Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-14 / 38. szám

1995. február 14., kedd HAZAI HOUIfll A nap, mely meghozza a tavaszt A szerelmesek, az összetartozók, és az élet indulásának bensőséges ünnepe Nyíregyháza (KM - Sz. J., D. M.) — A Valentin-napi ün­neplések igen régi eredetűek, ősi pogány templomáldási ceremóniákból alakultak ki. Az ókori Rómában ez a nap volt a madarak násznapja is, később a fiatal szerelmesek ünnepe lett, s egyben a ta­vasz kezdetét jelentette. 496- ban Gelasius pápa úgy ren­delkezett, hogy a pogány ün­nepet Szent Valentin napjá­val helyettesítsék, így aztán az összes járulékos ünnepel­ni való, de különösen a sze­relmesek és a virágok össze­kapcsolódtak a Valentin- nappal. Több Szent Valentin-történet ismert. A legelterjedtebb le­genda szerint Valentin az i. u. III. században élt. Keresztény hite miatt II. Claudius császár börtönében sínylődött. Va­lentin a börtönőr vak lá­nyának a hit segítségé­vel visszaadta a lá­tását. Szív a kabáton Kivégzése előtt üzenetet kül­dött a lánynak, melynek végén ez állt: „A te Valentinod”. Persze, ez az üzenet nem a szerelemről szólt, inkább a keresztény mártír hitéről. A látóvá lett lánynak küldött üzenete azon­ban világszerte ismertté, a Valentin-napi üdvözletek legkedveltebb, jel­legzetes szövegévé vált. A szerelmesek küldték hasonló aláírással egymásnak levele­iket. A római szokások a közép­korban más országokba is el­jutottak, s keveredve a nem­zeti kultúrákkal, továbbfej­lődtek. Az angolok már 1446- ban Valintin-napoztak. A lá- . nyok szív alakú papírra vésték jövendőbelijük nevét, s a szí­veket a kiválasztott kabátjára tűzték. A legrégebbi írásos emlék Angolhonból 1415-ből származik. Ezt az üzene­tet Charles orleansi herceg küldte feleségének a londoni Towerből, raboskodása ide­jéből. Aztán az 1700-as években megjelentek a Valentin ver­seskötetek — természetesen szerelmes szövegekkel. A múlt században Valentin- napi üdvözlő kártyákat kül­dözgettek egymásnak a szerelmesek, meg azok, akik sze­rették, tisztelték egymást. A gyerekek a szü­leiknek, taní­tóiknak, a fel­nőttek kö- z e 1 i hoz­nevezetes nap reggelén elő­ször találkozik, s őt Velen tin vagy Valentine néven szólítja, megajándékozza, majd egy éven át kitüntető figyelemben részesíti, mintegy kiválasztott­jának, jegyesének tekintheti. tar­tozóiknak, barátaiknak. Ezek dí­szesek, romantikusak voltak, ámbátor állítólag akadtak kö­zöttük durva, sőt sértő, kegyet­len karikatúrák és rigmusok is. Az számít ilyenkor igazinak, amelyet a lap küldője maga készít. Általánosak ilyenkor a tréfás ingerkedések, bohókás beugratások. Egy igen régi szokás szerint, aki ezen a na­pon sorshúzással egy ismerőse nevét kihúzza, vagy akivel a A félvilág A világ számos pontján a ka­rácsony és az anyák napja mellett tehát február 14-e a legnagyobb forgalmú virág­küldési és vásárlási nap. A Bá- lint-napi üdvözlőkártya lega­lább annyira elterjedt Ame­rikában, mint az újévi üdvöz­lőkártyák szokása. Hason­lóképp Japánban is, ahol a szerelmesek lázasan csat­lakoztak a képeslapküldők félvilágnyi táborához. A magyar néphagyomá­nyokban a Bálint, illetve a Valentin-nappal — olyan ér­telemben, mint a szeretet és a szerelmesek napja — nem találkozni. Mint azt dr. Bod­nár Zsuzsanna, nyíregyházi néprajzos múzeológustól meg­tudtuk: a népi kalendárium jegyzi ezt a napot. Azt mond­ják, hogy Bálint napján meg­szólalnak a verebek — ekkor párosodnak —, ezzel jelzik a tavasz közeledtét. Ekkor indul a ta­vaszi munka a gyü­mölcsösben, ilyenkor kezdik metszeni a szőlőt, a gyümölcs­fákat. A népszokások szerint, ilyenkor jó fát ültetni, s ezen a napon kell a kotlóst is megültetni. Vi­szont, Bálint napján a szeles időt nem szeretik a háziasz- szonyok, mert az azt jelenti: kevés lesz a tojás az évben. Összességében el­mondható, a Bá- lint-naphoz fűződő népszokások a gazda­sághoz kapcsolódnak, a paraszti életritmussal függnek össze. Az emberek várják a tavaszt, az élet in­dulását. Piros rózsa Ha tavasz, szerelem, akkor vi­rág... A legked­veltebb Valentin- napi virág a piros rózsa. A csokor­ban fellel­hetők az ünnep szimbólumai: a szívek és a madarak. Érdekes közös szokás, hogy a vi­rágcsokrot kísérő üdvözlő- kártyán a küldő nem tün­teti fel a nevét, tehát inkog­nitóban marad, a címzettnek kell kitalálnia, ki a ked­veskedő feladó, azaz ki az ő Valentinja. Valid be, bolondulsz értem! Szerelem hatvan felett • Már nem bírtam volna a magányt Virágünnep Nyíregyháza, Debrecen, Budapest (KM) — Valen- tin-napon sok százezer csokor talál gazdára a világ minden pontján, így Ma­gyarországon is, ahol a rendezvények már az el­múlt hét végén megkez­dődtek. A virágszeretetéről, nagy hírű virágkameválján keresztül ismert Debrecen­ben „Valentin-nap ’95” címmel virágkiállítást és -kötészeti bemutatót ren­dezett a DATE kertészeti tanszéke és a Hajdú-Bihar megyei Vállalkozásfej­lesztési Központ. A Deb­receni Agrártudományi Egyetem aulájában február 10-én virágkötészeti ver­sennyel kezdődött ese­ményt a DATE rektora, Loch Jakab nyitotta meg. A virágkötészeti bemutatót Gombás Attila, a Magyar Virágkötők Szakmai Egye­sülete főtitkára vezette, a verseny eredményét pedig Kocsis Tibor, a Kertészeti Egyesülés elnöke hirdette ki. Nyíregyháza (KM - D. M.) — Mindenütt patyolat tisz­taság. Az udvar felseperve, sehol egy gazszál. A télire készített fa összevágva, ku­pacba rakva. A konyhában gáztűzhely, rajta halkan du­ruzsol a teáskanna. — Ne gondoljon bennünket csodabogárnak — fogad Ist­ván bácsi. — Öt éve élünk együtt. Persze, nagy volt a megrökönyödés a családban. Főleg a lányom tiltakozott. Hallani sem akart arról, hogy Erzsiké ideköltözzön. Egy idegen az édesanya ágyá­ban! — mondogatta állan­dóan. Hosszan elmereng, szemén látszik, a távolban jár, keze simogató mozdulatot tesz, majd tétován megpihen a szur­kosvászonnal fedett asztalon. Felesége megszokta már eze­ket, az érzelmi kirándulásokat. Tudja, ilyenkor neki kell se­gíteni. — Egyáltalán nem vagyok féltékeny, a múltat nem lehet kitörölni az ember életéből — veszi át a szót kicsit elmoso­lyodva. — Számomra köny- nyebb. Mi nem valami jól él­tünk az urammal. Három évig ettem az özvegyek kenyerét, István ötig. Ő a hatvanhete­dikbe lépett, én a hatvanhar­madikba, amikor összekötöt­tük sorsunkat. Huncut férfi ez! — kacsint a szemét lesütő fér­jére. — Csak azért járt a für­dőbe, hogy valami asszonyt fogjon magának. Egyszer én is elmentem a reumám kúrálni, hát nem azonnal kiszúrt... Csak ne lett volna olyan bátor­talan! Ezen aztán elvitatkoznak kicsit: ki kit szólított meg elő­ször, kinek kellett a családját jobban győzködni. Az együtt töltött öt év bizony, ékesen igazolja a döntésük helyes­ségét. — Szerelmes? — csodál­kozik el a kérdésen Erzsi néni. — Nem tudom, ha a hevesebb szívdobogás, vagy az emelke­dő vérnyomás annak a tünete, akkor az voltam, s vagyok még ma is. Persze, ez csak tré­fa, de tény, István teljesen el­lenkezője a volt férjemnek, talán emiatt vett le olyan könnyen a lábamról. Alacso­nyabb, vékonyabb, sokkal ér­zékenyebb, szereti, ha anyás- kodnak felette. Inkább nekem kellett többet változni, de nem esett nehezemre. — A magány volt a leg­rosszabb, már nem bírtam vol­na sokáig — kapcsolódik be ismét a férj. — Azért is jártam el mindenhova, hogy emberek között legyek, de a szörnyű es­ték még megmaradtak. Ä gye­rekek távol, a városban élik a magük életét. Hívtak, de egy hét után már meg sem tudtak volna kötni. Meggyászoltam illően a volt feleségem, rend­szeresen kijárok a temetőbe, de tudomásul kellett venni, én itt maradtam, ő pedig már nem ébredhet fel. Kérdezett a sze­relemről; számunkra szent volt ez a szó, mára inkább megbecsülésről, tiszteletről és elsősorban szeretetről beszél­hetünk. — Mi az, hogy nem voltál belém szerelmes? Pedig hogy bizonygattad! — borzolja össze pironkodó ura haját az asszony. — Valid be, hogy bolondulsz értem! Valentin szvit Kállai János / gén, tessék!... —Aztán csönd, telefonkagyló­némaság, a célnak ne­kifutó, de oda nem érő mon­dathiányok üressége. A hallgatás, a visszaparan­csolt szavak sokat közlő semmitmondása. Következik az ismételt nekirugaszkodás. Vonal van, kicseng... —r Tessék...! — hallatszik az ismerős felszólítás. Az unszolásban semmi paran­csoló, a bársonykedvesség várakozását nem tompítja a türelmetlenség karcossága. Tétova mozdulat a zsinór egyik végén, kattanás, fél­bevágva a meg sem kezdett beszélgetés. Hány meg hány irányta- lan üzenet pusztul el, hull a semmibe így, bután-sután, megmagyarázhatatlanul! A félszegség, a határozat­lanság, az igazán nem aka­rom bárgyú önáltatása mi­att. Pedig kellene, hogy tudja az a másik, az igen, tesséket rebegő, hogy szá­mon tartatik minden moz­dulása, hogy kimoshatat- lanul beivódott mosolyának aranya az emlékek mély­rétegeibe, az álmok kuszán vibráló videoclip rohaná­sába. (A nagyvárosszéli, gid- res-gödrös még mindig rendezetlenségben állsz; lassan felém indulsz, keze­det intésre emeled. Szokat­lannak, idegennek tűnik az arcod: teltebb, kerekebb, de valahogy hiányzik a voná­saidból a nyugalom, az öröm harmóniája. Fáradt a tekinteted, kevesebb a biza­kodás fénye, valahogy pusztultan tükröződnek benne nélkülem megélt napjaid eseményszilánkjai. — Beteg voltam — mondod csendesen —, majdnem be­lepusztultam a lázba. Mind­egyre azt hallottam, csörög a telefon. Odavonszoltam magam a készülékhez, de mikor beleszóltam, senki sem válaszolt — meséled apró csalódásod igaz törté­netét. Aztán hátrasimítod új fazonra formázott frizu­rádat, kiúszol a látóterem­ből, és már csak a le-le­csapó varjúdeszantok káro­gó hangzavara őrzi talál­kozásunk közös riadalmát. Felébredek.) Hogy kivirulhat a lélek Bálint-Valentin táján! Nem kell hozzá egyéb, mint a döntés fegyelmezettsége. No, meg néhány apróság, ami közös, ami felismerni engedi az álarckényszer vé­delmében rejtőzködőt: egy lepréselt rózsa, egy törede­zett fénykép a boldogság­ról, egy-két, fecnire firkan- tott szó (mondjuk: Tetszik! Köszönöm!), egy makacsul előtüremkedő dallamfutam a Dire Straits live koncert­jéről... Szóval, ennyi untig elegendő a nevesítéshez... És a nevetéshez! A felsza­badulthoz, a kierőszakolt távolságokba taszítotthoz, a közelítőhöz, mely olyan, mint az ólálkodó tavasz zsongása; csupa újrakez­dés, csupa fohászkodás, csupazöld remény és arany- eső-vidám, sárga zápor. Ebben megtisztulhat a be­sározott barátság, a nullá- jra redukálódni képtelen szeretet-szerelem, és talán még a néha folytathatat- lannak alított, rongyos élet is. Sohasem... ...csal Amor hálóba olyant, / aki nem kíván belehul­lani... (Plautus) Minden... ...szerelmes egy-egy pati­kus: / Recepteket gyűjt, mert az praktikus. / Egy rész közöny, két rész oda­adás, / Naponta többször: biztos a hatás; / Csak ha a receptért fizetni kéne / (Fizetni házassággal no­tabene), / Lesz a dolog szörnyen kedély télén / S a szenvedély szenvedélyte- len. (Lope de Vega) A szerelem... ...csak füst és könnyű pára. / Ha boldogul: a szem pa­rányi lángja. / Ha nincs re­mény: a könnyek tengere. (Shakespeare) Mindig... ...szeretjük azokat, akik minket bámulnak, és nem mindig szeretjük azokat, akiket mi bámulunk. (La Rochefoucauld) Áldozatom... ...két Istenség oltára felett áll: / Könny neked ó Sze­relem, és neked, ó Haza, vér! (Kölcsey) Balázs Attila felvétele Aforizmák .............................. .................................................................

Next

/
Oldalképek
Tartalom