Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-10 / 8. szám

1995. január10., kedd CSALÁD-OTTHON Kelei-Magyarország 15 Banán az infarktus ellen Káliumtartalma által erősíti az izmokat és megszünteti az izomgörcsöket Budapest (MTI-Press) — Ér­tékes, vitamindús gyümölcs a banán. Fontos élelmiszer. 10 dekagramm banán 1,2 gramm fehérjét, 0,2 gramm zsiradékot, 20 gramm szén­hidrátot, 3 gramm ballaszt­anyagot, 74 gramm vizet tar­talmaz, valamint ásványi anyagokat, mint kálium, magnézium, vas, réz, fluo­rid, s C-, B-, és A-vitamint. Magas káliumtartalma által erősíti az izmokat, és meg­szűnteti az izomgörcsöket. Ezért is fontos táplálékot je­lent sportolók, szaunalátoga­tók, stressznek kitett emberek számára. A rendszeres banán­fogyasztás csökkenti a szívin­farktus rizikóját. A-vitamin (karotin) tartalma miatt jóté­kony hatással van a szemre, B- vitamin tartalma (B 1, B 2, B 6) által kedvezően hat az ide­gekre és a bőrre. C-vitamin tartalmának köszönhetően erősíti a szervezet ellenálló­erejét. Könnyen emészthető fehérjetartalma miatt a csecse­mők első tápláléka közé tarto­zik. Éhség ellen A banán segít a hasmenésnél, a ballasztanyag tartalma miatt javítja a bélrenyheséget, ha el­fogyasztása után sok folyadé­kot iszunk. A banán szénhid­rát-tartalma következtében nemcsak pillanatnyilag tölti fel a szervezetet energiával, hanem energiatartalékot is ké­pez. Nem terheli meg a gyom­rot, mivel elfogyasztása után 2 órával már kiürül, ezért idális a fogyasztása nemcsak sporto­lóknak, hanem tanulók számáT ra iskolaszünetben, vagy dol­gozóknak munkahelyen a pil­lanatnyi éhség megszünteté­sére. Sokkal egészségesebb, mint az édességek fogyasz­tása, sütemények, csokoládé nassolása. Akár sütve is Dél-Kelet-Azsia meleg, ned­ves, csapadékos erdeiben im­már nyolcezer éve terem a banán. Ázsiából azután elter­jedt Afrikába és a Kanári-szi­getekre. Eljutott Közép-Ame­rikába és az Egyenlítő környé­kére is, és szinte mindenütt megterem, ahol az átlaghő­mérséklet meghaladja a 27 Celsius-fokot, s ahol sok csa­padékot kap. Európába első­sorban a közép-amerikai or­szágokból (Costa Rica, Hon­duras, Ecuador, Panama, Gua­temala, Kolumbia) exportál­ják. Ezen országok lakói szá­mára a banán alapvető élelmi­szer, főleg a főzőbanán min­dennapos eledelük. A 3-8 méter magas banán­cserjéken, illetve banánfákon csupán egy lilás színű rügy fejlődik ki, amiből sok egymás feletti virágszirom-sor kép­ződik. Minden egyes sorban kis banánkoszorúk teremnek. Miután a virágszirmok le­esnek, akkor kezdenek csak a gyümölcsök a nap hatására szépen fejlődni. Ä banánfa gyümölcse koszorúszerűen egymás feletti sorokban föl­felé ágaskodva fejlődik. Ezért van olyan jellegzetes „görbe” formája. A banánnak több fajtája is­meretes. Legismertebb a kö­zönséges ún. gyümölcsbanán, amely sárga színű, körülbelül 20 centiméter hosszú, finom édes, puha húsa van. Megkü­lönböztetjük az almabanánt, amely kisebb, mint a gyü­mölcsbanán, körülbelül 10 centiméter hosszú és kellemes, almára emlékeztető mellékíze van. Ismeretes még a bébi-ba­nán is, amely egészen kicsike, körülbelül 6 centiméter hosz- szú. Igen finom, zaftos, ki­mondottan banánízű gyü­mölcs. Nyomásra igen érzé­keny. Nagyobb figyelmet igé­nyei a szállítása és tárolása, ezért drágább. A vörös banán nevét a héja pirosas színe után kapta. Ezenkívül ismert a fő­zőbanán fajta, amelyet zöldség vagy lóbanánnak is hívnak. Sokkal nagyobb, mintegy két­szerese a gyümölcsbanánnak, színe a sárgászöldtől a sötét- lilásig változik. Csak párolva fogyasztható. Héja csak be- vagdalás után válik el a gyü­mölcs húsától. Felszeletelve, vízben 15-20 perc főzés után, vagy szeletekre vágva, zsira­dékban mindkét oldalán meg­sütve fogyasztható. A burgo­nyához hasonlóan húsok mellé adva ízletes körítés. Tovább érlelik A banánfa kilenc hónap után fordul első ízben termőre. Mi­után megérett a termése, az egész törzset levágják. A levá­gott ág helyén azután újabb sarjhajtás fejlődik ki, amelyen ismét banánfüzér érik. A ba­nán emyővirágjából 150-300 darab banán fejlődik ki. A ba­nánszüretkor a szüretelő a vál­lára egy párnát tesz, hogy el­bírja a hatalmas, körülbelül 50 kilogrammos banánfüzért. A banánkötegeket nagy, vé­kony műanyag zsákokba cso­magolják, hogy az esetleges sérülésektől megóvják. Az éretlenül leszedett banán keze­lése nagyobb óvatosságot igé­nyel, a kötegeket kötélpályán szállítják a csomagolóhelyre, majd dobozokba rakják, és hű­tőhajón szállítják Európába. A zölden megérkezett ba­nánokat azután nedves, meleg helyen tárolják, illetve tovább érlelik. Röviden Hideg téli... ...napokon az erkélyt is használhatjuk hűtőszek­rénynek, amennyiben nem emelkedik 0 fok fölé a hő­mérséklet. Meghűlés... ...esetén gyógyteakészítés- nél a csipkebogyófiltert nem szabad leforrázni. Hatvanfokos vízbe helyez­zük, úgy áztassuk! Ne sózzuk... ...azt az ételt, amibe füstölt sonka kerül. A tartósítás­kor felhasznált, majd kiol­dódott só bőven elegendő ízesítő. A meghámozott,... ...de föl nem használt krumpli víz alá helyezve nem feketedik meg. Fokhagyma-... ...fogyasztás után szegfű­szeget érdemes rágni, hogy a kellemetlen szag semle- gesítődjön. (KM) Ha beteget látogatunk Magatartásunkkal, kedves szavakkal nyugtassuk meg Budapest (MTI-Press) — A beteg ágyánál a látogatók ne legyenek harsányan vidá­mak. A beteg szívesen veszi, ha komolyan érdeklődnek egészségi állapota felől, és nem kezelik felületesen ba­ját. De az sem jó, ha sopánko­dunk, sóhajtozunk, mert eset­leg súlyosabbnak képzeli ál­lapotát, mint amilyen való­jában. Ne szórakoztassuk a beteget különböző rémtör­ténetekkel, hogy ismerősök milyen betegségben szenved­nek, mintegy ezzel vigasztal­va, hogy lám, másnak is mennyi baja van. Beszéljünk lehetőleg kelle­mes dolgokról, a látogatás je­lentsen valóban felüdülést. Hallgassuk meg a betegségé­ről szóló beszámolót türelme­sen akkor is, ha már hallottuk előző látogatásunk alkalmá­val, mert a beteg szívesen be­szél állapotáról, hiszen ez fog­lalkoztatja őt állandóan. Látogatás alkalmával ne csókolgassuk a beteget. Meg­fertőzhetjük és megfertőződ­hetünk. A szeretet ne abban nyilvánuljon meg, hogy meg­csókoljuk, hanem a körülte­kintő gondoskodásban (legyen mindig tiszta hálóinge, törül­közője, zsebkendője, fogápoló szere, olvasnivalója, gyümöl­cse stb.) Ha munkatársakat látoga­tunk meg kórházban vagy ott­hon, ne terheljük hivatali gon­dokkal, ezzel zavarjuk a nyu­galmát, hátráltatjuk gyógyulá­sát. Magatartásunkkal, kedves szavakkal inkább nyugtassuk meg. Még nehezebb feladat a be­teg gyermek látogatása. A gyermek örül a hozzátartozói látogatásának, önfeledten maj­szolja az otthoni ételeket, nem tud mértéket tartani, és rend­szerint elrontja a gyomrát. így az eredeti betegséghez még gyomorrontás is párosul, és kétszeresen szenved az amúgy is legyöngült szerve­zetű gyermek. Az a szülő cse­lekszik helyesen, aki csak annyi ételt ad gyermekének, amennyi nem terheli meg a gyomrát. Ha több ételt visz a gyermeknek, kérje meg a nővért, hogy tegye el, és később adja oda. Helyesen teszi a szülő, ha a kicsinek elviszi otthoni kispár­náját, kedvenc babáját vagy mackóját. A gyermek este ma­gához öleli játékát, úgy alszik el. Ha látogatás után elme­gyünk, ne csapjuk be azzal, hogy mindjárt visszajövünk. Ha hiába várja hozzátartozóit, sími, zokogni kezd, és úgy ér­zi, elhagyták őt azok, akik szí­vének a legkedvesebbek. Ha vége a látogatásnak, mondjuk meg a kicsinek, hogy most mindenkinek el kell menni, de két nap múlva ismét eljövünk. Ha a búcsúzásnál egy kicsit pi- tyereg is a gyerek, hamar meg­nyugszik, de nem veszti el a bizalmát a számára leg­fontosabb emberek, a szülei iránt. Jeget sejtető üvegek a finneknél A környezetvédő mozgalmak fedeztették fel újra a legegyszerűbb formákat Budapest (MTI-Press) — A második világháború után a finnek nehezen tápászkodtak fel háborús „sérüléseikből”: a kirabolt, elszegényedett or­szág, jóvátétel fizetésének ter­he alatt senyvedett. Ilyen hely­zetben minden okos nép — és a finn az, rokonunk! — a szellemi tartalékait veszi elő. A finnek a saját népművé­szetük, kézműves iparuk ered­ményeit, nagyon egyszerű és jó megoldásokat próbáltak át­ültetni az ipari termelésbe. Si­kerrel. Azok az egyszerű meg­oldású tárgyak, amelyek így születtek, egyszerűségükkel és igen jó használati tulajdonsá­gaikkal tűntek ki. Később a világ is ezért kezdte csodálni őket. Alvar Aalto hajlított bú­torai vagy a Mrimekko gyár csíkos anyagai a természetes fenyőfa bútor, a jól szerkesz­tett tárgyak, a jeget sejtető üvegek megteremtették azt a stílust, amit finn dizájnnak hí­vunk, és amely nemcsak Euró­pát, Amerikát is meghódította. Közben azonban történt egy, s más, például az, hogy az egyszerűség tervezőinek újabb és újabb munkákat kellett le­adniuk, s azok a tervek már nem voltak a legegyszerűb­bek. Bonyolultak lettek, dísze­sek, felesleges tárgyak kaptak helyet a környezetben. Ä kilencvenes évek hozták meg az újabb áttörést, a kör­nyezetvédő mozgalmak fedez­tették fel újra a finn terve­zőkkel a legegyszerűbb for­mákat. E kilencvenes éveknek mértéktartó, minden harsány­ságtól mentes tárgyai láthatók az Iparművészeti Múzeum Finn design — finn életmód című kiállításán. (Egyetlen ki­vétel van, de annak fontos az oka!) Az üvegpohár itt a po­hár. Mentes minden cirkálóm­tól, dísztől, trükktől. Klasszi­kus pohárforma: ha csak ez lenne a háztartásban, talán elég is lenne. A kerámia ét­készlet éppúgy, mint a pohár vagy evőeszközkészlet soro­zatgyártásban készült. A logi­ka azt diktálja, hogy az ilyen gyári termék olcsóbb, mint az egyedi, egyszeri. Nagyon ke­vés tárggyal igyekeznek kie­légíteni az emberek minden­napi szükségletét. Nem szeny- nyezik a környezetet felesle­ges tárgyakkal! Ezt a szabályt, mint tizenegyedik parancso­latot, érdemes lenne megtanul­nia és megfogadnia minden honfitársunknak! Ez az, amit a finnektől tanulhatunk... De van egyetlen kivétel. A színes, tarka mintákhoz sza­bott, magyar szemnek is ékte­lenül tarka: a piros-sárga, mintás függönyök. Mellettük ugyanezek vagy hasonló fe­kete-fehérben, kékes szürké­ben. A függöny az ő világuk: a színes függöny a nyolc-kilenc hónapos sötétség ellenében hoz valami vigaszt a sötét nap­palokba; a fekete-kék meg el­takarja a napot — június­júliusban —, ha éjjel is be­kandikál a szobába. Északi rokonaink tudják, hogy a környezet minden ki­hívására felelni tud a lakberen­dezés művészete. Quelle-divaf Kényelmes, sportos viselet a talpas nadrág, a hozzávaló felsőrésszel Illusztráció Figyelni a másikra Dr. Figula Erika pszichológus Nyíregyháza — „Elhide- gülés” jeligéjű olvasónk so­kakat érintő problémájáról ír. „Tizenkét éve vagyunk házasok a férjemmel. A nagy szerelem a gyerekek megérkezése után szeretetté alakult át. A rengeteg gond mellett, amivel a két pici gyerek gondozása jár, egyre kevesebb időt töltöt­tünk kettesben, mivel saj­nos, a gyerekekre nem volt, aki vigyázzon. Jelenleg pe­dig a megélhetésért való ál­landó küzdelem méginkább eltávolított bennünket egy­mástól. Csak tesszük min­dennapi dolgainkat, élünk a szokásaink szerint, de a gyerekek dolgain kívül jó­formán alig beszélgetünk egymással. Barátnőim sze­rint ne csináljak ebből magamnak problémát, hi­szen más családokban is így van. Valóban? S ez el­len már semmit nem lehet tenni?" Sajnos, igazuk van a ba­rátnőinek abban, hogy ténylegesen sok családban ez a helyzet. De főleg azok­ban a családokban, ahol eb­be belenyugodnak és nem tesznek ellene semmit. Tény és való, hogy a jelen­legi gazdasági helyzetben az embereknek egyre ke­vesebb idejük jut egymásra, gyerekeikre, szüleikre, ba­ráti kapcsolataikra, hiszen egyre több munkát kell a biztos megélhetésért vállal­ni. Ahhoz azonban, hogy ezt a megfeszített tempót bírni lehessen, erőt kell me­rítenünk. A kiegyensúlyo­zott kapcsolatokban élők jobban bírják a stresszhely­zeteket, az erőfeszítéseket. Ezért mindenképpen szük­séges odafigyelnünk egy­másra, legalább azokra, akik a legfontosabbak a számunkra. Ahhoz, hogy a házastársak elhidegüljenek egymástól; elég csak ’ na­ponként elhagyni az apróbb figyelmességeket, a gyen­gédség egy-egy pillanatát, szavát. Először a búcsú vagy a hazatérés csókját, egy simogatást, vagy egy kicsit több segítségadást, ha látjuk, hogy a társunk fá­radtabb, kimerültebb. Majd elhallgatni egy-egy érzést, gondolatot, amiről azt hisz- szük, hogy nem érdemes ki­mondani. Ha ezek a naponta apró­ságnak tűnő, de igen fontos dolgok elmaradnak, nem kell hozzá tíz év, hogy el­tűnjön közös életünkből az összetartó érzés. Ilyenkor már úgy érzik a házastár­sak, hogy teljesen közöm­bösek egymás iránt. S gyakran ilyenkor egy har­madikban keresik azt, amit — úgy vélik — nem tudnak már egymásban megtalálni. Azt ajánlom, ne várjanak tovább. Beszéljenek nyíltan közös életükről, kinek mi hiányzik, mitől érezné ma­gát jobban. Egy nyugodt es­te, egy ünnepi alkalom ki­válóan alkalmas erre. És új­ra kell ennek függvényében kezdeniük! Iktassanak be a gyerekek nélkül pár nap ki- kapcsolódást időnként. Ez nagyon fontos, hiszen csak így tudnak néha teljesen egymásra figyelni, s pár nap alatt feltöltődni, közös élményeket szerezni újra. S nem szabad lebecsülni az apróságoknak tartott figyel­mességeket. A házasság harmóniája naponta épül, s ilyen apró figyelmességek — egy szál virág, alkalom nélkül, meg­dicsérni egymást apró dol­gokért is, másik kedvében járni néha, gondolatok, ér­zések közlése — építi. S egy közös, sok energiát igénylő „munka”, ami azonban nagyon is meg­térül.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom