Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-07 / 289. szám

1994. december 7., szerda Milliárdos* korszerűsítésre Megváltozott, a következő pár évben tovább változik a Jósa András Kórház Télen is épül a 240 ágyas szárny Harasztosi Pál felvétele Nábrádi Lajos Nyíregyháza (KM) — Alapo­san megváltozott, s a követ­kező pár évben tovább válto­zik a nyíregyházi Jósa And­rás Kórház arculata. Jól mu­tat az új épület, amelyben a közelmúltban kezdték meg a beteg gyermekek gyógyítá­sát. A Szent István utcára néző épületszárny tégla falai ridegnek tűnnek, a járóke­lők a szokatlan csend miatt a beruházás leállítására is gondolhatnak, pedig üteme­sen folynak a belső munkák. Nagyberuházásról van szó, amelynek lépcsőzetes megva­lósítása korszerűvé teheti a gyógyító munkát, megyénk egészségügyi ellátásának szín­vonala jelentősen emelkedhet. Ám mostanában a betegeket, az egészségügyi dolgozókat,s az utca emberét is foglalkoz­tatja a téma: vajon nem akado­zik-e az építkezés, nem apad­tak-e el a pénzforrások? Kisebb gondok Az aggódás, az érdeklődés ért­hető, hiszen módosítják a költ­ségvetést, központi pénzeket vonnak el, közismertté vált, hogy a kivitelező építőipari vállalat nemrég a felszámolás sorsára jutott. Az összetett kérdésre először dr. Séra Gyu­la orvos-igazgató ad feletet: — A fejlesztés fő célja az volt, hogy megyénkben a nagyszámú szívér, valamint daganatos betegek kellő ellá­tást kapjanak. Szerencsés egy­beesés, hogy az egészségügyi kormányzat éppen ezt a két ágazatot fejleszti legjobban országos szinten. Az Ország- gyűlés megszavazta a nagybe­ruházásunkra szánt összeget, s ezt senki nem vonja vissza. Békéscsabán és Székesfehér­várott van hasonló egészségü­gyi nagyberuházás. Mindenütt volt fennakadás, létrejött for­ráshiány, nálunk a legkisseb- bek a gondok. A KEMÉV jog­utódja folyamatosan dolgozik. □ Az utóbbi időben a beru­házásra szánt összegből mi­lyen fontosabb gépeket, beren­dezéseket, műszereket vásá­roltak? — Először egy elterjedt tév­hitet oszlatok el. A mi kezün­kön nem megy át pénz. Az Állami Fejlesztési Intézet utal­ja át a pénzeket a megyei ön- kormányzatnak, az tovább utalja a kivitelezőnek, miután mi igazoltuk az elvégzett mun­kát. Az Állami Számvevőszék folyamatosan ellenőrzi a kifi­zetést, eddig még kisebb hibát sem találtak. Egyébként üzem­be helyeztük a daganatos be­tegségek kezelésére a sugár­kezelőt, amelyhez hasonló csak egy van hazánkban. Az ultrahangos vesekőzúzót vi­déken szintén nálunk helyez­ték először üzembe. Ezekkel európai színtű a gyógyító munka. Szükséges módosítás Kozák György, a beruházáso­kat lebonyolító Hospitál Kft. ügyvezető igazgatója a pénzü­gyi hátteret igyekszik megvi­lágítani. — A kft. legnagyobb résztu­lajdonosa 40 százalékkal ma­ga a kórház. Ez így jó. A KEMÉV önfinanszírozási gondjai miatt az év első felé­ben voltak lemaradások, de a jogutód szépen, ütemesen dol­gozik, szerencsére ugyanazok­kal a szakemberekkel. Az ere­deti tervhez képest több he­lyen korszerűbb anyagokat építettünk be, nagyjából az eredetileg tervezett áron. Az áremelkedések természetesen itt is lecsapódnak. Az orvos­technológia beszerzési, besze­relési és üzemeltetési árai fe­lülvizsgálat alatt állnak. Bélteczki János beruházási főelőadó visszatekintése, költ­ségvetési mérlege szintén köz- érdeklődésre tarthat számot. — A kórház rekonstruk­ciójának III. üteme egy 1989- ben elfogadott terv szerint ha­lad. A munkálatok több tárcát érintenek. Az eredeti terv 2,9 milliárd forintot irányzott elő erre az ütemre. Az áremelke­dések miatt természetesen szükség volt módosításra. Szé­les körű egyeztetés után tavaly 4 milliárd 233 millió forintra emelték a nagyberuházás ösz- szegét. Ez fixnek számít. 1993-ban 544 milliót, erre az évre 500 miliőt utaltak át. 1995-re 771 millió forint átu­talását hagyták jóvá. □ Mikor tesznek pontot a harmadik ütem végére? — 1996-ban 675 millió fo­rintot használhatunk fel, s 1997-ben kiegészítő beruházá­sokra jut még 413 millió fo­rint. Hogy ütemesen, jól men­nek a dolgok, az annak is kö­szönhető, hogy a kórház me­nedzsmentje határozott és kö­vetkezetes. Kozák György így folytatja: — Az építkezések, szerelé­sek színhelyén hetente széles körű egyeztetéseket tartunk az illetékesek képviselőivel. Ha­vonta egyszer az igazgatók, il­letve az elsőszámú vezetők konzultálnak. A tárgyalásokat gyakran módosítások követik. A most épülő 240 ágyas rész­ben helyet kap majd a fül-, orr-, gégészet, valamint a szü­lészet-nőgyógyászat. Ennek az épületnek a tetejére eredeti­leg horgonylemezt terveztek, mi jó minőségű zöld lemezt tettünk oda, ez esztétikus és javítja a városképet. Biztosított Az utóbb említett építkezés m- űvezetője (a KEMÉV jog­utódjának dolgozója) Tisza József, aki a következőket mondja: — Biztosítottak a téli és a folyamatos munkavégzés fel­tételei. A mi szaunánk a cso­datévő. Minden ön­téskor tömve van. A sok elhízott, túlsúlyos ember be- préselődik, mint a heringek a konzerv dobozba, és izzadva, csöpögve élvezi a száraz gőz és az illő olajok hódító illatát, titokban azt remélve, hogy a csoda megismétlődik. Az pedig úgy történt egy­koron — az évszámra már a legidősebbek sem emlékez­nek és azok is ellentmondá­sosak —, hogy azon az estén, hét órakor az utolsó öntésre hívott a szokásos csengő. A jelre bevonult a törzsközön­ség, a szűk kabinban 45 év körül volt az átlagos életkor, és 105 kilogramm körül a testsúlyuk átlaga. Ebben benne voltak az aranyláncok az üzletemberek nyakán, a vaskos karperecek és persze a szokásos szütyők a görög­dinnyéken, a melltartók és ágyékkötők, amelyek a melle húsát és a felsálokat takarják eme hentesüzletben. Azzal kezdődött, hogy nem akadt senki, aki a favödörből a fakanállal a vizet locsolni akarta. Kénytelen kelletlen felállt egy ismeretlen kopasz úr, hogy megpróbálhatja, bár még sohase csinálta. Rögtön kiderült, hogy faka­nál csuklóban folytatódik, A szauna legendája fakezű az illető, de legalább csinálta. Amikor már min­denkinek leégett a hátáról a bőr, valaki megkérdezte: nincsen valakinél valamilyen szer? Vagyis levendula, fe­nyő, citrom, menta vagy akármilyen kínai illatosító olaj, amitől a légutak kitisz­tulnak, a bőr hűsítő balzsa­mot kap, és a gyöngyöző test bepácolódik. Persze nem volt. Van itt valami üveg, fede­zett fel az egyik egy fiolát a legfelső polcon, próbáljuk ki, ha nincs más. Az alsó sorban a doktor úr vállalta, hogy tartalmát bele- csöpögteti a kanálba, és se­gédkezik a szertartásban mint nagymisén a minist- ráns. Attól kezdve megválto­zott a légkör. Mint amikor a közgyűléseken a fizetése­melésről kezdenek beszél­ni. Az ismeretlen szer, amit a gazdája ottfelejthetett, kü­lönleges illatot árasztott. Or­chidea — mondta az egyik ki­zárásos alapon, de nem az volt. A hatása sem volt min­dennapi, egyszerre mindenki valósággal elbódult. A szo­rosan összepréselődött ala­kok elhomályosuló tekintettel meredtek előre. — Hát akkor csobbanjunk, adta ki a jelszót valaki, és va­lamennyien kiszédültek a hi­deg vizes medencéhez, zuha­nyokhoz. És ekkor lett némi botrány. A pohos főkönyvelőről a zu­hany levitte a fürdőgatyáját. A szép Kaszásné pedig ami­kor kikászálódott a meden­céből, észre sem vette, hogy anyaszült meztelenen ért partot, a melltartója és für­dőnadrágja egyszerűen le­csúszott róla. A férfiak meg­lepetten bámultak rá, még a legidősebbek sem emlékeztek arra, hogy mikor láthatták ilyen csinosnak, talán süldő lány korában: 15-20 kilóval látszott kevesebbnek. De ugyanezt konstatálták a többiek is magukon. Az egyiknek a pecsétgyűrűjét vitte el a víz a lefolyóba, a másiknak a karóráját kellett kihalászni. Mindenkin úgy állt a korábban feszülő für­dőruha, mint tehénen a ga­tya, lötyögve, tíz számmal nagyobban. Egyszerűen ki­fogytak belőle. Az óriás mé­retű melltartókban most ap­rócska, de feszes cicik lapul­tak, a férfiak sörpocakja alatt libegő fürdőgatyákat fél kézzel tartani kellett, hogy le ne csússzon, és a méla szer­számok kíváncsi feje kikandi­kált a szárain. — Uraim, csoda történt — örvendezett egy daliás fickó —, megint a versenysúlyom­nál vagyok. — Hol van az a szer — kapcsolt egy másik és bero­hant a szaunafülkébe, de ha­mar kiderült, hogy nem ma­radt belőle egy csepp se. A csoda híre hamar elter­jedt az egész városban, sőt azon is túl. Azóta messze földről zarándokolnak hoz­zánk a kövérek külországok­ból is. Hátha megismétlődik még egyszer. Próbálkoznak mindenféle szerrel, hátha el­találják a csodatevő olaj tit­kát, eddig hiába.-m—t ddig volt, nem mese. A í-f történet hitelességét a l J fürdő előcsarnokában kiállított relikviák ma is tanú­sítják. Aki nem hisz, nézze meg: van ott két méter hosszú derékszíj, méteres bikini, vi- torlányi fecske, kifogyott sérvkötő, gatya, pantalló, sőt elhagyott szeretők fényképe, akik csak a kövéreket sze­rették, vagy csak kövéren sze­rettek... Máthé Csaba A z elmúlt két év utolsó hónapjában meg­szokhattuk, hogy a lakást építő családok AFA- val fekszenek és kelnek, hi­szen mindig felröppent vala­milyen pletyka, tervezett mó­dosítás, amely megbolygat­ta az építkezők amúgy sem nyugodt napjait. Most sincs másképpen, hiszen ismét módosítja az AFA-törvényt ű Parlament, csak a legyen AFA vagy ne legyen AFA- kérdést most még az emelt összegű szocpol támogatás is megkavarja. Az AFA-törvény módosí­tását várhatóan december közepén elfogadja a Parla­ment, csak az a kérdés, a je­lenlegi tervezet csont nélkül megy át, vagy némi átalakí­tásokkal. Emiatt persze fő a feje minden családnak, hi­szen valamennyien a leg­kedvezőbb megoldással akarnak nekivágni a lakás­építésnek és nem mindegy számukra, hogy maximum 400 ezer forint AFA-t igényelhetnek vissza vagy megkapják a két gyermek után járó 1,2 milliós szoc­polt. A legegyszerűbb azok­nak a helyzete, akik 1992. december 31-e előtt kezdték meg a lakásépítési AFA visz- szaigénylését, nekik idén december 31-ig szól a ha­táridő, tovább egy perccel sem. Ennél nehezebb döntési helyzetben vannak azok, akik már igényeltek vissza AFA-t, ugyanakkor az emelt összegű szocpolra tartaná­nak igényt. Ok azzal, hogy a felvett AFA-t visszafizetik még nem jogosultak au­tomatikusan a magasabb szocpol igénybevételére, eh­hez az adott pénzintézettel kell a szerződést megkötni­ük. Most jöhet a dilemma a gyermeket vállalók számá­ra: a tervezet szerint, akik 1993. január elseje után kezdték meg az építkezést és még a maximum 400 ezer forint ÁFA- visszaigénylést nem merítették ki, azok várhatóan 1995. január el­seje után az említett ösz- szegig kiegészíthetik. Mind­ezt csak feltételes módban, hiszen erről még nincs dön­tés. Ebben a helyzetben húzzon valaki 19-re mond­juk egy alsót. — Te apjuk! Csak a főpolgármestereket hirdetik állandóan, a többinek nincs rá pénze...? Ferter János karikatúrája 8SS ISt €i fll t Megtalált forrás Balogh József M ég szerencse, hogy közbejött ez a ha­talmas, ötvenkét ország hetvenhárom dele­gációját mozgósító Európai Biztonsági Együttműködési Értekezlet, így ez alatt a két nap alatt kevesebb kampá­nyolást láthattunk a televí­zió híradójában. Mert azel­őtt hetekig a műsornak szin­te felét a budapestifőpolgár­mester-jelöltek bemutatása, programja, ide-oda látoga­tása tette ki. Egy magamfajta vidéki embert — gondolom máso­kat is — meglehetősen fel­ingerelt: mi közöm nekem ahhoz, ki lesz a főpolgár­mester, mi köze nyolcmillió embernek ahhoz, melyik je­lölt mivel akarja megszerez­ni a fővárosiak szavazatát. Hangzanak az ígérgeté­sek a baloldaltól a középen át a jobbig, de engem legin­kább Baráth Etele szándéka kapott meg. Egyik híradó­ban bejelentette: plusz for­rásokat kell a főváros fej­lesztéséhez találni, s ő egyik ilyennek az orosz adóssá­gokat tartja, ebből kívánja felépíteni az észak-déli met­ró még hiányzó részét. Eszembe jutott, amikor Fejér megyében katonás­kodtam, száz métereket alig lehetett menni az úton, mindjárt fényképezni tilos táblába botlottunk, ez pedig azt jelentette, hogy a fák mögött orosz laktanya van, s ugyanezt tapasztalhattuk Veszprémben is. Ha tehát valamelyik székesfehérvári vagy veszprémi jelölt azzal kampányolna, hogy az orosz adósságokból fejlesz­ti városát, vagy állítja hely­re a tönkretett környezetet, még tudomásul is lehetne venni. De hogy az ország­nak járó adósságot is csak a főváros szeretné felhasz­nálni, ez a vidéki ember számára megemészthetet­len. Úgy tűnik ezek után lehet itt bárki bármilyen párti vagy érzelmű, ha fővárosi­nak született, vagy oda ve­zérelte a sorsa, akkor nyomban elfeledkezik a vi­dékről. Igaz, Pesten két- millióan élnek, mi meg vi­déken csak nyolcmillióan vagyunk. Áfátlanítás- HÁTTÉR __

Next

/
Oldalképek
Tartalom