Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-09 / 58. szám
KULTÚRA 1995. március 9., csütörtök A tánc ünnepe Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — A Primavera közelmúltbeli, hagyományos tavaszi koncertjén nem kaptunk mást, mint amit eddig is megszokhattunk: egy hosszú tanulási folyamatnak az eddig elért eredményeit. A test birtoklását és a megingó mozdulatokat, a kifejezés első jeleit és a tudatosan megkomponált és közvetített gondolatot. Egy olyan gálaműsorban, amelyben mindenki részt vesz, aki az adott időszakban tagja a csapatnak, nem is lehet ez másképpen. A szépség persze mindenkit aszerint érint meg, hogy mennyi a tehetsége, hol tart a mesterség fogásainak az elsajátításában. A sikerhez aztán az is kell, hogy testre szabott legyen a koreográfia, amely egyszerre emeli ki a tánctudást és fedi el a még szükségszerűen meglevő hiányosságokat. A két részből álló program első része mutatta igazán, hogy kemény munka van a fiatalok színpadi megjelenése mögött. A szólótáncok és duettek minden olyan elemet tartalmaztak, amelyeket a „pontozók” éles és kritikus szemmel figyelnének. A résztvevők közül kitűnt Vass Viktória ígéretes tánca, Deme Krisztina lendületes szenvedélymegformálása és perzsa tánca vagy a kardtáncot előadó Mitruczki Katalin. A második részben Vangelis zenéjére készült táncjátékot láttunk. Feketéné Kun Ildikó a koreográfiában Kolumbusz történelmi jelentőségű felfedezésének kétarcúságára helyezte a hangsúlyt. Azt mutatta meg, hogy Amerika felfedezése a jó mellett mérhetetlen szenvedést is hozott az őslakosok számára. Természetesen néhány percben nem lehet a történet dramaturgiáját a maga teljességében kibontani, ezért a színpadi táncjáték is leegyszerűsített maradt. Amit láttunk, kifejező és hatásos volt, ünnepélyes és drámai. A kifejezés erejét tompította, hogy a Kolumbuszt táncoló fiatalember — jól és tehetségesen oldotta meg a feladatát — testalkatánál, életkoránál fogva nem volt képes elfogadtatni velünk, hogy őt szerelmi szálak fűzik a királynőhöz. Felföldi István inkább az anyai szeretet utáni vágyat közvetítette s nem a birtokolni akaró erőteljes férfiszándékot. A Primavera tavaszi táncünnepe egyetlen estére szólt, s hónapok telnek el megint, amikor új programmal láthatjuk őket. Lehet, hogy újabb arcokkal kell megbarátkoznunk a színpadon. De bárki is lesz a világot jelentő deszkákon, mindnyájukat egyetlen vágy vezérel: szeretnének hitelesen megszólalni a táncban. Hírcsokor Pócsai András... ...kolozsvári festőművész képeiből nyílt tárlat a vajai Vay Adám Múzeumban. A kiállítást március 23-ig tekinthetik meg az érdeklődők. (KM) Gombrowicz... ...Esküvő című darabjának előadásával ünnepli ötödik születésnapját az R.S. 9. Stúdiószínház március 16- án. A budapesti független társulat 1990 tavaszán nyitotta meg kapuját ugyancsak Gombrowicz-darabbal: elsőként az Operetkát tűzték műsorra. (MTI) Vizsgán... ...puskázó diákokat vett őrizetbe a thaiföldi rendőrség, mivel kiderült: a katonai főiskolára felvételiző hetvenöt fiú adóvevőt rejtett az alsónadrágjába. A thai hatóságok a poloskás gatyájú fiatalok ellen csalás és illegális rádióadó használatának vádjával indítottak eljárást. (MTI) Baracsiné... ...Molnár Ibolya képzőművész festményeiből nyílik kiállítás március 11-én 18.45-kor a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban. A tárlatot Verebes István színigazgató ajánlja a látogatók figyelmébe. (KM) Regionális... ...vers- és prózamondó versenyt rendeznek március 10-én 14 órától a nyírbátori városi művelődési központban. (KM) Bállal a tanulókért Tiszadob (KM - K. J.) — Pénzszűke világunkban mindig örömmel értesülünk a különösképpen nehéz anyagi helyzetben levő tanintézményeknek segíteni szándékozó rendezvényekről, eseményekről. A tiszadobi, Széchenyi Ispánról elnevezett iskolai alapítvány kuratóriuma a közeljövőben egy ilyesféle, jótékony célzatú összejövetelt kíván tető alá hozni. A több tucatnyi szponzor anyagi hozzájárulásával lebonyolítandó báli est helyszíne a Széchenyi István Általános Iskola lesz. A március 11-én 19 órakor kezdődő, kellemes szórakozást kínáló — táncoszenés — programra a szervezők azzal a reménynyel invitálják a vendégeket, hogy részvételükkel — közvetve — hozzájárulnak az iskola oktató-nevelő munkája feltételeinek a javításához. Mert nem titok: a jótékonysági bál nyereségéből a kisdiákok számítógépes és idegen nyelvi oktatását, valamint a nyári táborozás költségeinek „enyhítését” kívánják támogatni, illetve megoldani. A múlt évi kedvező tapasztalatok sejtetik: idén sem fognak unatkozni az estélyt jelenlétükkel megtisztelők. A szervezők színvonalas műsort ígérnek: lesz mókakacagás, ízletes vacsora, tombola; zenekar húzza majd a talpalávalót. A köpönyeg most még jó ránk Izgalmas bemutató lesz március 10-én színházunk kamaraszínpadán Felhőfi-Kiss László. Sándor Júlia és Szabó Tünde A revizor egyik jelenetében Csutkái Csaba felvétele Matyasovszki József Nyíregyháza — Revíziót várnak a Móricz Zsigmond Színházban. Bár mindenki kellően izgatott, de csak éppen annyira, amennyire az egy bemutató előtt lenni szokott. Nem titkolnak el semmit, sőt! Éppen az cél, hogy rendre kiderüljenek a mahinációk. Egy ilyen revízióval most a teátrum csak nyerhet. Nem hiszik? Majd meglátják! Elöljáróban csak annyit: már minden együtt van a sikerhez. A könyvelést egy bizonyos Gogol úr prezentálta. A bevételi oldalt olyan nevek garantálják, mint Hetey László, Szabó Tünde, Gados Béla, Gazsó György és még sokan mások. Az állítólagos revizor: Horváth László Attila. S aki mindezért a tranzakcióért a felelősséget vállalja: Megyeri Zoltán. O Már második alkalommal mutatkozik be rendezőként a nyíregyházi közönségnek Megyeri Zoltán. Hogy érzed magad ebben a szerepkörben? — Én inkább amolyan játékmesternek gondolom magam, aki segít a kollégáinak, ötleteket, poénokat gyárt, s vigyáz, hogy egy stílusban maradjon az előadás. Mivel én látom az egészet innen lentről, kötelességem kordában tartani a játékot, különösen ennél a darabnál. Csakhogy ez szerintem nem mehet hatalmi szóval; csupán épkézláb ötletekkel és meggyőző erővel. Egyébként elsősorban színésznek vallom magam, aki időnként rendez is. O Tudjuk, hogy szereted a groteszk és abszurd drámákat, vonzódsz az orosz lélekhez, s szívesen nevetteted meg a közönséget. Ezek miatt vetted elő A revizort, vagy konkrét célod, mondanivalód van vele? Időszerű groteszk — Amit elöljáróban felsoroltál, az mind igaz. Mikor Verebes István összeállította az évadot, nekem egy vígjáték rendezését szánta. Azt is megbeszéltük, hogy klasszikus és aktuális legyen a választott darab. A revizor szinte adta magát, mindkettőnk elképzelésének maximálisan megfelel. Ami pedig a mondanivalót illeti, nem akarunk semmit sem túlaktualizálni vagy szájbarágni. A történet mindig és mindenhol aktuális lesz, amíg hivatal és bürokrácia létezik. Nekünk mindössze annyi a feladatunk, hogy jól eljátsszuk a darabot, s a néző észre fogja venni: rólunk szól a történet, s tulajdonképpen önmagunkon nevetünk. O Már a próbákon is kiderült: izgalmas előadás készül; nagyon különleges a díszlet, pergő ritmusú a játék. — Remélem, a közönség is így érzi majd. Szeretném ha nagy szériát futnánk. Előny, hogy a történet stabilan benn van a köztudatban. Biztos vagyok benne, hogy az iskolások kívülről fújják a mű nyitó és záró mondatait. S nyilvánvalóan az sem egy hátrány, hogy a sztori helyzet- és jellemkomikumra épül, s éppen a legklasszikusabb bohózati elem, a félreértés a történet alapja. A pergő ritmus érdekében, s nem tiszteletlenségből, ismét radikálisnak kellett lennem a szöveggel. Nézetem szerint az első felvonás, ami lényegében kettős expozíció, kicsit túl van írva. Utána már fergetegessé válik a játék, s olyan tökéletes jellemrajzokat kapunk, hogy az káprázatos. Az egész tulajdonképpen egy karikatúra, s a szereplőket is ilyennek látom. Állatias jellemek Horváth Évától, aki a Milton kulisszáit is megálmodta, azt kértem, hogy olyan díszletet tervezzen, ami kissé elrajzolt, már-már rajzfilmszerű. Nagyszerűen sikerült, s kifogástalanul tudja, amit kell. A figurákat illetően egy picit állatokban gondolkodtam. Itt ugyan nincsenek beszélő nevek, de szerintem bizonyos állati jellemvonásokat is hordoznak a jellemek. Mindezt az egyébként klasszikus ruhák színével és a sminkkel tudjuk hangsúlyozni, természetesen nem naturálisán, inkább árnyalatokkal. Az biztos: kevés ember ússza meg ragasztás nélkül, lesz dolga a fodrásztámak. O Horváth László Attila alakítja Hlesztakov — a vélt revizor — figuráját. Gogol leírta, hogyan kell játszani a szerepet: naivan és egyszerűen. Mit tud kezdeni a színész egy ilyen szűkszavú instrukcióval? — Ez az utasítás nagyon pontos, s mindemellé Gogol gondoskodott arról, hogy jól játszható helyzetek szülessenek. Megyeri Zoli megtoldotta az instrukciót azzal, hogy most felejtsem el a Sztanyit. Sztanyiszlavszkij köztudottan nagy színészvezető volt, és az ő pedagógiája nyomán tanultuk évekig, hogyan hozzunk létre egy szerepívet, honnan hová kell eljutnunk egy szerepépítkezés során. Mi azt nevezzük Sztanyinak, ha valaki eltúlozza egy picit a módszert, ha túlságosan belegondol. Félelmetes kaland Hlesztakovra éppen az a jellemző, hogy nincs is jellemfejlődése. Úgy távozik a történetből, ahogyan megjelent, ő maga nem, csak a helyzetek változnak körülötte. Számára az egész csak egy jó kaland, míg mások belerokkannak a félelembe. Úgy viselkedik, mint egy gyerek, nem tud sokáig egy dologra figyelni, hamar vált, vagy elveszíti a fonalat, szétszórt és felszínes. Néha olyan vadakat állít magáról, hogy már maga is elhiszi. Ilyen. Ezért kell végtelenül naivan és egyszerűen játszani, olyannak, amilyennek meg van írva. Mindenesetre nagyszerű szerep, ritkán adódik ilyen lehetőség az ember életében. A kilencedik Nyíregyháza (KM - K. J.) — Lapunk március 3-i számában — az MTI alapján — közöltük megyénk gimnáziumainak toplistáját. A teljes — 1% egységet fel- I tüntető — lajstromot ugyan nem publikáltuk, viszont minden változtatás. kihagyás nélkül hoztuk nyilvánosságra a Szabolcs- ; Szatmár-Bereg megye címzésű részt. Ebben nem szerepelt a demecseri gimnázium. A kimaradás okaira vélhetően az a magyarázat, hogy a statisztikát összeállítóknak a vizsgált évjáratokról hézagos információik voltak. A középiskola tehát a terjedelmes jegyzékben a 124. helyet foglalja el, a szőkébb pátriánkra vonatkozóban — ha beletették volna a rangosnak tekinthető kilencediket. Elhallgatásról tehát szó nincs! Az pedig, hogy a gimnázium eredményességét miként ítélik meg a beiskolázási szempontból számításba jöhető települések, aligha egy tájékoztató és nem minősítő célzatú fcPorolás függvénye. A film kegyetlen rostája Hajó mozit nézünk, az örökkévalósággal találkozunk videoszalag készült. Azok az nül romlékony. Még az iroda-Karádi Zsolt Nyíregyháza — Decemberben lesz százéves a film. Az a médi. um, amely forradalmasította a művészeteket, amely átalakította az irodalomról, a képzőművészetről, a zenéről, s mi több: az egész világról való tudásunkat. Átformálta az emberről alkotott képünket. Az életünk részévé lett. Felszabadította a fantáziát, impulzusokat adott a képzeletnek, hozzájárult a megismeréshez. A film története a huszadik század története. A technikai felfedezéstől a mutatványos bódék látványosságán át a saját nyelv és saját esztétika megtalálásáig hosszú volt az út. Attól a pillanattól kezdve, amikor 1895. február 13-án Lyonban Yvon Rabilloud mérnök két honfitársának, kinematográfikus masináját bejegyezte mint találmányt, egészen addig, míg a tenyérben elférő videokamerával is lehet ragyogó minőségű mozgóképet csinálni, beláthatatlan mennyiségű film- és később alkotások, amelyek a legteljesebben fejezték ki a mindenkori embert, ma már az egyetemes kultúra elidegeníthetetlen részei. A Türelmetlenség, a Patyomkin páncélos, a Kék angyal, A nagy ábránd, a Modem idők, a Diktátor, a Biciklitolvajok, a Szállnak a darvak, az Országúton, a Szegénylegények, a Négyszáz csapás, a Szerelmem, Hirosima, a Nagyítás, a Bergmantrilógia, a Hamu és gyémánt, a Szindbád, a Stalker helye ott van a század legkiemelkedőbb művészi alkotásai között. Mi a film titka? Miért hat, amikor tudjuk, hogy csupán illúzió az egész, fikció, százszor megismételt jelenetekből öszszevágott esetlegesség, tudatos véletlenszerűség, fény-árnyék villódzás? Tudjuk, hogy a hős végül is nem h^l meg, a vér nem igazi, csak festék, a szenvedés csak manír, a történet pedig képzelet? Tudjuk, és mégsem vagyunk képesek ellenállni a filmkép mákonyának. Talán a mozi rejtélyes világa, a nézőtér izgalma, a közös esztétikai belefeledkezés öröme teremti a film hatását? Pedig a mozgókép hihetetlelomnál is rohamosabban avul. És nemcsak a divatok változása, a színészi játék teátralitása, a korízlés alakulása miatt. A tucatművek pillanatnyilag hatnak, ám az idő rostáján könyörtelenül áthullik, ami ocsú. A film rostája kegyetlen. A futószalagon gyártott darabok pedig — némi ragyogás után — eltűnnek a süllyesztőben. Ki emlékszik ma már olyan opuszokra, mint például a Viadukt, a Visszaesők, az Isten veletek, barátaim, A sánta dervis, a Valahol Magyarországon, hogy csak az utóbbi tíz-tizenkét esztendőben készült magyar filmeket említsem? És ki felejthetné a Körhinta, vagy A tizedes meg a többiek, vagy az Oldás és kötés, vagy a Csontváry, vagy a Psziché jeleneteit, hogy ismét csak magyar műveket idézzek föl? Az igazi moziélmény behatol a személyiségbe, nem hagyja nyugodni. A celluloid káprázata egyébként múlandó. A művészet ereje azonban időtlen. Ha jó filmet nézünk, az örökkévalósággal találkozunk.
