Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-08 / 57. szám

1995. március 8., szerda TÚL A MEGYEN Kelei-Magyarország f f A kolumbiai hadsereg katonái őrzik ltuango város rendőrségi épületét, melyet baloldali gerillák hétfőre virradóan leromboltak. Az ország északnyugati részén fekvő, 25 000 lakosú várost több száz, gránátokkal és rakétákkal felszerelkezett lázadó támadta meg. 11 órán át tartó uralmuk során bankokat, üzleteket gyújtottak fel, majd a polgármestert és több hivatalos személyt túszul ejtve elmenekültek a városból. A gerillák idei legjelentősebb akciója 15 halálos áldozatot, köztük nyolc rendőréletet követelt Elit, középosztály, szegénység A társadalmi változásokhoz való viszony kérdése • Hozzászólás (2.) Horvát győzelmek Nyíregyháza — A társadalom sokféle tagolódása között a társadalmi és egyéb javak bir­toklásának mértéke hierarchi­kus rendbe sorolja a társada­lom tagjait. Ez egy adott társa­dalomban viszonylag stabilan kijelöli az egyének és családok helyét és mozgásterét. A mai modem és dinamikusan fejlő­dő társadalmakban nemcsak a hierarchikus rend zártsága ol­dódik fel, hanem az általános fejlődésben a társadalom több­sége a felemelkedés élményé­vel vagy reményével élheti az életet. A mai magyar társada­lom azonban még nem tartozik ezek közé. Stabilitás és változás. Megállapodott társadalmi helyzetekben az elitek általá­ban nem törekednek generáli­­! sabb változtatásokra, hiszen mind abszolút, mind relatív helyzetük a társadalomban kedvező. Sőt igyekeznek a maguk és rétegeik számára egyfajta zártságot kiépíteni. Az elit változtatásra leginkább válsághelyzetekben, társadal­mi-politikai átmenetekben kényszerül, hogy kedvező po­zícióját az új időkre is átment­se. A magyar rendszer vagy elitváltásnak van egy nemze­déki dimenziója is. 1988-90 között a Kádár-rendszer idős generációját részben egy ha­sonló vagy alig fiatalabb gene­ráció váltotta fel a hatalomban az Antall-érával. 1994-ben pe­dig őket az ún. nagy generáció váltotta fel, megakadályozva egyben a fideszes generáció­nak az előretörését is. Gyakran beszélnek helyi elitekről is, ezek azonban már inkább a középosztályhoz tartoznak. A középosztályt pedig gyakran azonosítják a polgársággal, holott nem teljesen esnek egy­be. Páternoszterben. A közép­­osztályra vagy középrétegekre Pletyka Bukarest (MTI) — Nem folytatta kedden a Cronica Romana című bukaresti napilap a román-magyar alapszerződés tervezeté­nek hétfőn megkezdett — időközben Iliescu elnök ál­tal is „sajnálatosnak" mi­nősített közlését. Mint idő­közben kitűnt, a szöveget Gheorghe Funar bocsátotta a lapok rendelkezésére. 13 cikkely február 23-án „véglegesített" szövegé­nek közlése után a szer­kesztőség a publikációra való reagálásokkal magya­rázza, hogy nem teszi köz­zé a második részt. már csak köztes helyzetük következtében is mind a tár­sadalmi stabilitásra, mind a változtatásra való törekvés jel­lemző. Azokban a nálunk sze­rencsésebb társadalmakban, melyekben zavartalanul vég­bement egy erőteljes közép­­osztályosodási folyamat, több­séget (50-80 százalék) alkot­nak, a stabilitás fő hordozói. Ugyanakkor mozgékonysá­gukkal, felfelé törekvésükkel nagymértékben hozzájárultak e társadalmak és rendszerek dinamikus változásához is. Magyarországon léteztek ugyan középosztályok, de ezek sohasem voltak még olyan számosak, egységesek és folyamatosan jelenlévők, hogy a sikeres és befejezett modernizáció bázisát képez­hették volna. Az 1945 utáni változások pedig elsöpörték mind az úri, mind a polgári kö­zéposztályt, sőt más kisegzisz­­tenciákat is. Nálunk és Lengyelország­ban azonban a hatvanas évek végétől, a tétova reformok kö­vetkeztében búvópatakszerű­­en újból kezdtek megjelenni. A rendszernek volt ugyanis egy (persze több is) nagy el­lentmondása: hullámszerűen újratermelte a (kis)polgárokat, noha úgy félt a polgártól és a polgárosodástól, mint az ör­dög a tömjénfüsttől. De „ha a fák nem nőttek az égig”, meg­tűrte őket. Előbb csak a káderbürokrá­cia alakulhatott ki a hatalom mentén. Aztán a szakértelmi­ségi réteg duzzadt fel a tudás mentén, majd a kisvállalkozói, családi gazdálkodói réteg kez­dett lassan sok százezres tö­meggé válni a tulajdon men­tén. Valóságos polgárrá, ön­tudatos és egységes középosz­tállyá nem válhatott ugyan, de a mélyben polgári értékek és javak gyarapodtak. A rendszer végül is abba bukott bele, Washington (MTI) — Jólle­het Vladimír Meciar sze­retné bevezetni országát a NATO-ba és az Európai Unióba, az általa követett politikai kurzus pontosan az ellenkező hatást váltja ki. Alkatmatlanná teszi Szlová­kiát arra, hogy a két szervezet tagjává válhasson — véleke­dett keddi szerkesztőségi cik­kében a The New York Times, kiemelve: a szlovák kormány­fő minden jel szerint eltökélte, hogy elfojtja a független han­gokat a sajtóban, a rádióban és a televízióban. A lap utalt rá, hogy Vladi­hogy a gazdasági válság elérte a középosztályt (egészen a munkásokig) és az ő egzisz­tenciájukat is veszélyeztette. Az 1988-as pártkonferen­cián végül is a káderbürokrá­cia lázadt fel a Kádár-féle masszív bürokrata elit ellen. Az egész átalakulás fő hordo­zója pedig az értelmiség azaz a képzettségi polgárság volt. Ez nálunk szerencséssé tette ugyan az átmenetet („meg­egyezéses forradalom”), de zűrössé a további utat a belter­jes értelmiségi viták (népies­urbánus) kirobbanásával. A (kis)vállalkozói réteg pedig a gazdasági átmenet hordozójá­vá vált. Ezekben volt Magyar­­ország előnye keleti szom­szédaival szemben. A sors iróniája, hogy a középosztály jelentős részben az átalakulás vesztesévé vált. Elsősorban az a része, amelynek léte a nagy állami, újraelosztó rendszerekhez volt kötve. Lefelé a lejtőn. A szegény­ség a hierarchia alján csupán abban reménykedhet, hogy a szociális jogok századában fennakad a jóléti állam sűrűre font szociális hálóján vagy rit­ka szerencsésként magával ra­gadják az általános társadalmi fejlődés felhajtó erői. Közép-Kelet-Európában azonban az átalakulás gyötrel­mei könyörtelen szelekcióval duzzasztották fel a szegények és nyomorban élők tömegeit. Tőlünk keletre különösen fé­lelmetes méreteket öltött a nyomor. Magyarországon mindig volt szegénység, mindig vol­tak kisemberek. „Aki dolgozik az boldogul”, és csak az „nem találja meg a számítását”, aki henyél, (mértéken felül) iszik vagy „szerencsétlen flótás, akinek nincs magához való esze”. „Az ilyen meg is érdemli a sorsát”. Ez volt a mír Meciar első hivatali intéz­kedései közé tartozott a rádió, a televízó és a médiáért felelős állami bizottság vezetőinek el­mozdítása. Megemlítette, hogy a rádió új igazgatója menten lecsök­kentette a politikai híradások és vitaműsorok számát. Két héttel ezelőtt pedig rövid úton hazarendelte a rá­dió washingtoni tudósítóját, Peter Suskót, pusztán azért, mert beszámolt arról, hogy a clevelandi kereskedelmi és be­fektetési értekezleten részt ve­vő szlovák küldöttség felké­születlenül utazott a rendez­vényre. „kádári kisember” mentalitása és életfilozófiája a szegénység és a középosztály határán. De a nyolcvanas évek közepétől hiába dolgozott egyre többet, hiába tette magát tönkre egy „munka utáni munkára épülő” életmód keretében, a hozadék egyre kevesebb lett. Követte hát mindenkori sorstársai magatartását. Nagy­részük méla közönnyel és megkönnyebbüléssel figyelte a rendszerváltás folyamatát, az elitek megegyezését és a kö­zéposztály nyüzsgését. Csu­pán állt, várt és jobb időket re­mélt. A jobb idők azonban — ed­dig — nem jöttek el. A legsze­gényebbek ugyan nem szegé­nyedtek tovább, hiszen há­tukat mindig is a nyomor hi­deg falának támasztották. De újabb és újabb csoportok sza­kadtak le az alsó középosztályi létből a szegénységbe, vagy fenyegeti őket ennek réme. Nehéz megőrizni a tisztes sze­génység színvonalát is. Külö­nösen fájdalmas, hogy egyre több gyerek él szegény csalá­dokban. A (volt szocialista) iparvárosok, a kis falvak, az elmaradott térségek, a lakóte­lepek népe csak számban gya­rapodott. A társadalom lecsú­szó rétegei, mint a tavaly má­jusi választások mutatják, né­mi nosztalgiával és reménnyel gondolnak a múltra. Amíg az elit változatlanul nem mindig a hatékonyság mentén választódik ki, amíg a középosztályi létükben is fe­nyegetettek a középrétegek, amíg a társadalmi pátemoszter lefelé sokkal terheltebben jár mint felfelé, addig a társadal­mi mozgások nehezen álla­podnak meg és nehezen szá­míthatók ki előre. A cikk szerint a szlovákok megpróbálnak ellenállni: amellett, hogy a washingtoni rádiótudósító nyolcvan kollé­gája tiltakozott a Suskóval szembeni eljárás ellen, több mint százezren írták alá azt a levelet, amely a szólásszabad­ság megsértésével vádolja a kormányt. A vélemények pluraliz­musa és a szabad sajtó nem tetszés szerint teljesítendő fel­tétel ahhoz, hogy egy ország bebocsátást nyerjen a nyugati demokráciák közé. Többek között ezt hangoz­tatta a The New York Times legutóbbi száma. Belgrád (MTI) — A horvát erők kiverték a szerbeket a boszniai-krajinai határ kö­zelében lévő Troglav­­csúcsról és környékéről — jelentette a Beta független szerb hírügynökség. A stra­tégiai fontosságú térsé­get eddig a krajinai szer­­bek tartották ellenőrzésük alatt. Katonai elemzők szerint a Velebit-hegységben lévő Troglav elfoglalásával a horvátok előtt megnyílt az út a krajinai szerbek fővá­rosa, Knin felé, mivel a ma­gaslatokról tűz alatt lehet tartani a várost és környé­két. Boszniai szerb katonai források szerint a Horvát­ország újabb egységeket dobott át Nyugat-Bosznia frontjaira, s a boszniai hor­­vátokkal együttműködő, összesen mintegy 10 ezer fős haderő egyre közelebb kerül a boszniai szerbek ke­zén lévő Bosansko Graho­­vóhoz. A harcokban tüzér­ségi és páncélos erők is részt vesznek, s az elmúlt hónapban a szerbek jelen­tős területeket vesztettek el a térségben folyó harcok során. A boszniai szerb katonai vezetők az offenzívát úgy értékelik, mint a boszniai horvát és muzulmán erők közös támadásának előké­szítését, ezért ismételten hangsúlyozták a szerb és a krajinai szerb haderő össze­vonásának jelentőségét. A szarajevói rádió ked­den cáfolta azokat a horvát jelentéseket, amelyek sze­rint a boszniai muzulmánok és horvátok katonai vezetői hétfőn Zágrábban egyez­ményt írtak alá a két nem­zetiség haderejének közös parancsnokság alá helyezé­séről. „Az egyezmény csak a két hadsereg tevékenysé­gének összehangolásáról intézkedik” — közölte a rá­dió. A szarajevói rádió azt is bejelentette, hogy kedden ismét bezárták a segélyszál­lítmányok előtt a boszniai főváros repülőterét, miután a délelőtti órákban ismeret­len fegyveresek rálőttek egy szállítógépre. A Zágráb felől közeledő gépet leg­alább egy találat érte, de en­nek ellenére is leszállt. Az elmúlt tíz napban Szarajevó környékén már négy táma­dás érte a szállítógépeket. Ez az óriásoknak szánt szék minden bizonnyal a fő attrakciója lesz a szingapúri Világkereskedelmi Köz­pontban, ezen a héten nyíló nagyszabású bútor­vásárnak AP-felvételek (Vége) Bereczki József főiskolai docens Szlovákia rossz fordulatot vett A szólásszabadság megsértésével vádolják a kormányt M * f á§ I | § ' p J v «jaSamfflSn« A Csecsenfoldon... ...kialakult helyzet hatása még hosszú ideig veszélyes lehet Oroszországra, és akár az országban végbe­ment demokratikus reform­­folyamatokat is fenyeget­heti — jelentette ki hétfőn Genfben az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának üléssza­kán Szergej Kovaljov is­mert orosz polgárjogi har­cos. (MTI) Amennyiben... ...Horvátország nem vonja vissza az ország területén állomásozó ENSZ-erők mandátumának megvoná­sáról hozott döntést, akkor a boszniai szerbek azt fog­ják kérni, hogy a világszer­vezet vonja ki a boszniai védett övezetekben, illetve Szarajevóban tevékenyke­dő kéksisakosokat —jelen­tették be szarajevói ENSZ- illetékesek. (MTI) William Perry... ...amerikai védelmi minisz­ter és Willy Claes NATO- főtitkár hétfőn egybehang­zóan úgy vélekedett, hogy Franjo Tudjman horvát el­nök fenyegetése ellenére az ENSZ-csapatok jelenléte valamilyen formában még­is fenn fog maradni Horvát­országban. (MTI) A libanoni... ...légvédelem ütegei hóna­pok óta először hétfőn este izraeli harci repülgépekre tüzeltek, mert azok két hul­lámban kis magasságban repültek el Bejrút külterü­letei fölött. A gépek megje­lenése riadalmat keltett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom