Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-10 / 292. szám
Napkelet • A KM hét végi melléklete 1994. DECEMBER 10., SZOMBAT AJÁNLÓ Karácsony előtt Régi idők karácsonya. Már hagyományos a Néprajzi Múzeum karácsonyi vására és nyílt napja. Mint azt már korábban is jeleztük, idén december 10-én kerül erre sor, amikor a karácsonyi hangulatot a gyermek hagyományőrző együttesek idézik. Egy héttel később ugyancsak szombaton a Budapesti Történeti Múzeum és a Kiscelli Múzeum rendez hasonló programot. 17-én délután az Ipar- művészeti Múzeumban iparművészek segítségével karácsonyfadísz-készítés és ötletes ajándékcsomagolás szerepel a programban. A Kiscelli Múzeumban egyébként december 3-án nyílt és február 12-ig tart nyitva a Régi idők karácsonya című gyermekkönyv-be- mutató. A Néprajzi Múzeumban pedig január 6-ig Karácsoni szimbólumok címmel látható kiállítás. Bihari János Táncegyüttese december 10-én a Művész Színházban tartja 40. jubileumi műsorát. Nagy Gábor felvétele a Passió főpróbáján készült. □ OO Színházi bemutatók. December 10-én két budapesti színházban is lesz premier. A Magyar Állami Operaház Csajkovszkij Diótörő című balettjét, a Budapesti Kamaraszínház pedig az Asbóth utcai teremben Márton László Lepkék a kalapon című színművét mutatja be. 16-án a Várszínház a helyszíne Bródy Sándor A tanítónő című premierjének, ahol Fazekas Andrea játssza a címszerepet. December 17-én Shakespeare után Moliere- bemutatóra vállalkozik a Katona József Színház. A fösvényt Zsámbéki Gábor rendezi és Haumann Péter alakítja Harpagont. A gyerekek örömére december 22-én is lesz egy debütálás: Nemes Nagy Ágnes Bors nénijét a Kolibri Színház adja elő. □ □□ A harcosok. Anna Stein „A harcosok” című szobor és festmény kiállítására invitálja a Francia Intézet az érdeklődőket, amely december 13-tól 1995. január 13-ig tekinthető meg. A Budapesten született művésznő alkotásait a kultúra más ágaira, a mitológiára való utalások jellemzik, amelyeket az emberi test és a növényi szervezet szerkezetének egyszerűségével és egyben a legmodernebb technikával kelt életre. Magyarországon és külföldön is (főleg Párizsban) több múzeum és magángyűjtemény rendelkezik műveivel. OOO Koncertek karácsony előtt. December 14-én és 17-én Schiff András zongoraestjére kerül sor a Zeneakadémián. Ugyancsak a Zeneakadémia a helyszíne a december 18-i Magyar Állami Hangversenyzenekar koncertjének, amelyen Győriványi-Ráth György vezényel. E délelőtti hangverseny után este ugyanezen a helyszínen a Freiburger Barock Orchester Collegium Vocale Gent fellépése következik, december 21-én pedig szintén ott Karácsonyi ajándékkosár címmel hangzik el Lantos István és Sebestyén János orgona-zongora-csembaló estje négy kézre és négy lábra. A Mefisztótól az Én és a kisöcsémig Mindig is amolyan vidéki színház leszünk — mondja Léner Péter Léner Péter Oombrovszky Adám ^ £ % % í <\ % „Én azért szeretem ezt a színházat, mert egymás után be lehet mutatni az Én és a kisöcsémet, a Mefisztót és Molnár Ferenc darabjait” — mondja saját intézményéről Léner Péter a budapesti József Attila Színház igazgatója. „Van, akinek az Én és a kisöcsém a csemege, van, akinek a Mefiszto... és én mind a kettőt tiszteletben tartom. De a legjobban azt a színházi közönséget szeretem, amelyik mindkettőt örömmel megnézi.” Léner Péterrel nem volt nehéz elkezdeni a beszélgetést. — Miskolc, Debrecen, Nyíregyháza...— ismételte a városneveket az északkeleti térségből. — Mindegyik egy szép emlék a színházi múltamból. □ Pályája majd felét vidéken töltötte. Ez véletlen? Vagy a sors hozta így f — Én nagyon szerettem azt az atmoszférát, amit egy jó vidéki színház egy jó periódusában nyújtani tudott. Szerettem a légkörét, a társulat együtt élését, az együtt dolgozását, a humorát, az erotikáját, az egész életvitelét. Noha én vidéken is úgy éltem, mint mondjuk egy belgyógyász több- gyerekes családapa. Tizenegykor mindig lefeküdtem aludni, még akkor is, ha épp egyedül laktam egy lakásban. □ Ha jól tudom, a főiskola után Miskolc volt az első állomás. — Igen, akkoriban még kihelyezték az embereket. így kerültem én a hatvanas évek elején Sztankay Pistával és Verebély Ivánnal Miskolcra. Két remek évet töltöttünk ott el, még akkor is, ha akkor éppen mi nem tudtuk, hogy az milyen remek. Talán végig arra gondoltunk, hogy mikor kerülünk majd vissza Pestre. Ugyanakkor ott boldogok voltunk, ami azt jelentette, hogy három polgári gyerek akkor szakadt ki egy családi kötelékből. Azonnal szerelmesek is lettünk, boldog, gondtalan élet volt az. Élveztük a színházat, rendeztem, sikereink voltak. Ruttkai Ottó kitűnően vezette azt a társulatot. Itt őrzöm a szobámban a Szent Johanna című előadás emlékét. Darvas Iván és Görbe János látszik a képen. Azt az előadást egyenesben közvetítette a tv, s az akkoriban még nagy dolognak számított. □ Szeged érintésével Debrecen következett. — Szegeden főrendezőként nagyon kellemes éveim következtek, de aztán egy makói pártértekezletről azt olvastam a Népszabadságban, hogy Komócsin Mihály megyei pártvezető úgy vélekedett: a szegedi színház drámai tagozatát meg kell erősíteni. Már tudtam, hogy ez a vég, s így kerültem a nyolcvanas évek elején egy rövid időre Debrecenbe. Nagy szeretettel emlékszem vissza egy ottani előadásra, a Kivilágos kivirradtig-ra. Ez az egyik kedvenc előadásom, és nagyon sajnálom, hogy csak úgy elenyészett a térben és időben. De már ott Debrecenben szinte az első pillanatok után félállásba kerültem művészeti vezetőnek Nyíregyházára, ahová Bozóky István hívott. □ S aztán egyszeriben a Móricz Zsig- mond Színház igazgatója lett. — Számomra is teljesen váratlanul. Bozóky odahívott szeptemberben, s decemberben le is mondott. Valakinek igazgatónak kellett lenni. Nem volt szándékomban, bár aztán eszembe jutott Kazimirnak azon mondata, amit 25 éves koromban mondott: „te biztos egyszer jó igazgató leszel”. Nyíregyházán hét évig igazgató voltam. Hogy milyen, azt persze nem tőlem kell kérdezni. Annyi bizonyos: hihetetlen nagy öröm volt nekem. Művészi öröm, színházi öröm, szakmai öröm, emberi élmény. A nyolcvanas évek vége volt, egy társadalmi rendszer vége, a világháború befejezéséhez közeledtünk... ez adott egy nagyon inspirativ, progresszív atmoszférát a színházaknak. Mi jól használtuk ki. Korrektül, dinamikusan. Micsoda bemutató volt a Ratkó Jóska darabjáé... egy forradalom volt, azt soha nem fogom elfelejteni. Vagy mondok még egyet: Páskándi Géza barátom Ilyen a színház című műve, aminek a története a kolozsvári színházban játszódott. Az egyik előadást a tv egyenesben közvetített, s így egész Nyugat-Érdély is láthatta... Ez a mozzanat például egy olyan társadalmi politikai dinamizmust ad a színháznak, ami egy örök emlék. □ A kilencvenes években már nincs ilyen átütő politikai töltés. — A rendszerváltozás óta — úgy gondolom — a színházaknak általában sikerült távol maradniuk a napi politikától. Ha bármilyen irányban elköteleztük volna magunkat, akkor demoralizáltuk volna, illetve politikai viharokba sodortuk volna a színházakat. □ A pályafutása említett állomásai mellett Ön tíz évig dolgozott a Thalia Színházban. 1990 óta ismét budapesti színháznál van. Degradáló-e, ha azt mondom: budapesti külvárosi színháznál. — Igen, ez egy külvárosi színház. Az a különlegessége, hogy nem a Váci utcában, hanem a Váci úton van. És ez az alapja minden színházi gondolkodásunknak. Ángyalföldiként egy kicsit mindig is amolyan vidéki színház leszünk, azaz mi nem tehetjük meg a specializálódást, nekünk minden műfajt játszani kell. Annak idején Magyarországon én rendeztem először Beckett Godot-ját. Most Molnár Ferencre készülök. De a Marica grófnőt is szívesen megrendezném. □ Mintha a Molnár Ferenc-vonal lenne most mégis a legmeghatározóbb. Vagy véletlen, hogy a József Attila Színház tavaly mutatta be az Olympiát, idén László Miklós Illatszertárát, s most Molnár Ferenc Színháza következik. — Igen, azt gondolom, hogy ezt mi jól tudjuk játszani. A közönség szereti, hiba lenne, ha ezt a vonalat — művészi színvonal és szórakoztatás egyszerre — mi nem folytatnánk. Jelenet a József Attila Színház előadásából Művészeti főtitkárként valésitotta meg önmagát Pesten sem igen akad olyan színház, ahol egykori debreceni, miskolci vagy nyíregyházi ismerősökre ne bukkannánk. A József Attila Színház művészeti főtitkárát például több helyről is ismerhetem egyszerre. Hiszen a 48 esztendős Pányoki László debreceni, családja pedig ma is Nyíregyházához köti. Annak idején — mint mondja — szinte szerelmes volt a Csokonai Színház épületébe. Kellékes, bútoros és zenekar-berendező volt kezdetben. Aztán négy hónapig segédrendezőként dolgozott. Majd el kellett jönnie Debrecenből, de mai fejjel köszöni a sorsnak, hogy Kaposvárra kerülhetett. Ott segédrendezőként, asszisztensként olyan színházi emberek mellett dolgozhatott, mint Zsámbéki Gábor, Ascher Tamás, Ács János, Babarczy László. E legendás időszakban nyolc évet töltött Kaposváron, majd Bozóky István hívó szavára tért vissza a keleti végekre, a Nyíregyházán alakuló színház művészeti Pányoki László Nagy Gábor (ISB) felvételei titkárának. S egy egri kitérő után a Nyíregyházáról jól ismert Léner Péter hívta ismét színházába: ezúttal a József Attilába. Amikor arról faggatom: egy színházi ember, aki rendezőnek készült, megelégszik- e a művészeti főtitkár feladatával, Babarczy Lászlót idézi. „Aki rendező akar lenni, annak meg kell valósítani magát, mint rendező.” — Nekem ez nem sikerült — vallja be. Viszont megtalálta helyét a színházi műhelymunkában. A művészeti főtitkár tervezi a havi műsorokat, a próbafolyamatokat, tartja a kapcsolatokat, intézi a színészek ügyes-bajos dolgait. S ha ne talán tán még mindig marad szabad ideje, akkor jöhet a színháztörténetírás. Témája: a debreceni színjátszás az 1849-től 1866-ig eső időszakban. Minden második hétvégéje a családé. Hiszen felesége, Kókai Mária a Móricz Zsig- mond Színház rendező asszisztense, s két fia is Nyíregyházán él. Vonattal látogatja őket, s közben esetenként a debreceni állomáson is leszáll. S meglátogatja szüleit. 10 ______________