Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-09 / 34. szám

1995. február 9., csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Öregdiákjaink Budapesten A média­börzéről Tisztelt Főszerkesztő Úr! Reménykedve, de nem kevés aggodalommal vág­tunk bele a Regionális Mé­dia Börze megrendezésé­be. Új hagyományt terem­teni a mostani körülmé­nyek között nem egyszerű és valljuk be, kockázatos is. Annál jobban esett, hogy céljainkat és szándékainkat megértve társunkul sze­gődtek a rendezvény meg­valósításában, még az ezzel kapcsolatos fárado­zást és anyagi áldozatot is vállalva. Reméljük, kezde­ményezésünk meghozza gyümölcsét és sem Ön, sem munkatársai nem érzik majd kárba veszett­nek munkájukat. Köszönjük a bizalmat és az együttműködést, melyre — ha ezt nem veszi tolako­dásnak — a folytatásában is szeretnénk számítani. Munkájukhoz jó egészsé­get és sikereket kívánunk. Szabó Attila PRIMOM marketingigazgató Gálik Imre EXPO EAST Kft. ügyvezető Lehangoló Tisztelt Szerkesztőség! Csatlakozni szeretnék Györke László jegyzeté­hez, mely a „Hóolvadás után” címmel jelent meg lapjukban. Sajnos, amit írt, szó szerint igaz! Kézbesítőként járom nap, mint nap a várost és lassan Nyíregyháza a leg- szemetesebb és legpiszko­sabb város elnevezést nye­ri el. Nem akarok ismétlé­sekbe bocsátkozni, mert a cikkben világosan le van írva a probléma. Inkább kérni szeretném a lakossá­got, hogy próbáljunk vi­gyázni a rendre és a tisz­taságra, hiszen városunk épül, szépül, csak sajnos az öntudatos polgárok hiá­nyoznak. Persze, tisztelet a kivételnek. Sóstóhegyen lakom, és a Muskotály utcai autóbusz- megállónál lévő kis fenyő­erdőben rendszeresen dob­nak ki (valószínűleg autó­ból) szemetet, szépen be­kötözött nejlonzacskóban, amit azután a kóbor kutyák szétkapamak, így el lehet képzelni a látványt. Fel­tételezem, hogy nem sós­tóhegyi lakos teszi, mivel rendszeresen járnak, min­den hétfőn a szemetet összeszedni, és az itteni la­kosság szereti a tisztasá­got. Nagyon kérem, hogy akik ebben a kis írásban magukra ismernek, hogy ne szennyezzék a környe­zetet, ügyeljünk arra a kis zöld területre, ami még maradt, nemcsak magun­kért, hanem az ide látogató idegenek is kellemes érzé­sekkel távozzanak váro­sunkból. Juhász Istvánná Sóstóhegy A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő pos­tája az olvasók fóruma, a kö­zölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem féltétlenül ért egyet. Mi, akik a nyíregyházi Kos­suth gimnáziumban 1934-ben érettségiztünk kb. három év­tizede jöttünk rá arra, hogy a negyvenfős osztályból tizen­hármán élünk Budapesten. Nagy ez a szám, mert mintegy húsz osztálytársunk volt zsidó és majdnem mindegyikük odaveszett. A tizenhármak egy ideig más és más vendéglőben jöttünk össze, rövidesen a meghívottak körét kiterjesztet­tük nemcsak a nyíregyházi­akra, hanem a megyebeliekre is. Egy negyedszázad óta a megye összes iskolájának összes diákját hozzánk tarto­zónak tekintettük. Jöttek az ország más vidé­keire szétszóródott megyebeli­ek is. A taglétszámunk állan­dóan emelkedett, évek óta évente kétszer, 700 személy­nek küldünk félévi programot. Igen jelentős küzdelembe került, amíg sikerült magunkat klubként elismertetni. A Bu­dapesti XIV. Kerületi Nép­frontnál (Budapest, XIV. Thö­köly u. 73.) állandó helyet kaptunk. Itt havonta tartottunk klubnapokat, és évente három­szor (január, május és október hónapokban) a VI. kerületi Benczúr u. 35. sz. alatt (Peda­gógus Szálló) fehérasztal-ta- lálkozót rendeztünk. Megyénket dicséri, hogy tagjaink sorában négy akadé­mikus, tizenkét akadémiai doktor, s alig megszámlálható kandidátus van. Működésünk során felvettük a kapcsolatot a megyei és városi vezetéssel, a Nyíregyházi Tanárképző Főis­kolával, a Bessenyei Társaság­gal, a Jósa András Múzeum­mal, a Móricz Zsigmond Szín­házzal, a Megyei Levéltárral és Könyvtárral, a művelődési házzal, a Vasvári Pál Társa­sággal. Bartók Béla fiával, ifj. Bartók Bélával megtekintettük a megye fontosabb zenei léte­sítményeit. A megyében, Nyíregyházán kívül valósággal baráti kap­csolat alakult ki Nagykálló vá­ros vezetőségével, közelebbi ismeretségbe kerültünk többek közt Fehérgyarmattal, Vajá­val, Bercellel, Dombráddal, és megyebeli körbenjárásunk so­rán még számos értékes mű­kincsekkel rendelkező hely­séggel. A Kelet-Magyarország 1995. január 26-i számában a fenti címmel Mészáros Istvánné megemlíti hogy az OTP alatt volt a Lantos-féle cukrászda, ami nem felel meg az igazság­nak. Üzemelt viszont egy Lan­Nemcsak a laphoz, hanem tár­saságunkhoz is megérkezett az a levél, amelynek rövidített változata január 25-én a Kelet- Magyarországban megjelent. Ugyanazért ragadtunk most mi is tollat, amiért a levél író­ja. A pontos tájékoztatásért. Huszonkettőezer-egyszáz levelet indítottunk útjára de­cember 28-án. Valóban az utolsó pillanatban, de az új árak közlésével meg kellett vámunk a tulajdonosok — az amerikai és a nyíregyházi ön- kormányzat döntését. Határo­zatuk nélkül nem jelenthettük be az új árakat. Karácsonyt kö­vető két napon kerültek borí­tékba a levelek és december 31-ig elenyésző számú kivé­tellel, célba is értek. A postá­zást egy vállalkozás végezte, így szombaton is jártak kézbe­sítői. Január 2-án az utolsó előfizetői értesítés is célba ér­Sok irányban jelentkeztünk a közéletben. Az országban ta­lán elsőként adtunk elégtételt az igazságtalanul elítélteknek, elhurcoltaknak, a második vi­lágháború magyar katonáinak, talán elsőként rendeztünk öku­menikus összejövetelt kato­likus, protestáns és zsidó pa­pok részvételével, ismételten vendégünk volt az egy ideig üldözött dr. Béres József, az akkoriban kegyvesztett Kosa Ferenc, félreállított Balczó András, memorandummal for­dultunk a legfelsőbb párt- és kormányszervekhez a gyer­mekek és anyák, a nők, az el­terelt Duna kérdésében, egyik elnökhelyettesünk dr. Kecskés Mihály úttörője lesz a megye­központú, 4 országra kiterjedő tudományos összefogásnak. Nem kis szerepünk volt ab­ban, hogy nemcsak a belföldi, hanem a külföldre került öreg­diákok különféle adományok­kal siettek a megye, Nyíregy­háza város, különösen az isko­lák segítségére, ki kell emel­nünk e téren a Máltai Lovag­rend vatikáni nagykövetét, dr. Kállay Kristófot, a kaliforniai Varga Józsefet, dr. Magyar László alapítványát. A legutolsó, sikeres kezde­ményezésünk: szobor állítása dr. Kállay Miklós Magyaror­szág egykori miniszterelnöké­nek, az általa vezetett ország a második világháború legne­hezebb napjaiban az üldözöt­tek menedéke volt, míg maga is üldözötté vált. Életünk egyes mozzanatai­nak hű szemlélője a Kelet-Ma­gyarország napilap főszer­kesztője dr. Angyal Sándor és főszerkesztő-helyettese Marik Sándor időnként személyesen is beszámol nekünk a megye életéről. A lapot megkapja a klub, minden összejövetelen való­sággal elkapkodják az újság egyes példányait: érthető, a lap biztosítja az állandó, leg­szorosabb kapcsolatot Nyíre­gyházával és a megyével. Él­tető erő ez a kapcsolat. Bízunk abban, hogy a lap propagandá­jára az újabban Budapestre kerültek is jelentkeznek a klub jelképes kapujánál, mert azok, akik a megye menekültjei voltak, öt évtized után erősen fogynak. A megye vesztene tos-féle méterárubolt 1945- 1950-ig, ami most divatbolt. A volt Csemege helyén, a sarkon létezett egy Japán cuk­rászda, valamint az OTP Lot­tózó mellett, a jelenlegi méter­árubolt helyén működött egy kezett. A fentieken túl fizetett hirdetés útján a Kelet-Magyar- országban, továbbá újságcik­kek útján az Új Keletben, rá­dióbeszélgetés útján a PB rá­dióban, s a Kábelújságunkon keresztül is megfelelő időben tájékoztattuk előfizetőinket az áremelésről, annak indokairól és mértékéről. A kupon füzettel együtt ugyancsak a taggyűlés dön­tésére való várakozás miatt nem tudtuk kiküldeni az ár­emelésről szóló tájékoztatást. Éppen a kuponfüzet, és a vele együtt küldött levél bizonyítja, hogy mennyire fontos szá­munkra az előfizetők tájékoz­tatása, kiszolgálása. A szolgáltatásunk nagyon fontos a város polgárai számá­ra, hisz a televíziózás a leg­kedveltebb, s van akiknek az egyetlen szórakozás. Ezen fo­kozott elvárások miatt is, mi vele, ha a zászló, melyet nehéz időkben is fenntartottunk, ki­hullna a kezünkből. A klub ve­zetősége, dr. Prékopa And­rás, dr. Antalóczy Zoltán, dr. Kecskés Mihály, dr. Pucsok József, Soltész István kiváló tudósokból, közéleti férfiak­ból áll, a Budapestre kerültek­nek erkölcsi támogatást tud­nak adni. Elnökségem átadása után, mint díszelnök, továbbra is dolgozom a klubért. Ugyan­csak díszelnökké választotta a tagság dr. Kállay Miklóst, a Szent Korona Társaság el­nökét. A klub mindennapi éle­tében élen jár Póta László szervező titkár, Eördögh Sára és Jámbor András, a megyé­ben, mint szervező titkár Kö- kéndy Mária, aki Budapest és a megye összekötője is. Ok is kezet nyújtanak a jelentkezők irányában. A megyéből előkerülteket vezesse hozzánk a megyéhez való tartozás érzése. A tanár­képző főiskola nagyszerű tu­dósaitól a washingtoni vi­lágbank egyik képviselőjéig mennyi kiváló embert ad ma is szülőföldünk. Nagyok voltak őseink is. E tájon tartóztatták fel királyaink a népvándorlás utolsó hullámait. E terület tu­dott egy időben ellentmondani Bécsnek, Gyulafehérvárnak és Isztambulnak. Itt gyülekeztek a szabad­ságharcok kurucai, 1849-ben és 1945-ben a két debreceni kormány ember- és anyagellá­tó bázisa a megye területe volt, kevés nyíregyházi tudja, hogy temetőjében más hírességek mellett a hős 1848-as vörös- sipkás zászlóalj egy hadnagya fekszik, itt nyugszik Aba Sá­muel magyar király nem­zetségének egyik tagja, akinek őseit Anonymus Attiláig veze­ti vissza. A klub új bázisa egy Kos- suth-diák, Malakuczi János vendéglője (Budapest, Hegy­alja u. 113.), ahol minden hó második péntekén találko­zunk, s ahová március 10-én újabb látogatását várjuk az új­ra megválasztott nyíregyhá­zi polgármesternek, Csabai Lászlónénak. Dr. Bernáth Zoltán Budapest, Harmat köz 6/b kis süteményesbolt, amely 1950-ben megszűnt. Valószí­nű a levélíró a fenti időszak­ban még nem élt és csak hal­lotta a boltok téves telephelye­inek meghatározását. M. D. Nyíregyháza nemcsak a szerződésben vál­lalt kötelezettségeket tartjuk be maradéktalanul, figyeltünk arra is, hogy a szolgáltatásunk minél jobb legyen. Ezért bőví­tettük most programválaszté­kunkat, ezért rendeztük azt át előfizetőink kérése szerint. Az áremelés mértékét csak úgy lehet pontosan megállapí­tani, ha viszonyítjuk azon elő­fizetők számához, akiket érint. Az áremelést pedig természe­tesen nemcsak az energiahor­dozók drágulása okozza, ha­nem a szerzői jogdíjak válto­zása, anyagárak, munkadíjak emelkedése, amelyben az inf­láció hatványozottan jele­nik meg, a programköltségek drasztikus emelkedése, a fo­rint leértékelése stb. Mandula Tamás ügyvezető igazgató Kábelkom Kft., Nyíregyháza Csúfítják a megyeszékhelyet A Kábelkom Kft. megemelt árai Pártok és családok Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon tetszett Kovács Éva az „Üres pártkasz- sza...!?” c. cikke. Úgy ér­zem valamennyiünk — bér­ből, fizetésből élni próbá­lók — kérdését tette fel, na­gyon határozottan és szá­momra igen szimpatikusán. Ennél már csak az lenne igazán érdekfeszítőbb so­kunk számára és gondolom a megkérdezettek számára is, ha tényleg valaki, vala­kik, akik erre a legilletéke­sebbek megkérdeznék az il­letékeseket, azaz, hová te­szik, hová költik a pénzün­ket. Mert már bocsánatot kérek, de a mi családi kasszánk már nem csak üres, de már mínuszokban gazdag, és az az égvilágon senkit nem érdekel. Pedig mi vagyunk többen. Vagy ebben az országban már sokkal fontosabb a pártok működése, mint a családo­ké? Nem olvastam még olyan tudósítást, hogy X. Y. család több ezret, milliót kapott volna azért, hogy él­hessenek. Pedig sokszor még egy-két ezer is mentő­övet jelentene. Ugyanakkor pártszinteken több száz milliókról hallhatunk. Mi­kor mi — az állampolgár — fenntartásunkkal küszkö­dünk, szinte tragédiát okoz, ha a gyereknek tönkre ment a cipő, kabát, vagy ne adj’ Isten olyan gyorsan nő, hogy pótolni kell. Senki — gondolok a pártokra — nem segít. A mi gondunk, hogyan oldjuk meg, és ér­dekes módon még állami támogatást sem kapunk. Pedig sokkal fontosabb a család, hiszen ez a társada­lom alapja. Ha nekünk küz- denünk kell, azért, hogy va­lamit elérjünk, nem tudom miért nem adatik meg ez a lehetőség a pártoknak is. Akkor talán kiderülne mi a jobb, mert addig, amíg a szöveg megy, addig mind remek. A több száz millió hány ember boldogulását tette volna és tenné elvisel­hetőbbé. Jó lenne, ha valaki a családra is figyelne ebben az országban! A másik téma a nyugdíj. Jelenleg GYET-en vagyok, aminek összege a minden­kori minimálnyugdíj. Vala­hogy ez a tájékoztatásból mindig kimarad. De ez len­ne a kisebb baj, a nagyobb az, hogy az emelésekből is kihagyják. Mihály Lászlóné Felsősima, Cimbalom u. 20. Zsolnai emlékére Ötven évvel ezelőtt — 1945. február 12-én — a budai harcok utolsó napján hősi halált halt Zsolnai Vil­mos, a Kossuth Gimnázium igazgatója. Zwick Vilmos Jánosként született 1881. október 31- én a Bánátban Kucurán Versec mellett. Édesapja kántortanító volt. Középis­koláját Kiskunhalason, az egyetemet Budapesten vé­gezte, ahol matematika-fi­zika szakon tanári oklevelet szerezett. Tanított Sopron­ban, Pozsonyban és Sel­mecbányán. Négy éven át részt vett az első világhábo­rúban. Századosként szerelt le. 1918 óta tanított Nyír­egyházán az Evangélikus Gimnáziumban. 1919-ben megalapította a természet- tudományi kört, amelyet Eötvös Lórándról nevezett el. 1922-ben létrehozta az Ifjúsági Segítő Alapot, amellyel a szegénysorsú ta­nulókat segítették. 1925- ben gyűjtőkört alakított. 1919-1925 között vezette a tápintézetet. A szülői ház­ból hozta a zeneismeretét és szeretetét. Vezette az ének­és zenekart, amellyel nem­csak a környékbeli iskolá­kat keresték fel, hanem el­jutottak Kassára, Budapest­re, Sopronba és Bécsbe. 1931 óta Teltsch Koméi betegsége idején helyette­seként vezette az intézetet, melynek igazgatói tisztét 1933-tól látta el. Nevét ek­kor magyarosította. Megol­dotta a népes évfolyamok évtizedek óta esedékes pár­huzamosítását. Vásárlással bővítette az iskolaudvar te­rületét az Eötvös utcán, amelyen később 2 emeletes iskolarész épült. 1936-ban fényes ünnep­ség keretében ünnepelték meg a gimnáziumi oktatás 75 éves jubileumát. Az is­kola zászlóját Geduly Hen­rik püspök avatta fel, ame­lyen Kossuth Lajos arcképe látható, alatta híres mondá­sával: „Az egység erő”. Ez a zászló ma is megvan, ott látható a díszteremben. 1940-ben javasolta az iskolában a mezőgazdasági tagozat bevezetését, de a felettesei ezt nem engedé­lyezték. Hogy mennyire volt helyes ez az elgondo­lás, ezt az igazolja, hogy a háború után elsőnek kerté­szeti középiskolát hoztak létre Nyíregyházán, amely­ből mára már a mezőgaz­dasági főiskola fejlődött ki. Híve volt a reálgimnáziumi oktatásnak és a modem nyelvek tanításának. Ez le­hetett a mintája több nyír­egyházi technikai jellegű középiskolának. Bennünket gyorsírásra és honvédelmi ismeretekre ta­nított. Elnöke volt a nyír­egyházi Gyorsíró Egylet­nek, a Dalárdának és a Sza­bolcsi Tanári Körnek is. Reáltantárgyak gyakorlati­as oktatója volt, akiről ke­vesen tudják, hogy lefordí­totta Beethoven IX. szim­fóniájának Örömódáját is. Míg a harmincas évek ele­jén állástalan fiatal tanáro­kat alkalmazott óraadóként, akikből rendre-sorba főis­kolai és egyetemi oktatók lettek, addig a harmincas évek végén egyre több ta­nárt kellett helyettesítenie, idős kora ellenére, mert egyrészt az ország területi gyarapodása, másrészt a háború a fiatal tanárokat el­vonta a tanítástól. 1942-ben vonult nyuga­lomba, de az iskola kor­mányzó tanácsa visszahívta továbbra is. 1944. szeptem­ber elsején adta át az iskola igazgatását dr. Belohorszky Ferencnek, egykori osztály- főnökünknek. 1945. február 12-én a bu­dai harcok utolsó napján lé- giakna-találatot kapott és meghalt. Földi maradvá­nyait a nyíregyházi Északi temetőben helyezték el sze­rettei körében. Gimnáziumi tanítványai itt keresik fel évről évre érettségi találko­zójuk alkalmából. Halálá­nak ötvenedik évfordulóján kegyelettel állunk meg sír­jánál, és emlékezünk 40 éves tanári működésére. Dr. Reményi Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom