Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-18 / 15. szám

KULTÚRA 1995. január 18., szerda 12 KeleMMagyarország Nyári egyetemek Nyíregyháza (KM) — A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat már a nyárra készül. Nyári Egyetemek ’95 címmel a napokban je­lent meg az a programfüzet, amelyben a TIT kellemes és hasznos időtöltést kínál mindazoknak, akik pihenés közben tanulni szeretnének, és azoknak is, akik tanulás közben pihenni akarnak. Az egy-, illetve kéthetes nyári egyetemeken a részt­vevők például a magyar tá­jakkal, a magyar népművé­szettel, Kodály zenetanítási módszerével ismekedhet- nek, és belpolitikai, gazda­sági, mezőgazdasági, társa­dalmi, illetve urbanisztikai kérdéseket tanulmányoz­hatnak. A Jogi Akadémián alkotmányjogot oktatnak. A Pedagógiai Nyári Egye­temen az iskola pedagógiai, pszichológiai, szociológiai kérdéseit tanulmányozzák a hallgatók. Az Ökumenikus Nyári Egyetemen a törté­nelmi egyházakról tartanak előadásokat. Nyíregyházán az idén július 23. és augusz­tus 5-e között rendezik meg a német nyelvű nyári egye­temet, amelynek a címe: Magyarország ma. Az érdeklődők tájékoza­tó füzetet a TIT nyíregyházi szervezeténél kérhetnek. A kultúra napjára... ...emlékeznek a szatmár- csekei református temp­lomban január 22-én. A magyar kulturális-művé­szeti élet képviseletében Melocco Miklós szobrász- művész méltatja az alkalom jelentőségét. (KM) A kassai... ...Thália Színház vendéges­kedik szerdán a kisvárdai művészetek házában. A tár­sulat a Makrancos hölgy cí­mű darabot mutatja be. (KM) Felsőfokú... ...növényvédelmi szakirá­nyítók számára indít to­vábbképző tanfolyamot a nyíregyházi mezőgazdasági főiskola. Ugyanitt adózási tanfolyam kezdődik mező- gazdasági kistermelők és vállalkozók részére. Jelent­kezni a főiskolán lehet. (Te­lefon: 433-401) (KM) Jazzbalett... ...és manökenképző tanfo­lyamra várják a fiatalok je­lentkezését a nyíregyházi városmajori művelődési házban, ahol több közhasz­nú tanfolyam is indul. Elmarad... ...a nyíregyházi művelődési központban a január 26-ára hirdetett Kakukkfészek cí­mű színdarab bemutatása. (KM) A halott meggyfa Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Bényei József negyedik versesköteté­nek —A halott meggyfa — lírai darabjai még 1982-83- ban születtek. Annak elle­nére, hogy elfogadta a köte­tet a Magvető Könyvkiadó, mégsem jelent meg. Húzó­dott az ügy, végül is a költő arra kényszerült, hogy 1991-ben saját kiadásában megjelentesse. A gyászke­retes címlap a költészet je­lenbeli sorslehetőségeire is utal. Talán ennek a tudásnak a fájdalma is ott van Bényei József legújabb verses­könyvében A kalapos király búcsúja ban. A szürke pa­pírra nyomott versek és Szi­lágyi Imre illusztrációi a számvetés állapotának üze­netei. A költő — életkorát tekintve — valóban jogo­sult a számvetésre, a búcsú­ra. A versek a sötétség, a magány, a remény, a szép­ség és a felelősség óráiban születtek. Kötetbe rendezé­sük markáns kompozíciós törekvést mutat. A Prefatio (Előszó) és Az utolsó lap című vers képei egyaránt a reményt sugallják, a marad valami utánunk vigasztalá­sát teszik a hit mellé. Milyen hát a költő szám­vetése? A sötétség óráiból ciklus versei leltárba veszik az adott helyzetet, amely­ben „a ritmus biztonsága tart segít”, mert „megaláz- tatunk mindannyian”. Leg­markánsabban ez a Búcsú a kerttől című versben érez­hető az elköszönés lírai gesztusa: „Többé nem látok egyetlen csodát sem” — ír­ja rezignáltan a költő. A Hangtalan hajnalokban Kosztolányi Dezső Boldog, szomorú dala elevenedik meg. Az elköszönés lélekálla- pota fájdalommal itat át mindent: a jelent, a lehetsé­ges jövőt, az emberi kap­csolatokat, a szerelmet. Az „Egyszervolt csókok jóíze” mára megkeseredik, már csak az emlék melegít, „íze és lángja sincs a vágynak.” S a költő, aki számtalan közéleti harcban viaskodott költőként, hírlapíróként, gondolkodóként Kard című versében így összegez: „Markolata maradt a kard­nak, pengéje ál-csatákban tört el fs mire halálos lett a játék / fegyver sincs mivel odavágnék / Elvegyülök in­kább a földdel.” Ebből a reménytelen kör­képből nem hiányozhat a költői szerep, a vers leérté­kelődése miatt érzett fájda­lom sem. A kötet címadó versében József császár üzeni: „a költők és fejedel­mek szükségtelenek”, „te­messétek el a pacsirtákat, kis üzletek a fontosak." A költő nem igényli a saj­nálatot, mert csak a ténye­ket sorakoztatja. Átalakuló­ban lévő életünk első esz­tendei a pragmatikus szem­pontokat helyezik előtérbe: megélni, túlélni. A költé­szet „a lélek balga fényűzé­se" (Tóth Árpád szellemét Bényei is idézi) napjaink­ban. De hát Bényei József reménytelensége éppen azért katartikus, mert Ä ka­lapos király búcsúja is a könyvespolcon lehet, még akkor is, ha csupán négy­száz számozott, kézjeggyel ellátott példány hagyta el a nyomdát. (Debrecen, 1994.) Húszéves az Irodalmi presszó Nyíregyháza (KM — B. I.) — Csendes jubileumot ünnepel szombaton az Irodalmi presz- szó. Pontosan húsz évvel eze­lőtt gyűltek össze először az irodalom barátai egy vasárnap délelőtt Nyíregyházán a Hotel Szabolcs presszójában, hogy kávé és kóla mellett az irodal­mi élet eseményeiről beszél­gessenek. Az irodalmi matiné azóta is él, az irodalom kisebb- nagyobb rendszerességgel fe­hér asztal mellett ma is talál­kozhatnak írókkal, költőkkel, szerkesztőségek munkatársai­val. Katona Béla irodalomtör­ténésszel, a matinék házigaz­dájával beszélgettünk az időt­álló kezdeményezésről. — Nem ünnepelni vagy ün­nepeltetni szeretnénk magun­kat, de úgy érezzük, mégsem mehetünk el szó nélkül egy olyan dátum mellett, ami az irodalmi presszó életében mégis csak jelentős. 1975 ele­jén tartottuk az első ilyen ösz- szejövetelt. A műfajt nem mi találtuk ki, akkor már műkö­dött Budapesten a Korona cukrászdában ilyen sorozat, irodalmi műsorral egybekötött találkozó, és ennek nyomán máshol is alakultak hasonlók. Nekünk az apropót az adta, hogy 1974 végén volt Sóstón Szabó Tünde és Katona Béla Archív felvétel egy rangos háromnapos iro­dalmi rendezvénysorozat. Ak­kor emlékeztünk az akkor már halott Váci Mihály születésé­nek ötvenedik születésnapjára. Ebből az alkalomból a megyei könyvtár Bory Zsolt szerkesz­tésében egy antológiát jelen­tetett meg Kelet felől címmel. Ebben tűntek fel azok a me­gyénkben élő alkotók, akikből megalakult az írócsoport. Az antológia élő bemutatása volt az első rendezvényünk. Ekkor talán még a szerve­zők sem gondolták, hogy a so­rozat megéli fennállásnak hu­szadik évfordulóját is. Az iro­dalom barátai általában ha­vonta találkoztak eleinte a Szabolcs presszóban, majd az új művelődési központ kávé­házában, később a Korona bárjában, mostanában pedig a TIT értelmiségi klubjában tartják rendezvényeiket. Nem is a helyszínek változása a fontos, hanem az, hogy az Iro­dalmi presszó, olyan ren­dezvények helyszínévé vált, amely igényes törzsközönsé­get tudott maga köré csoporto­sítani, most már közel 150 al­kalommal. Az irodalmi összejövetel né­mileg hézagpótló szerepet töltött be, hiszen megyénk azon ritka régiók közé tarto­zik, amelynek nincs — a mos­tanában megjelenő Kelet felől című kiadványt leszámítva — irodalmi, művészeti folyóira­ta. A találkozó igyekezett a maga eszközeivel lehetősé­get nyújtani az itt élő vagy in­nen elszármazott alkotóknak. Szinte mindenkit meghívtak ide, számon tartottak, aki gaz­dagította valamiképpen me­gyénk kulturális életét, hagyo­mányait, akinek valamilyen irodalmi munkája napvilágot látott. Sok könyvpremiert tar­tottak itt, és szinte minden iro­dalmi műhelyt, különböző folyóiratok szerkesztőségeit meghívták ide. Katona Béla elmondta azt is, úgy tapasztalják, továbbra is van igény e rendezvénysoro­zat fenntartására, és az alko­tók, érdemes művek sem hiá­nyoznak. A január 21-i (rend­hagyó módon szombaton 15 órakor a TIT székházában kez­dődő) jubileumi összejövetel egy kicsit az emlékezés jegyé­ben zajlik, és egy erdélyi köl­tőnő, Gál Éva Emese mutatko­zik be, akinek mostanában je­lent meg a harmadik kötetete. Magángaléria és antikvárium Bodnár István Nyíregyháza, Mátészalka (KM) — Manapság egyre töb­ben kereskedőként szeretnék megtalálni a boldogulásukat. Nincsenek könnyű helyzet­ben: a gomba módra szaporo­dó butikok, üzletek tömkele­gében nehéz talpon maradni. Még nehezebb talán azoknak, akik a kultúra területén szeret­nének üzletükkel érvényesül­ni, hiszen kevés jut manap­ság festményekre, könyvekre vagy hanglemezre. Néhány ilyen üzletet kerestünk fel, mi késztette őket arra, hogy kul­túrával foglalkoznak, s vajon hogyan érvényesülnek? Mátészalkán már négy éve működik egy magángaléria, a Czibula házaspár Árkád kép­zőművészeti boltja. A házas­pár nem véletlenül választotta ezt a kereskedést, hiszen a férj már régóta képkeretezéssel és régi képek restaurálásával is foglalkozik, a felesége pedig tanár. így, mivel a környéken nemigen akad képzőművészeti alkotásokat forgalmazó üzlet, ezzel próbálkoztak. Nem ered­ménytelenül. Több alkotó is szívesen lép kapcsolatba a pat- ronálókkal. Üzletükbe sokan nyitnak be, s többnyire nem is csalódnak, hiszen igénytelen képek, alkotások náluk nem­igen kerülnek a falra, polcok­ra. A képek mellett iparművé­szeti munkák is megtalálha­tók. Tevékenységüket képző- művészeti nevelésként fogják fel, gyakran vállalkoznak tár­latok, kiállítások rendezésére, amelyet olykor nagyobb te­remben, a művelődési köz­pontban vagy másutt rendez­nek meg. Mindig is a könyvek között érezte jól magát Szabó Attila, így nem véletlenül lett könyv- kereskedő. Nem könnyű vál­lalkozás, hiszen egyre több könyvesbolt zár be, és az utób­bi néhány év inkább az utcai könyvárusok ideje volt. Érde­kes módon először az antikvá­riumban látott fantáziát, vagy négy-öt évvel ezelőtt meg is nyitotta üzletét az egyik nyír­egyházi dufartban. A hely ugyan szűk, a forgalom vi­szont kielégítő. Az idő őt iga­zolta. Amire ő sem számított, a könyvek ára az égig szökött, a régi könyveket viszont fele, harmada árért lehet megvásá­rolni. Egy másik kis helyiség­ben aztán nyitott egy újabb üzletet is, ahol viszont kizáró­lag új könyveket értékesít. Mint mondja, nem könnyű a könyvkereskedők dolga, a ki­adás rendje az utóbbi években teljesen megváltozott: bizony számtalan kiadó tevékenysé­gét figyelni kell, hogy a jobb könyvekről le ne maradjon. S ha már a kiadásról esik szó, Attila maga is ad ki könyve­ket, több filozófiai és metafizi­kai könyvritkaság jelent meg a gondozásában. Sőt, Arkhé cí­men metafizikai folyóiratot is indított. Rendes Sándor pályavá­lasztásában is valami hasonló dolog játszott szerepet. Sándor ugyanis már tíz éve gitározik, és a Blues Road együttesben játszik. így került a hang­szerek közelébe, és úgy gon­dolta, legjobb, ha a gyártóktól maga szerzi be a gitárt is. Mi­vel más zenészeknek is be­szerzési gondjaik voltak, így Rendes Sándor megnyitotta a Music World hangszerbolt­ját. Sajnos a mostani zene­irányzatok nemigen kedvez­nek az együttesek alapításá­nak, ezért a kereslet is visz- szafogottabb. Ennek ellensú­lyozására a Music World üz­letet igyekeztek a zenészek találkozóhelyévé tenni, ahol szakmai gondokról véleményt is lehet cserélni, vagy éppen zenélni lehet tanulni. Áz üzlet­ben olykor zenei előadásokat, hangszerbemutatókat tartanak, ami esetleg szintén új vevőket vonz. Három üzlet, három vállal­kozó. Mindannyiuk érvénye­sülését segítette az, hogy a vállalkozásukban a kereske­désen túl nem csak üzletet lát­nak. A kultúra szeretetének többlete is megjelenik az üz­letükben. Rugdalták egymást rendesen... Karádi Zsolt Nyíregyháza — Miközben hosszan töprengtem azon, hogy áldozzak-e az életemből százkilenc percet (és százhet­ven forintot) Sylvester Stallo­ne legújabb monstre bulijának, A Specialistának a megtekin­tésére, az élet megoldotta ezt a rendkívül súlyos problémát: nem kaptam rá jegyet a Krúdy moziban. Sebaj, nézzük, mit adnak a Békében! A halál angyala. Nem rossz cím. A reklámszlo­gen olvastán („Az FBI-akció eredményeképpen több mint 2000 bűnöző került rács mö­gé”) inamba szállt a bátorság. Ha ilyen rossz fiúkról szól a mese, lesz ám itt csihi-puhi, meg piff-paff-puff! Esetleg dirr-dirr! Előérzetem nem csalt meg. Larry Ferguson filmjében aztán csak úgy zá­poroztak a pofonok, csattogtak az állkapcsok, bugyborgott a vér(festék), s rugdalták is egy­mást rendesen. Orrba-szájba, ahogy illik. S közben károm­kodtak, szünet nélkül. Hiába, a bűnözők már csak ilyenek. Ha lőnek, ott vértóba száll a nap, s nyilván haló hörög. Apropó: lélekrajz. A főhős, a Charlia Sheen által életre keltett David Saxon nevű rendőr amolyan freudi beütésű pasas. Történetének váratlan pillanataiban be-bevillan né­hány emlékkép: kis srác korá­ban a nagybátyja időnként ala­posan elagyabugyálta, míg egyszercsak a gyerek (véletle­nül bár) agyonlőtte a kegyet­len rokont. Fölcseperedvén gondolt egyet, s rendőr lett. Találkozik egy bölcs, öreg apaccsal, aki elmesél neki egy történetet az emberről, aki el­menekült a saját árnyéka elől. E mese lesz A halál angyalá­nak összetartó eleme: a SÍD néven a kemény legények kö­zé beépülő David Saxon túljár az egész kábítószeres bagázs eszén. A mű (egyik) dramatur- giailag gyenge pontjaként a főszereplő összejön a rosszar- cúakról felvételeket készítő fotóriportemővel (Linda Fio- rentino). S hogy a szex (sőt a szemrevaló hölgy részéről a szerelem!) se hiányozzon a vá­szonról, sietve ágyba bújnak. Miközben szegény SID (Da­vid?) már lassan azt sem tudja, ki ő valójában, „kábszeres” vagy zsaru, a fényképek előhí­vása közben az egyik fotóról eltűnik az árnyéka. A sztori is­mét rájátszik az öreg indián legendájára, s David (SID?) találkozik a halállal: a banda­vezér egy bolt kirablása köz­ben lazán agyonlövi az éladó kislányt, akinek vérző holttes­tét ölébe véve hősünkben újra fölrémlik a múlt, a lepuffantott nagybácsi véres teteme fölött jajgató kisfiú képe. Győz per­sze az igazság, és David hasba lövi a marcona főnököt. Ekkor megjelenik az inzert; a film valós történeten alapult: egy, a gonoszok közé beépült rendőr segítségével az FBI kétezer bűnözőt csípett nyakon. Mitagadás, legalább ötven percig idegenkedtem az elké­pesztően ocsmányul beszélő figuráktól, ám Ferguson mozi­jának második felében akadt valami. Valami, ami a magá­nyos szupermen didaxisára épült ugyan, de mégis hatni tu­dott. S ez nem az epikai hitel kedvéért előbányászott freu­dista gyermekkor-motívum, hanem az (egyébként elpuská­zott) lehetőség, amely néhány percre bár, a hős személyiség­válságának ábrázolásában rej­lett (volna). David ugyanis a már nem igazán szelíd motoro­sok között, minden gazember­ségük ellenére, fölfedez né­hány értékelhető gesztust. Megérti a csapat sajátosan vad és kérlelhetetlen erkölcsi (!) törvényeit, s már nem tudja, közéjük tartozik-e vagy sem. E dilemma mélyebb bemutatá­sával marad adós a Robert Ste­vens által kitűnően fényképe­zett alkotás, amely így csak a felejthető kommerszek sorát szaporítja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom