Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-21 / 44. szám
1995. február 21kedd KULTÚRA Fényírók fesztiválja Győr (MTI) — A fényírók nemzetközi fesztiválját április 25. és 30. között rendezik meg Győrött. A vizuális művészeti seregszemle iránt élénk érdeklődés mutatkozik: eddig csaknem félszáz országból hozzávetőleg 700 alkotás érkezett. Ez is jelzi, hogy a fesztivál bekerült a filmvilág nemzetközi vérkeringésébe, az alkotók készülnek, számítanak rá. Az idén először Koreából, Iránból és Jakutföldről is küldtek kópiát a Rá- ba-parti városba, s eljutott a rendező Mediawave Alapítványhoz az a film is, amelyet brazíliai indiánok a saját életükről készítettek. S bár az előzsűrizés, a fesztivál nyilvánossága elé kerülő munkák kiválogatása már megkezdődött, még mindig hoz a posta kópiákat távoli kontinensekről. Véremben oldódnak Nyíregyháza (KM - B. I.) — Az ismerőit is meglepte a közelmúltban Kulimár János első kötetként kiadott vastag könyvével. A Nyíregyházán közismert kereskedő Véremben oldódnak című kötetében egyaránt található vers, kritika, portré, interjú és történelmi témájú írás. Ahogy a könyv hátoldalán olvashatjuk: életrajzi fogantatású gyűjteményről van szó. Verseiben nagyon erős a szabolcsi kötődés. Mindez már a címekből is kiderül: érthetően a szű- kebb haza ihlette a szerzőt. Ha csak három vers címét idézzük, — Barangolás, Alkony a Tiszán, Búcsú Ratkó Józseftől — akkor is képet kapunk Kulimár János világáról. Sportörténeti szempontból is értékes a „Volt egyszer egy csapat” című fejezet, amely sportolókról (labdarúgókról, játékvezetőkről) ad képet. Az irodalmi barangolások című fejezetben több, megyénkhez kötődő személyiség idéző- dik fel. Az utolsó részben, a Golopi epizódban a szerző történelmi érdeklődése és nemes vállalkozása érhető tetten. A kötetet a Rím Könyvkiadó jelentette meg. |||f pK I | d A í * I í f* I & Szibériai... ...nyelvrokonainkról tart előadást Csepregi Márta, az ELTE adjunktusa és Lázár Katalin népzenekutató a Magyar-Finn Egyesület február 23-án 17.30-kor tartandó összejövetelén. Az előadás Nyíregyházán a TESZ székházában (Luther u. 4.) lesz. (KM) Az M3-as... ...autópálya régészeti leletmentéséről tart Kurucz Katalin előadást a Jósa András Múzeumban február 27-én. (KM) Megyei... ...nyugdíjasbált rendeznek a mátészalkai művelődési központban február 25-én. A találkozón megyénk tíz nyugdíjasklubja műsorral mutatkozik be. (KM) Kasszasiker... ...című darabal tájol a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház a vásárosnaményi művelődési központban február 27-én. Az előadás 19 órakor kezdődik. (KM) Tízéves... ...fennállását ünnepli a Magyar Kodály Társaság Megyei Tagcsoportja a Kodály Zoltán Általános Iskola dísztermében március 4-én 10 órától. Közreműködik Szabó Gyula, és az Anonymus Kamarakórus. (KM) Shuszter shop Minya Károly Megboldogult nagyapám ha élne, át kellene hogy festesse a cégtábláját. Á Cipész felirat helyébe a kor (sajnálatos) divatja szerint a következő kerülhetne: Shuszter shop. S ezzel már meg is érkeztünk ahhoz a nyelvművelő tételhez, ami lerágott csont ugyan, de talán megérdemel még egy misét. Természetesen az idegen elnevezésű üzletekről van szó, ami elvileg tilos, de gyakorlatilag szabad. Ezúttal ahelyett, hogy a példákat hoznám a pellengérre állítás céljából, néhány megfontolásra alkalmas érvet hadd soroljak fel. Ugye mindenki belátja, hogy egy kis településen fölösleges azzal a felkiáltással, hogy értse a külföldi is, angol nevet adni egy lajtos kocsiból eszkábált hurkát miegyebet árusító bode- gának? Ugye milyen nevetséges volna, ha egy tőlünk keletre lévő országban (nekik mi vagyunk a nyugat!) magyar, helyesírási hibáktól hemzsegő üzletfeliratokat látnánk? Legalább olyan nevetőgörcsöt kapnánk, mint az az angol állampolgár, aki nálunk néz körbe. Ugye milyen hihetetlen, hogy egy kis jó érzéssel megáldott honpolgár nem talál magyar nevet boltjának, árudájának? Pedig az is lehetne olyan figyelemfelkeltő, mint egy angol szó, főleg akkor, ha egy ritkán használt, már-már elfeledett kifejezésünkről fújná le így a port. Sajnos ezek nem érvek. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az alapelvne- vezések is angolosodnak. Az üzlet immár store, a söröző, kocsma pedig pub. Ezek után már a feleség is pubtölteléknek nevezi szíve választottját (halad a korral), míg a férj élvezi a pubi hangulatot. A gyerek pedig otthon tanulja Petőfi versét: Falu végén kurta pub... A népzene szolgálatában A kórus egy erdélyi fesztiválon Amatőr felvétel Bodnár István Nyírpazony (KM) — Jubileumi koncertre készül a nyírpa- zonyi népdalkor. A dalosok negyven évvel ezelőtt léptek színpadra, és azóta is aktívan részt vesznek a település, a megye kulturális életében. Negyven év alatt sok minden történt. 1955-ben, az együttes alakulásakor még egészen más világot éltünk. Másféle dalok jártak akkortájt, hősi időkről szólók, mai szemmel mosolyra fakasztok. Az együttes viszont már az induláskor oly sikerrel vett részt a járási kulturális versenyen, hogy a Népművelési Minisztérium jeles képviselője elismerését fejezte kis a nívós munkáért. Ennek eredményeképpen a Kossuth rádió jutalomműsort is sugárzott a községnek, Iváncsó Dénes pedig kitüntetést kapott, amelyet maga Darvas József miniszter adott át. Dénes bácsi ma is karnagya az együttesnek. Szorgalmasan gyűjtötte a negyven év doku- metumait, s jegyezgette az emlékeket. Ő számol be a közel félévszázadról. Az idők folyamán a muskásmozgalmi dalokat egyre több népdalfeldolgozás váltotta fel, majd a tévé „Röpülj páva” műsorainak a hatására az énekesek is gyűjteni kezdték a lassan feledésbe merülő régi népdalokat. Időközben a Nyíregyháza és Vidéke Áfész vállalta át a kul- turcsoport fenntartását, és támogatja ma is önzetlenül. A pazonyi népdalkor negyven éve számtalan rendezvényen lépett fel, s ma is évente 15-16 alkalommal mutatják be a nyírségi népdalokból, tiszai dallamokból, pásztor- és betyárdalokból álló színes csokrukat. A megye sok településén kívül Gyöngyöstől a Balatonig sok helyre eljutottak. Az utóbbi években rendszeresen járnak át Kárpátaljára és Szlovákiába is. Nem maradtak el az elismerések, kitüntetések sem; színvonalas munkájukat dicséri, hogy legutóbb ezüst minősítést, két éve nívódíjat kaptak. Sok nyírpazonyi énekes számára talán ezért is vonzó az együttes. Mint Márton Miklósáé Hegedűs Mária megfogalmazta, bizony ő életében sohasem jutott volna el annyi helyre, mint amennyire a kórussal utaztak. Talán ezért is jár olyan lelkesen a próbákra a férje és a lánya is. Az együttesben egyébként mintegy harmincin vannak. Négyen negyven éve tagjai a körnek. A többiek diákoktól a nyugdíjasokig eltérő foglalkozásúak. Talán hangsilyozni sem kell, hogy egy egyittes milyen fontos szerepet töihet be egy kis település életébe. Erről itt csak annyit, szintt minden helyi kulturális rejtvénynek ők a mozgatói, s?^ezői. Ami a terveket illeti, z énekesek elszántak, mindt körülmények között fenn ják tartani a kórust. Próba bát követ mostanában a há.^ táján. Nem is csoda, az üm0 alkalmából a legjobb form kell hozniuk. A jubileumi da los ünnepet ugyanis március 11-én rendezik meg Nyírpa- zonyban. Áprilisban a szövet- kekezeti Népdalkörök Országos Találkozójára utaznak, majd Sóstó és Tarpa után nyáron kárpátaljai szereplés következik. A tervek között szerepel egy nemzetközi szlovákiai fesztivál is. A vígopera halhatatlan mesterei Tárcái Zoltán Nyíregyháza — A Nemzeti Filharmónia következő bérleti koncertje február 22-én este lesz a Váci Mihály Művelődési Központban, a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar — karmester Martos László — felléptével. Műsoruk alaphangját az olasz vígopera halhatatlan mesterének muzsikája, Rossini: Olasz nő Algírban c. opera nyitánya adja meg. Élvezhetjük majd az élettől duzzadó mozgalmasság sodró lendületét, a Rossini-nyitányokra any- nyira jellemző fokozás mesteri alkalmazását, mely végül diadalittas harsogásban csattan ki. Mozart G-dúr Fuvolaversenye (K 313) jól folytatja ezt a hangulatot. Mannheim, ahol ez a kompozíció 1777-ben született, jelentős zenei központ volt a 18. században; különösen a jellegzetes tématípusok, az igényes hangszerelés és a már említett zenekari fokozás terén teremtett iskolát. A fuvolaverseny három tételében jól felismerhető ez a hatás, nevezetesen a melódia szépsége, a fuvola kezelése és a záró menüett franciás eleganciája jelent gazdagodást Mozart zenéjében. A versenymű igényes fuvolaszólamát Matuz István avatott tolmácsolásában hallhatjuk. A színpadi kísérőzene külön műfaj a zeneirodalomban, mely eredeti funkciója szerint, a drámával együtt él igazán. Főleg akkor, ha a két mű egymásra találása oly szerencsés, mint Grieg méltán népszerű muzsikájában. A norvég nemzeti zene nagyja remek karakter tételekkel követi Ibsen drámájának hősét, az álmodozás és tettvágy, a tehetség és nyugtalanság kettősségéből gyúrt Peer Gynt életútjának állomásait. Az I. tétel: „Reggeli hangulat” — valójában a mű nyitánya, az északi fjordok világát megidéző természeti kép. A II. tétel: „Aase halála” — talán a legmegha- tóbb búcsúzene, amit valaha is alkottak. Peer, vásott kölyökre valló kalandok után hazatér, halálos ágyán találva anyját. Bár ég a lába alatt a talaj, hogy megkönnyítse az utazást, fantasztikus mesét rögtönöz, s így röpíti át édesanyját a másvilágra. Ám ő is búcsúzik, s szavai egy ideig ismeretlen Peer rejtett vonását tárják elénk: „Köszönöm a gondot, a köny- nyet, a vesszőt és a szidást! — De most, anyám, te köszönd meg az ideröpítő utazást.” (Ford.: Aprily Lajos). A III. tétel: „Anitra tánca” — a főhős keleti bolyongásának egyik állomása; buja, magakellető muzsika. A zárótétel: „A hegyi király barlangjában — groteszk, szinte az önkívületig fokozódó táncőrület, amikor Peer „beavatására” készülnek. Jó tudni, hogy a koncertben szereplő I. szvit nem a színpadi történés sorrendjét követi, hanem a zenei dramaturgia törvénye szerint építkezik. A hangverseny befejező száma szintén színpadi dráma nyomán készült, de más funkcióval. Nem kísérőzene, hanem öntörvényű alkotás. Csajkovszkij: Rómeó és Júlia nyitányfantázia Shakespeare drámájának lényegét sűríti: az ádáz gyűlölködés, tusa- kpdó harc hátterében kivirágzó szerelem fensőbbségét, a halálon túl is élő diadalát hirdeti. A zene hangulatváltásai, lírai és tragikus pillanatai erről mesélnek. A mű első változata gyászzenével végződött. A szerző később átdolgozta és az új befejezésben a szerelmesek — bár egy másik régióban — katartikus boldogságban találnak egymásra. A két jelkép: koporsó és búgócsiga Karádi Zsolt Nyíregyháza — Őszintén szólva nem sokat vártam a Megint tanútól, mert úgy vélem, az egyszeri sikert nem lehet megismételni. A film- és a tévétörténet számos példát szolgáltat erre. Ami igazán jó, az egyedi. Folytathatatlan. A magyar filmgyártás bizonyára legsikeresebb vígjátéka, Á tizedes meg a többiek sem folytatható. Azaz továbbgondolni lehet(ne), csak nem érdemes, mert akkor jön(ne) a csalódás. Valahogy így vagyok Bacsó Péter új munkájával is. A tanú 1969-es változatának értékét jócskán megnövelte a körülötte támadt legenda, mindazonáltal a negyedszázaddal ezelőtt forgatott történet a maga abszurditásaival nem fakul ma sem. A Megint tanú bizonyára nem halványítja el, inkább kiemeli erényeit. Bacsó Péter elköveti azt a hibát, hogy teremtett hősét, Pelikán Józsefet az események sűrűjébe lökve összeboronálja már-már elfeledett múltjának néhány szereplőjével. A sztoriban számos jelenet az egykori eseményeket idézi, ez a film reflektálja azt. Jóllehet, el szeretném kerülni az összehason- lítgatást, annyit mégis ki kell jelenteni, hogy a régebbi hatásosabb volt. Hatásosabb, mert mélyebben értelmezte az ábrázolt időszakot. A bemutatott kor lényegét volt képes felismerni. A folytatás viszont a felszínen maradt. Mert mi a Megint tanú mondandója? Az, hogy a politikacsinálók egyfelől maffiózók, másfelől demagógok, a kapitalizmus meg a csalók és a szélhámosok világa. Ez így közhely. Értem én a rendező szándékát: megmutatni azt, hogy az örök kisember, aki nem ért az egészből semmit, csak azt tudja, hogy „a Duna, az jön, az jön,” illetve azt, hogy figyelni kell a vízre, s szeretne végre békésen tenni-venni a ház körül, amelynek verandáján természetesen „magyar narancsot” termeszt, nos, ez a kisember, aki tiszta „mint egy mosóporreklám”, sötét erők manipulációjának tárgyává lesz. Az ok egyszerű: az ő nevét „köpte ki” a számítógép, mint lakóhelye, Oroszvár egyetlen alkalmas polgármester jelöltjéét. És megindul a küzdelem a „karvalytőke” és a magyarkodók között Pelikánért, hogy végül önnön halálát többször át- és túlélve visszajusson oda, ahonnan jött: a lakodalmas rockot játszó cimborái közé. (Kár ezért a befejezésért, hiszen igaz, hogy „árad a Duna”, de Pelikán a történtek után nem térhet vissza oda, ahonnan elindult...) A jóhiszemű gátőrt Kállai Ferenc ragyogó alakítása teszi fejelthetetlenné. Kállai méltán kapta meg a 26. Magyar Játékfilmszemle legjobb férfialakításáért járó díjat. Az ő Pelikán József a huszonöt évvel ezelőttihez képest, amikor, úgymond, megvolt a magához való esze, most annyira bugyuta, annyira balek, hogy az már klinikai esetnek minősül. A forgatókönyv (Bacsó Péter és Fábry Sándor munkája) jobb pillanataiban viszont olyan esendő, annyira mélyen érző és emberi, hogy ezek miatt érdemes végigülni a dramaturgiai egyenetlenségektől hemzsegő mesét. A csaknem kétórás, olykor kifejezetten ritmustalan mozi nagy gazemberét, a koporsókirályt Cserhalmi György formálja meg, idegenül mozogva e szerepkörben. A demagóg magyart Czintos József kelti életre, Pelikán nejét Lázár Kati játssza (túl). A Megint tanú legnagyobb problémája az ötletparádé. Bacsó abból indul ki, hogy a valóság groteszkebb, mint a fantázia. Ezért aztán van itt utalás Horn Gyula nyári balesetére (az elhunyt polgármestert Moszkovicsnak hívják), Torgyán Józsefre, a „csurkis- tákra”, a Fideszre, az országot elárasztó menekülthullámra, az egymást besározó múlt fel- hánytorgatásra stb. Csakhogy mindez kabarészinten marad. Az elemek nem szervesülnek. Amit kapunk, az alig több mint vázlat, geghalmaz, kana- vász. Két jelkép viszont beszédes: a tányéraknából eszkábált búgócsiga, meg a Dunán himbálózó koporsók sora. Az élet ilyen kegyetlen: van, ami bepörög és van, ami himbálózik. A vízre viszont figyelni kell...