Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-14 / 12. szám
1995. január 14., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarorszag 3 Menedékház hajléktalanoknak Nem úriak a körülmények, de fedelet jelent a fejek fölé az új otthon Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — Május második felében nyílt meg a Szent Miklós Görög Katolikus Karitasz Központ a nyíregyházi Nádor utcában, az Elek házaspár ajánlotta fel az épületet hajléktalanok számára. Elvileg egyéjsza- kás szállásként működik a rászorulók megsegítésére, bár vannak, akik hosszabb ideje veszik igénybe. Fizetni nem kell érte. Decemberben megnyitották azt a nappali melegedőhelyet is, ahol a zord tél idején meghúzódhatnak a munka nélkül maradtak, hiszen a hálószobák ajtajait csak délután öt körül nyitják ki. A fenntartás költségeit a Népjóléti Minisztériumtól kapott támogatásból fedezi az egyházközösség, így tudnak több mint 20 ember részére éjjeli szálláslehetőséget adni. Meleg a télben Az említett tények azt sejtetik: Nyíregyházán többféleképpen próbálkoznak segíteni az elesetteken. Persze mindez pénzkérdés is, így egy — ha nem is kiváló állagú — ház elindítója lehet a folyamatnak. A házaspár jószándéka mindenképpen dicséretes, miképp az egyházé, hisz ők komfor- tosították a régi épületet: bevezették a gázt, kialakítottak mellékhelységet és zuhanyzót is. Ottjárunkkor kisebb felfordulás volt a melegedő helyiségben: festés, karbantartás jelezte az odafigyelést. Egyesek csak ültek és melegedtek, mások kártyáztak a téli hideg elől behúzódva. — Jöjjenek inkább késő délután, akkor többen leszünk, jön a gondnok is, jobban találnak nyilatkozót — hangzott az elutasítást sejtető megjegyzés. Talán nem véletlenül, hiszen gondját-baját nem mindenki teregeti ki szívesen, nem hiányzik az effajta „népszerűség”. — Elvileg valóban egyéj- szakás szállásnak indult, de van, aki nyitás óta itt tölti éjszakáit — hallottuk Laci bá’- tól, a gondnoktól. Aki egyébként viszonylag fiatal ember, 11 évig dolgozott az Univer- silnél, aztán az átalakuláskor az elsők között kapta meg munkakönyvét. Szüleivel él, nőtlen, délután fél öttől reggel nyolcig maga is a menedékhelyen tartózkodik, most ez a munkája, mert három évig a munkanélküliek keserű kenyerét ette. Aki bekéredzkedik, annak felírja adatait, s amíg van üres, jut neki ágy. Verekedni tilos — Különösebb gond nincs itt az emberekkel — értékelt a gondnok — veszekedés hallatszik néha, de verekedésre nem volt még példa. Nem is ajánlatos, mert rögtön kitennék a szűrét. Italt se szabad behozni, nem lehet részegen ide jönni. Egyelőre 19 ágy foglalható el (a legnagyobb létszám 18 volt), de 25 férőhelyesre szeretnék bővíteni. Öt óra tájban valóban megélénkült a ház és az udvar, jó néhányan összegyűltek, várva, hogy elfoglalhassák ágyukat. Ki mosdani, borotválkozni indult, ki holmiját rendezgette. Munka nélkül magára maradt, családi összetűzés miatt elköltözött egyaránt volt köztük, még állítólag egy egykori rendőr is. Az idősebbeket nem lehetett szóra bírni, volt, akinek elment kedve a nyilatkozástól, más csupán annyit mondott: hagyjuk őt békén... A fiatalok viszont annál bőbeszédűbbek voltak. Nagy Vilmos nem a szállás Balázs Attila felvételei lakója, de rögtön „tollközelbe” furakodott, erősen bizonygatva: segíteni akar egykori gondozott társain. — A tévéműsort látva felforrt a méreg bennem, hogy egykori tiszadobi állami gondozott társaim ilyen helyzetbe jutottak, őket jöttem meglátogatni. Én egy balkányi vállalkozónál dolgozom, de mindent megteszek azért, hogy ezek a fiatal fiúk valamiképpen munkához jussanak. Egységben Lakatos Aladárt háromévesen adták be állami gondozásba, Balkány, Berkesz, Mátészalka, Tiszadob voltak sorsának főbb állomásai, szobafestő a szakmája. — A családi pótlékból ösz- szejött 160 ezer forinttal szó nélkül elengedtek tizennyolcévesen az intézetből — mesélte a 19 éves fiatalember — azt sem tudtam, mihez kezdjek. Arra nem tanított meg minket senki, hogyan kell élni az intézeten kívüli világban, hogyan kell beosztani a pénzt. Anyám hazahívott, hogy így kisfiam, úgy kisfiam, szeretlek, de miután elcsaklizta mindenemet, elfogyott a betétkönyvből a pénz is, már nem volt rám szüksége. □ Dolgozni próbált valahol? — Persze, bár a szakmámat utálom. Rohodon 40 napig dolgoztam egy maszeknál, azt ígérte, hogy tíznaponként kapok pénzt, de azóta sem fizetett egy fillért sem. Pedig ki nem hullott a csákány a kezemből, napi tizenkét és fél órákat dolgoztam, s egyszer ettem. Negyvenezer forinttal tartozik. Behozott Nyíregyházára, kitett és itthagyott... Két hónapja vagyok itt a szállón. Féltucatnyi egykori tiszadobi gyermekvároslakó él most ezen a menedékhelyen, várva sorsuk jobbra fordulását. Jövőt illető terveik kissé homályosak, de együtt képzelik el. Talán sikerül egy cigányfiatalok számára szervezés alatt álló tanfolyamra bejutniuk, albérletüket fizetnék majd — ígérte a kisebbségi referens — azt elvégezve talán kapnának munkát. Állításuk szerint szívesen dolgoznának most is, de ahol jelentkeztek (pékség, szikvízüzem, dohánygyár) elutasították őket. Többször is hangsúlyozták ezek a fiúk: erősen magukon érzik a faji megkülönböztetés hatását. Utolsó pénzükön lottót vettek — mesélték — de csupán két egyes találatra futotta... Ha nem is úri körülmények között élnek ezen a menedékhelyen az emberek, azért az mindenképpen jó, hogy fedél van fejük fölött, ágyon, fűtött szobában hajthatják álomra fejüket. A fenntartók tervei között fejlesztés is szerepel, legalább arra szeretnének lehetőséget teremteni, hogy teát főzhessenek, s ha jut annyi pénz, a tea mellé adhatnak majd legalább egy szelet zsíros vagy vajas kenyeret reggelire és vacsorára. Az ígéret földje M essze innen, a szöveghegyeken túl, valahol Kakofóniában történt, hogy választásokra készülődtek. Mint az már ilyenkor lenni szokott, a kampány során a jelöltek minden lehetőséget megragadtak, hogy találkozhassanak a választópolgárokkal. Jöttek erre, mentek arra, végül eljutottak még Pusztaházára is, ahol korábban még a madár sem járt. Össze is gyűlt a település mind a huszonöt választópolgára, hogy meghallgassa a kortesbeszédeket, pedig igencsak hideg szelek fútták az öreg csűrben, melyet direkt erre az alkalomra söpörtek fel. A széket mindenki otthonról hozta magával, a nyolc jelöltnek is jutott egy- egy hokedli. Az első jelölt nem sokat kertelt, azonnal belevágott a dolgok kellős közepébe. Kijelentette, hogy ez így nem mehet tovább, mégis csak tarthatatlan, hogy a pusztaházi gyerekek a szomszéd faluba járnak iskolába. Megválasztása esetére nyolctantermes általános iskolát ígért zuhanyozóval és öltözővel. Vetélytársai, persze merő irigységből, megpróbálták felhívni a figyelmét arra az elszomorító tényre, hogy az egész faluban csak öt iskolás korú gyerek van, de ő nem hagyta magát kizökkenteni. Ezzel aztán alaposan feladta a leckét a többi jelöltnek, valamennyien úgy érezték, hogy ennél feltétlenül többet kell ígérniük, különben semmi esélyük. Ezért a következő rátett egy lapáttal, két szolgálati lakást és egy orvosi rendelőt is ígért az iskola mellé. A harmadik postát és telefont, a negyedik ravatalozót és művelődési házat helyezett kilátásba, az ötödik pedig a gáz bevezetését tartotta a legsürgősebb feladatnak. A kistelepülés lakossága szájtát\’a hallgatta a nagy- ratörő terveket, szinte elbódult a fejlődés korlátlan lehetőségeinek hallatán, melyekhez képest minden álom szegényesnek látszott. Pedig a java még csak most következett. A hatodik jelölt annak a véleményének adott hangot, hogy az ilyen földhözragadt gondolkodás csak konzerválja a több évtizedes lemaradást. Szerinte minden feltétel adott ahhoz, hogy a falu idegenforgalmi és turisztikai centrummá váljék. A kacsaúsztatón világszerte ismert fürdőhelyet lehetne kialakítani, a szőlőhegy pedig szinte kínálja egy sípálya lehetőségét. Három-négy luxus- szálló felépítésével igazán csábító körülményeket lehetne teremteni. A hetedik felszólaló kivételesen egyetértett azzal, hogy a lehetőségek korlátlanok, ám ő nem idegenforgalmi, hanem kulturális központot képzelt ide, hatalmas stúdióval, mely elsősorban a harangozó bácsi katonatörténeteit filmesítené meg, valamint CD-lemezen adná ki a nyugalmazott tsz-elnök dajkameséit. Am az utolsó jelölt mindenkin túltett. Elmondta, hogy a környezet, a levegő tisztasága miatt ez a hely ideális egy csillagászati obszervatórium létrehozására. Ez később kibővülhetne egy űrrepülőtérrel is, melynek különösen nagy hasznát látná a falu, mert ide a busz úgy sem jön be. A programbeszédek után percekig csönd honolt a csűrben. Mindenki a tervek és távlatok varázsában lebegett és még gondoltban sem jutott el oda, hogy hozzászóljon, vagy kérdezzen valamit. Am az első sorban ott ült az öreg harangozó, aki annyira süket volt, hogy még nagy erőfeszítések árán is csak szófoszlányokat hallott az egészből. O nem értette ezt a nagy csöndet. — Mikorra is ígérték az urak azt az utat? — kérdezte, miután komótosan felállt. — Mert ide tavasszal meg őszszel még gumicsizmában sem lehet bejönni. A z ámulat csöndje egy szemvillanás alatt felháborodásba csapott át. — Maga meg mit kötöz- ködik! — förmedt rá a mögötte ülő. — Azt hiszi, lehet csak úgy felelőtlenül ígérgetni a mai gazdasági helyzetben?..........ó- ................................................. Kié lesz az elnök? Esik Sándor A nem éppen nyúlfarknyi parlamenti felszólalásairól, és még sok minden másról nevezetes pártvezér legújabb akciójának eredményeként rövidesen választás elé kerül az ország: válasszon elnököt, vagy ne? A kisgazda- párt nem túl népes, de annál szilárdabb szavazóbázisát ismerve, nagy a valószínűsége annak, hogy sikerre viszi célját Torgyán József. Annyiban legalábbis, hogy összegyűlnek majd az aláírások. Az ötlet mindenesetre brilliáns. A lehetőség az utcán hever, csoda, hogy más nem vette észre. Az elnök- választás karnyújtásnyira van már. Ha a dolguk a maguk medrében foly do gálná- nak tovább, a szocialista többségű parlament adna új legitimitást a régi elnöknek, ami az MSZP pozícióját tovább erősítené, viszont Göncz Árpád — ha csak egy leheletnyit is — az ő emberükké válna. Göncz elnök népszerűsége megrendíthetetlen, a koalícióé, és benne a szocialistáké viszont folyamatosan hanyatlik. Hozzáadódik még ehhez, hogy a magyar embernek van egy jókora vonzalma ahhoz, hogy maga döntsön a dolgokban, így aztán elképzelhető, hogy tényleg lesz népszavazás, még ha az eredménye úgyszintén Göncz Árpád elnöksége leend is. Nem kérdéses tehát, hogy ki lesz az elnök, a kérdés az, kié lesz az elnök. A kisgazdák első embere nagy taktikus, és ezt nem először bizonyítja be. Ebben a nem túl bonyolult latolgatásban az is benne van, hogy az elnök megválasztásának folyamatát nagy mértékben befolyásolja majd ötlete. Vannak sportok, amelyekben a kezdeményezés megszerzése szinte az egész játék kimenetelére döntő hatással van. A politikában talán méginkább. Taktikázásra csak taktikázás lehet a válasz. Itt az alkalom, hogy más politikusok is megcsillogtathassák ebbéli erényeiket. Főnök! Fuccs az üldözésnek, mert a benzin nemcsak a tankból, de a havi keretből is kifogyott... Ferter János Rajza Milliók jogkövetésre Kállai János M ég a karácsonyi, újévi ünnepek táján tartott—nyíregyházi — polgármesteri sajtótájékoztató pedagógusokra nézvést örömteli információra kell, hogy visszautaljak, amikor az utóbbi napok „F” -es fejleményeire reagálok. Valójában: azóta az akkor kö- zöltekhez képest a helyzet változatlan, csak árnyal- tabbak lettek a folyamatokat meghatározó tényezők. A bérbesorolás „F” -kategóriája körül kialakult áldatlan állapotok megszüntetésére törekszik továbbra is mindenki, aki az ügyekben érintett. Mint köztudott: a dolgokat tisztázandó, a megyei jogú város közgyűlése ad hoc bizottságot hozott létre,' felhatalmazván azt a KIÉT-tel való megállapodásra. Mellőzve a részletekbe bonyolódást, a pillanatnyi „állás" a következő. Kimondatott: visz- szaállítják a tanárok-tanítók besorolást az 1993. december 18-a előtti satatus quo-ra. Rendben. Továbbá: azok, akik az őket jogosan megillető „F"-ből történt visszasorolásuk miatt pert indítottak, „elveszett” járandóságukat 1994. január 1-jei hatállyal visszamenőleg megkapják. Azonnali kifizetési előnyük van azoknak, akiknek másodfokú jogerős ítélet van a birtokukban, illetve akiknek az ügye a végrehajtási szakaszba lépett. A közgyűlés az ügyekben érintett feleket minden vonatkozásban — fellebbezés, végrehajtás — a jogkövető magatartásra inspirálja, egyszersmind megegyezésre, toleranciára. A költségvetés legoptimálisabb alakulására számítva is a bérvonzatú kifizetések csak folyamatosan, június 30-val bezárólag képzelhetők el. Nekem mindössze egyetlen, bár „többlövetű” kérdésem marad mindezeket tudomásul véve: ugyan honnan lesz előteremthető (vágy netán megvan, mert „megtalálták”?!) az a tetemes summa, amiből majd fedezni lehet a visszamenőleges kártérítésket, az új- rakategorizálás szülte bér- növekményeket, a közalkalmazotti alapszorzó (8500,- Ft) emelkedésének kihatásait. Ja, és akik nem pereskedtek, továbbra is hallgatni fognak...? JÉ» «SL -— ívom me mar
