Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-11 / 60. szám

MAGÁNVÉLEMÉNY Kereszttűzben Lemondott a kul­turális miniszter. Hosszú ideig állt az ellenzéki pár­tok bírálatának kereszttűzében, a sajtó egy része rendszeresen sze­mére vetette hi­báit, hát megun­ta a sok kritikát. Az eset bárom éve Andrásfalvy Ber­talannal történt — gondolom erre már az első mondat után rájöttek ol­vasóink —, hisz Fodor Gábor golyó­álló ruhába öltözött a kormányalakí­táskor, s az sem okoz neki gondot, hogy már nemcsak az ellenzéki, nem­csak a parlamenten kívüli pártok vetik szemére baklövéseit, hanem a nagyobb koalíciós partner illusztris képviselői is csőre töltik fegyverüket, ha a kultúráról van szó. Talán Jánosi György lemondása volt az első igazi repedés, akinek pa­pírforma szerint volt oka a szakítás­ra, ám a közvélemény előtt nem két­séges: nem egy felületesen aláírt, s a miniszterelnökhöz továbbított papír miatt kérte ki a munkakönyvét. A nemzeti kulturális intézményeket ért támadásról ezúttal ne is essék szó, hetekig, ettől volt hangos a közélet szinte minden fóruma, ugorjunk az elmúlt hét végére, amikor megszólalt a szocialista frakció, s elmondták: a hat elemi, a négy alsó középfok és a két felső középfok elmélyíti a társa­dalmi és települések közötti esély­egyenlőtlenséget, s a 8+4-es iskola­­rendszer további szétzilálódásához, kasztosodáshoz vezethet. És az eluta­sítás nemcsak annak szólt, hogy nincs ilyen iskolarendszer Európában, ha­nem annak is: ahol nem egységes a tananyag, nem lehet egységes a szá­monkérés sem. A vita tart, hevessége nem akar lanyhulni. Pedig közeledik a millecentenárium, a kontinentális tévelygések után sürgető lenne mie­lőbb a honfoglalással, az államalapí­tással, az Árpád-házi királyokkal megismertetni a fiatalokat. De az alku nem ér véget, a szülők pedig rettegve várhatják, mikor deklarálja a kultu­rális kormányzat, hogy mostantól tandíjat is kell fizetni, ha valaki ta­nulni akar. (A szocialisták sem tartják ezt egyelőre időszerűnek). Az ember azt hinné, a kulturális tárca programja a koalíciós kormány közös elképzelése volt. Aztán, amikor hallja, olvassa, miként bírálja Szőllősi­­né, Kása Ferenc, Jánosi, vagy Csinta­lan, akkor megduplázódik a kérdő­jel: egy párt, vagy egy miniszter sze­mélyes programja ez? Úgy tűnik, Fodor Gábor az érzel­mek kiváltójának született. Amikor otthagyta a Fideszt, egyesek árulónak tartották, mások a politika hercegé­nek nevezték, nemrég egy liberális lapban pedig arcátlanul okosnak titu­lálták. Nos, megnyilvánulásai alapján akár okos embernek is tartható. Egy miniszternek azonban inkább bölcsnek kell(ene) lennie. Balogh József AKTUÁLIS INTERJÚNK Kiforgatott kárpótlási jegy Különös versenyfutás zajlik a spekulánsok és a kormányzat között Turcsik Ottó Elek Emil felvétele kárpótoltak két táborra oszlanak. Az egyik, amelyik tájékozott az aktuális kár­­pótlásijegy-árfolyamról, követi mindennek változását és tanácsot kér tőlünk, hogy ho­vá fektesse be a kárpótlási jegyét vagy mi­kor adja el. A másik része pedig csak azt az árfolyamot, jelenleg a 172 százalékot fi­gyeli, amelyen például a kárpótlási jegyet egy privatizációs tranzakciónál az AVÜ be­számítja. Ezért, ha olyan ajánlatot teszünk, hogy a tőzsdei árfolyamot figyelembe véve harminc százalékon vesszük át tőle a kár­pótlási jegyet, akkor fel van háborodva, hogy mi ezen akarunk meggazdagodni. Pontosan ez az árfolyamkülönbség, illetve az, hogy nincs alternatívája a kárpótlási je­gyek felhasználásának, hozza azokat a ma­nipulációkat, amelyeknél jól megvágják a A, viszont kell egy olyan ember a pénzügyi tárca, illetve az MNB élére, akit mind kül­földön mind belföldön elfogadnak. Remé­nyeim szerint Bokros és Surányi ilyen lesz, és ha ők a forintot leértékelik a külföldiek szájízének megfelelően, akkor igencsak meg fog lódulni a részvényjegyzés. Most nem veszi meg a külföldi az olcsó magyar rész­vényt, mert tudja, le kell értékelni a ma­gyar forintot, és tudja hogy nem két-három százalékkal, hanem ennél jóval na­gyobb mértékben. A külföldi ugyanis, ha nem vásárol, akkor áll a tőzsde, nem megy. Jelenleg nagyon sokan speku­lálnak arra, hogy akár 15-20 száza­lékkal is leértékelik a forintot. Egy kü­lönös versenyfutás megy az erre spe­kulálók és a pénzügyi kormányzat kö­zött. Az utóbbi próbálja húzni az időt, hiszen a kormányzat tudja, hogy azok, akik jelentős valutamennyiséget vá­sároltak fel, eló'bb-utóbb kényszerű­ségből forintra váltják valutájukat, mert szükségük lesz a magyar fizető­­eszközre. Ezzel megint a bankok jár­nak jól, mert a marge (egyes pénzinté­zeteknél 5-6 százalék) a bankoknál marad, de ha kibírják várni a befekte­tők a forintleértékelést, akkor nagyon nagyot nyernek. Bukni azok fognak, akik egy meghatározott időre speku­lálnak és tegyük fel március 20-ig kö­tötték le a pénzüket. Ha viszont vala­ki hosszabb távra köti le így a pénzét, akkor a múlt évi forintleértékeléseket figyelembe véve a banki betéti kama­tok többszörösét kaphatja. C3 Idén annyira lecsökkentették az adót csökkentő kedvezményeket, hogy minimális lehetőségük van a kárpótol­taknak a jegyüket készpénzre váltani. Milyen befektetést ajánlanak? — Adót csökkentő kedvezményt például a befektetési szövetkezetek kapnak. Mindez olyan forma, ahol a kárpótlási je­gyért a kamatokkal növelt névértékén, 172 százalékon szövetkezeti üzletrészt lehet vá­sárolni. Egyszerű matematikával kiszámol­ható, hogy amennyiben a 172 százalék után 30 százalékos adót csökkentő kedvez­ményt kap, akkor a kárpótlási jegyét 51- 52 százalékon tudja eladni a jelenlegi 27- 30 százalék helyett. □ Önök 17 alapító taggal magán nyug­díjpénztárt alakítottak, amely kimondot­tan a befektetésre és az adókedvezményre épül. Mennyire kockázatos mindez, hiszen a befektetők manapság minden ilyen cég­ben geotermikus pénzelszívást látnak? — Idén a nyugdíjpénztárba befizetett összeg ötven százaléka az adóból leírható, de maximum csak 100 ezer forint, így egy évben a nyugdíjpénztárba 200 ezer forin­tot érdemes befizetni, mert ennek a felét le lehet vonni az adóból. Hasonlít ez a módszer az életbiztosításokra, de ott az adóból csak 20 százalékot lehet leírni, más­részt a befizető pénze teljes egészében állam­papírokban és diszkont kincstárjegyben ka­matozik, tehát gyakorlatilag nincs kocká­zat, hiszen az álíam szavatolja a visszafi­zetést. Egy állampolgár államkötvényt még csak-csak tud venni, de a diszkont kincs­tárjegy aukciónál legalább egymillió forint szükséges. Utóbbiak igen kedvezőek, hi­szen majdnem 33 százalékos éves kama­tot adnak három hónapos lekötéssel. Nagy pénz, jól lehet forgatni és nincs kockázat. IVIáthé Csaba Egy ügyes bróker alig két hete az egyik leg­patinásabb brit bankot vitte csődbe több száz millió fontos kárt okozva a cégnek, illetve a betéteseknek. Ahhoz, hogy egyálta­lán ilyen lehetőséghez jusson egy jól mű­ködő tőzsdére, kiterjedt brókeri hálózatra és megfelelő kínálatra van szükség. Hogy az utóbbiból hazánkban mi valósult meg, Turcsik Ottót, a BU-KE Bró­ker Kft. kereskedelmi igazgazóját kér­deztük. □ Ön szerint egy honi bróker meg­buktathat egy pénzintézetet kétes spe­kulációkkal? — Szerintem az angol bróker nem egyedül buktatta meg a bankot, ehhez a bank is statisztált, hiszen bízott a brókerben az óriási haszon reményé­ben. Ha az az elképzelés bejött vol­na, akkor a bank vezetői szemet hunynak a nyilvánvaló szabálytalan­ság felett, mivel nem jött be, így min­dent a brókerre kentek rá. Úgy érzem, Magyarországon mindezt a cégek nem engednék meg, jobban odafigyel­nek arra, hogy egy bróker a pénzük­kel milyen tranzakcióba kezd. Ráadá­sul ehhez egy olyan zseninek kellene lenni, mint ez az angol fiatalember. !"1 Mennyire olajozottan működik a Budapesti Értéktőzsde és a vidéki brókercégek milyen szerepet játszanak a részvények eladásában és vételében? — Az értéktőzsde kimondottan Bu­dapest centrikus. A központi értéktár­ba fut be minden értékpapírvétel és eladás. Közvetlen kapcsolat a vidéki magán brókerirodák és az Értéktőzs­de között nincs, ez a probléma egye­lőre megoldatlan, emiatt ahhoz, hogy ha a hétfőn eladott értékpapír szerdáig feljusson az értéktárba, az a legegyszerűbb, ha személyesen felviszem, és nem titkosí­tott faxon vagy expressz ajánlva küldöm fel. Ráadásul még az is sújtja a vidéki bró­kereket, hogy a tőzsdén kívüli forgalom­ról minden hét kedden floppyn fel kell küldeni az adatokat, de ezt csak szemé­lyesen lehet megtenni. Hiányzik a technikai felszereltség és emiatt rengeteg idő megy el az ilyen úgymond mellékes tevékenységre. □ Egyre többet hallani a kárpótoltaktól, hogy a brókerek csak becsapják őket, szin­te nevetséges öszegen veszik át a kárpótlási jegyüket. — A kárpótlási jegyeknél valóban folya­matosan szidnak bennünket, ugyanis a kárpótoltakat, akik valamennyi készpénzt látva villámgyorsan meg akarnak szaba­dulni a jegyeiktől. — Jelenleg a kárpótlási jegy árfolyama 30 százalék, a brókercégek 27 százalékért veszik át, és azonnal fizetnek. Ha viszont közvetlenül a tőzsdén adjuk el a kárpó­tolt jegyét, akkor 29,4 százalékot kap érte, ugyanis a brókeri jutalék az eladási ár 2 százaléka, gyakorlatilag százezer forinton­** Mindez hozza azokat a manipulációkat, amelyeknél jól megvágják a kárpótoltakat. yy ként 2400 forint nyeresége van rajta. De ha ehhez hozzáteszem, hogy mindezt csak nyolc nap múlva tudom kifizetni, mert a tőzsdén ilyen az elszámolás, akkor rögtön meggondolja magát a kárpótolt, mert a ko­rábbi példák alapján azt gyanítja, hogy a brókercég nem fogja kifizetni a kialkudott árfolyamot. Érdekes, hogy az ukránok és a románok nagyobb fenntartás nélkül itt­hagyják a kárpótlási jegyet, és nyolc nap múlva jönnek a pénzükért, tehát jobban bíznak bennünk, mint a hazaiak. Már rég­óta ígérik az eredeti kárpótoltaknak a MOL, a MATÁV privatizációját, de mind­ez még halódik. Ez az időhúzás a speku­lánsoknak kedvez, akik akár a bróker iro­da előtt, akár a pénzintézetek előtt fél szá­zalékkal többet ígérnek a kárpótlási jegye­kért, de kérik a határozatot és a címletlistát is, valamint egy meghatalmazást, amely alapján ők az eredeti kárpótoltak nevében jegyezhetnek részvényt és így előnyt élvez­nek. Az az igazság, nyolc hónapja nincs mit vásárolni a kárpótlási jegyért, az ön­­kormányzatok már eldöntötték, mit adnak el és mit nem, a földek nagy részét kiosz­tották, a privatizáció pedig halódik. ^ Elsősorban a külföldiek határozhatják meg az árfolyamokat, yy □ Mint a Messiást úgy várják a bróke­rek és a tőzsdén lévő cégek a külföldiek részvényjegyzését, akik viszont nagyarányú forintleértékelésben bíznak. Melyik fog ha­marabb teljesülni? — Egyértelműen a külföldiek határoz­hatják meg a részvényár-folyamokat, de ehhez le kell értékelni a forintot. Ehhez ** A nyugdíjpénztárba befizetett összeg ötven százaléka az adóból leírható. ••

Next

/
Oldalképek
Tartalom