Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-06 / 31. szám
1995. február 6., hétfő HÁTTÉR Szívek a semmi ágán 1. Nem könnyű felkészíteni az állami gondozott fiatalokat az életkezdésre A kastélyról is híres Tiszadob Kováts Dénes, Orémus Kálmán Tiszadob (KM) — Élénk visszhangja volt a tiszadobi gyermekvárosban egy korábban megjelent írásnak, melyben a nyíregyházi Nádor utcai hajléktalanszállón lakó, egykori tiszadobi állami gondozott fiatalok is megszólaltak. Szerintük nem készítik fel őket kellően a kinti életre. A nevelőintézményben másképp látják a dolgot. Még egykori társaik között is akadtak, akik túlzásnak tartották a sirámokat. Hogyan élnek ott, a megye csücskében a családból kitaszított, eldobott fiatalok, mit lehet, mit tudnak egyáltalán tenni értük? Ezek a kérdések motoszkáltak bennünk, amikor ellátogattunk a szép környezetben lévő gyermekvárosba, melynek éke a gyönyörű Andrássy-kastély. Zárt világ — Naprakészen tudunk mindegyik innen eltávozott egykori növendékünkről — fogad lilémé Ancsán Aranka otthonvezető — hiszen az utógondozás is feladataink közé tartozik. A távozóknak igyekszünk munkát, szállást szerezni, sőt, az egyik kolléga volt az, aki a hajléktalan szállásra bekönyörögte őket. Mert hiába intéztünk munkahelyeket a fiúknak, nem maradtak ott meg... Más manapság a helyzet, mint korábban volt — derül ki az otthonvezető szavaiból — hiszen az egykori olcsó munkásszállások, melyek az állami gondozásból kikerültek zömének hajlékát jelentették, mára vagy megszűntek, vagy átalakultak drágább intézménnyé. Állást is többnyire akkor kap csak a fiatal, ha van bejelentett lakhelye, de hol szerezzen fedelet feje fölé, ha nincs munkásszálló, albérletbe pedig — ez a tapasztalat — nem nagyon fogadják be őket. A nevelők és az utógondozók rengeteget járnak azért, hogy szállást és munkahelyet találjanak a kikerülőknek, sok idő megy el, míg eredménnyel járnak. Volt, akinek féltucatszor kerestek állást, mert mindig továbbállt, de pénze nem volt. Tulajdonképpen zárt világban élnek ezek a családjuk által eldobott gyerekek, hiszen napjaikat — mondjuk Tisza- dobon — a külső környezettől elszigetelve töltik. Itt bent hozzászoknak ahhoz, hogy van hol lakniuk, enni kapnak, komfort veszi őket körül, nézhetik a színes tévét, a videót. Innen távozva már magukra vannak utalva, nem könnyű megállni a saját lábukon. A putriba, ha visszakerülnek, mások az addig megszokott körülmények, amik hiányát joggal érzik. Pénzügyek — Nem olyan egyszerű ám felkészíteni a gyerekeket az életre, mert bár rojtosra beszéljük a szánkat, zömében pusztába kiáltott szavak ezek — fogalmaz Illésné. — Már jóval a kikerülésük előtt téma a pénz beosztása, az, hogy mihez kezdjenek majd, ha magukra lesznek utalva, bár igyekszünk később is segíteni. Vannak, akik vissza-visszaté- rő társaik rossz példájából sem tanulnak, mert bár megfogalmazzák: ők ugyan okosabbak lesznek; amint odáig jutnak, elverik az összegyűjtött családi pótlékot drága ruhákra, Mountain Bike kerékpárra, videóra, s ki tudja még, mire. Pedig hajtjuk a magunkét: gyerekem, fizesd be hosszabb időre előre a szállást, legyen fedél a fejed fölött, próbáld meg beosztani a pénzt, ne kérd ki egyszerre az összest, itt mindig kapsz belőle, ha szükséges — mennek a saját fejük után. Míg itt vannak, szakmát tanulhatnak, kapnak ruhára, s fogyóeszközre is pénzt, kevéske ösztöndíjat, s gyűlik számlájukon a családi pótlék. Emellett a munkába álláskor is kapnak tízezer forintos támogatást, hogy az első hónapot legyen miből átvészelni fizetésig. Sajnos egyesek, akik már eltávoztak a gyermekvárosból, szinte „utaznak” azokra, akik az életkezdés előtt állnak, csábítják őket magukkal a szabad élet reményével kecsegtetve — s mivel nekik elfogyott a pénzük — megbolon- dítják a fejeket. Jól tudják Orémus Kálmán felvétele egymásról, ki mikor kapja meg a családi pótlékot, ami 150 ezer és egymillió pár százezer forint között van, utóbbi akkor, ha árvaellátásban is részesül az illető. Levegőben lógnak A legnagyobb gondot az jelenti, hogy a csecsemőkortól a felnőtté válásig — úgy ahogy — működik az állami gondozás rendszere, de azután jön a nagy semmi. Mert ugyan — bizonyos feltételek esetén, mondjuk ha még tanulnak — 24 éves korig maradhatnak például Tiszadobon, s működik az utógondozói hálózat is, mégis talaj nélkül maradnak a fiatalok. Talán az lehetne a megoldás, ha a távozók bekerülhetnének a felnőtt család- gondozásba, hogy legyen, aki a gyakorlatban adjon segítséget az életkezdéshez, tanácsokkal szolgálni a mikéntekhez. Persze igazából a kezdetekhez kellene visszanyúlni, abban segíteni a családoknak, hogy ne állami gondozott gyerekeket „gyártsanak”. Ez viszont nem elsősorban a gyermekvédelem feladata... (További részletek lapunk holnapi számában)-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------. * j \ II A z építkezéssel megáldott sorstársaim igazi harci feladatai közé tartozik a mesteremberekkel való kapcsolattartás. Ahogyan egyik kedvenc íróm, Esz- terházy Péter megfogalmazta, ez aztán férfimunka a javából. A dinnyevásár kismiska ahhoz képest, ami a megbízás és a dolgok elkészülte között lezajlik, kezdve a pénzbeli ügyek tenyérbecsapós alkujától egészen az elkészült dolgok szemrevételezéséig. Sajnos néha a legnagyobb óvatosság is kevésnek bizonyul, mert az ember akarva akaratlanul is olykor Mek- mesterek hálójába keveredik, akik aztán mindenhez értenek, csak az elvégzendő munkákhoz alig. Közülük a legesendőbb talán Feri bácsi volt, akit a belső retesz és néhány polc felrakására kértünk meg. Feri bácsi- áldott jó ember volt, öröm volt a szemébe nézni. Béke, bizalom és becsületesség áradt belőle. Ezekkel az erényekkel nem is volt semmi baj. Ráadásul hihetetlenül olcsón dolgozott. Csak épp az asztalosszakmához nem értett. Szóval a mi Feri báMesterek és margaréták csinkat arra kértük meg, hogy az ajtón, a zárak mellé rakjon fel egy belső reteszt is, nem árt ez a mai világban. Nem látszott bonyolult ügynek, némi vésés, pár szög, és kész. Magára is hagytuk a mestert, aki a lakásban maradt, miközben mi a kertben tettünk, vettünk. Némi kopá- csolás, aztán egyre erősödő kiabálás: Engedjenek ki, engedjenek ki! Feri bácsi volt. Bár az ajtót nem zártuk be, a kisöreg valahogy bezáródott. Kiderült, hogy a reteszt olyan hosszú szeggel rögzítette oda, hogy bizony az ajtót is a félfához szögelte. Bezárta magát a kisöreg. Ráadásul az Istennek sem akarta megérteni, hogy nem mi tréfálkozunk vele. Ezek után a polcok felrakásától eltekintettünk. Még megeshetett volna, hogy szétveri a falat. Jó benyomást keltett Imre, az alkalmi kőműves, aki még vízszintmérőt is hozott magával, és ráadásul még olvasott embernek is bizonyult. A baj csak az volt, hogy Imre barátunk akkor is olvasott, amikor nálunk bérmunkában dolgoznia kellett volna. Ezt már a szomszédok mondták, akik Imréhez jártak olvasnivalóért. Igaz ami igaz, ráért a dolog, Imrének és a barátjának egy vízelvezetőt és egy kivezető járdát kellett csinálnia, és eső sehol. Na, két könyv elolvasása után kész is lett a járdácska, ami a lakásunktól vezetett az utcára. Imréék valami egészen érdekes dolgot hoztak ki a munkából, ugyanis a vízszintes talajra lejtős járdát készítettek, amely a lakás felé lejt. Ezt szemmel is jól lehetett látni, ám Imrus oly ügyesen zsonglőrködött a műszerrel, hogy az érdekes módon semmi hibát sem mutatott. A műszer meggyőzött, fizettünk. Imréék már a város másik végén ügyeskedtek, amikor leesett a járda elkészülte utáni első eső. Mondani sem kell, az összes víz a lakás felé folydogál vissza, a mélyebb járdarészbe. Ez két évvel ezelőtt történt. Eső idején még mindig Imrére és a vízszintmérőjére gondolunk. Sanyika, a vízvezeték-szerelő költői lelkületű ember volt. Munka után mindig a kedveséhez igyekezett. Ezt onnan tudtuk, hogy mindig megkért, hadd szakajtson néhány rózsát, margarétát, vagy más virágot a kiskertből. A szerelem szép dolog, megengedtük. Sajnos Sanyika újabb és újabb hibát fedezett fel a kútunkban, kezdve a lábszivattyúktól a csövekig. Az egyiket megcsinálta, máris felfedezett egy újat. Nem akartuk elhinni neki, hogy ennyi alkatrész van egy szivattyús kút ban. És ráadásul mind rossz, amit ki kell cserélni. Ám neki lett igaza! Tény, hogy úgy másfél hónapig eltartott a munka. Mire elfogyott a virág, a munkával is kész lett.-» -r éhány hónappal ké- l\J sőbb újra láttam Sa- X Y nyikát, amint az egyik szép virágos kertben javítgatta a kutat. Gondolom, a sok bokréta meghozta az eredményt, és nem lepődnék meg, ha a szíve hölgye iránt oly figyelmes barátunkat néhány év múlva 4-5 ábrándos csemetével látnám újra. Árvízveszély Balogh Géza P ontosan egy hét után elmúlt az árvízveszély, február elsején a Félső-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság megszüntethette a Túron a készültséget. Az első, aggodalomra okot adó hírek január 25-én érkeztek a nyíregyházi központba, s egy kisebb stáb nyomban útnak is indult Nagyhódosra, és megkezdte az előkészületeket, hogy felvegye a küzdelmet a közelgő áradással. A román vízügyesek és a magyar meteorológusok semmi jót nem ígértek, további árhullámokat, s bőséges esőket jósoltak. Szerencsére csak az előbbiek jóslata vált valóra, de az aztán igazán, hiszen volt olyan éjszaka, hogy két métert duzzadt a folyó. Minden jel arra mutatott, hogy eléri a kilencvenhármas karácsonyi árszintet, amikor már-már attól kellett tartani, hogy kénytelenek lesznek kiüríteni a lokalizációs gát mögé szorított három falu, Garbolc, Kis- és Nagyhódos lakosságát. Hála az égieknek erre mégsem került sor. Néhány nagyon fontos tapasztalatot azonban leszűrhettek a vízügyesek, újból beigazolódott, hogy szárazság ide, aszály oda, a természet teljeséggel kiszámíthatatlan. Elég pár napos bőséges csapadék, a négy nagy foly ónk bármelyike megáradhat, s ki kell mondanunk, messze vagyunk attól, hogy a gátjaink tökéletes biztonságot nyújtsanak. Igaz, erre talán soha nem is számíthatunk, de sok helyen még az ésszerű mércét sem ütik meg a töltések. Nem csupán arról van szó, hogy az évekkel korábban nagy lendülettel meginduló töltéserősítések drasztikusan visszaestek, de sajnos igen sok szakaszon még a nyári aszály okozta károkat sem tudták helyrehozni a pénzhiány miatt. Most elmúlt a veszély, elvileg megnyugodhatunk. Igazán gondtalanok akkor lennének azonban csak az álmaink, ha folytatódnának a lelassult munkák, ha megerősítenék a zsilipeket, gátakat. Uram! Ezzel a típussal messzire elkerülheti a benzinkutak környékét Ferter János rajza Nyúlügy Nábrádi Lajos / smét bebizonyosodott megyénkben, hogy pénzt csak pénzzel lehet csinálni. A régi szólásmondáshoz hozzátehetjük: munkahelyeket teremteni is csak pénzzel lehet. De hol a pénz mostanában? Miért ilyen szigorúak a bankokban a pénzügyi feltételek? Miért nem kezdheti meg a termelést egy szabolcsi községben egy nyúlfeldolgozó üzem? Miért káromkodnak, miért türelmetlenek a termelők? S vajon mit szólnak majd a franciák, akik már fenték a fogukat a szabolcsi nyúl húsra? Az utolsó perc-' ben meghiúsult üzlet miatt vajon tovább romlik-e hazánk megítélése? Ám mindenek előtt kérdés: mi lesz azzal a sok szabolcsi munkanélkülivel, aki nyúlte- nyésztéssel akart havi 5-6, esetleg több ezer forintot keresni? Az ügyben még több kérdést is feltehetnénk az illetékeseknek. De kik is az illetékesek? A legilletékesebb persze az évek óta válságban lévő, személyi gondokkal küszködő pénzügyi kormányzat. A pénzpolitikánk, a hitelpolitikánk gyakran szerepel a sajtó glossza rovatában. Ez érthető. Az is érthető, hogy szigorú feltételekhez kötik a hitelek, kölcsönök folyósítását. Az is igaz, amit soksok termelő cég vezetője hangoztat: a bankok nagyobb kockázatot vállalhatnának! A szóban forgó konkrét ügy részleteit nem ismerjük. Az biztos, hogy a nyúlfeldolgozó 20 munkanélküli munkába állításához kapott volna támogatást a munkaügyi kormányzattól. A környéken 800, azaz nyolcszáz család foglalkozhatott volna a tenyésztéssel. Az biztos, hogy a franciák és az olaszok szeretik a nyúlhúst — és fizetőképesek!! A magyar bankok ennyi (illetve több) információ tudatában vajon nem lehettek volna li- berálisabbak? A válasz igen. Elmondhatjuk azt is, hogy nem egyedi esetről van szó. Stílusosan szólva a Pénzügyminisztériumban ki kellene ugratni a nyulat a bokorból... 111 %' I £>• xFVJ *Y* | a | M Xelet-Magyarország 31 Kommentár ......................................
