Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-04 / 30. szám

AKTUÁLIS INTERJÚNK Fényre nyíló szemünk világa Többmilliós beruházás a szaruhártya-átültetés megvalósítására Kállai János Kissé durva képzavarral fogalmazva azt mondhatnánk: mostanság még a vízcsap­ból is a szemünk folyik. Mi tagadás, meg­szaporodtak a látásszervi megbetegedések­kel, a gyógyításukkal foglalkozó publikáci­ók; a hírközlések átlépték a szakfolyóira­tok zárt világa szabta határokat. Téma lett e talán legfontosabb érzékszervünk terápiá­ja. Tegyük gyorsan hozzá: mindennek csak örvendezhetünk. Berta András, a Debreceni Orvostudo­mányi Egyetem Szem­klinikájának az igaz­gatója, egyetemi tanár épp egy budapesti szembank-konferenci- át követően tudott időt szakítani bokros teendői közepette, hogy munkahelye leg­frissebb történéseiről, változásairól tájékoz­tassa lapunkat. □ Eltekintve a di­vattendenciáktól: mivel magyarázza a szakma látványos és sokak számára életbe vágóan fontos előretö­rését? — Az egész kérdés­kört regionális megkö­zelítésben érzem szük­ségesnek taglalni, hi­szen amivel mi foglal­kozunk, az — jelentő­ségét tekintve — átível a megyehatárokon, több szempontból pedig országos érdeklő­désre tarthat számot. Kezdjük egy olyan dologgal, ami most benne van a levegőben. A szaruhártya- (cornea) átültetésre gondo­lok. Magyarországon valamikor a har­mincas évek elején kezdték el ezeket a műtéteket; ha pedig a kiteljesedés idősza­kát vesszük, akkor Debrecenben Albert professzor munkássága révén vált igazán eredményessé ez a beavatkozási mód. □ A beszélgetés kezdetén kitűnik: a deb­receni szemklinika — a kiváló elődök ál­tal megalapozott — folyamatos munkája az utóbbi két-három év változásainak kö­szönhetően kapott a minőséget döntő mó­don alakító tartalmakat. Milyen feltétel­beli változások alapozták meg a fejlő­dést? — Egy-két évtizede a műlencsebeültetés szenzáció volt. Ma a szürkehályog műté­látván a bűtőtárolókat.) Milyen praktikus előnyökkel jár a készletezés? Felvetőd- tek-e vele összefüggésben nem várt problé­mák? _ — A bank megléte óriási előrelépés. A friss szaruhártyához jutás korábban eset­leges volt. Jelenleg a donoroktól levett anyagot szövettenyésztő folyadékban né­hány napig tudjuk tárolni. így a beteg a neki legmegfelelőbb szaruhártyát kaphat­Dr. Berta András szemészprofesszor ......... ■ A bank megléte óriási, korábban a friss szaruhártyához jutás esetleges volt. teket csaknem száz százalékban így oldjuk meg. Ezáltal jelentősen lerövidül az ápolási idő, jobbak a látási eredmények. Termé­szetesen, ilyen műtéteket csak a legkor­szerűbb műszerezettséggel lehet végezni. A műlencsebeültetés mikroszkópos sebészeti eljárással eleve feltételezi az ultrahangos, biometriás méréseket. Ehhez műszerek szükségeltetnek. Az elmúlt néhány évben jelentősen fejlesztettük az eszköztárunkat. A sokmilliós beruházások teremtették meg a szaruhártya-átültetés kondícióit is. □ 1994. január 1-jétől — hála a debre­ceni Lions Club támogatásának — Deb­recennek is van cornea bankja. (Magunk győződtünk meg az elmondottak igazáról, ja meg; kevesebbet kell várnia, tervezhe­tőbb a folyamat. Problémák? Nos, maga a tárolás időtartama, a donorokkal kapcsola­tos etikai kérdések, a legjobb átültetési megfelelések keresése — igen, ezeket a kér­déseket nem vehetjük le a napirendről. Visszatérve a szürkehályog-műtétek techni­kai modernizációjára: ezt illetően sokat ta­nultam az USA-ban, ahol a legfejlettebb el­járásokat csaknem tökéletes biztonsággal alkalmazzák. 1994 novemberében az Amerikai Szemészeti Akadémia ülésén vet­tem részt (megtiszteltetés volt a számom­ra, hogy a testület tagjai közé választot­tak). A klinikánkon már mi is el tudjuk vé­gezni a műlencsebeültetést kis szaruhártya- bemetszéssel. A műtét utáni látás így töké­letesebb, tízről háromra-ötre mérséklődik az ápolási, két-három hónapról két-három hétre a gyógyulási idő. □ Tudom, Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyéből is sok páciens keresi a gyógyulást a nagyerdei klinikán. Az említetteken kívül, miben tudnak még pluszt adni a szakellá­tás területén? — A debreceni szemes stáb harmadik specialitása a gyermekszemészeti ellátás és műtétek tökéletesítése. A mikroszkó­pos technika e szférában is gyakorlattá vált. Egy bökkenő azért van ebben a már- már idillinek tűnő cselekvéshalmazban: a ^ Altatóorvosa a debreceni szemklinikának pillanatnyilag nincs, jj gyerekeket csak altatott állapotban lehet operálni. Altatóorvosa a szemklinikának pillanatnyilag nincs. Pedig a felkínált stá­tusban jók a fogadási és a munkafeltételek. Átlag fölötti a fizetés, nem kell éjszakai ügyeletet adni. Azért sajnálatos ez a körül­mény, mert — mint mondottam — a ré­gióból mindenhonnan áramlanak hozzánk a betegek. Maradva csak a szomszédvár­nál: Nyíregyházán szaruhártya-átültetést nem végeznek, műlencse-beoperálást vi­szont igen. Mivel tudjuk, hogy a műszere­zettségen kívül a legfejlettebb műtéti tech­nika elsajátításán áll vagy bukik minden, 1994-ben egyhetes szaruhártyakurzust szer­veztünk a szakmai titkok, fogások átadása céljából. Nyíregyházi kolléga is részt vett a tanfolyamon, dr. Deb- reczeni Miklós. □ Milyen a szemkli­nika áteresztő képes­sége? Eleget tudnak-e tenni az elvárásoknak? Megvan-e hozzá a fel­szereltségbeli háttér? — A betegellátási kapacitásunk mutatja: nagy a terhelésünk. Évente 2400 nagymű­tétet végzünk, ez több, mint egy önálló sebé­szeti klinika beavatkp- zási teljesítménye. És ebben nincsenek benne a kisebb ambuláns műtétek. Persze, az óriási számok hátteré­ben ismét csak a felté­teljavulást kell emle­getnem. A mikrosebé- szeti eszközbázist meg­teremtettük. Tudtunk vásárolni — tetemes anyagi ráfordítással — operáló mikroszkópot. Két műtőasztalon, két monitor közvetítésé­vel, párhuzamosan zajlanak a műtétek. Évente ezer műlencsebeültetés, 100-120 szaruhártya transzplantáció. Ezek nagy számok, összevetve a sikeres vese-, szív-, szövetátültetések mutatóival. Anélkül, hogy belebonyolódnánk a kifejezetten speciális részkérdésekbe, csak megemlítem: a szaru- hártyás esetekben — köszönhetően a mű­szerezettségünk magas színvonalának — az operáció előtt el tudjuk végezni a beteg és a donor antigén egyezésének a bemérését, a HLA-tipizálást; ennek az utólagos kive­tési problémák elhárítása szempontjából igen nagy a jelentősége. Harasztosi Pál felvétele ^ Az élbolyon belül tized, század másodperceket javítani — ez már igazi kunszt. yy CJ Említette az országos szerepkört. Ennyire kiterjedt, sokszínű gyógyító tevé­kenységet csak másokkal együttműködve lehet biztonságosan és jól folytatni. — A HLA-tipizáló mérések dolgában szoros az együttműködésünk a megyei Vér­adóállomással. Riasztási sebességű a kap­csolatunk a veseátültetésekre specializáló­dott orvosi team-mel. Az országos reláci­óink pedig a már említett szaruhártya-mű- tétekre, a szem daganatos elváltozásainak a kezelésére, a rövidlátást megszüntető mű­tétekre, illetve a szemészeti plasztikára ter­jednek ki. Sok, vitathatatlanul sok ez így együtt. Viszont, egy sporthasonlattal élve, most már mindezt vállalnunk kell. Mert: a dön­tősök körébe bejutni viszonylag sokaknak sikerülhet; viszont az élbolyon belül szá­zad-tized másodperceket javítani — ez már igazi kunszt! Bizony, ez rettentően nagy emberi energiát emészt fel, és igen-igen sok pénzbe kerül. magánvélemény Szerepcsere Ha megpróbá­lod, nem olyan nehéz — veti oda a Forest Gump című nagysikerű amerikai film egyik jelenétében John Lennon, a Beatles egykori sztárja a tv-ri- porternek, ami­kor az a Vietnamból hazatért fősze­replő élménybeszámolóját, az ottani szörnyűségeket, átélt rémtörténeteket hallgatva egyszercsak azt mondja: el sem tudom képzelni... Ha megpróbálod, nem olyan nehéz — hangzik a mondat, melynek min­den szava igaz. Mert csakis addig hi­hetetlen számunkra valami, amíg nem éltük át, nem szenvedtük meg, vagy éppen nem csodálhattuk, élvezhettük saját magunk. Amíg mások mesélik, csak a fantáziánkra hagyatkozhatunk. Ha mi magunk voltunk ott, tudjuk, milyen volt, mire számíthatunk. Ha megpróbálod, nem olyan ne­héz... Gyakran és sokan idézhetnék nálunk mostanság a filmbéli monda­tot. Tehetnék például odafönn azok az országirányító politikusok, akik nem hiszik, hogy az emberek lelke­sedése és türelme idelenn egyre fogy, s amiben négy éve még hittek, arról ma már hosszas bizonygatások után sem hiszik, hogy igaz lehet. Megélték, hát tudják: nem a szavak, a tettek, a tények beszélnek, s hiába mondtak nekik annak idején szépeket, ők már gyanakodnak, mert tapasztalják: a va­lóság bizony kissé csúnyára sikere­dett. Próbálhatnának mondjuk létmi­nimumon vegetálni egy darabig azok, akik az alig csíráiban élő honi kapita­lizmusban máris úgy élnek, hogy an­nak láttán egy évtizedek óta dollár- milliárdos nyugati is csak elismerően csettinteni tud. Nem ártana egy rövid szerepcsere a pártok némely képviselőjének, veze­tőjének. Ha egy időre sima taggá vál­nának, rögtön láthatnák, az emberek nem vakok: hamar észreveszik, ha va­laki vizet prédikál és bort iszik, ha csak azért lett hithű pártvezér, mert abból erkölcsi, anyagi haszna szárma­zik, s kilóg a lóláb, mert rövid idő alatt kiderül: szép, szép az ideológia, de a vele járó tekintély, pénz és hata­lom se kutya... Megpróbálhatnák legalább átmene­ti időre a szerepcserét azok, akik ar­ról győzködik az embereket, hogy a közrend, közbiztonság hazánkban nem rossz, legfeljebb annak látszik. Mondják ezt azoknak, akik félnek, s akkor, amikor sokan nem csak éjjel, már nappal is rettegésben élnek. Egy szó mint száz: elkelne néha a képzelőerő, némi szerepcsere... Kovács Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom