Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-09 / 7. szám
HÁTTÉR Keiei-Magyarország 3 Olaj penész és szeméttérkép Egy nyíregyházi környezetvédelmi szakember angliai útjának tapasztalatai A magyar szakemberek egy szeméttelepre is ellátogattak Amatőr felvétel Nyíregyháza (KM - O. K. ) — A környezet védelme a huszadik század végére világprobléma lett, kisebb vagy nagyobb mértékben mindenütt időszerűvé vált. Többek között ez is indokolja, hogy tanulmányozzuk és hasznosítsuk a világ más tájain szerzett tapasztalatokat. Ezt a célt szolgálta az a tanulmányút is, melynek során Kovács Péter, a Felső-Tisza- Vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség felügyelője az angliai tapasztalatokkal ismerkedett. — Ez az utazás elsősorban a Nyíregyháza és az angliai St. Albans városok közötti testvérvárosi kapcsolatoknak köszönhető, de a lebonyolításban nagy részt vállalt az Angol-Magyar Baráti Társaság is. A Hertfordshire-i egyetem biológiai kutatásokkal foglalkozó központja hívott meg engem és még három társamat, az utazás költségeit pedig a British Council bocsátotta rendelkezésünkre. Összhangban □ Mivel foglalkozik ez a kutatóközpont és hogyan kapcsolódik ez a környezetvédelemhez? — A kutatóközpont elsősorban bizonyos anyagok biológiai lebontásának problémáival foglalkozik, különös tekintettel az olajra és annak származékaira. Többek között vizsgálták az olajtartályokban tenyésző baktériumokat és gombákat. Talán kevesen tudják, de az Öböl-háború során is előfordult, hogy ez a penész annyira elszaporodott a repülőgépek olajtartályaiban, hogy eltömítette a szűrőket és ez csaknem katasztrófához vezetett. A lefolytatott vizsgálatok alapján ma már előre meg tudják mondani, hogy egy tartály mennyi ideig használható, így annak meghibásodása, az olaj elfolyása megelőzhető. Hazatérésünk után örömmel tapasztaltam, hogy az Angliában kifejlesztett eljárások iránt a hazai olajipari vállalatok is élénken érdeklődnek. □ Mennyire tekinthetők megoldottnak Angliában a környezetvédelem egyéb kérdései? — Ellátogattunk több szemétlerakó telepre és veszély es hulladék-feldől gozó üzembe is. El kell mondanom, hogy a szeméttárolás színvonalát tekintve nincs okunk a szégyenkezésre. Ám nagyon tanulságos volt, mennyire szigorúan nyomon követik a veszélyes ipari hulladékok útját a termelőtől a feldolgozóig. Nem csupán azt tartják nyilván, hogy mennyi hulladék hagyta el a gyárat és mennyi érkezett meg, hanem az esetleg visszaküldött rakományról is pontos nyilvántartást vezetnek. Ha visszaküldenek egy szállítmányt, akkor a környezetvédelmi hatóságokat, ha pedig elhagyja a megyét, akkor a területileg illetékes felügyelőséget értesítik. Ilyen körülmények között aligha fordulhat elő, hogy nyoma vész egy szállítmánynak, amire sajnos Magyarországon már volt példa. □ Köztudomású, hogy nálunk elég vontatottan halad a szelektív hulladékgyűjtés borban. A szakmájával nem szakított alpolgármestersége alatt sem — ha kevesebb ideje is maradt rá — tudományos tevékenységet folytatott, cikkei jelentek meg szakfolyóiratokban. Nyíregyháza 17. számú egyéni választókörzetében decemberben immár másodszor bevezetése. Mi a helyzet Angliában? Szelektív gyűjtés — Tapasztalataim szerint ezt Angliában másképp oldották meg. Értelmezésünk szerinti szelektív hulladékgyűjtéssel a háztartásokban nem találkoztam. Viszont az állampolgárokat folyamatosan tájékoztatják arról, hogy a város mely pontjain milyen típusú hulladékot gyűjtenek össze elkülönítve. Ez legtöbbször úgy történik, hogy minden postaládába bedobnak egy térképet, mely tartalmazza az ezzel kapcsolatos információkat. □ Ki foglalkozik ezzel? Hisz a környzetvédelmi szervek közül nálunk aligha lenne képes bármelyik is felvállalni egy ilyen feladatot... — A kisváros polgármesteri hivatalában egy háromfős csoport csak a környezetvédelemmel foglalkozik. A csoport feladatai közzé tartozik az állampolgárok folyamatos tájékoztatása valamennyi ezzel kapcsolatos kérdésben. Ez legtöbbször szórólapokon történik. A lakossági bejelentések is ide futnak be, és a polgár- mesteri hivatal teszi meg a szükséges lépéseket. szavaztak bizalmat a KDNP színeiben induló Endreffy Ildikónak — aki tagja az egészségügyi, szociális és lakásügyi bizottságnak —, így továbbra is részt vesz az önkormányzat munkájában. A választások óta már találkozott is a körzet lakóival. Alpolgármesterként volt egy kis lelkiismeretfurda□ Jellemző, hogy a lakosság határozottan fellép a környezetszennyezők ellen? — Egy angol polgár sohasem tűmé el szó nélkül, hogy a háza közelében szemetet rakjanak le. Rendkívül aktívak a környezetvédő szervezetek is. Hozzá kell azonban tennem, hogy a lakosság könnyebb helyzetben van, ugyanis csak a polgármesteri hivatalt kell felhívnia, ha törvénytelenséget, környezetrombolást tapasztal. Nálunk viszont nagyon megoszlanak a hatáskörök, ezért hasonló esetben a lakosság nem is tudja, hogy melyik szervnél tehet bejelentést. Ezen sürgősen változtatni kell. Differenciálnak Ö Sokan a szankciók szigorításától várják a helyzet javulását. Angliában szigorúbban büntetik a környezet- szennyezőket? — A büntetések nem szigorúbbak, de jóval differenciáltabbak. Nálunk például ugyanolyan büntetés jár a Tisza és egy pocsolya szennyezéséért. Angliában valamennyi folyó- nak felmérték a tűrőképességét és a büntetés is ezzel arányos. Ezen a téren, azt hiszem, még rengeteg a tennivalónk. lása, amiért nem tudott eleget foglalkozni körzete problémáival, de most úgy érzi — képviselőként ugyan az egész város érdekeit kell szem előtt tartania — több személyes találkozáson vehet részt körzetében, képviselheti az itt élők gondjait a közgyűlésében. Endreffy Ildikó újra orvosbiológus Ilii? a i X |i crw p lili A szobában minden szék és fotel foglalt, ám konyha felől egyre áramlanak még a vendégek, megtelnek hát lassan a sez- lonok is ülő szomszédokkal, ismerősökkel, rokon gyerekekkel. Lehet névnap, ünnep vagy temetés, vidéki bará- toméknál mindig hasonlóan nagy (és vegyes) társaság jön össze. Mondta is nevetve egyszer, hogy ő még nem szenved az elidegenedéstől, ha valami fenyegeti, az inkább a megsüketülés. Akkor nem értettem egészen, mire gondol. Ezúttal a disznóölés volt az egy begyűjtő alkalom. A jól végzett munka és a bőséges vacsora után a szobában borozgatás, társalgás veszi kezdetét. Hangzavar — Az ötvenkettes év volt a legnehezebb ugye, Pista bátyám! — hallatszik ki a morajból egy csizmanadrá- gos, markáns arcú férfi hangja. — Emlékszik, amikor... — de befejezni nem tudja a mondatot, mert éktelen hangerővel megszólal a sarokban a televízió. — Gyerekek! Halkítsátok már le! Egyáltalán, miért kellett bekapcsolni? — szól rá a háziasszony a készülék körül sündörgő apróságokra. Vita kezdődik. Kiderül, hogy az ifjúság a folytatásos gyerekfilm most következő epizódját szeretné nézni. Végül a tévé, ha halkabban is, üzemel tovább — győztek a gyerekek. A felnőttek folytatják a beszélgetést, de a légkör nem olyan már, mint korábban. Fél szemmel mindenki a képernyőn zajló eseményeket követi, s csak úgy szórakozottan kérdezget és válaszol gat. A gyerekeknek azonban ez is sok, duzzogva húzódnak közelebb a tévéhez, s egy-egy óvatlan pillanatban növelik a hangerőt. A beszélgetők, hogy hallják egymást, egyre emeltebb hangon szólalnak meg, végül, már szinte kiabálnak. Mindez idegességet gerjeszt, előjönnek a politikai nézet- különbségek, s a lagymatag ■ társalgásból indulatos oda- mondogatás lesz. Az eddig még békésnek nevezhető hangulat felforrósodik, az amúgy is piros arcok lilás árnyalatot öltenek. Ki-ki hajtja a magáét, a tévé újra üvölt, a káosz teljes. Az elviselhetetlen állapot egy váratlan esemény révén szűnik meg. Odakint, az ablak alatt gyors egymásutánban három petárda robban. — Orjítőek ezek a durranások! — kiált fel rémült sikítás után az egyik fiatal- asszony, ki székével épp az ablak mellé húzódott. A hirtelen beállt csendben mindenki felszabadultan bólogat: végre valami, amivel maradéktalanul egyet lehet érteni. Nézőpont Ájultan Kovács Éva G ond van bőven, így én nem tartozom azok közé, akik el vannak ájulva a kormány eddigi munkájától—mondta a napokban az ország pénzügyeiért felelős Békési László. Miniszter úr, akkor már legalább ketten vagyunk. Elájulva ugyanis én sem vagyok. Mint ahogyan nincsenek azok a milliók, akik bőrükön érzik, naponta tapasztalják az Ön által is emlégetett gondokat. Akik nem született közgazdászok, nem képzett pénzügyi szakemberek, de annyit józan paraszti ésszel is látnak és tudnak, hogy hiába dolgoznak többet, életszínvonaluk nem javul, sokkal inkább romlik. Akik tisztában vannak azzal, hogy ami tegnap elég volt, az mára kevés, akik nem vásárolnak a korábbinál többet, otthonukba mégis laposabb szatyorral érnek, akiknek elég kézbevenniük a különféle köztartozásokat tartalmazó számláikat, s máris világossá lesz előttük az ország, s benne önmaguk anyagi helyzete. Akik hisznek neki, amikor azt mondja, hogy a sokat emlegetett és megváltóként számontartott privatizáció terén keveset tett a kormány, akik elfogadják az érvelést, mely szerint hiba, hogy ma sincs privatizációs törvény, s hogy a stabilitásért kevesen tettek azok, akik ezért tehettek volna valamit, akik szeretnék végre tudni, a jövőben mire számíthatnak, s akik szívesen húzzák rövidebbre a nadrágszíjat, ha tudják, hogy annak értelme van, akiknek megmondják, hol van, s mikorra érhető el az alagút vége. Addig is, amíg a fentiekre fény derül, tartózkodnak az ájulástól. Miért is ne tennék, amikor kezdeti reményeik egyre fogynak, optimizmusuk az idő múlásával arányosan kopik, és mindinkább alábbhagy, amikor csak azt tudják, nehezebben élnek, de még senki nem tudatta velük, meddig és miért. Pedig úgy várják már az időt, amikor kormányuk munkájának láttán elégedettségükben „elájul- (hat)nának"... Itt nemcsak a vásárló savanyodik meg, hanem végül mi is... Ferter János karikatúrája Eredeti ötlet Marik Sándor r alán két évtizede — amikor a Nyírfa és a Kelet Aruházat nagyjából egyszerre adták át — volt ilyen ugrásszerű javulás Nyíregyháza ellátásában, mint mostanában. Rengeteg régi lakóházat alakítottak át boltnak az utóbbi évekbem, sok új társasház földszintjére már eleve üzleteket építettek, nemrégiben adták át az Univerzum Üzletházat—amely magában hordozza egy kisvállalkozásokra alapozott igazán korszerű nagyáruház csíráját —, s akkor még nem szóltunk a városvezetés kezdeményezéséről: a díszburkolatos belvárosba telepített, egyelőre még csak megpályázható pavilonokról. Minden okunk meglenne arra, hogy elégedettek legyünk. Nekem mégsem teljes az örömöm, mert már most látszik, hogy időzített bombák ketyegnek e területen. Borzasztóan nagy fejetlenséget és ügyetlenséget vélek felfedezni, olyasmit, mint amikor ütemes hajtás közben a lovak közé esik a gyeplő, s aztán már csak a jószerencse segít (ha segít). Meghirdetnek mondjuk t— licitre —15-20 boltot. Úgy általában: x négyzetméter, hidegvíz-csatlakozás, villanyóra. Jönnek a vállalkozók, licitálnak is erősen, letakart portálok mögött fúrnak-faragnak, berendeznek. S nagyjából egy időben megnyitnak egymás tő- szomszédságában — mondjuk — három sportruházati boltot, vagy egymástól öt méter távolságra két csemegét, mint történt az új Nyírfa téren (vagy az Univerzumban). Azóta egyikmásik bezárt, az üzletházban ki sem nyitott; üresek az üzletek. Tudom: a vállalkozás szabadsága, az eredeti ötlet, a kereskedő saját üzletéért érzett felelőssége, stb. Én mégis azt mondom, hogy „a világ újrafelosztása” idején az első alkalommal valakinek, aki átlátja a terveket, segíteni kellene — legalább az ajánlás szintjén. Ez pedig a városháza, vagy a kamara tiszte lehetne. Garantáltan mindenki jobban járna: város, vevő, vállalkozó. Még most se késő. 1995. január 9., hétfő Nyíregyháza (KM — Cs. K.) — Az elmúlt négy évben fizetés nélküli szabadságon volt dr. Endreffy Ildikó, aki az előző ciklusban humán alpolgármestere volt a városnak. Mivel státusát fenntartották a megyei kórházban, most ugyanott tevékenykedik: orvosbiológus a prevenciós la-
