Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-18 / 42. szám
Napkelet • A KM hét végi melléklete mmmgmmmmmmmmmmmmmmmmmmímmmmmtmmmím&mmmmmm TÁRLAT Tarr János festményei Szabolcsi dombok £ gy elfelejtett pad, csónak, lehajtó faág és parasztház. Egyszerű elemekkel építkezik Tarr János festőművész. A festmények témái viszont bármennyire is eltérőek, közös vonásuk a líraiság. A festő Mátészalkán él és dolgozik. Műveivel rendre találkozhatunk a megyei tárlatokon, de saját kiállításra is gyakran vállalkozik. Most éppen a vásárosnaményi művelődési központban látható önálló bemutatkozása. Ahogy ő fogalmaz: a magyar táj szépségét, líraiságát, gazdag hangulati hatását szeretné megörökíteni. Nem kis vállalkozás. Festészete kerüli a modern technikát, a bravúrokat. Talán ezért is hitelesek Tarr János festményei. Vásárosnaményi tárlata március 1-jéig tekinthető meg. Vajai tó Falusi utca Emlékemben él Elek Emif reprodukciói Más szemmel nézzük a világot Nem vett részt az 1918-19-es forradalomban, de a bukása után emigrált „A vitális konstruktivitás az élet megjelenési formája, és minden emberi és kozmikus kibontakozási folyamat alapelve. Művészeti vonatkozásban a vitális konstruktivitás ma a tér aktivizálását jelenti egy dinamikus-konstruktív erőrendszer útján; vagyis a fizikai térben ténylegesen egymással szembefeszülő erők egybeszerkesztését és beleszerkesztésüket az ugyancsak erőként (feszültségként) ható térbe.” — fogalmazza meg a művészetről vallott nézeteit Moholy-Nagy László 1922-ben a Kemény Alfréddel közösen írt Dinamikus-konstruktív erőrendszer című manifesztumában. Az a Moholy-Nagy László, aki századunk egyik legsokoldalúbb művésze, a konstruktivizmus legjellegzetesebb képviselője, és akit — már-már természetesen — jobbnak ismernek, méltatnak külföldön, mint hazájában. S erre mi sem jellemzőbb, mint hogy az idén, századik születésnapján tudomásunk szerint múzeumaink nem terveznek kiállítást Moholy-Nagy munkásságából. Annál tiszteletreméltóbb, hogy egy kis galéria (amely ugyan ez idáig is nagy feladatokat vállalt), a Galéria 56 (Budapest, V. kerület, Fáik Miksa u. 7.) Moholy- Nagy László születése 100. évfordulója tiszteletére címmel nyitott június végéig látogatható kiállítást. Az egy teremnyi műtárgy így is utal Moholy-Nagy sokféle művészi tevékenységére. Rézkarc, linómetszet, olajfestmény, tintarajz, könyvborítóterv, üvegarchitektúra, fotómontázs, fotogram sorakozik a falakon. A Bácsborsódon született művész Mo- holon töltötte gyermekkorát, a település nevét vette fel művésznévként később. Jogot hallgatott, de két év után az első világháború önkéntese lett. A fronton kezdett el rajzolni, s 1918-ban került kapcsolatba a Ma folyóiFény-tér-modulátor (1922-30) Egy Moholy-Nagy olajfestmény 1926-ból rat körül csoportosult magyar aktivista mozgalommal és Kassák Lajossal. Bár nem vett részt az 1918-19-es forradalomban, a Tanácsköztársaság bukása után emigrált Bécsbe, majd Berlinbe. Itt ismerkedett meg a progresszív művészeti irányzattal. 1922-re bontakozott ki Moholy- Nagy üvegarchitektúrája, művészetének egyik jelentős fejezete. „A transzparens hatások, az egymáson áttűnő síkok tér- és fényhatásai egy új autonóm műfajt teremtettek az avantgárd képzőművészetben” — méltatják. Európa-szerte elismert művész, amikor Walter Gropius, a Bauhaus alapítója meghívja tanárnak. Az előkészítő kurzus és a fémműhely vezetésével bízta meg. Sok publikációja jelenik meg és Gropiussal egy 50 kötetes Bauhaus könyvsorozat kiadását tervezik, amiből 14 kötet jelent meg. A Bauhaus színháza címűt Oskar Schlemmend és Molnár Farkassal közösen írja Moholy- Nagy, a Festészet, fényképészet, film, valamint Az anyagtól az építészetig címűt egyedül. „A fényképezőgéppel az objektív látás kezdetének egyik legmegbízhatóbb segédeszköze került birtokunkba — írja. — Az egy évszázados fényképezés és a két évtizedes film határtalanul gazdaggá tett bennünket. Elmondhatjuk, hogy teljesen más szemmel nézzük a világot.” Miután 1928-ban kilépett a Bauhausból, keveset fest, de sokat publikál, filmforgatókönyvet ír, díszletet tervez filmekhez és színpadi művekhez, operákhoz és filmet is forgat. A hitleri uralom kezdetéig újból Berlinben élt. Majd Londonba, s azután 1937-ben az USÁ-ba költözött. Chicagóban megalapította a Bauhaus szellemiségét közvetítő iskoláját, s itt tanított 1946- ban bekövetkezett haláláig. Elméleti művei és képzőművészeti munkássága igen nagy hatású. Ahol fellelhető — ott mindmáig. TÓTH-MÁTHÉ MIKLÓS: Dobszóló a naprendszerben A tudós felesége beszáll a villa előtt várakozó taxiba. Bemondja a címet, és kényelmesen hátradől az ülésen. „Micsoda nő” — gondolja a sofőr, ahogy a tekintetével végigpásztázza remek alakját, a miniszoknyából méltóságteljesen előnyújtózkodó hosszú lábait. Az arca is szép, kislányosan kerekded és ferdén ívelt zöldeskék szemében vidám fényecskék fickándoznak. A nő kiszáll a megadott címnél, aztán bemegy a közeli közértbe. Vesz két üveg Soproni kékfrankost, húsz deka füstölt nyelvet, szardíniát, sajtot, tíz zsemlét és egy kiló nápolyit. Vásárol még öt csomag hosszú Marlborót is. — Ruszlit hoztál? — kérdezi a rockzenész, amikor a tudós felesége a szatyrot cipelve beoson a lakásba. — Ne haragudj, azt elfelejtettem... De hoztam helyette szardíniát... — Nem mindegy — morogja a rockzenész és nézi a nőt, ahogy a szatyorból pa- kolgat ki mindent az asztalra. — Olyan a gyomrom, mint egy klozet. Legalább valami savanyúságot hozhattál volna... Tegnap kicsit elhajoltunk a srácokkal. — Bor? Öntsd a klotyóba. Rá sem bírok nézni... — Olyan vagy, mint egy bogaras vénember — duzzog a nő —, akivel eltartási szerződést kötöttem. Hát tudtam én, hogy másnapos vagy? Miért? Most mit kívánnál? — Csak sört és ruszlit. Ha egy kicsit is szeretsz, lemégy és hozol. Bogárkám — csucsorítja össze a száját néhány puszit cic- centve —, tedd meg nekem ezt a kis szívességet. — Atkozott — mondja a nő és belemarkol a rockzenész nagy, loboncos hajába. Aztán lemegy a boltba sörért és ruszliért. Amikor visszaér, a fiatalember éppen a falat veri és ordítozik. — Rohadt bitangok! Hogy fulladnátok bele! — Megőrültél? Mi bajod van? — Mi bajom? Gyere ide és hallgasd. Ezek a póktestű polgárok napok óta nem csináltatják meg a klotyójukat. Egész éjjel morgott. Alig bírtam valamit szunyálni. — Azért még nem kéne ordítoznod. — Nem kéne? Szunyáinál csak te itt, kíváncsi vagyok, hogy ébrednél. Na persze, egy villában! — Utálatos vagy! A nő az asztalra rakja a söröket, meg egy üveg ruszlit. A rockzenész odamegy, kinyitja az üveget, és a kezével tömködi magába a hagymát meg a halacskákat. A leve kis erecskében folyik le a szakállán, végig a mellszőrzetén, be a gatyájába. — Angyal vagy! — mondja két falás között. — Úgy érzem, mintha kicseréltek volna. Mi van abban a csomagban? — Füstölt nyelv. — Jöhet! Igazán figyelmes vagy! — Kimarkol néhányat a füstölt nyelvből, eszi, majd kibontja az egyik sörösüveget, és nagy kortyokban kiissza. — Pazar! Látod, tudsz te nekem, örömet szerezni! Feltépi az egyik marlborós csomagot, rágyújt, néhányat szippant belőle, aztán elnyomja a hamutartóban. Átnyalábolja a nőt, az ágyhoz cipeli, lefekteti és kezdi kihámozni a ruhájából, amíg csak szép teste ott nem feszül meztelenül alatta. Amikor már ernyedten pihennek egymás mellett, a rockzenész hirtelen felül az ágyon. — Hallod? Kukáznak. Fényes nappal kukáznak! — Na és? Valamikor csak el kell vinni a szemetet. A rockzenész nem válaszol. Kiugrik az ágyból, az ablakhoz rohan, kinyitja. — Csönd! Alszunk! Mi van? Mit csá- csog maga ott? — Hagyd már! — csitítja a nő. — Ma szörnyen kiálhatatlan vagy. Kinyitja az ágy mellett álló táskarádiót. Ismerős hangra lesz figyelmes. Éppen a férje, a tudós tart előadást a naprendszer kialakulásáról, a galaktikáról. Keplert említi, aztán Galileit, az utóbbitól idéz is, amikor a rockzenész eljön az ablaktól, és visz- szamászik az ágyba. — És ez így megy nap mint nap! Az emKádár Márta M raMWI m 8»8 88« > 1]l Wj flgBnnH
