Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-14 / 38. szám
1995. február 14., kedd HAZAI HOUIfll A nap, mely meghozza a tavaszt A szerelmesek, az összetartozók, és az élet indulásának bensőséges ünnepe Nyíregyháza (KM - Sz. J., D. M.) — A Valentin-napi ünneplések igen régi eredetűek, ősi pogány templomáldási ceremóniákból alakultak ki. Az ókori Rómában ez a nap volt a madarak násznapja is, később a fiatal szerelmesek ünnepe lett, s egyben a tavasz kezdetét jelentette. 496- ban Gelasius pápa úgy rendelkezett, hogy a pogány ünnepet Szent Valentin napjával helyettesítsék, így aztán az összes járulékos ünnepelni való, de különösen a szerelmesek és a virágok összekapcsolódtak a Valentin- nappal. Több Szent Valentin-történet ismert. A legelterjedtebb legenda szerint Valentin az i. u. III. században élt. Keresztény hite miatt II. Claudius császár börtönében sínylődött. Valentin a börtönőr vak lányának a hit segítségével visszaadta a látását. Szív a kabáton Kivégzése előtt üzenetet küldött a lánynak, melynek végén ez állt: „A te Valentinod”. Persze, ez az üzenet nem a szerelemről szólt, inkább a keresztény mártír hitéről. A látóvá lett lánynak küldött üzenete azonban világszerte ismertté, a Valentin-napi üdvözletek legkedveltebb, jellegzetes szövegévé vált. A szerelmesek küldték hasonló aláírással egymásnak leveleiket. A római szokások a középkorban más országokba is eljutottak, s keveredve a nemzeti kultúrákkal, továbbfejlődtek. Az angolok már 1446- ban Valintin-napoztak. A lá- . nyok szív alakú papírra vésték jövendőbelijük nevét, s a szíveket a kiválasztott kabátjára tűzték. A legrégebbi írásos emlék Angolhonból 1415-ből származik. Ezt az üzenetet Charles orleansi herceg küldte feleségének a londoni Towerből, raboskodása idejéből. Aztán az 1700-as években megjelentek a Valentin verseskötetek — természetesen szerelmes szövegekkel. A múlt században Valentin- napi üdvözlő kártyákat küldözgettek egymásnak a szerelmesek, meg azok, akik szerették, tisztelték egymást. A gyerekek a szüleiknek, tanítóiknak, a felnőttek kö- z e 1 i hoznevezetes nap reggelén először találkozik, s őt Velen tin vagy Valentine néven szólítja, megajándékozza, majd egy éven át kitüntető figyelemben részesíti, mintegy kiválasztottjának, jegyesének tekintheti. tartozóiknak, barátaiknak. Ezek díszesek, romantikusak voltak, ámbátor állítólag akadtak közöttük durva, sőt sértő, kegyetlen karikatúrák és rigmusok is. Az számít ilyenkor igazinak, amelyet a lap küldője maga készít. Általánosak ilyenkor a tréfás ingerkedések, bohókás beugratások. Egy igen régi szokás szerint, aki ezen a napon sorshúzással egy ismerőse nevét kihúzza, vagy akivel a A félvilág A világ számos pontján a karácsony és az anyák napja mellett tehát február 14-e a legnagyobb forgalmú virágküldési és vásárlási nap. A Bá- lint-napi üdvözlőkártya legalább annyira elterjedt Amerikában, mint az újévi üdvözlőkártyák szokása. Hasonlóképp Japánban is, ahol a szerelmesek lázasan csatlakoztak a képeslapküldők félvilágnyi táborához. A magyar néphagyományokban a Bálint, illetve a Valentin-nappal — olyan értelemben, mint a szeretet és a szerelmesek napja — nem találkozni. Mint azt dr. Bodnár Zsuzsanna, nyíregyházi néprajzos múzeológustól megtudtuk: a népi kalendárium jegyzi ezt a napot. Azt mondják, hogy Bálint napján megszólalnak a verebek — ekkor párosodnak —, ezzel jelzik a tavasz közeledtét. Ekkor indul a tavaszi munka a gyümölcsösben, ilyenkor kezdik metszeni a szőlőt, a gyümölcsfákat. A népszokások szerint, ilyenkor jó fát ültetni, s ezen a napon kell a kotlóst is megültetni. Viszont, Bálint napján a szeles időt nem szeretik a háziasz- szonyok, mert az azt jelenti: kevés lesz a tojás az évben. Összességében elmondható, a Bá- lint-naphoz fűződő népszokások a gazdasághoz kapcsolódnak, a paraszti életritmussal függnek össze. Az emberek várják a tavaszt, az élet indulását. Piros rózsa Ha tavasz, szerelem, akkor virág... A legkedveltebb Valentin- napi virág a piros rózsa. A csokorban fellelhetők az ünnep szimbólumai: a szívek és a madarak. Érdekes közös szokás, hogy a virágcsokrot kísérő üdvözlő- kártyán a küldő nem tünteti fel a nevét, tehát inkognitóban marad, a címzettnek kell kitalálnia, ki a kedveskedő feladó, azaz ki az ő Valentinja. Valid be, bolondulsz értem! Szerelem hatvan felett • Már nem bírtam volna a magányt Virágünnep Nyíregyháza, Debrecen, Budapest (KM) — Valen- tin-napon sok százezer csokor talál gazdára a világ minden pontján, így Magyarországon is, ahol a rendezvények már az elmúlt hét végén megkezdődtek. A virágszeretetéről, nagy hírű virágkameválján keresztül ismert Debrecenben „Valentin-nap ’95” címmel virágkiállítást és -kötészeti bemutatót rendezett a DATE kertészeti tanszéke és a Hajdú-Bihar megyei Vállalkozásfejlesztési Központ. A Debreceni Agrártudományi Egyetem aulájában február 10-én virágkötészeti versennyel kezdődött eseményt a DATE rektora, Loch Jakab nyitotta meg. A virágkötészeti bemutatót Gombás Attila, a Magyar Virágkötők Szakmai Egyesülete főtitkára vezette, a verseny eredményét pedig Kocsis Tibor, a Kertészeti Egyesülés elnöke hirdette ki. Nyíregyháza (KM - D. M.) — Mindenütt patyolat tisztaság. Az udvar felseperve, sehol egy gazszál. A télire készített fa összevágva, kupacba rakva. A konyhában gáztűzhely, rajta halkan duruzsol a teáskanna. — Ne gondoljon bennünket csodabogárnak — fogad István bácsi. — Öt éve élünk együtt. Persze, nagy volt a megrökönyödés a családban. Főleg a lányom tiltakozott. Hallani sem akart arról, hogy Erzsiké ideköltözzön. Egy idegen az édesanya ágyában! — mondogatta állandóan. Hosszan elmereng, szemén látszik, a távolban jár, keze simogató mozdulatot tesz, majd tétován megpihen a szurkosvászonnal fedett asztalon. Felesége megszokta már ezeket, az érzelmi kirándulásokat. Tudja, ilyenkor neki kell segíteni. — Egyáltalán nem vagyok féltékeny, a múltat nem lehet kitörölni az ember életéből — veszi át a szót kicsit elmosolyodva. — Számomra köny- nyebb. Mi nem valami jól éltünk az urammal. Három évig ettem az özvegyek kenyerét, István ötig. Ő a hatvanhetedikbe lépett, én a hatvanharmadikba, amikor összekötöttük sorsunkat. Huncut férfi ez! — kacsint a szemét lesütő férjére. — Csak azért járt a fürdőbe, hogy valami asszonyt fogjon magának. Egyszer én is elmentem a reumám kúrálni, hát nem azonnal kiszúrt... Csak ne lett volna olyan bátortalan! Ezen aztán elvitatkoznak kicsit: ki kit szólított meg először, kinek kellett a családját jobban győzködni. Az együtt töltött öt év bizony, ékesen igazolja a döntésük helyességét. — Szerelmes? — csodálkozik el a kérdésen Erzsi néni. — Nem tudom, ha a hevesebb szívdobogás, vagy az emelkedő vérnyomás annak a tünete, akkor az voltam, s vagyok még ma is. Persze, ez csak tréfa, de tény, István teljesen ellenkezője a volt férjemnek, talán emiatt vett le olyan könnyen a lábamról. Alacsonyabb, vékonyabb, sokkal érzékenyebb, szereti, ha anyás- kodnak felette. Inkább nekem kellett többet változni, de nem esett nehezemre. — A magány volt a legrosszabb, már nem bírtam volna sokáig — kapcsolódik be ismét a férj. — Azért is jártam el mindenhova, hogy emberek között legyek, de a szörnyű esték még megmaradtak. Ä gyerekek távol, a városban élik a magük életét. Hívtak, de egy hét után már meg sem tudtak volna kötni. Meggyászoltam illően a volt feleségem, rendszeresen kijárok a temetőbe, de tudomásul kellett venni, én itt maradtam, ő pedig már nem ébredhet fel. Kérdezett a szerelemről; számunkra szent volt ez a szó, mára inkább megbecsülésről, tiszteletről és elsősorban szeretetről beszélhetünk. — Mi az, hogy nem voltál belém szerelmes? Pedig hogy bizonygattad! — borzolja össze pironkodó ura haját az asszony. — Valid be, hogy bolondulsz értem! Valentin szvit Kállai János / gén, tessék!... —Aztán csönd, telefonkagylónémaság, a célnak nekifutó, de oda nem érő mondathiányok üressége. A hallgatás, a visszaparancsolt szavak sokat közlő semmitmondása. Következik az ismételt nekirugaszkodás. Vonal van, kicseng... —r Tessék...! — hallatszik az ismerős felszólítás. Az unszolásban semmi parancsoló, a bársonykedvesség várakozását nem tompítja a türelmetlenség karcossága. Tétova mozdulat a zsinór egyik végén, kattanás, félbevágva a meg sem kezdett beszélgetés. Hány meg hány irányta- lan üzenet pusztul el, hull a semmibe így, bután-sután, megmagyarázhatatlanul! A félszegség, a határozatlanság, az igazán nem akarom bárgyú önáltatása miatt. Pedig kellene, hogy tudja az a másik, az igen, tesséket rebegő, hogy számon tartatik minden mozdulása, hogy kimoshatat- lanul beivódott mosolyának aranya az emlékek mélyrétegeibe, az álmok kuszán vibráló videoclip rohanásába. (A nagyvárosszéli, gid- res-gödrös még mindig rendezetlenségben állsz; lassan felém indulsz, kezedet intésre emeled. Szokatlannak, idegennek tűnik az arcod: teltebb, kerekebb, de valahogy hiányzik a vonásaidból a nyugalom, az öröm harmóniája. Fáradt a tekinteted, kevesebb a bizakodás fénye, valahogy pusztultan tükröződnek benne nélkülem megélt napjaid eseményszilánkjai. — Beteg voltam — mondod csendesen —, majdnem belepusztultam a lázba. Mindegyre azt hallottam, csörög a telefon. Odavonszoltam magam a készülékhez, de mikor beleszóltam, senki sem válaszolt — meséled apró csalódásod igaz történetét. Aztán hátrasimítod új fazonra formázott frizurádat, kiúszol a látóteremből, és már csak a le-lecsapó varjúdeszantok károgó hangzavara őrzi találkozásunk közös riadalmát. Felébredek.) Hogy kivirulhat a lélek Bálint-Valentin táján! Nem kell hozzá egyéb, mint a döntés fegyelmezettsége. No, meg néhány apróság, ami közös, ami felismerni engedi az álarckényszer védelmében rejtőzködőt: egy lepréselt rózsa, egy töredezett fénykép a boldogságról, egy-két, fecnire firkan- tott szó (mondjuk: Tetszik! Köszönöm!), egy makacsul előtüremkedő dallamfutam a Dire Straits live koncertjéről... Szóval, ennyi untig elegendő a nevesítéshez... És a nevetéshez! A felszabadulthoz, a kierőszakolt távolságokba taszítotthoz, a közelítőhöz, mely olyan, mint az ólálkodó tavasz zsongása; csupa újrakezdés, csupa fohászkodás, csupazöld remény és arany- eső-vidám, sárga zápor. Ebben megtisztulhat a besározott barátság, a nullá- jra redukálódni képtelen szeretet-szerelem, és talán még a néha folytathatat- lannak alított, rongyos élet is. Sohasem... ...csal Amor hálóba olyant, / aki nem kíván belehullani... (Plautus) Minden... ...szerelmes egy-egy patikus: / Recepteket gyűjt, mert az praktikus. / Egy rész közöny, két rész odaadás, / Naponta többször: biztos a hatás; / Csak ha a receptért fizetni kéne / (Fizetni házassággal notabene), / Lesz a dolog szörnyen kedély télén / S a szenvedély szenvedélyte- len. (Lope de Vega) A szerelem... ...csak füst és könnyű pára. / Ha boldogul: a szem parányi lángja. / Ha nincs remény: a könnyek tengere. (Shakespeare) Mindig... ...szeretjük azokat, akik minket bámulnak, és nem mindig szeretjük azokat, akiket mi bámulunk. (La Rochefoucauld) Áldozatom... ...két Istenség oltára felett áll: / Könny neked ó Szerelem, és neked, ó Haza, vér! (Kölcsey) Balázs Attila felvétele Aforizmák .............................. .................................................................
