Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-23 / 19. szám
1995. január 23., hétfő HATTER Homlokvéna Nagyecsedről Csíraszegény üzemben, nagyváradi tulajdonossal újra termel a Bladrom Szondi Erika Nagyecsed (KM) — Boszorkányosán ügyes kezek apró csőkígyók ezreit szerelik, ragasztják, ellenőrzik, csomagolják nap mint nap Nagy- ecseden a Bladrom Kft. üzemében. A műanyag csövek nemcsak formájukban, de tulajdonságaikban is hasonlítanak a kígyókhoz, akiknek mérgéből készülhet gyógyszer is, ám halálos veszélybe is sodorhatja az embert. Maradt a profil A nagyecsedi üzem 120 dolgozója infúziós és transzfúziós szerelékeket gyárt, amelyek segítségével életmentő gyógyszert, illetve vért juttatnak a betegek szervezetébe vénájukon keresztül. Nem új munka ez az ecsedi asszonyok számára, hiszen 1983 óta foglalkoznak a településen gyógyászati segédeszközök gyártásával. A Rákóczi Mg. Tsz. tulajdonában lévő üzemet 1994. februárjában bezárták, a munkásokat szélnek eresztették, majd a tsz-t is felszámolták. A munkanélkülivé vált emberek számára megváltás volt, amikor egy külföldi vállalkozó az üzemet megvásárolta. A jelenlegi tulajdonos, Szállás Alpár Készülnek a vértranszfúziós szerelékek Nagyecseden Szűcs Róbert felvétele Nagyváradon él és évek óta foglalkozik orvosi eszközök forgalmazásával. Munkája során került üzleti kapcsolatba a Debreceni MEDICOR-ral és ott értesült a nagyecsedi üzem helyzetéről. A vásárlási szerződés lebonyolítása után, az elmúlt év októberében elkezdte a felújítási munkákat, megjavítana a burkolatokat, a födémszerkezetet, és már november 7-én újra megindulhatott a termelés. — A gyártási profil megmaradt, a korábban itt dolgozó embereket visszahoztuk — meséli Reszegey Péter termelési igazgató. Jelenleg havonta másfél millió darab, úgynevezett homlokvénát és négyszázezer infúziós és transzfúziós szereléket gyártunk. Termékeink kilencven százalékát nyugatra exportáljuk, Németországba és Olaszországba. Az élet fintora, hogy a magyar kórházakban nagyon keveset használnak fel termékeinkből, inkább más országokból importálják a szerelékeket. Az alapanyagot a korábbi évekhez hasonlóan most is a MEDICOR-tól kapjuk és szintén ők gondoskodnak a késztermékek elszállításáról is. Korábban vérzsákot is készítettünk, ám napjainkra elavult az a technológia, amit használtunk, így ma már nem gazdaságos itt nálunk az előállítása. Biztos piac — Üzemünk létszámkapacitása 220-230 fő, tervezzük ennek megfelelően — biztos piac birtokában — a bővítést is. Romániában most vizsgálják az egészségügyi hatóságok termékeinket, s reméljük mivel egységes nemzetközi szabvány szerint dolgozunk nem lesz akadálya az üzletkötésnek. — Dolgozóink úgynevezett aszeptikus üzemben, csíraszegény helyiségekben gyártják a szerelékeket. Minden darab komoly ellenőrzésen megy át, hiszen egyetlen kis hiba, vagy dugulás a vékonyka csőben a beteg életét veszélyeztetheti a felhasználó kórházakban. Tudatában vagyunk felelősségünknek, s szerencsére a kezdetek óta nem érkezett hozzánk reklamáció. Különösebb szakképzettség nem szükséges ehhez a munkához, az általános iskola elvégzése a feltétel ahhoz, hogy betanított munkásként két műszakban dolgozhassanak nálunk. A munkások bére is emelkedett a korábbiakhoz képest. Havi 18-19 000 forint a bruttó fizetés. Újabb munkahelyek — Nagyon bízunk benne, hogy hamarosan újabb emberek munkahely gondjain segíthetünk az üzem bővítésével. Folyamatosan végzünk felújítási munkákat is, hogy még tökéletesebben megfeleljünk a gyártás feltételeinek és dolgozóink számára is komfortosabb munkakörülményeket biztosítsunk. Profit nincs, haszon annál inkább Hajnal Béla Nyíregyháza — Nemcsak a társadalomtudósok állítják, hanem a mindennapi élet is azt igazolja, hogy a társadalom a felhalmozott vagyoni egyenlőtlenségeket képes is elviselni, ha a jövedelmek elosztása egy adott időszakban jóval egyenletesebb. Az utóbbiak megoszlása is lehet nagyon egyenlőtlen, de ekkor a jólétnek (táplálkozás, biztonság, lakásfeltételek stb.) kellene a jövedelmeknél sokkal egyenletesebben megosztania. Ha viszont a jóléti elemek elosztásában is nagy az egyenlőtlenség, legalább az emberi méltóság tekintetében kellene a társadalom tagjait közel egyenlővé tenni. Ebben még elhúzódó gazdasági válság idején is sokat segíthet a nagy ellátórendszerek (nyugdíj, munkanélkülijáradék, családi pótlék stb) tökéletesebb működtetése, amelyek az emberek százezreinek a megélhetés egyetlen lehetőségét jelentik. Közismert, hogy Magyarországon a gazdasági fejlettséghez képest az ellátórendszerek sokkal kiterjedtebbek, másrészről az is igaz, hogy az érintett személyek igen alacsony színvonalú ellátást kapnak. A szociálpolitikai rendszer egyébként úgy működik, mint a fizikából ismert közlekedőedény. Ha a rendszer egyik elemét összenyomjuk, akkor más területeken keletkeznek feszültségek: a munkaerőpiacról kikerülők például nagyon gyakran le- százalékoltatják magukat. Ilyen körülmények között egyre inkább működésbe lép a fejlett nyugati országokban jól működő nonprofit szektor (alapítványok, egyesületek, munkavállalói, munkáltatói érdekképviseletek). Mivel nálunk ma még csak kevesekre jellemző az adományozási kedv, ezért nagyon korlátozott lehetősége van annak, hogy nonprofit ellátásokkal helyettesítsük azt, amit a társadalom nagy többsége állami feladatnak gondol. A lényeg az, hogy ahol van nonprofit szféra és megfelelő az adórendszer, ott ugyan kevesebb pénz folyik be közvetlenül a költségvetésbe, de közvetetten, az alapítványi befizetésekkel is számolva több kerül közcélokra: egészségügyre, öregek gondozására, gyermekintézményekre, szociálpolitikára stb. Nonprofit törvény megléte esetén az állam megszabadulhatna feladatai egy részétől, az állampolgárok pedig szívesebben adakoznának illetve adóznának, ha pénzük és az általuk képviselt ügy közé nem flilllk5^ r'wj é*x. s iflli. Tj i é. «MM-’ ' w' % v í o' Ss? <■$ fv-A y.jy. f , -• w* y eres-veszteseges utóvéd harcait vívta 1943 februárjában a 2. Magyar Hadsereg az Oszkot folyó térségében. Parancs érkezett hozzám a délelőtt folyamán, hogy 13 órai kezdettel visszavonulást hajtanak végre a tőlem jobbra és balra lévő harci egységek és én azt teljes tűzerőmmel támogassam. Az akcióhoz még egy géppuskát kaptam kezelőkkel. Századom könnyű és nehéz fegyvereinek tűzereje lehetővé tette a két szárny visszavonását, s 15 órakor én is az ígért parancsra vártam, hogy pozíciómat elhagyhassam. Megrémített, hogy ugyan távolról hallatszottak az ágyuk és az aknavetők robajai, de körülöttünk csend lett, szinte halotti csend. Rémüldözésemből a hadapród riasztott fel: — A hátunk mögött olaszok vannak! Égi üzenet — Ugyan! — szóltam rá indulatosan. Távcsövemmel aztán tisztán láttam, hogy hátra már valóban nem vonulhatunk! Két lehetőség van: halál, vagy a. megadás! — Oh, dicstelen vég—suttogtam, és görcseimmel, verejtékemmel a kérges hóra borultam. Az őrjöngő pillanatok közben egy katona kúszott hozzám, és tisztán hallottam, amit mondott: — Balra, a horhosban visszavonulhatunk! Agyamban a koponyacsontok között visszhangzani kezdett a szó: — Visszavonulhatunk, visszavonulhatunk! De helyzetismeretem hamar elűzte az illúziókat, keményen rászóltam a katonára, hogy menjen a szakaszához. Ahogy a hóra borulva töprengtem, kis idő múltán ismét hozzám kúszott a katona, s hallottam a hangját ahogy suttogta: — A horhosban, a horhosban visszavonulhatunk! Szűk percig acsarkodtam magamban, hogy ez a tájékozatlan baka mit erőszakoskodik velem, s másrészt, hogy pisztolyom tára tele, pedig nem is kell nekem most több, csupán egy golyó! Közben a katona suttogta: — Visszavonulhatunk! Ez a szó zsongott fülemben, vágtatott idegszálaimon, ereimben, s talán percnyi gyötrődés után kiadtam a parancsot: —A harmadik szakasz utat tör, az első fedezetet biztosít a gépfegyverekkel! Irány balra a horhos, harccal is: VISSZAVONULÁS! Mire beesteledett, századommal egyetlen lövés nélkül a saját vonalainkhoz érkezetünk! A század tisztjei és a legénység összeölelkeztünk! Kuhinyi zászlós térdrerogyva kiáltozta: —Fiúk! Van Isten! Van Isten! Az örömök percei után rendelkeztem: — Kerítsétek elő azt a katonát, aki hozzám kúszott és javaslatot tett! Nem találták! Lőrincz hadapród, aki mindig mellettem volt, eskü- dözött, hogy hozzám egyetlen katona sem jött és nem is beszélt velem senki! Akkor éjjel álmomban — azóta többször— hozzám kúszott a katona! Sapkája fénylett, mint az arany és olyan szelíden mosolygott, mintha nem is ember lett volna! Komp és ország Réti János A hír mindössze any- nyi, hogy a tél minden fagyos fondorlata ellenére közlekedik a komp Balsa és Kenézlő között. Aligha van országos lap, amely számára ez a tény elérte volna a hírérték alsó határát, mert hát hányán közlekedhetnek Balsáról Kenézlő irányába vagy fordítva és egyáltalán: hol van Balsa és létezik-e Kenézlő? Ha igen, akkor az Operencián innen, vagy a kurta farkú malac nyomvonalán túl? És hogy viszonyuk földrajzi helyzetük az Üveghegyek vonulatához? Pedig a komp ott Balsa és Kenézlő között maga a megtestesült tanulság, méghozzá a hetedhét országra szólók fajtájából. A hírrel egy félig meddig munkaruhás markáns férfi állt meg a szerkesztőségi szoba ajtajában és olyan egyszerűen mondta, ahogy talán csak fohászkodni lehet. Azt, hogy a Tisza befagyott ugyan, de a komp személyzete — most tessenek figyelni - ha már úgy is ott kell lenniük, feltörték a hajócska nyomvonalán a jeget. Ilyen egyszerű az egész: a hírhozó és társai, „ ha már úgy is ott vannak" feltörték a jeget és teszik tovább a dolgukat: visznek embert, állatot, gépet a Tisza másik oldalára. Erről értesülvén nem árt mindnyájunknak elgondolkodnunk egy kicsit. Ott fenn az országnak házában, a minisztériumok kipárnázott ajtói mögött, elegáns tárgyalók foteléibe süllyedve, üzemcsarnok gépe fölé hajóban, tanári katedrákon és a vetőmag költségeit számolgatva. Azon, hogy a helyen, ahol vagyunk, ha már egyszer tényleg ott vagyunk, feltörtük-e, feltörjük-e magunk előtt a ránk eső jeget, hogy indulhassunk egy távoli, talán szép reményekkel kecsegtető part felé? Vagy várjuk, hátha olvadni kezd egyszer körülöttünk is. És addig leváltunk és kinevezünk, keverünk és komplikálunk, elhidegülünk és leégetünk, miközben az ország kompja csak nem akar szabadulni a jeges szorításból. Ott a Tisza partján rájöttek a titok nyitjára: fel kell törni a jeget! Ami ott van előttünk! Anélkül nincs másik part. ékelődne be a mindent elnyelő állami költségvetés. A Központi Statisztikai Hivatal felmérése szerint a nonprofit szektor 1992-es bevétele meghaladta a 110 milliárd Ft-ot, kiadásai pedig megközelítették a 90 milliárdot. Legnagyobb mértékű költségvetési támogatásban a Mozgókép, a Hungária Tv, az Illyés, a Pető, a Teleki László és a Magyar Könyv Alapítvány részesült. Mivel a nonprofit szektor statisztikai adatszolgáltatása csak most van kialakulóban, az adatszolgáltatási készség is meglehetősen rossz. A hiányos adatok ellenére is megállapítható, hogy Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében az egy nonprofit szervezetre jutó átlagos bevétel (4,8 millió Ft) nem éri el a felét sem az országos átlagnak és csak negyede a Budapesten bejegyzett szervezetekének. Szabad ár Ferter János karikatúrája Téli jóslatok Galambos Béla-m—l zúttal nem a korábt-j bi évekből ismert, 1—J idén viszont az útjainkon annál kevesebbszer látott járműről• kívánok elmélkedni. Bár a hóeltakarítás, pontosabban a hó el nem takarítása — a köz-, és magánterületeken — is megérne egy misét! A hó most nekem inkább a mezőgazdák által annyira várt, a földeket áldott lepellel beborító, az elmúlt években csonttá száradt talaj repedéseibe szép lassan beszivárgó téli csapadékot idézi. Azt a rögöket-mor- zsákat átjáró—a mai vízdíjak mellett szó szerint —- drága nedvességet, amely már a tavaszi induláskor eldönti, milyen eséllyel indul a barázdát hasító eke, majd a vetett mag, kis növényke, s földművelő gazda a termésért, megélhetésért évente újrakezdett nagy versenyfutásban. Bár ne legyen igaza a jövendőmondásra is vállalkozó meteorológusnak, vagy az évszázados népi megfigyeléseken alapuló jóslatoknak, de már nem az első olyannal találkozom, ami az idei esztendőt, még az eddigieknél is aszályosabbnak jövendöli. Agrármérnök ismerősöm, még sok évvel ezelőtt hallotta egy öreg juhásztól, hogy a Luca-naptól karácsonyig tartó tizenkét nap megmutatja az új év hónapjainak időjárását. Amilyen az idő például december tizenkettedikén délelőtt és délután, olyan lesz az időjárás a következő január első és második felében. Az ismerősöm ugyan egy kicsit hitetlenkedve fogadta az öreg által váltig megbízhatónak mondott időjósló módszert, de azért néhány éve maga is jegyezni kezdte a kérdéses decemberi napok időjárását. Mint mondja, az bizony eddig minden évben bejött. Sajnos az elmúlt évek az öreg juhász módszerét igazolják. Azért sajnos, mert a múlt hónapban az a tizenkét nap szomorú jövőt sejtet a földmívesek számára. Ugyanis Luca-napját és következő két napot kivéve, a többi kilenc szinte teljesen száraz volt.
