Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-16 / 40. szám
KULTÚRA 1995. február 16., csütörtök Csecsnya és Mari Mizser Lajos Nyíregyháza — Rohanó világunkban ismereteink egyre bővülnek. Többek között megtudtuk azt is, hogy van egy Csecsnya nevű ország. Ez nem más, mint az Orosz Federáció egyik tagköztársasága. így, leírt (mondott) alakjában telivér russzicizmus, napilapjaink elég gyorsan leszoktak róla, de a budapesti televízió inkább Csecsnyát ismer Csecsenföld helyett. Nemcsak a szolgai átvétel, a hangalakból sugárzó más jelentés zavar minket, hanem az is, hogy semmi információt nem ad. A föld utótagot sokan németesnek tartják, csakhogy e szónak nyelvünkben is van ország jelentése. Gondoljunk csak Arany Jánosra, hiszen a szónak mindkét jelentését felhasználja ismert balladájában: „Cseh földön ül a rab: / Cseh földben a király...” „Folyik az olaj Komiban” — olvashattuk nemrég. A cikkből aztán kiderült, hogy a kőolajjal nyelvrokonaink, a zűrjének földjén van baj. Az országnév és a népnév az oroszban megegyezik, mint pl. a magyarban a japán, illetve Japán. Az oroszban az i-re végződő népnevek országnevek is egyúttal. Van egy másik nyelvrokonunk is, a cseremisz; ők marinak nevezik magukat. Már várom az MTI jelentését valami ilyen kitalált címmel: „Az oroszok nyomást gyakorolnak Marira”. így nagyon félreérthető (lenne). Ez azonban az utótaggal köny- nyedén eltüntethető, Komiföld, Mariföld. Irodalmi pályázat Nyíregyháza (KM) — A Littera Nova Kiadó pályázatot hirdet vers és rövidpróza műfajban, tematikai megkötés nélkül. A pályázaton bárki — aki önálló kötettel még nem rendelkezik — részt vehet, életkortól függetlenül. A pályázat terjedelme: maximum 20 gépelt oldal. Beadási határidő: 1995. március 31. A pályamunkák elbírálói kortárs magyar írók. A pályázati eredményeket a Magyar Napló (az írószövetség folyóirata) 1995. júniusi száma közli. A legjobb pályamunkákat (20-30 szerző alkotásait) a kiadó 1995-ben antológiában jelenteti meg. A pályamunkákat a következő címre váijuk: Littera Nova 1399. Budapest, Pf. 701/234. Múzsák ihlető vonzásában Üzenet a világ megismerésének szépségéről a művészetek segítségével Baraksó Erzsébet Nagyhalász (KM) — Vannak küldetéses személyiségek, akik rendes, polgári foglalkozásuk mellett — s nem csupán kedvtelésből, — elhivatottságot éreznek arra, hogy szándékuk szerint számunkra a művészet eszközeivel valami szépet, jót adjanak. Vannak, akiknek az élete — noha főhivatásúk nem valamelyik művészeti ág művelése, — mindvégig a művészetek közelében telik el, akik nem tudnak másként élni, csak úgy, hogy ebben a bennünket körülvevő kegyetlen világban valamiféle tisztaságot felmutassanak. Akik hisznek elhivatottságukban annak az üzenetnek a tolmácsolására, hogy az embernek szüksége van az életét kiteljesítő nemességre, harmóniára. Ilyennek ismerhettem meg a viszonylag későn bekövetkezett találkozásaink során föl- dimet, közös szülőfalunk, az immár várossá vált Nagyhalász messzire vetődött gyermekét, a második férjével Székesfehérváron élő Ditt- richné Makkal Klárát. Aki színes életpályája során sokfelé megfordult az országban, a világban, újabban pedig itthon és a határon túl is a verseit közreadó Vihar és csend című kötetével hívta fel a figyelmet működésére. Vihar és csend. Jól jellemzi a címválasztás a Klára asszony életét is végigkísérő viharokat Makkai Klára Családi felvétel és csendeket, melyeket megélni szerencsés volt, illetve amelyek átélésére rákényszerült. Mert nem mindig volt kegyes hozzá a sors, ám alaptermészetéből fakadóan a nehézségekből megtalálta a kivezető utat, s amint megfogalmazta, most elmondhatja magáról: egyedül, a saját erejéből elérte azt, amit akart. Öt leánytestvér legidősebbjeként a család egyik tagját ért baleset miatt abba kellett hagynia a tanulmányait — a nyíregyházi Leánykálvineum elvégzése után a tanítóképzőben készült a pedagógiai hivatásra —- a családot kellett segítenie. Életszemléletét mindig az jellemezte, hogy feladni semmit sem szabad, bármilyen körülmények között teljesítenie kell feladatait. Mert azokból jutott bőven. Volt rádióbemondó Miskolcon, kitanulta a könyvelői mesterséget, megszerezte a felsőfokú pedagógiai végzettséget, s működött óvónőként, később óvodavezetőként, majd az idegenvezetői iskolát is elvégezte és a Balaton környékén dolgozott. Mindezek mellett a szabad idejében a művészeteknek hódolt, s önmaga sem talál rá magyarázatot: hogyan férhet meg ennyi minden egy emberben. Kezdődött azzal, hogy hivatásos működési engedéllyel népdalénekesként lépett fel, nappal a munkahelyén, az óvodában állt helyt, este a pódiumon. Eljutott a Szovjetunióba és Angliába is énekelni. Felnőttként valósult meg a gyermekkori álma a festészetről: képek születtek, miközben vezette a háztartást, nevelte a gyermekét. Immár nagymamaként rendszeres kiállítónak számít főként a dunántúli galériákban, de hívják máshová is. Több a felkérés, mint amennyinek eleget tud tenni. Mégis talán a legnagyobb ihlető a költemények múzsája. Meleg hangvételű, az idő múlását, változásait megörökítő lírai munkáit nem kívánom itt poétikai elemzés alá vonni, de álljon itt a Mi ez? című vers példaként, a stílus szemléltetésére: Mi ez? Mi ez a gyötrő nyugtalanság mely ennyi évvel sem lohad? mi hajt újra s újra bevenni már elért magaslatokat? mi akar terjedni bennem milyen fájdalom, mily gyönyör? ahelyett, hogy zárulna végül miért nyílik újra a kör? Szép visszhangja volt a kötetnek, számos kiemelkedő közéleti személyiség — köztük országos közjogi méltóság is — reagált melegen a publikációra. Egyetlen idézet csupán a sok közül: „Igazi célom szerint a Vihar és csend című költeményeinek a virágcsokrát köszönöm meg. A mi viharainkban kiváltképpen jól esik a csendesítő simogatás.” Aki írta: ...nyolcgyermekes édesapa, akinek többek között Tőkés László is a fia, az ismeretlen ismerős, dr. Tőkés István. Több múzsa vonzásában él az író, zenélő, festő Makkai Klára: újabb kötet kiadására készül, muzsikál, vagy éppen festeget. A kötetében közreadott gondolatok, az ecsetje alól kikerülő képek, vagy a megszólaltatott dallamok ugyanazt képviselik: a világ megismerésének szépségét. Mindent áthat az üzenet, hogy ez a szépség a művészet eszközeivel felmutatható, s ez megszépíti az ember életét. Ezt az üzenetet szeretné mindenkinek átadni a költeményein keresztül, a kiállításokon látható képeivel, vagy a közönségtalálkozókon. Reményei szerint a szülőföld, Nagyhalász lakóinak is. Hírcsokor Újabb preimer... ...lesz a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban. A társulat a Hókirálynő című mesedarabot mutatja be február 17-én. (KM) Farsangi... ...bált rendeznek a nyugdíjasok a kisvárdai művészetek házában február 18-án. A mulatságon több művészeti csoport is fellép. Népfőiskolái... ...jeles napot tart a népfőiskolái társaság és a kulturális kamara a nyíregyházi művelődési központban február 21-én. A rendezvényen részt vesz Jakob Horn, a Német Népfőiskolái Szövetség budapesti irodájának igazgatója is. (KM) Néptánc... ...és népzenei táborokba várják a jelentkezőket a nyíregyházi művelődési központban. A táborokat nyár elején tartják. (KM) A Zig Singers... ...együttes koncertezik a vásárosnaményi művelődési központban február 22-én. A koncert 17 órakor kezdődik. (KM) Pavarotti-verseny Budapest rendezi az elődöntőt Budapest (MTI) — Budapest lesz a színhelye április 27-29. között az 5. Luciano Pavarotti Nemzetközi Énekverseny egyik elődöntőjének. Erre a selejtezőre a közép- és kelet-európai régióból érkeznek a 35 évesnél fiatalabb versenyzők. Az énekesek április 19-ig jelentkezhetnek a verseny philadelphiai központi irodájában. Azok az érdeklődők, akik a budapesti fordulón kívánnak részt venni a Budapesti Operabarátok Egyesületénél kérhetnek információt. Az elődöntő a Várszínház Refektóri urnában lesz és a nagyközönség számára is nyilvános. A többi elődöntőt Párizsban, Milánóban, Barcelonában, Moszkvában, több Egyesült Alla- mok-beli, kanadai és délamerikai városban rendezik meg. A nemzetközi verseny második fordulójának New York, illetve Pavarotti szülővárosa, Modena ad otthont. A döntőt ősszel Philadelphiában tartják meg. Elhangzott: a zsűriben Gulyás Dénes operaénekes, az első 1981-ben rendezett Pavarotti-verseny egyik győztese és Kürthy András is helyet foglal. A legjobbak együtt léphetnek fel az olasz tenoristával. A Pavarotti Énekversenyek eddigi magyar győztesei: Polgár László, Temesi Mária, Komlósi Ildikó, Verebics Ibolya és Sümegi Eszter. Az idei nemzetközi esemény rendezője az Egyesült Államokban élő Rudas Tibor, aki Pavarotti több jelentős koncertjét szervezte már, többek között a „három tenor” Los Angeles-i előadását is. Drakula története angolul Balázs Attila felvétele Nyíregyháza (KM - B. I.) — Színpaddá változott a múlt héten kétszer is a nyíregyházi Vasvári gimnázium aulája. Meglehet, ez még önmagában nem túlságosan meglepő, inkább az figyelemre méltó, hogy a vasváris diákok angol nyelven adtak elő egy nem mindennapi darabot. Második alkalommal jelentkeztek a vasvárisok angol nyelvű színdarab bemutatójával. Tavaly Dickens Karácsonyi ének című darabjának színpadi tolmácsolásával ajándékozták meg társaikat és a tanárokat, az idén pedig a Dra- kulával. A választás valóban a diákok ötlete volt, ami még a Gulyás Anita angoltanáruknak is meglepetést okozott. Aztán látva a diákok kedvét, az önfeledt komédiázást, belenyugodott a rémtörténet bemutatásba. — Nagyon hasznos a nyelv- tanulás szempontjából egy színdarab megtanulása, eljátszása. Hiszen a diákok ilyenkor nem a tananyagot, hanem a társalgási és az irodalmi nyelvet is tanulhatják. A közös vállalkozás arra is jó, hogy a gyerekeket közelebb hozza egymáshoz, hiszen több évfolyam tanulói vesznek benne részt. Ami pedig a darabot illeti, végül is azért sem volt rossz a választás, mert azok számára sem unalmas a darab, akik nem értenek angolul. A betanítók egyike Brandon Sprague angol tanár, aki San Franciskóból vendégtanáros- kodik Nyíregyházán. O is szívvel-lélekkel közreműködött a színrevitelben. Tőle azt kérdeztük, vajon mennyire értené meg mondjuk egy angol vagy amerikai közönség a magyar diákok bemutatóját. — A bemutatóra meghívtuk néhány angol anyanyelvű barátunkat, és — egy két mondat kivételével — minden további nélkül megértették a darabot. Egyébként nagyon hasznos dolognak tartom az ilyen próbálkozásokat, Amerikában nem ritka az ilyen rendezvény, amely végül is a diákélet savát-borsát adja. A „művészurakkal”, Balogh Péterrel, Marcsinák Róberttel és Szabadkai Dáviddal is beszélgetünk. Elmondják, hogy a produkció igazi csapatmunka volt, mindent a diákok csináltak a jelmeztől a zene kiválasztásáig. Minden ötletet elfogadtak, s bizonyára ez is hozzájárult a bemutató sikeréhez. Mert a produkciót nagy ováció kísérte. Mindkét este telt ház volt. A Drakula egyébként Miskolcra is elutazik, a vasvárisok a területi angolnyelvű drámaversenyen vesznek részt vele. Százas verskoszorú a nyelvről Minya Károly Nyíregyháza — Édes hazám. Balassi Bálint kapcsolta össze elsőként e két szót, s még mára sem kopott el, sem túl pate- tikusnak nem tűnik. Édes anyanyelvűnk. Ezt pedig Halász Gyula nyelvművelő alkalmazta először, s aztán vitte diadalra Lőrincze Lajos. Édes hazám és édes anyanyelvűnk. E kettő összefonódásáról azután győződhetünk meg, miután elolvassuk azt a hiánypótló kötetet, amely száz verset tartalmaz az anyanyelvről, s amelynek címét Illyés Gyula költeménye adta: Koszorú. Az anyanyelv a kötet szervező- és rendezőelve, mivel a versek Ady Endrétől Weöres Sándorig a költő ábécérendjében követik egymást. Hétköznapiak és magasztosak, több tételes szonettfüzérek és egy strófásak. Jól megférnek egymás mellett Ábrányi Emil ódája, a Magyar nyelv, és Arany János Grammatika versben költeménye, amely a szabály-szemellenzős nyelvészekkel csipkelődik: „Mert a nyelvnek is van pestises járványa, / Ha nem volna, csinál doktora, bábája.” Más nyelvművelő költő is verset kapott a kötetben. A nyelvújítás korának első kiemelkedő alakja, Baráti Szabó Dávid: maga a vezér, Kazinczy Ferenc és Édes Gergely álnéven az ugyancsak nyelvművelő Zolnai Béla. De természetesen nem maradt ki Kosztolányi Dezső sem. A ma igen népszerű Márai Sándor Halotti beszéd című versével szerepel, amely elementáris erővel ragad meg; kifejezetten előadásra alkotott, modem mű. S kinek mit jelent az anyanyelv? íme egy kis ízelítő: „oxigénpalack a hátamon” (Major-Zala Lajos)', „fejfánkon is te vagy a kereszt és az út” (Mátyás Ferenc)', „véres emlő, szikkadt szájak tépnek” (Bállá László)', „bőröm, bérem, bírám, borom, míg bírom” (Faludy György). Graf Rezső a kötet válogatója koszorút nyújt át az olvasóknak, s mint ahogy írja, nem borostyánlevelekből, hanem nyelvünk szavaiból fontat. De máris tegyük hozzá: nem az elmúlt magyar nyelv emlékére, hanem annak ápolására. Nyelvdicsérő verskoszorú tisztelgés, főhajtás, fölnevelő édesanyánk, anyanyelvűnk előtt — fogalmaz Grétsy László a kiadó, az Anyanyelvápolók szövetsége nevében. Az ízléses kivitelű könyvecske, amelyet a Közös nyelven című kiállítás anyaga illusztrál, helyet kér az iskolai könyvtárakban, a magyar nyelv hete mozgalom rendezvényein. S ha nem túl didaktikus: mindenütt, hiszen bármely rendezvényt ünnepélyessé tehet egy anyanyelvről szóló vers, mivel párt- és eseménysemleges. B 12 Kelet^Magyarországa
