Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-04 / 3. szám

KULTÚRA 1995. január 4., szerda A hetedik napra Bodnár István Vásárosna- mény (KM) — Szép kiál­lítású köny­vet jelentetett meg a közelmúltban a Kelet-Magyarországi Sza­badelvű Protenstáns Kör A hetedik napra címmel. Az antológia szerzői kizárólag a kör tagjai, s ez erőssége és ugyanakkor gyengéje is a kötetnek. Erőssége, mert — ahogy a bevezetőben olvas­hatjuk — a szerzők „azzal a meggyőződéssel és elköte­lezettségei kapcsolták a körbe magukat, hogy egy­mást belülről, lelkileg erő­sítsék. Közösen vállalt ér­tékrendjükben együtt talál­ható a mérsékelt liberaliz­mus, a népi értékekkel és az istenhittel, amely ott mun­kálkodik minden világújító erőfeszítésben és törekvés­ben. Keresztényként kíván­nak hatni a közéletre, tanú- bizonyságot tenni minden téren a szeretetről, a tole­ranciáról.” Gyengéje vi­szont, hogy így nélkülözi az igényesebb válogatást, amely a kötet színvonalát erősítette volna. A vaskos antológiában egyaránt találhatunk verse­ket, prózát és képzőművé­szeti alkotásokat. A szer­zőknek alkalmat adtak a fényképpel illusztrált be­mutatkozásra is. Érdekes olvasmányok ezek is, ame­lyekből nem egy nehéz életút rajzolódik ki. „Szüle­im bejárták a poklok köre­it” — olvashatjuk az egyik rövid életrajzban. A másik „Sok hányattatás után a ke­leti tájakra kerültem refor­mátus lelkésznek”. Míg a harmadik „Gyermekkorom az elmagyartalanodás és a falanszterizálódás áldozata lett”. A hányatott sors, a megkeserített élet termé­szetesen tetten érhető a mű­vekben is, lírává szelídülve. A kötetben jó néhány is­mertebb költő is jelen van, s ez az antológia erőssége. Budaházi István, Dúsa La­jos, Magyar József, Madár János és 0szabó István ver­sei tartoznak a legjobbak közé, Ugyanakkor néhány új tehetségnek is alkalma nyílott a megszólalásra. Több illusztráció is gazda­gítja a könyvet, amelyet Dúsa Lajos, Felhős Sza­bolcs és Losonczi Léna szerkesztett. A hetedik napra című an­tológia a Szabadelvű füze­tek második darabja. Ez azt ígéri, hogy újabb megyei könyvsorozattal gazdagod­hat irodalmi életünk. > ; |J m mjm CAif#!!11 Téli szünet után... ...ismét megnyitotta a kapu­it a kisvárdai művészetek háza. A szakkörök, klu­bok, körök a szokásos idő­ben várják az érdeklődőket. (KM) A Mágnás Miska... ...című színművet láthatja a színházkedvelő közönség a nyíregyházi művelődési központban január 10-én. A népszerű operettet a Mis­kolci Preimer Színház mu­tatja be. (KM) Számitógépkezelői... ...tanfolyamot és szöveg- szerkesztői oktatást indít a SZÜV RT. Informatikai és Szolgáltatói Központ Nyír­egyházán. Bővebb felvilá­gosítást a Vasvári Pál 1. szám alatt lévő központban lehet kapni. (KM) A Múzeum Baráti... ...Kör következő összejö­vetelén az 1947-es válasz­tásokról tart előadást Gott­fried Barna tanácsos a Jósa András Múzeumban január 9-én. (KM) A TIT... ...Nyelviskola nyelvtanfo­lyamokat indít angol, né­met, olasz, orosz, spanyol és francia nyelvből. A hat­vanórás kurzusokra január 8-ig lehet jelentkezni. Nyír­egyháza, Országzászló t. 8. (KM) Permetperó Ezeréves a magyar iskola Az iskola megtartóerő, és a gazdaság és a társadalom fejlődésének záloga Egy patinás nyíregyházi iskola, a Kossuth gimnázium Minya Károly — Drágám! Kész vagy már?! — türelmetlenkedik a férj. — Azonnal, csak beper­metezem még magam egy kissé — csicsergi vissza a feleség. — Miért? Gombás vagy, netán a peronoszpóra ütött ki rajtad? — érdeklődik a vendégségbe indulásra kész férj. Éz az enyhén morbid párbeszéd természetesen a képzelet szüleménye. Azonban van egy kis va­lóságalapja, kiindulópontja, mégpedig a rádió azon Édes anyanyelvűnk műso­ra, amelyben egyik nyel­vészünk újra felmelegítette a bablevest (elnézést a szleng megfogalmazásért), azaz ismételten elővette azt a régen lezártnak tűnt té­mát, hogy a spray helyett be kellene vezetni a permet kifejezést. Ha szabad belül­ről bontani a rendet, enged­tessék meg e helyütt, hogy ezzel ellenben fogalmazzak meg néhány gondolatot, mert úgy vélem, nem kel­lene újra perre vinni a dol­got. Az egyik érv az, hogy egy-egy szómagyarítás kapcsán feltétlen figyelem­be kell venni az adott kife­jezés jövőbeli szócsaládját, jelen esetben mindenkép­pen számolni kell azzal, hogy a szó igei alakban is jelentkezik: permetez. Azonban az a mellékjelen­tés, hogy illatosító, szagta­lanító szerrel befújja magát, nehezen fémé be az alapje­lentés mellé, hisz a perme­tez hallatán mindenki egy kertészkedő műveletre gon­dol A két jelentés oly távo­li, hogy óhatatlanul az írás elején bemutatott furcsaság juthatna eszünkbe. így ma­radhat szükséges rosszként a bespray-zi magát. Budapest (MTI) — Az iskola évszázadokon át megtartó erő, a mindenkori magyar társa­dalom saját jövőjéért, gyer­mekeiért érzett felelősségének bizonyítéka, a gazdaság és tár­sadalom fejlődésének záloga, meghatározó tényezője volt. Folyamatos párbeszédet jelen­tett az egyetemes emberi kul­túrával: eszmék és módszerek, tanítók és tanítványok állandó cseréjét, s e kölcsönhatások révén nemcsak gyarapodtunk, mi is gazdagítottunk másokat. Az iskola szoros kapcsolatot teremtett a Kárpát-medence egymásra utalt népei között is. 1996-ban ünnepelhetjük a magyar iskola születésének ezredik évfordulóját. A Géza fejedelem hívására Magyar- országra érkező olasz bencés szerzetesek ugyanis 996-ban kezdtek hozzá első rendházuk építéséhez. A Szent Márton- hegyi — a mai pannonhalmi — bencés kolostor falai között létesített első hazai iskola fontos eseménye volt a ma­gyarság letelepedésének és eu­rópai beilleszkedésének. A honfoglalással hazánk földjét vették birtokukba őseink, az iskolák révén az egyetemes — európai és keresztény — kul­túrát. Felhívás az ünnepre Az iskolatörténeti évforduló előkészületei már folynak. Az Országos Pedagógiai Könyv­tár és Múzeum által 1988-ban létrehozott szakértői csoport javaslatai 1990-ben tanul­mánykötetben láttak napvilá­got. A tervek középpontjában akkor a magyar oktatás törté­netét bemutató állandó kiál­lítás megszervezése állt. Ugyancsak 1990-ben a millen­niumi előkészületek ösztön­zésére és támogatására — sze­rény alaptőkével — létrejött az „1000 éves a magyarorszá­gi iskola” elnevezésű alapít­vány. 1992 januárjában — a ma­gyar közélet különböző terü­leteinek illusztris képviselő­iből — megalakult a Millenni­umi Emlékbizottság, amely­Vincze Péter Kisvárda — A kisvárdai vár nemcsak Szabolcs-Szatmár- Bereg megye, hanem a hatá­ron is túl terjedő vidéknek ma már egyetlen középkori, világi épülete. Az 1954-ben meg­kezdett ásatásokkal együtt, s a még fennálló épületma­radványok felújításával 1960- ra fejeződtek be a munkála­tok. A 80-as évek második felé­ben elkészült a vár teljes re­konstrukciós terve. A tervek egy része már évekkel ezelőtt megvalósult. S azóta mintha megállt volna az idő. Nem épül tovább! Most még az sem dőlt el, hogy ki a tulajdonos. Nem a városé, nem a Múzeumok Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei Igazgatóságáé? A magyar ál­lamé! De védi-e valaki a to­vábbi pusztulástól e közép­kori műemléket? Nem, szabad préda! Pedig nemzeti érté­künk. A Nemzeti Örökség Bi­zottsága 1990. szeptember 19- én megtartott ülésén hozott határozatával, melynek száma 22., mint történeti épületet, s építményegyüttest a Nemzeti nek elnöki tisztét Kosáry Do­mokos, az MTA elnöke vállal­ta. Az emlékbizottság felhí­vást adott ki az évfordulóhoz méltó ünneplésére. A millen­nium gondolata a hivatalok közönye és a kedvezőtlen kö­rülmények ellenére széles körű visszhangot keltett. Az emlékbizottság felhívása nyo­mán és az alapítvány nyil­vános pályázatainak eredmé­nyeképpen az elmúlt években számottevő és eredményes munka indult meg, s — amint azt több kiállítás és konfe­rencia, valamint számos ér­tékes neveléstörténeti kiad­vány igazolja — valóságos országos mozgalom bontako­zott ki. Három korszak A Magyar Köztársaság Kor­mányának 1092/1994./X. 7. számú határozata a honfog­lalás 1100 éves évfordulójá­nak megünnepléséről fordula­tot hozott az előkészületeket illetően: az iskolatörténeti év­forduló a millecentenáriumi események egyik kiemelt és Örökség részévé nyilvánította. Őrizni, óvni az egész nemzet érdekében kötelesek vagyunk, mint ahogyan azt az okirat utolsó mondatában olvashat­juk: „az állam és a társadalom részéről feltétlen védelemre, kiemelt gondoskodásra tart számot.” Csak ezt, éppen ezt nem ta­pasztaljuk a vár esetében, a környezetről már nem is be­szélve. Pedig az ilyen épületek megadják egy település han­gulatát, atmoszféráját. Ez már a műemléki környezet, mely ebben az esetben nem ér­vényesül. Hogy érvényesülne ez, ami­kor még a meglévő dél-keleti saroktorony termei egy raktár­hoz hasonlítanak. A földszin­ten — a Várszínház — díszle­tek halmaza, magyarul egy lomtár, mely zsúfolásig gyö­möszölt. Az első és a második emeleti termekben — vala­mikor, amikor még a MÚ­ZEUM céljait szolgálta — a középkori Kisvárda, a hajdani mezőváros és a mocsárba épült híres vár történetének emlékeit láthattuk, ma már üres, s az átázott falai között az első emelet is egy vihar utáni állapotot mutat. Van itt fatörmelék, deszkák, még központilag támogatott ese­ménysorozata lesz a követ­kező években. A millennium központi ren­dezvényét 1996-ban a magyar iskola történetének három kor­szakát három helyszínen — egységes koncepció szerint, összehangoltan — bemutató reprezentatív kiállítások ké­pezik. Győrben a magyar isko­la első évszázadait (996- 1526), Debrecenben a refor­máció iskolaügyét bemutató kiállításokra kerül sor; míg a modem polgári közokta­tás történetét (1849-1949) az Országos Pedagógiai Könyv­tár és Múzeumnak a Pető­fi Irodalmi Múzeum épüle­tében tervezett kiállítása tekin­ti át. E kiállításokat, valamint számos jelentős helyi rendez­vényt egyrészt közös kiállítási kalauzban, másrészt a gyűjte­mények, kiállítások legfon­tosabb részleteit, tárgyait be­mutató CD-ROM változatban szeretnénk az érdeklődők szé­les köre számára hozzáfér­hetővé tenni. szalma is. Nem kímélve az el­ső emeleti terem közepén el­helyezett töredékes szürkésfe­hér anyagú sírkövet sem, mely a VARDAY család egyik 1483-ban elhalt előkelő tagjá­nak sírját fedte. De ugyancsak ilyen sorsra jutott a terem északi falán egy reneszánsz keretelésű ajtó szemöldökkö­ve is, melyen a készíttető Kisvárday László nevét, s alat­ta az 1501-es évszámot láthat­tuk valamikor. A vár ma, mondjuk ki, a kü­lönböző „törmelékek” tárháza. Pedig nemzeti kincsünk egyik nyilvántartott tagja. Tenni kel­lene, tisztázva a tulajdonjogo­kat, amíg nem késő. Már most a 24. órában vagyunk, ha nem az utolsó pillanatban. Pedig értékével méltán büszkélked­hetne Kisvárda. S talán ma is nagyon aktu­ális az a XVII. sz. végén a Várday család emlékét fel­idéző versrészlet, mely most eszembe jutott: „Váljon hova lettek amaz Várdayak? Nemekben kik voltak igen kincses fiák, Felölök ki szóljon, nincs kit előhijjak, Elmúltak s elhulltak, rólok mást mit írjak.” Elek Emil felvétele A központi kiállításokhoz kapcsolódóan a következő években több jelentős hazai és nemzetközi iskola- és műve­lődéstörténeti konferenciát szervezünk. így például 1996- ban hazánkba várjuk az euró­pai iskolatörténeti múzeumok vezetőit, szakembereit. Helyi rendezvények is Kiadási terveink között sze­repel — a többi között — egy magyar neveléstörténeti ké­zikönyv alapozó, előkészítő munkálatainak az elindítása. A központi rendezvényeken kí­vül — országos pályázat ke­retében -— támogatni kívánjuk a millennium jegyében szer­veződő különféle helyi ren­dezvényeket is. Indokoltnak és szükségesnek tartjuk az Isko­latörténeti Emlékbizottság új­jászervezését, amelynek tagjai a tudományos élet, az iskola­ügy, az egyházak és a köz- gyűjtemények felkért szakem­berei ünnepe lesz, s a felidéz­hető múlt intő példával szolgál majd oktatásügyünk jelene és jövője számára is. 175 éves a Prado Madrid (Panoráma) — Szerény külsőségek közt ünnepelték meg Madrid­ban Spanyolország legran­gosabb múzeuma, a Prado fennállásának 175. évfor­dulóját. A jubileum alkal­mából Carmen Alborch kulturális miniszter meg­nyitotta Federico de Mad- razo (1815-1894) spanyol festő, a Prado egykori igazgatója alkotásaiból rendezett, 145 festményt, rajzot és litográfiát bemu­tató kiállítást. A madridi képtár (Museo del Prado) III. Károly király megbí­zásából Juan de Villanue­va tervei szerint kezdték el 1785-ben klasszicista stí­lusban. A nyilvánosság számára 1819. november 19-én nyílt meg. A Prado Múzeum világhírű gyűjte­ménye a spanyol, az itáliai és a flamand festők remek­műveinek. Nagyságára jel­lemző, hogy több mint 7626 festmény, 4000 rajz és 500 szobor látható ter­meiben. A Prado változat­lanul a spanyol főváros el­sőszámú kulturális attrak­ciója. Romlásban pusztul tovább a vár Nemzeti örökségünk nagyobb védelmet igényelne

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom