mártott tampont. Szinte látszott a viselkedésén, hogy ez alatt a két nap alatt csak a gyógyulásra koncentrál. A vadászkutyák belső fegyelmével minden fölösleges mozgást, minden energiapazarlást elutasított. Keresett magának egy nyugodt, félreeső zugot, ahol senki és semmi nem zavarta. Ösztönösen érezte, hogy az emésztés helyett a beteg testrészre kell hogy koncentrálódjon az összes energiája, így azután az ötödik napon már olyan jó állapotban volt, hogy ismét indult volna harcolni a tarka szuka birtokba vételéért. És ezt az erőt a böjtöléssel visszanyert egészségének köszönhette. A világ eddig volt és jelenleg lévő minden vallása azért tartja és tartatja meg a böjtöt, mert kellenek az ember életében azok a rendszeres időszakok, amikor megtisztul és érzi, teste és lelke harmóniáját. A böjt csak akkor lesz eredményes az anyag és a szellem, a test és a lélek megtisztulásában, ha önként vállalt, ha belső igényt elégít ki. Ha kényszerítik, akkor az már koplalás, illetve koplaltatás. Es erre most nagy az esély. Megkérdem hát: Uram! Mondd, mit vétkeztem? Milliárdos balhé Máthé Csaba Már kezdtem azt hinni, hogy a nagy pénzes balhék időszaka lejárt, a rendszerváltással egy időben megnyílt kiskapuk úgy ahogy bezárulnak, és holmi ügyeskedéssel nem lehet kiszedni az államból akár több száz milliót, vagy akár egymilliárd forintot. De az újabb és újabb példák azt bizonyítják, mindez csak merő ábránd, az ilyen fajta módozat a pénzkeresés ranglistáján továbbra is igencsak előkelő helyet foglal el. A nemrég felfedett kiskapun egymilliárd forint csúszott ki olyan ügyeskedőknek, akik a feltalálóknak, újítóknak, találmányok megalkotóinak kínáltak fantasztikus megoldást: készpénzforgalom nélkül számlán megvásárolták tőlük a még nem szabadalmaztatott és bevezetés előtt álló találmányokat és újításokat, az AFA-t pedig visszaigényelték és azt ígérték, hogy idén majd részvénykibocsátással törlesztik a vételárat. Az áfa-viszszaigénylés pedig szép lassan hegyekbe gyűlt, a számlák végül is valódiak voltak, a számlakibocsátók könyvelésében is szerepeltek, csakhogy a múlt évi szabályozók alapján, mivel nem történt készpénzforgalom, a számlakibocsátó egyéni vállalkozóknak nem kellett az áfát befizetni, csak akkor, ha kézhez kapták volna az ellenértéket. Ez is kiskapu a javából, még pedig akkora, hogy a tekintélyes összeg kifért rajta. Részvénykibocsátás valóban nem történt, de a tervek szerint mindez idén megvalósul, mondják tömött zsebbel a számlát kapó agymenek, akik ha figyelembe vesszük az összeg nagyságát, akkor még talán arról az újításról is számlát kaptak, hogy a WC-t ne szemből, hanem háttal állva húzzuk le az ajtóra szerelt áttételes csiga segítségével. Csak az a félő ezeknél a nagy összegű manipulációknál, hogy a végén már majdnem az államnak kell bocsánatot kérni, mert zaklatni merte a jogszabályokat maximálisan kihasználó állampolgárokat. Liba, liba? Hát ez meg Mazda Sedám! Ferter János rajza Fogyó nemzet Páll Géza Y Y a kevesebben lei—i szünk, mármint a JL M. nemzet lélekszáma, valószínűleg jobban fogunk élni. Nincs hát értelme folytonosan rángatni a vészharangot, mert minden évben fogy a népesség. Egyes népességi szakértők fogalmaznak így újabban, amikor az ország lakosságának folyamatos csökkenése kerül szóba. Ók megfordítják a kérdést, úgy vélekednek, nemhogy kevesen, de még sokan is vagyunk ahhoz, hogy jól éljünk. A velük ellentétes nézeten állók viszont azt erő sít - getik, igenis van összefüggés a népesség lélekszáma és a megfelelő jólét között. Mindegyik vitázó a saját érveit sorakoztatja fel vélt vagy valós igazának alátámasztására. S fel-felparázslik a nemzethalál vízióját felidéző pánikkeltés a politika küzdőterein éppúgy, mint a kötetlen, korábbi beszélgetéseken. Minden évben 35 ezerrel kevesebben vagyunk, Európában hazánkban a legalacsonyabb születések arányszáma, itt a legmagasabb a halálozási arányszám. A szakemberek úgy becsülik, hogy 2020-ra már csak kilenc és fél millió magyar fog élni az országban. Valóban drámai számok ezek, amelyeket lehet a már említett két szélsőséges nézet szerint is értelmezni, lehet sokféleképpen magyarázni, csak egyet nem lehet, csöndesen beletörődni. Mert nem csak arról van szó, hogy kevés gyermek születik nálunk, egyre több a magányos egyedül élő fiatal és középkorú. Az aggodalomra igen sok okunk van, ha belegondolunk, hogy hárommillió nyugdíjas él az országban, akik tisztességgel megdolgoztak a nyugdíjukért, ám egyre fogy az aktív keresők, az eltartók száma, alig haladja meg a három és fél négymilliót. Az arányok eltolódásával van a baj, amely lassanként gazdasági kérdéssé teszi a népesség csökkenését. Igazában jól tudjuk, ez nem lehet csupán gazdasági kérdés. A jogos aggodalom, a siránkozás, a megoldás keresése közben viszont azt is látni kell, nem a nemzet egésze a beteg, hanem a gazdaság, a társadalom.
