Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-02 / 1. szám

1995. január 2., hétfő HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Munkahelyek kerestetnek Sokan vállalkoznának, de egy kistelepülésen hiányzik a fizetőképes kereslet A napokban nyílt meg Petneháza első gyógyszertára, mely magánvállalkozásban működik A szerző felvétele „Szakképzettek" Nyírkércs, Nyírjákó (KM - O. K.) — A munkanélküliség által fokozottan sújtott me­gyénkben különösen nehéz állást találniuk azoknak, akik kistelepülésen élnek. Hiszen itt általában a terme­lőszövetkezetek nyújtották az egyetlen lehetőséget, me­lyek vagy felbomlottak, vagy épp csak vegetálnak. Ez a heiyzet sok helyen már-már az önkormányzatok műkö­dőképességét is veszélyezteti, hiszen jövedelmek híján a jövedelemadó is szerényen csordogál. Nem kivétel ez alól Nyírjákó, ez az apró település sem. Pe­dig a falu vezetése az utóbbi időben nagyon sokat tett azért, hogy a befektetőknek is vonzó feltételeket teremtsen. A vi­szonylag félreeső településen bekötötték a gázt, valamennyi utat szilárd burkolattal látták el, és minden harmadik lakás­ban telefon van. — Ami a munkalehetősé­geket illeti, szülte kilátástalan a helyzet, ezért a fiatalok el­vándorolnak, a falu egyre öregszik — panaszolja Sebők István, a település polgármes­tere. — Pedig ez a község a mezőgazdasággal el tudná tar­tani magát, de a mai termelési költségek mellett már ez is ráfizetéses. Attól tartok, ha így megy tovább, akkor jövőre a földek húsz-huszonöt százalé­kát meg sem fogják művelni. A tsz ugyan létezik még, de szerintem csak a vagyonát éli fel. Kocsmát sem Pedig, mint megtudom, sokan próbáltak már kitömi az ördö­gi körből. Kiváltották a vállal­kozói engedélyt, aztán hama­rosan visszaadták, mert nem volt fizetőképes kereslet. Jel­lemző, hogy Nyírjákón már kocsmát sem érdemes nyitni. A polgármester szerint talán ha három olyan vállalkozó van, akinek többé-kevésbé rendszeresen van munkája. ~r~~t gykori kedves kollé- gám mondását sok- * J szór megmosolyog­tuk, aztán kegyesen meg is bocsátottuk a vétkét, amikor megfáradva a szerkesztőségi taposómalom véget nem érő robotjától, színpadias moz­dulattal megfogta a táskáját és ünnepélyesen bejelentette: — Most pedig hazame­gyek, megsétáltatom a ku­tyámat, végre értelmes tár­saságban akarok lenni. Sok­szor értelmesebben el tudok beszélgetni a kutyámmal, mint némely kollégával. Lehet, hogy sok igazság volt abban, amit a kollégám mondott, hisz a kutyák értel­mi képességeiről csodálatos történeteket hallhatunk. De még azt nem hallottam ed­dig, hogyan boldogulnak a kutyák külföldön, ha nem ér­tik az idegen nyelvet. Már­pedig nem érthetik. Azért ju­tott eszembe a szegény ebek nyelvi bezártsága, mert az egyik szomszédom rokoni lá­togatásra készül felesége szülőföldjére, Finnországba. Kénytelen magával vinni Csöpit is, a kedvenc tacskó­ját, mert nincs kire hagyni. Csöpit nem vállalta el a ro­konság, a szomszédokra nem bízhatta,' nem akarta terhel­ni őket. így nem maradt más hátra, mint az utazás. Ezek egyike, aki több ember­nek is munkát ad, nem helyi lakos. A magánfuvarozóknak pél­dául általában csak az őszi szezonban van megrendelé­sük, akad közöttük, aki évente ha három-négy fuvart teljesít. Ezért aztán nem nyújt reális képet a valós helyzetről a ki­adott vállalkozói engedélyek száma, hiszen a gyakorlatban korántsem minden vállalkozás működik. Mivel ilyen körül­mények között helyben aligha lesz működő tőke a jelentő­sebb munkahelyteremtő vál­lalkozásokhoz, a jákóiak most abban reménykednek, hogy si­kerül idecsábítani egy-két tő­keerősebb befektetőt. Fejlesztés után A szomszédos Nyírkércsen, mely nagyságát és lélekszámát tekintve hasonló az előbbi te­lepüléshez, már sokkal vigasz­talóbb a helyzet. — Eddig elsősorban az inf­rastruktúra fejlesztését tartot­— Csakhogy ez nem is olyan egyszerű dolog — ma­gyarázta az idős ember, aki még a második világháború előtt választott finn felesé­get, tagja volt a finn-orosz háborúban a testvéri finn nép segítségére alakult ön­kéntes zászlóaljnak. Lassan egy hete járkálgat már a szükséges iratok után, de hol rossz időpontban kopogtat az állatorvosi hivatalban, vagy az orvos nincs otthon. Már háromszor járt az em­lített helyen. Legutóbb már sikerült volna, de elfelejtett magával pénzt vinni. Mert­hogy az igazolás, mint min­den ezen a földön, pénzbe is kerül. Állategészségügyi okok miatt végig kell járni a szükséges utat, nehogy a határról küldjék vissza őket, mert esetleg nincsenek rend­ben a kutya papírjai. Végül hosszas utánajárással elké­szültek a papírok, Csöpi akármelyik percben utazhat is. Nemzetközileg érvényes igazolványa van arról, hogy semmilyen betegségben nem szenved, megkapta a szük­séges védőoltásokat is. — Talán még az északi fényt is látni fogja — lelken­dezett a szomszéd —, merí­tek fontosnak, ezt sikerült is megoldanunk, zömmel pályá­zati pénzekből — tájékoztat Csorna Tiborné, a település polgármestere. — Időközben azonban katasztrofálisan meg­nőtt az állástalanok száma, ezért most kiemelt feladatként kezeljük a munkahelyterem­tést. Persze, ez nem jelenti azt, hogy Nyírkércsen a befekte­tők és vállalkozók valami­lyen különleges támogatás­ban részesülnének, az önkor­mányzat erősen korlátozott anyagi lehetőségei ezt nem is tennék lehetővé. Helyi ipar­űzési adót viszont nem vetet­tek ki és ez nem is áll szán­dékukban. Bár a vállalkozások mennyi­sége nem gyarapodott számot­tevően, ugrásszerűen megnőtt az általuk foglalkoztatottak száma. Ennek magyarázata, hogy két „idegen” befektető is jelentős vállalkozásba kezdett a településen. Egyikük csirke­keltető telepet hozott létre, hogy a feleségem szülei, ro­konai az egyik legészakibb falucskában élnek, közel a sarkkörhöz. Bevallom, azóta egy kis irigységgel nézegetem az ut­cán futkározó Csöpit. Meleg kutyaszemével látni fogja a csodálatos fényt, s talán ha­za is hoz valamennyit belőle. Azon is el-eltöprengek: va­jon igaza lehet-e volt kollé­gámnak a kutya érzelmi ké­pességeiről, felfogja-e a já­tékos magyar tacskó, ha a magyarhoz hasonló hangzá­sú rokonnnyelven szólnak hozzá, hogy az nagyon is­merős. Még ha nem is gon­dolom persze, hogy a finnu­gor összehasonlító nyelvé­szethez konyítana valamit. De abban biztos vagyok, ta­lán ösztönösen megérez va­lamit a közös, ősi nyelv rit­musából, ami az otthonos­ság érzését kelti benne. A gazda simogatása mellett. Y Y a Pec^8 a szánhú­M—i zó kutyák „szólnak” A. J. hozzá, biztosra ve­szem, hogy megértik egymást a kutyák egyetemes nyelvén. Ezért még jobban irigylem Csöpit, mint azért, hogy lát­ni fogja az északi fényt. mely tíz-tizenöt dolgozónak ad munkát. Jó döntés volt Alig néhány hónapja kezdte meg a munkát az egykori tsz- telepen bérelt épületben az Imex-Kárpátia Kft. is, mely el­sősorban külkereskedelemre szakosodott. Jelenleg négy he­lyi dolgozót foglalkoztat a cég, de a későbbiekben tízre szeretnék növelni a foglalkoz­tatottak számát. — Eredetileg Baktalóránt- házán szerettük volna működ­tetni a céget, mert ez a város a megye földrajzi középpont­jában fekszik és közel van az országhatárokhoz is — tájé­koztat Nagy Béla, a cég üz­letkötője. Itt azonban nem ta­láltunk megfelelő épületet, ezért döntöttünk a szomszédos Nyírkércs mellett. A döntést egyáltalán nem bántuk meg, rendkívül jó a telefonellátott­ság, így naprakész kapcsolatot tudunk tartani akár a dunántúli megrendelőkkel is. Aerodub Miskolc (MTI) — Alapításá­nak hatvanéves évfordulóját az idén igen gazdag program­mal, repülőtáborokkal, repülő­téri napokkal, színes gyermek­napi légi és földi műsorral, csaknem százezer embert von­zó augusztusi nemzetközi légiparádéval, s balesetmentes repüléssel ünnepelte a Borsod Megyei Aeroclub. Ezt a pénte­ki évadzáró miskolctapolcai sajtótájékoztatóján mondta el Szabó Ferenc klubelnök, beje­lentve: szombaton a repülők még felszállnak, s így búcsúz­nak az óévtől. A továbbiakban közölte: együttműködésük a Miskolci Kulturális Mened­zser Irodával beváltotta a hoz­zá fűzött reményeket, így 1995-ben tovább folytatják a közös programok rendezését. Ismét lesz nagyszabású gyer­meknap és légiparádé, amely­re olyan világhírű repülők is érkeznek, mint például a hatta­gú kassai Albatrosz műrepü­lőcsoport. Vitorlázó iskolájuk­ba 72 fiatal jelentkezett, akik télen az elméleti anyagot sajá­títják el, tavasszal pedig össze­sen ötvenkét felszállás után vezethetik már egyedül is a gépet. A vállalkozók érdek­lődésére motoros repülőgép­vezető iskola indul, ennek ára igen borsosnak tűnik, 500 ezer forint, de mint kiderült, ez a külföldi hasonló tanfo­lyamok költségeinek csupán hányada. Balogh József Ivasom a gyakran t 1 megjelenő hirde- \^/ tést: testőröket és biztonsági őröket képez egy erre minden bizonnyal al­kalmas szervezet. Arrébb néhány oldallal bukkanok egy másik hírre: Gulyás La­jost, a szökött katonát ne próbálja senki feltartóztat­ni, mert túlélésre is kiképez­ték. Rambo jut eszembe, aki — a filmen — egy késsel a kezében menekült üldözői elől az erdőbe, százakat nyírt ki, várost pusztított el egymagában. Kell-e a ki tudja hol ját­szódó történet főszereplő­jét, Rambót emlegetni, ami­kor itt az orrunk előtt ját­szanak sokan részletekben hasonló szerepet? Megál­lítja a Volkswagen a Mer­cedest, egy hangtalan lövés után annak vezetője holtan bukik a kormányra. A testőrtanfolyam elvég­zésére hirdetések csalogat­ják azokat, akik bátorságot éreznek mások megvédésé­re. De vajon tudható-e, hogy védekezni, vagy majd támadni akar a tanfolyamot elvégző? Naponta szemtanúi lehe­tünk, hogy békés hivatalok portáin az egykori nyugdí­jasok helyét fegyveres fia­talok vették át. Oka sokunk számára érthetetlen, sose hallottunk még róla, hogy egy hivatalban iratok lopá­sát akadályozták meg, de igazi és elfogadható érv még a pénzintézetekben sincs, hiszen posta-, bank-, és benzinkút-rablásokról gyakran hallani, de hogy a fegyveres őrző-védő szol­gálat egy ilyet megakadá­lyozott volna, arról még nem szólt a fáma. Arról meg pláne nem, hogy olyan biztosítékot is adnának, hogy ha az orruk elől, ne­tán a kezükből viszi el vala­ki a sokmilliót, akkor meg­fizetik az általuk okozott kárt. Viszont arról bőven ka­punk információt, hogy a verekedésre, fegyverhasz­nálatra kiképzettek számá­nak növekedésével egyenes arányban növekszik a „szakképzettek" által elkö­vetett bűncselekmények száma. Mit hoz a jövő év? Ferter János rajza Megmérettetés Nyéki Zsolt ecember utolsó # 1 napjaiban ki-ki szá­rnot adott magának az elmúlt esztendő eredmé­nyeiről, sikereiről, kudarca­iról, hogy mire durrant a pezsgő, tiszta lappal, új re­ményekkel és célokkal kezd­hesse a következő évet. Az egyéni számvetések ösztö- nösségét előzi meg a gaz­dálkodók mérlegkészítési kötelezettsége, amely hol kozmetikázva, hol kendőzet­lenül tükrözi az elvégzett munkát. Nincs ez másképp az élelmiszeripar gyártó és szolgáltató cégeinél sem, ahol még élénken emlékez­nek az elmúlt év egyik legna­gyobb szakmai eseményére, a 2. Nemzetközi Élelmiszer, Ital és Élelmiszer-gépipari Szakkiállításra, a Fooda- pest '94-re. Az egyre rango­sabbá váló rendezvényen megyénk is szép számmal képviseltette magát termelő és forgalmazó vállalkozá­sai, gazdasági társulásai ré­vén, melyek nemrégiben ér­tékelték a közel egy hónapja lebonyolított, viszonylag rö­vid, négynapos kiállítást. Az itthon és külföl­dön megrendezett nemzet­közi kiállítások rendszeres résztvevői tisztában vannak azzal, hogy a jelenlét meny­nyi pénzt és energiát emészt fel. A pavilonok bérleti díja, a gusztusos standok fel­építése tetemes költséggel jár, amely hozzá nem értők szemében puszta hivalko­dásra kidobott pénznek tűn­het, s amelynek /megtérü­lése elenyésző. Am ennek épp az ellenkezője az igaz. Akár a közlekedés egyik legfontosabb alapszabályát is adaptálni lehetne, törté­netesen a „látni és látsza­ni” elvét, mely az üzleti életben ugyanúgy létkérdés, mint a biztonságos közle­kedésben. Egy-egy ilyen esemény kiváló alkalmat teremt a konkurencia fel­mérésére, összevetésekre, a fejlődési irányzatok vizsgá­latára, a személyes kapcso­latok ápolására, bővítésé­re. S ha a koncentrált kí­nálatra megjelenő fokozott érdeklődés, a széles kör előtti bemutatkozási lehető­ség is a mérleg másik ser­penyőjébe kerül, a befekte­tés mindenképpen megté­rül. Csöpi északi fénye----------------_------------------

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom