Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-21 / 44. szám

1995. február 21kedd KULTÚRA Fényírók fesztiválja Győr (MTI) — A fényírók nemzetközi fesztiválját áp­rilis 25. és 30. között ren­dezik meg Győrött. A vizu­ális művészeti seregszemle iránt élénk érdeklődés mu­tatkozik: eddig csaknem félszáz országból hozzáve­tőleg 700 alkotás érkezett. Ez is jelzi, hogy a fesztivál bekerült a filmvilág nem­zetközi vérkeringésébe, az alkotók készülnek, számí­tanak rá. Az idén először Kore­ából, Iránból és Jakutföld­ről is küldtek kópiát a Rá- ba-parti városba, s eljutott a rendező Mediawave Ala­pítványhoz az a film is, amelyet brazíliai indiánok a saját életükről készítettek. S bár az előzsűrizés, a fesz­tivál nyilvánossága elé ke­rülő munkák kiválogatása már megkezdődött, még mindig hoz a posta kópiá­kat távoli kontinensekről. Véremben oldódnak Nyíregyháza (KM - B. I.) — Az ismerőit is meglepte a közelmúltban Kulimár János első kötetként kiadott vastag könyvével. A Nyír­egyházán közismert keres­kedő Véremben oldódnak című kötetében egyaránt ta­lálható vers, kritika, portré, interjú és történelmi témájú írás. Ahogy a könyv hátol­dalán olvashatjuk: életrajzi fogantatású gyűjteményről van szó. Verseiben nagyon erős a szabolcsi kötődés. Mindez már a címekből is kiderül: érthetően a szű- kebb haza ihlette a szerzőt. Ha csak három vers címét idézzük, — Barangolás, Al­kony a Tiszán, Búcsú Ratkó Józseftől — akkor is képet kapunk Kulimár János vi­lágáról. Sportörténeti szempont­ból is értékes a „Volt egy­szer egy csapat” című fe­jezet, amely sportolókról (labdarúgókról, játékveze­tőkről) ad képet. Az irodal­mi barangolások című feje­zetben több, megyénkhez kötődő személyiség idéző- dik fel. Az utolsó részben, a Golopi epizódban a szerző történelmi érdeklődése és nemes vállalkozása érhető tetten. A kötetet a Rím Könyv­kiadó jelentette meg. |||f pK I | d A í * I í f* I & Szibériai... ...nyelvrokonainkról tart előadást Csepregi Márta, az ELTE adjunktusa és Lá­zár Katalin népzenekutató a Magyar-Finn Egyesület február 23-án 17.30-kor tartandó összejövetelén. Az előadás Nyíregyházán a TESZ székházában (Luther u. 4.) lesz. (KM) Az M3-as... ...autópálya régészeti lelet­mentéséről tart Kurucz Ka­talin előadást a Jósa András Múzeumban február 27-én. (KM) Megyei... ...nyugdíjasbált rendeznek a mátészalkai művelődési központban február 25-én. A találkozón megyénk tíz nyugdíjasklubja műsorral mutatkozik be. (KM) Kasszasiker... ...című darabal tájol a nyír­egyházi Móricz Zsigmond Színház a vásárosnaményi művelődési központban február 27-én. Az előadás 19 órakor kezdődik. (KM) Tízéves... ...fennállását ünnepli a Ma­gyar Kodály Társaság Me­gyei Tagcsoportja a Kodály Zoltán Általános Iskola dísztermében március 4-én 10 órától. Közreműködik Szabó Gyula, és az Anony­mus Kamarakórus. (KM) Shuszter shop Minya Károly Megboldogult nagyapám ha élne, át kellene hogy fes­tesse a cégtábláját. Á Ci­pész felirat helyébe a kor (sajnálatos) divatja szerint a következő kerülhetne: Shuszter shop. S ezzel már meg is érkeztünk ahhoz a nyelvművelő tételhez, ami lerágott csont ugyan, de talán megérdemel még egy misét. Természetesen az idegen elnevezésű üzletek­ről van szó, ami elvileg ti­los, de gyakorlatilag sza­bad. Ezúttal ahelyett, hogy a példákat hoznám a pellen­gérre állítás céljából, né­hány megfontolásra al­kalmas érvet hadd soroljak fel. Ugye mindenki belátja, hogy egy kis településen fölösleges azzal a felkiál­tással, hogy értse a külföldi is, angol nevet adni egy laj­tos kocsiból eszkábált hur­kát miegyebet árusító bode- gának? Ugye milyen nevet­séges volna, ha egy tőlünk keletre lévő országban (ne­kik mi vagyunk a nyugat!) magyar, helyesírási hibák­tól hemzsegő üzletfelirato­kat látnánk? Legalább olyan nevetőgörcsöt kap­nánk, mint az az angol ál­lampolgár, aki nálunk néz körbe. Ugye milyen hihetetlen, hogy egy kis jó érzéssel megáldott honpolgár nem talál magyar nevet boltjá­nak, árudájának? Pedig az is lehetne olyan figyelem­felkeltő, mint egy angol szó, főleg akkor, ha egy rit­kán használt, már-már elfe­ledett kifejezésünkről fújná le így a port. Sajnos ezek nem érvek. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az alapelvne- vezések is angolosodnak. Az üzlet immár store, a sö­röző, kocsma pedig pub. Ezek után már a feleség is pubtölteléknek nevezi szíve választottját (halad a kor­ral), míg a férj élvezi a pubi hangulatot. A gyerek pedig otthon tanulja Petőfi versét: Falu végén kurta pub... A népzene szolgálatában A kórus egy erdélyi fesztiválon Amatőr felvétel Bodnár István Nyírpazony (KM) — Jubileu­mi koncertre készül a nyírpa- zonyi népdalkor. A dalosok negyven évvel ezelőtt léptek színpadra, és azóta is aktívan részt vesznek a település, a megye kulturális életében. Negyven év alatt sok min­den történt. 1955-ben, az együttes alakulásakor még egészen más világot éltünk. Másféle dalok jártak akkortájt, hősi időkről szólók, mai szem­mel mosolyra fakasztok. Az együttes viszont már az indu­láskor oly sikerrel vett részt a járási kulturális versenyen, hogy a Népművelési Minisz­térium jeles képviselője elis­merését fejezte kis a nívós munkáért. Ennek eredménye­képpen a Kossuth rádió juta­lomműsort is sugárzott a köz­ségnek, Iváncsó Dénes pedig kitüntetést kapott, amelyet maga Darvas József miniszter adott át. Dénes bácsi ma is karnagya az együttesnek. Szorgalmasan gyűjtötte a negyven év doku- metumait, s jegyezgette az emlékeket. Ő számol be a közel félévszázadról. Az idők folyamán a muskásmozgalmi dalokat egyre több népdalfel­dolgozás váltotta fel, majd a tévé „Röpülj páva” műsorai­nak a hatására az énekesek is gyűjteni kezdték a lassan fele­désbe merülő régi népdalokat. Időközben a Nyíregyháza és Vidéke Áfész vállalta át a kul- turcsoport fenntartását, és tá­mogatja ma is önzetlenül. A pazonyi népdalkor negy­ven éve számtalan rendezvé­nyen lépett fel, s ma is évente 15-16 alkalommal mutatják be a nyírségi népdalokból, tiszai dallamokból, pásztor- és be­tyárdalokból álló színes csok­rukat. A megye sok települé­sén kívül Gyöngyöstől a Bala­tonig sok helyre eljutottak. Az utóbbi években rendszeresen járnak át Kárpátaljára és Szlo­vákiába is. Nem maradtak el az elismerések, kitüntetések sem; színvonalas munkájukat dicséri, hogy legutóbb ezüst minősítést, két éve nívódíjat kaptak. Sok nyírpazonyi énekes szá­mára talán ezért is vonzó az együttes. Mint Márton Miklós­áé Hegedűs Mária megfogal­mazta, bizony ő életében so­hasem jutott volna el annyi helyre, mint amennyire a kórussal utaztak. Talán ezért is jár olyan lelkesen a próbákra a férje és a lánya is. Az együttesben egyébként mint­egy harmincin vannak. Né­gyen negyven éve tagjai a körnek. A többiek diákoktól a nyugdíjasokig eltérő foglalko­zásúak. Talán hangsilyozni sem kell, hogy egy egyittes milyen fontos szerepet töihet be egy kis település életébe. Erről itt csak annyit, szintt minden helyi kulturális rejtvény­nek ők a mozgatói, s?^ezői. Ami a terveket illeti, z éne­kesek elszántak, mindt kö­rülmények között fenn ják tartani a kórust. Próba bát követ mostanában a há.^ táján. Nem is csoda, az üm0 alkalmából a legjobb form kell hozniuk. A jubileumi da los ünnepet ugyanis március 11-én rendezik meg Nyírpa- zonyban. Áprilisban a szövet- kekezeti Népdalkörök Orszá­gos Találkozójára utaznak, majd Sóstó és Tarpa után nyá­ron kárpátaljai szereplés kö­vetkezik. A tervek között sze­repel egy nemzetközi szlová­kiai fesztivál is. A vígopera halhatatlan mesterei Tárcái Zoltán Nyíregyháza — A Nemzeti Filharmónia következő bérleti koncertje február 22-én este lesz a Váci Mihály Művelődé­si Központban, a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar — kar­mester Martos László — fel­léptével. Műsoruk alaphangját az olasz vígopera halhatatlan mesterének muzsikája, Rossi­ni: Olasz nő Algírban c. opera nyitánya adja meg. Élvezhet­jük majd az élettől duzzadó mozgalmasság sodró lendüle­tét, a Rossini-nyitányokra any- nyira jellemző fokozás mesteri alkalmazását, mely végül di­adalittas harsogásban csattan ki. Mozart G-dúr Fuvolaver­senye (K 313) jól folytatja ezt a hangulatot. Mannheim, ahol ez a kompozíció 1777-ben született, jelentős zenei köz­pont volt a 18. században; kü­lönösen a jellegzetes tématí­pusok, az igényes hangsze­relés és a már említett zenekari fokozás terén teremtett iskolát. A fuvolaverseny három tételé­ben jól felismerhető ez a hatás, nevezetesen a melódia szép­sége, a fuvola kezelése és a záró menüett franciás elegan­ciája jelent gazdagodást Mo­zart zenéjében. A versenymű igényes fuvolaszólamát Matuz István avatott tolmácsolásában hallhatjuk. A színpadi kísérőzene külön műfaj a zeneirodalomban, mely eredeti funkciója szerint, a drámával együtt él igazán. Főleg akkor, ha a két mű egymásra találása oly szeren­csés, mint Grieg méltán nép­szerű muzsikájában. A norvég nemzeti zene nagyja remek karakter tételekkel követi Ib­sen drámájának hősét, az ál­modozás és tettvágy, a tehet­ség és nyugtalanság kettőssé­géből gyúrt Peer Gynt életútjá­nak állomásait. Az I. tétel: „Reggeli hangulat” — való­jában a mű nyitánya, az északi fjordok világát megidéző ter­mészeti kép. A II. tétel: „Aase halála” — talán a legmegha- tóbb búcsúzene, amit valaha is alkottak. Peer, vásott kölyökre valló kalandok után hazatér, halálos ágyán találva anyját. Bár ég a lába alatt a talaj, hogy megkönnyítse az utazást, fan­tasztikus mesét rögtönöz, s így röpíti át édesanyját a másvi­lágra. Ám ő is búcsúzik, s sza­vai egy ideig ismeretlen Peer rejtett vonását tárják elénk: „Köszönöm a gondot, a köny- nyet, a vesszőt és a szidást! — De most, anyám, te köszönd meg az ideröpítő utazást.” (Ford.: Aprily Lajos). A III. tétel: „Anitra tánca” — a főhős keleti bolyongásá­nak egyik állomása; buja, ma­gakellető muzsika. A záróté­tel: „A hegyi király barlangjá­ban — groteszk, szinte az önkívületig fokozódó tánc­őrület, amikor Peer „beavatá­sára” készülnek. Jó tudni, hogy a koncertben szereplő I. szvit nem a színpadi történés sorrendjét követi, hanem a ze­nei dramaturgia törvénye sze­rint építkezik. A hangverseny befejező száma szintén szín­padi dráma nyomán készült, de más funkcióval. Nem kísé­rőzene, hanem öntörvényű al­kotás. Csajkovszkij: Rómeó és Júlia nyitányfantázia Shakes­peare drámájának lényegét sű­ríti: az ádáz gyűlölködés, tusa- kpdó harc hátterében kivirág­zó szerelem fensőbbségét, a halálon túl is élő diadalát hir­deti. A zene hangulatváltásai, lírai és tragikus pillanatai erről mesélnek. A mű első változata gyászzenével végződött. A szerző később átdolgozta és az új befejezésben a szerelmesek — bár egy másik régióban — katartikus boldogságban talál­nak egymásra. A két jelkép: koporsó és búgócsiga Karádi Zsolt Nyíregyháza — Őszintén szólva nem sokat vártam a Megint tanútól, mert úgy vélem, az egyszeri sikert nem lehet megismételni. A film- és a tévétörténet számos példát szolgáltat erre. Ami igazán jó, az egyedi. Folytathatatlan. A magyar filmgyártás bizonyára legsikeresebb vígjátéka, Á ti­zedes meg a többiek sem foly­tatható. Azaz továbbgondolni lehet(ne), csak nem érdemes, mert akkor jön(ne) a csalódás. Valahogy így vagyok Bacsó Péter új munkájával is. A tanú 1969-es változatának értékét jócskán megnövelte a körülöt­te támadt legenda, mindazon­által a negyedszázaddal ez­előtt forgatott történet a maga abszurditásaival nem fakul ma sem. A Megint tanú bizonyára nem halványítja el, inkább ki­emeli erényeit. Bacsó Péter elköveti azt a hibát, hogy teremtett hősét, Pelikán Józsefet az események sűrűjébe lökve összeboronálja már-már elfeledett múltjának néhány szereplőjével. A szto­riban számos jelenet az egyko­ri eseményeket idézi, ez a film reflektálja azt. Jóllehet, el sze­retném kerülni az összehason- lítgatást, annyit mégis ki kell jelenteni, hogy a régebbi hatá­sosabb volt. Hatásosabb, mert mélyebben értelmezte az ábrá­zolt időszakot. A bemutatott kor lényegét volt képes fel­ismerni. A folytatás viszont a felszínen maradt. Mert mi a Megint tanú mon­dandója? Az, hogy a politika­csinálók egyfelől maffiózók, másfelől demagógok, a kapita­lizmus meg a csalók és a szél­hámosok világa. Ez így köz­hely. Értem én a rendező szán­dékát: megmutatni azt, hogy az örök kisember, aki nem ért az egészből semmit, csak azt tudja, hogy „a Duna, az jön, az jön,” illetve azt, hogy figyelni kell a vízre, s szeretne végre békésen tenni-venni a ház körül, amelynek verandáján természetesen „magyar naran­csot” termeszt, nos, ez a kis­ember, aki tiszta „mint egy mosóporreklám”, sötét erők manipulációjának tárgyává lesz. Az ok egyszerű: az ő ne­vét „köpte ki” a számítógép, mint lakóhelye, Oroszvár egyetlen alkalmas polgármes­ter jelöltjéét. És megindul a küzdelem a „karvalytőke” és a magyarkodók között Pelikán­ért, hogy végül önnön halálát többször át- és túlélve vissza­jusson oda, ahonnan jött: a lakodalmas rockot játszó cim­borái közé. (Kár ezért a befeje­zésért, hiszen igaz, hogy „árad a Duna”, de Pelikán a történ­tek után nem térhet vissza oda, ahonnan elindult...) A jóhiszemű gátőrt Kállai Ferenc ragyogó alakítása teszi fejelthetetlenné. Kállai méltán kapta meg a 26. Magyar Játék­filmszemle legjobb férfialakí­tásáért járó díjat. Az ő Pelikán József a huszonöt évvel ez­előttihez képest, amikor, úgy­mond, megvolt a magához való esze, most annyira bu­gyuta, annyira balek, hogy az már klinikai esetnek minősül. A forgatókönyv (Bacsó Péter és Fábry Sándor munkája) jobb pillanataiban viszont olyan esendő, annyira mélyen érző és emberi, hogy ezek mi­att érdemes végigülni a dra­maturgiai egyenetlenségektől hemzsegő mesét. A csaknem kétórás, olykor kifejezetten ritmustalan mozi nagy gazem­berét, a koporsókirályt Cser­halmi György formálja meg, idegenül mozogva e szerep­körben. A demagóg magyart Czintos József kelti életre, Pe­likán nejét Lázár Kati játssza (túl). A Megint tanú legnagyobb problémája az ötletparádé. Bacsó abból indul ki, hogy a valóság groteszkebb, mint a fantázia. Ezért aztán van itt utalás Horn Gyula nyári bal­esetére (az elhunyt polgármes­tert Moszkovicsnak hívják), Torgyán Józsefre, a „csurkis- tákra”, a Fideszre, az országot elárasztó menekülthullámra, az egymást besározó múlt fel- hánytorgatásra stb. Csakhogy mindez kabarészinten marad. Az elemek nem szervesülnek. Amit kapunk, az alig több mint vázlat, geghalmaz, kana- vász. Két jelkép viszont beszédes: a tányéraknából eszkábált bú­gócsiga, meg a Dunán him­bálózó koporsók sora. Az élet ilyen kegyetlen: van, ami be­pörög és van, ami himbálózik. A vízre viszont figyelni kell...

Next

/
Oldalképek
Tartalom