Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-05 / 4. szám
12 Kelet-Magyarország 1995. január 5., csütörtök KULTÚRA Legyen a város kincse Nagy Sándor szobrai és Nyíregyháza Nyíregyháza — A KeletMagyarország hasábjain az 1994-es év utóján több méltatás jelent meg Nagy Sándor szobrászművésznek a Jósa András Múzeumban rendezett kiállításáról. (KM Tárlat, dec. 24., illetve Ko- roknay Gyula: Háromdimenziós grafikák, dec. 29.) A múzeum többször nyomatékosított törekvéséhez híven a letisztult életművek, kérdőjelektől mentes értékek bemutatója és őrzője kíván lenni, s ezért adott otthont immár másodízben a megyénkből induló Nagy Sándor Munkácsy-díjas művész szobrainak. Ez az életmű itt van otthon! Csak remélni tudják a rendezők, hogy művészi ereje, súlya, fontossága meggyőzi a város és a megye döntéshozóit, meg kell tenni mindent, hogy itt is maradhasson. A jelenlegi kiállítás és a városi galéria udvarán felállított nagyobb szobrok bemutatásának, hazahozatalának mozgatója, elindítója a városháza volt. Költségeit és egy színvonalas katalógus megjelentetését példás egyetértésben vállalta a megyei és városi önkormányzat. Szállítással és faanyaggal segített a Köztisztasági Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. és a Start Rehabilitációs Vállalat. Ahhoz azonban, hogy a művek Nyíregyházát gazdagíthassák, sokkal többre volna szükség! Mindenekelőtt arra a fölismerésre, ami a reneszánsz mecénásokat vezette: Nem magamnak teszem, nem enyém a köszönet, én „csak” a pénzt adom. Ezért vállalta föl a Jósa András Múzeum a kiállítást, mert a gyűjtést, a gyarapítást, az eljövendő nemzedékek szolgálatát, a város, a megye kulturális értékeinek őrzését és megtartását szeretné. E kiegészítés az említett írásokhoz csupán tájékoztató. Üzenet, mint Nagy Sándor szobra a Kossuth téren, az Örökvált- ság. Az ősöktől majdnem két évszázaddal ezelőtt megkaptuk a várost örökségül. Akkor is a kenyér lett kisebb, az Alpár Ignác igényes épületeivel, a köztéri szobrokkal, a Nyírvíz palota mozaikjával, amelyek között felnőttünk, s amelyek hozzánk nőttek. Tudjuk, Nagy Sándor szobrainak ittmarasztalása súlyos anyagi áldozat A rájuk való pénzt a nincsből kell elvenni, és talán 50- 100 év múlva már nem is lesz olyan fontos, hogy kinek szól a kiállítótermekben a kései látogatók közé megtelepedő teremtő csend. Papp D. Tibor művészeti író Bene János múzeumi osztályvezető UjuuüE3 Két bemutatóra... ...készül a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház. Január 13-án a Kamaraszínpadon A Bunda című darab, a nagyszínpadon pedig január 14-én a Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása című színművet mutatja be a társulat. (KM) Nyíregyháza... ...megyeszékhellyé válásáról, s a város társadalmáról tartanak előadást a Váci Mihály művelődési központ Pátria klubjában január 19-én. (KM) Legkedvesebb... ...élményem címmel hirdet rajzpályázatot a nyíregyházi Kölyökvár. A képek leadási határideje január 15- e. A pályázatokat a Dózsa György út 25. szám alatti intézménybe kell eljuttatni. Nyelvvizsga-... ...felkészítő tanfolyamokat indít a nyíregyházi ILS Nyelviskola felsőfokú és középfokú tudásszintűek számára angol és német nyelvből. Ugyancsak várják azokat a negyedikes középiskolásokat, akik főiskolára vagy egyetemre készülnek. (KM) Felújítják... ...a Békés Megyei Jókai Színházat Békéscsabán. A társulat emiatt a helyi vigadóban folytatja az évadot. (MTI) Magyarosan Nyelvcsőszök Minya Károly Nekem a csősz szó hallatán a dinnyecsősz jut először eszembe, de érdekes módon arra, amelyikre már nincs szükség, mivel felszabadult a dinnyeföld, azaz fölösleges őriznie olyan dinnyéket, amelyeken Lőrincz már bevégezte a dolgát. Miért e képzettársítás? Nos, mert felszabadult dinnyeföldön éberen vigyázó dinnyecsőszökhöz hasonlíthatóak a nyelvcsőszök. Ők azok, akik túlzott, szakmailag megalapozatlan módon próbálják megóvni nyelvünket, betartatni álszabályokat. Az ilyen laikusok terjesztik a nyelvművelő babonákat. Gyakoriak a kötőszavakkal kapcsolatos álszabályok. Az egyik szerint kötőszóval nem kezdünk mondatot. Kétségtelen, hogy előzmény nélkül általában nem helyes a kötőszós indítás, de miért ne tehetnénk ezt meg szövegkörnyezetben. A legnagyobb vita a „de viszont” kötőszavak együttes használata kapcsán szokott fellángolni. Igaz, hogy mindkettő önállóan is képes kifejezni az ellentétet, s pongyolaságnak hat a „de azonban”, „noha holott” és más kötőszóhalmozás, de az élő nyelv és legjobb íróink szentesítették ezt. Amikor nyomatékosan akarunk kifejezni ellentétet, hasonlítást, magyarázatot tagmondatok között, szükségünk van két azonos funkciójú kötőszóra. x Európa óriási tankönyvtára Orvosi javaslatra is ajánlanak tankönyvet a gyermekkori emlékek felidézésére Budapest (MTI-Press) — Talán észre sem vesszük mostani nagy szegénységünkben, hogy nekünk számottevő nemzeti értékeink is vannak, nemcsak sokakat nyomasztó nehézségeink. A gazdasági, megélhetési gondok és a defetista statisztikagyártások évadán örömteli érzés hírt adni arról, hogy például Európa legnagyobb tankönyvgyűjteménye Magyarországon, Budapesten található. Rendkívül fontos szerepet játszik a tankönyv az új nemzedékek műveltségének megalapozásában. A tankönyv: találkozás a kultúrával, ezáltal a tudás forrása minden gyerek számára. Még ma, az elektronikus információáradat időszakában is. Kevesen tudják, hogy a legelső könyv, amelyről a magyar művelődéstörténetben szó esik, tankönyv volt. Fennmardt Boni- pert pécsi püspök 1010-ből való levele, amelyet a francia- országi Chartres püspökéhez küldött, és benne egy latin nyelvtankönyvet kért — gazdag ajándék kíséretében — a pécsi káptalani iskola számára. Évente 1400 tankönyv Az idő tájt — és még több évszázadon keresztül — kevés tankönyvet használtak az iskolákban; csak a 19. században emelkedett meg jelentős mértékben az iskolai tankönyvek száma. Ma már ott tartunk, hogy egyedül a Nemzeti Tankönyvkiadó (a hazai piac Bőséges tankönyvkínálat nyolcvan százalékát uralja) évente mintegy 1400 féle általános és középiskolai tankönyvet jelentet meg. Magyar- országon az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM) a különféle tankönyvek gyűjtésének és megőrzésének letéteményese. Mostani hatalmas állományának alapját egy 1958-as miniszteri rendelet vetette meg, ugyanis ekkor került hozzájuk a Fővárosi Pedagógiai Intézet és a Művelődési Minisztérium gyűjteménye, valamint az Országos Széchényi Könyvtárban összegyűlt anyag jelentős része. Az állomány 1958 óta folyamatosan gyarapodik a kiadói köteles példányok révén; ebben az évben elérte a 110 ezres példányszámot. Ilyen óriási tankönyvgyűjtemény Európa egyetlen országában, de talán sehol a világon sincsen. A toplista második heHarasztosi Pál felvétele lyén álló franciák gyűjteménye nem éri el a százezer kötetet. Ritkaságok A nyolcvanas évek derekán már oly mértékben vált elviselhetetlenné a zsúfoltság az OPKM központi épületében, hogy az a könyvtár használatát is komolyan veszélyeztette. 1987-ben egy kelenföldi ház tágas és száraz pincéjében találtak helyet a hatalmas kollekciónak. Megtalálhatók itt az Osztrák-Magyar Monarchia területén élt nemzetiségek anyanyelvükön írott tankönyvei is; nem is kevés van, illetve volt belőlük. Mindezeken kívül többezres gyűjteményük van külföldi (japán, kínai, angol, amerikai, német, olasz stb.) tankönyvekből is. Itt minden érdeklődőt szívesen és udvariasan kiszolgálnak, akár budapesti, akár vidéki az illető. Olvasni csak helyben lehet. A zömmel ritkaság- számba menő könyveket érthető okokból elvitelre nem adják ki. De ha valaki másolatot kér a kiválasztott könyvből, készségesen elkészítik neki; akár postán is megrendelhető ez a szolgáltatás. Többnyire diplomázó tanárjelöltek fordulnak meg itt, akik szakdolgozatuk elkészítéséhez keresnek, gyűjtenek anyagot. Aztán a kutatgató tanárok, illetve tudományos dolgozók következnek a gyakorisági listán. Legnagyobb keletjük az 1945 utáni időszakkal foglalkozó történelemkönyveknek van. Az utóbbi két-három évben emelkedik a „nosztalgiázó” laikus olvasók száma. Nincs olyan megye az országban, ahonnan ne fordulnának érdekes kérésekkel a tankönyvtárhoz. Orvosi javaslatra Mostanában néhány olyan olvasójuk is akadt, aki orvosi javaslat nyomán nyitott be a tankönyvtárba. Olyan emberekről van szó, akik idegi eredetű bajokkal küszködnek, és az orvosok szerint gyógyulásukhoz egyenesen kívánatos a gyerekkori élmények felidézése, elfelejtett vagy elfojtott emlékek fölfrissítése. Rendszerint csak homályos emlékképeket tudnak felidézni, például a hatvan-hetven évvel ezelőtti elemista olvasókönyvből. Időnként a határon túlról is érkeznek kérések a tankönyvtárba. Elkészült a felvételi tájékoztató Budapest (MTI) — Nagy érdeklődéssel forgatott könyv vált hozzáférhetővé néhány nappal ezelőtt. Egészen pontosan nem is egy kiadványról van szó, hanem háromról. A Felsőoktatási Felvételi Tájékoztató 1995. évi kötetéről, a Felvételi feladatok és lehetőségek című kiadványról és a Felvételi jelentkezési lapokról. Neuwirth Gábor, az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda munkatársa tájékoztat a kiadványokról. — Azok a középiskolák, amelyek már korábban megrendelték a szóban forgó kiadványokat, még ezen a héten, de legkésőbb a jövő hét elején kézbe vehetik az anyagokat. □ Hogyan juthatnak hozzá azok a diákok és persze a szüleik, akik kívül esnek az említett előrendelésen? — Néhány könyvesboltban máris kapható és terveink szerint még karácsony előtt ott lesz az anyag az ország jelentősebb könyvesboltjaiban is, tehát semmi akadálya, hogy mindazok hozzájussanak, akiket részletesen is érdekelnek az 1995. évi felvételi esélyek és lehetőségek. Meg persze arra is kíváncsiak, hogy mit kellett tudni a legutóbbi vizsgákon. Ezt a Felvételi feladatok és lehetőségek tartalmazza. Ugyanebben összegeztük a legutóbbi évek felvételi adatait is; a statisztika bizonyára érdekes következtetések levonására ad módot az ezután jelentkezőknek és a szüleiknek. □ Ön harmadik kiadványként a Felvételi jelentkezési lapot említett. Azt jelenti ez, hogy az iskolai rendeléseken kívül a könyvesboltokban is hozzáférhetők? — Igen, erről van szó. □ Mennyire becsüli Ön azoknak a számát, akik úgy vélik: életük nagy fordulata a következő tanév egyetemi, főiskolai felvételi vizsgájától függ? — Mintegy száz-százhúsz ezerre. A végeredmény ismét kudarc lett A felemásra sikerült filmlexikon nem pótolja a régit, legfeljebb kiegészítheti azt Karádi Zsolt Nyíregyháza — A honi lexikonkiadás keserű tapasztalatainak birtokában vettem kézbe a napokban megjelent Filmlexikont. A kétkötetes, mintegy ezer oldalas, színes borítójú kiadvány jelentős hiánypótlására (lett volna) hivatott. Elődje ugyanis, az Új Filmlexikon a maga 1623 oldalával több mint két évtizeddel ezelőtt került az olvasók elé. S hogy azóta mi minden történt a világ filmgyártásában, nem szorul bővebb magyarázatra; az azonban igen, hogy huszonegy esztendő után miért egy efféle elsietett, felemás mű született az egyébként jótollú szerzők műhelyében. De kezdjük az elején. Az első kötet a szerkesztőség maga mentségével indul. A szöveg hosszan magyarázza, mi nem lett az új könyv. Először is nem lett enciklopédia, hanem inkább (nyugati mintájú) filmszótár, amely főleg a II. világháború utáni alkotókkal foglalkozik. Közülük is azokkal, akiknek munkái bekerültek a magyar forgalmazásba. A szócikkek elsősorban rendezők és színészek pályáját ismertetik. E beköszöntő legmegdöbbentőbb mondta azonban az, amely arról szól, hogy a kiadó 1994. februárjában kérte fel a szerzőket a miniportrék elkészítésére. így összesen öt és fél hónap állt rendelkezésre a hatalmas anyag megírására és a kéziratok egybeszerkesztésére. Nos, itt érdemes egy kicsit elidőzni. Mert ez is a hazai kultúra abszurditásának jellemző példája, hiszen akkor, amikor huszonegy esztendeje nem készült hasonló összegzés, akkor most nem egészen fél év alatt kell pótolni a mulasztást. (Időközben ugyan föl-fölröppentek olyan hírek, hogy már készül az új lexikon, mégsem lett belőle semmi.) E hihetetlen sietségnek aztán meg is van a látszata. Kapunk persze hosszabb-rö- videbb életrajzokat. Fellinitől Wendersig Antonionitól Spiel- bergig, Bergmantól Tarkovsz- kijig. A világ és a magyar mozgókép kultúrájának számos alkotója helyet kapott a hasábokon. Az arányok viszont lehetnek esetlegesek is. Azzal egyetérhetünk, hogy például Jeles Andrásról csaknem kétoldalas bemutatást találunk, ám Huszárik Zoltánnak harmincöt, Bódy Gábornak pedig mindössze a huszonhét sor jut ott, ahol mondjuk Bodrogi Gyula huszonkét sort kapott. Az egyes művészeknek juttatott sorok száma valójában nem mérvadó, hiszen tény, hogy (példaképpen említve) Keleti Márton rendezőként sokkal több filmet jegyzett, mint színészként Kabos Gyula. Huszárik vagy Bódy film- történeti jelentőségét azonban nem az általuk forgatott művek mennyisége határozza meg. A szerkesztők által is elismert kapkodásból nem születhetett más. Az első kötet 349, a második 363 oldalon keresztül sorolja a biográfiákat, majd 242 lapon közli a filmek jegyzékét, illetve a Függelék közreadja a fesztiváldíjas opuszok felsorolását, valamint a Magyarországon 1947 óta bemutatott külföldi művek nemzetenként számszerűsített adatait. Tudom, hogy olyan lexikon nincs, amelyben ne lehetne hibát találni. Örülnünk kellene, hogy megleljük Kaurismaki és Enyedi Ildikó, Fassbinder és Téglássy Ferenc életrajzi adatait. Ám elszomorító, hogy a végeredmény ismét csak kudarc. Lehet írni a pótköte- te(ke)t. Nem lehet ekkora teijedel- mű filmszótárról beszélni, ha a szövegek mellőzik az operatőrök, a zeneszerzők, a filmesztéták munkásságát. Ki tagadhatná, hogy Sven Nyksvit, vagy Ennio Morricone, Illés György vagy Jankura Péter teljesítménye ugyanolyan fontos, mint a színészeké? Az efféle kiáltó hiányokat nem pótolják a fekete-fehér s a színes portréfotók. Különösen akkor nem, ha a címoldalon megjelölt vállalkozás terméke 4980 forintért került a piacra. S végül még egy megjegyzés: a legújabb Filmlexikon nem teszi fölöslegessé az Akadémiai Kiadó 1971-73-as, Abel Péter szerkesztette, ideologikus szövegezésű, ám inkább teljességre törekvő Új Filmlexikonét. Legfeljebb kiegészítheti azt. x
