Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-06 / 288. szám
1994. december 6., kedd HAZAI HOL-MI Gondolatok a költségvetésről A pénztélenség ésszerűségre kényszerít — mondja Csabai Lászlóné Budapest (KM - K. É.) — Válságba kerülnek az önkormányzatok, nem lesz miből eltartaniuk a településeket. Összevonások, iskolabezárások veszélye fenyeget, üres a kassza — hallani mostanában, amikor a jövő évi költségvetés kerül szóba. □ Valóban ilyen tragikus a helyzet, vagy van kiút? — kérdeztük Csabai Lászlónét, megyénk MSZP-s parlamenti képviselőjét, az Országgyűlés önkormányzati bizottságának tagját. — Elöljáróban azt szeretném mondani, hogy az Erdek- egyezettő Tanács és a kormány között létrejött megállapodás szerint az önkormányzatok bevételei a jövő évben az előző esztendőhöz viszonyítva közel tíz százalékkal nőnek. Ez pedig azt jelenti, hogy a településeken szigorító intézkedésekre és nagy takarékosságra lesz jövőre szükség. A normatívák nem változnak, a költségek azonban nőnek, várhatóan három területen mégis remélhető pozitív változás. Egyik ezek között a lakástámogatások mértéke, ami a tervek szerint harminc-harmincöt százalékkal nő. Ez az összeg, meg a kormány által jóváhagyott szociálpolitikai támogatás megindíthatja a lakásépítést, fellendítheti az ingatlanforgalmat is. Pozitív hatás az is, hogy ezáltal munkahelyek teremtődnek, miközben a nagy- családosok gondjai is enyhülhetnek. Másik jó dolog a szociális támogatások sorában a munkanélküli járadékból kikerülők támogatása, ami részben a személyi jövedelemadó növekedéséből, részben pedig központi támogatásból finanszírozható. A várható kritikus helyzet kezelését szolgálja, hogy jelentősen nő az önhibájukon kívül fizetésképtelenné váló önkormányzatoknak nyújtható kiegészítő támogatás összege is, ami az 1994-re tervezett kétmilliárddal szemben a jövő évi költségvetésben 6,4 millárddal szerepel. □ Egy csomó helyen fejlesztéseket terveznek, vagy már korábban fejlesztésbe, építésbefogtak. Velük mi lesz? Ezen a területen nagy szigorítások várhatók, hiszen azoknak a településeknek, amelyek fejlesztésre kémek támogatást, rendelkezniük kell saját erővel is. A jövőben nem képzelhető el az, ami ez év márciusában bevett gyakorlat volt, hogy jó néhány település egyetlen fillér nélkül fogott fejlesztésbe, s az utolsó forintot is a fenti alapból szerezte meg. A jövő évben különösen nehéz helyzetbe kerülnek azok a városok és falvak, amelyek az elmúlt években olyan intézményeket építettek és tartanak fenn, amelyek jóval meghaladják a szükséges mértéket. Tudunk olyan megyebeli iskoláról, amit nemrég építettek, s ötven százalékig sincs kihasználva. Ez pazarlás. Az új önkormányzatoknak át kell gondolniuk azt is, milyen területeken van mód a közös munkára, az együttes gondolkodásra. □ Ez jelentené a rettegve emlegetett összevonást, körzetesítést? Nem erről van szó. A települések önállóvá válása pozitív folyamat, ezt az új kormány sem akaija megváltoztatni. Akadhatnak azonban olyan helyzetek, mondjuk az építés, az igazgatás területén, ahol igenis helye van az ésszerűsítésnek, és nem sérti az ön- kormányzatok érdekeit sem. □ Segíts magadon, az Isten is megsegít, tartja a közmondás. Hogyan segíthetnek magukon a nehezedő helyzetben az önkormányzatok? Vannak még tartalékok a vagyongazdálkodásban, az intézményeknél a fölösleges presztízs megoldások visszaszorításában is. Természetesen a Parlament önkormányzati bizottsága és a kormány is tisztában van azzal, hogy ezek a tartalékok nem elégségesek, így érthető, ha a ’95-ös évben nem a fejlesztéstípusú önkormányzatok lesznek a jellemzőek. Elsődleges feladat a működőképesség megtartása és olyan szellemi munka megindítása, amely a különböző alapokat, a kormány által kínált lehetőségeket kihasználja, a pénzeket előteremti. A költségvetés helyzete kikényszeríti majd az összefogást és a szakemberek közös munkáját is — ami számomra azért örvendetes, mert szerintem az önkormányzatiságnak az alapja, a lényege is ez. A jövedelemszegény régiók holnapja Részletek Takács Péter országgyűlési képviselő parlamenti felszólalásából Amint tapasztaljuk — a közgazdászok mindenben egyetértenek addig, amíg közük az intézményekkel és az emberekkel, hogy szegények. Amikor azonban tovább akaiják szegényíteni őket, nagy civa- kodás támad közöttük, és szívesen mutogatnak egymásra. A koalíció által kedvelt, négy évre történő visszamutogatás mellett érdemes lenne szakértőkkel elemeztetni azt is, mennyivel növelte a bajt az a jogbizonytalanság, ami a hazai és nemzetközi szerződések felbontását hozta magával a világkiállítás lemondásával. Elhiszem a kormánynak, hogy ma már katasztrofális a helyzet. Ha már a koalíció legtekintélyesebb gazdasági szakembere arról nyilatkozik egy napilapnak, hogy az európai szociáldemokraták a külföldi adósság átütemezésére biztatják a kormányt, és ez a szándék tőle sem idegen, akkor bizony ma már baj van. Ezt a bajt azonban csak mélyíti a kormány által elfogadásra ajánlott költségvetési tervezet. Torz világ ez. Csak a statisztikailag befogadható részét szemlézi valóságunknak, s azt is félárbócosan. Amikor túlfogyasztásról szól, megfeledkezik arról, hogy a magyarországi társadalom 4—4,5 millió aktív tagja 47-49 százalékát teljesíti annak, amire a fejlett európai társadalmak szereplői képesek, de csak 17-19 százalékát kapják az európai bér- színvonalnak. Ugyanakkor a fogyasztói árak máris elérik az európai árszínvonal 80 százalékát, s a biztosra vehető energia-áremeléssel 1995-ben megközelítik az európai árszínvonal 87-91 százalékát. A számok tengere mögül kisí- bolták a főkönyvi rubrikák az értéket teremtő embert... A regionális tagozódásra jellemző, hogy a vállalkozások 52 százaléka Budapesten és Pest megyében van, s ezek teljesítménye megközelíti, talán meg is haladja a 70-75 százalékot. A magántulajdonú gazdaságnak viszont alig 5-8 százaléka helyezkedik el Zala, Somogy, Baranya megyékben, összesen 2-3 százaléka Borsod-Abaúj- Zemplén és Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében. Nem sokkal jobb a helyzet Békésben, Csongrádban és a Hajdúságban sem. Ennek a gazdasági szektornak a jövedelemkibocsátó képessége regionálisan még szélsőségesebben tagozódik. Észak-Dunántúl és Pest e tervezet modernizációs terheit elviseli azokkal a beruházásokkal és preferenciákkal, amiket az idei költségvetéstől is kap. De mi lesz az ország 4/5-ével. Mi fog történni 1995-ben, ha a jövedelemszegény régiókra — amelyeknek címzett és céltámogatását 10 százalékkal már megkurtította a parlament — „ráengedi a kormány” a 22-24 százalékos inflációt, a „reálbérek” 4-5 százalékos csökkenését, az energia árának 70-80 százalékos emelését? Az 500-1500 lakosú települések elküldik lakóikat Pestre, Győrbe, Esztergomba, Eszak-Dunántúlra. Kettőezer-kettőezerötszáz település újra el kezd népte- lenedni. A koalíció sem gondolhatja komolyan, hogy 4-5 százalékos reálbér csökkenése mellett örömmel dolgoznak majd többet a statisztikailag mérhető szféra számára. Visszafogják a teljesítményüket, tüntetni, sztrájkolni fognak, vagy belehullanak a feketegazdaságba. Tervezzen erre a pénzügyi kormányzat bevételi többletet, fogyasztási korlátozást.. Nullszaldós államháztartást. Lehet, hogy a fekete- gazdaság megkétszerezésével megőrzi a kormány a társadalmi békét Pesten, Észak-Du- nántúlon, de az államháztartás megcélzott nullszaldósságát meg nem teremtheti. Legföljebb felpörgeti az inflációs spirált. A feszültségek fokozódása miatt elmarad a külső tőkebevonás.... A rövid és hosszú távú nemzetközi hitelek megtagadásának árnyékában, a külföldi működő tőke beáramlásától nem várhatunk fordulatot. A 10 millió lakos kenyerén 3-4 százalékkal megvékonyított margarin, nem igen fogja a társadalmi szorgalmat és az exportképes minőséget javítani. A fegyveres testületek és a kormányzati tisztviselők borítékjainak enyhe vastagítása nem elegendő ahhoz, hogy ellensúlyozza a társadalmi feszültségek várható halmozódásait... A leépülő iskolák, az életszínvonalukban megnyomorított pedagógusok aligha lesznek képesek a modernizáció személyi feltételeinek társadalmi szintű biztosítására. Mindezek ellenében marad a viszályokkal terhes 72 százalékos parlamenti többség. Hozzá jön még a politikai indíttatású személycserék intézményvezetői garnitúrája, az önkormányzati választások alkalmából besöpörhető nyereség. De mi lesz, ha mindezek elkopnak? Mi lesz, ha tovább recseg a koalíció, ha finanszírozhatatlanná válnak az ön- kormányzatok, és benyújtják a számlát a szocialista és liberális polgármesterek?! Mi lesz, ha a társadalom nem tolerálja pénzügyminiszter úr harmadik világhoz illő kísérletezgetéseit? A pakliban nem csak bevé- teü és kiadási rubrikák, magyar állampolgárok, uram bo- csá lobbizó miniszterek, és népszerűségre törekvő miniszterelnök is van. Szabolcsi kastélyok múzeumi kézben Nyíregyháza (KM - D. M.) — A múzeumi szakemberek szíve is nagyon fáj, ha a történelmi emlékek pusztulását látják. Az elmúlt években sok régi kúria, kastély ment tönkre, vált az enyészetté, mert új gazdái pénz hiányában nem tudtak, vagy nem is akartak törődni vele. Mint azt dr. Németh Péter múzeumigazgatótól megtudtuk, a kezelésükben lévő vajai kastély XVI századi bástyája repedezik, szét akar „robbanni”. A kótaji kastély teljes felújítása is befejezésre vár, hisz a freskók restaurálása még nem készült el. Jelenleg raktárnak használják az épületet, pedig ismerve a Jókai „egy” magyar nábobjával való kapcsolatát, benne egy állandó irodalom- történeti kiállítást lehetne berendezni. Nyírbátorban található az Alföld egyetlen reneszánsz kastélya, mely korábban a gabonaforgalmi vállalat magtára volt. A létesítmény műemléki kutatása megtörtént, elkészült a tetőjavítás is. A további rendbetétel után megfelelő kiállítóhelynek lehetne kialakítani. Vásárosnaményban a Tomcsányi kastély is nagyon szép, késő barokk épület. Ez korábban középiskolai kollégium volt, s már öt éve üresen áll. A dédelgetett tervek között szerepel a kastély rendbehozatala, így lehetősége lenne, a szűkös körülmények között lévő Beregi Múzeumnak, új helyre költözni. Egy ésszerű cserén is érdemes elgondolkodni, vagy, a mostani múzeum jó helyen, a városközpontban található, s az eladásából befolyt összeget fel lehetne használni a felújításhoz. A régi épületek hasznosításának egyik legjobb példája a szabolcsi Mudrány-kúria, ez 1980 óta szolgál múzeumi célokat. De elkészültek az itteni Tőrös-kúria átalakításának tervei is, melyből vendégfogadót szeretnének kialakítani. Az igazgató befejezésül elmondta: segítenek mindenkinek, aki tanácsért fordul hozzájuk kastélyügyben. Vállalják az épület múltjának felkutatását. Az esetleges rendeltetésszerű használatra, a régmúlt kincseinek megőrzésére is szívesen tesznek javaslatot. < , m » í- '/ f- f z'? 'V m m m. áOk fcfc jSÉ Vfc y so Megjelent... ...Gávavencsellői Körkép című helyi közéleti lap novemberi száma. A sok közhasznú tudnivalók mellett szó esik a lapban az önkormányzati választásokról, bemutatkozik Koltai Tamás, a körzet országgyűlési képviselője. Olvashatnak az érdeklődők még a veszettségről, a spárgatermesztésről és a település labdarúgócsapatáról. (KM) Ünnepélyes... ...katonai eskütétel lesz Nyírbátorban, a Báthory laktanyában december 10- én 10 órakor. (KM) A Konyhaművészet... ...magazin ezúttal másodszor állította össze az év tíz legjobb hazai éttermének listáját. A kitüntető címre pályázni lehetett. A független szakértői zsűri döntése alapján, a legjobb tízben nyolc fővárosi és két vidéki étterem található. (MTI) Kéken... ...minden nyugdíjasnak és járadékosnak (összesen 650 főnek) élelmiszercsomaggal kedveskedett az önkormányzat, ami karácsonyra jelent nagy segítséget az idős embereknek. (KM) A családra... ...mindenkinek szüksége van, a család mindenkire számít — a jelmondata a Családév rendezvénysorozatának, mely december 5- én indult Debrecenben, s a záróprogram 10-én lesz Kaposvárott. (KM) wsmnmmm Apropó, öregek Dankő Mihály A napokban Kepes András közkedvelt műsorában, az Apropóban, az élet a halál után témát járta körül. Sok egyéb vélemény, érdekesség mellett, láthattunk egy túlvilágról visszatért német szellemről készült videofelvételt. Vélemények, hipotézisek ütköztek, mi is a halál, és van- e utána valami? Kiderült, a hit a feltámadásban, a lélek halhatatlanságában az ember tudatradöbbenése óta az egyik örök kérdés. A műsor egy részében a realitások is képet kaptak: Hogyan halunk meg? S egyáltalán, hogyan viselkedjünk a haldoklóval szemben? Különösen az elfekvőben készült felvételek kavarták fel a szemlélőt. Mindig is megrázott, ha ilyen nagy „tömegben” szembesül az ember az elmúlással, a magáraha- gyottság, a végetvárók kínjával. A józan ész azt diktálja, szükség van az ilyen intézményekre, mert hová mehetne a beteg, magatehetetlen, ' egyedülálló néniké, vagy bácsika. Számukra a fizikai melegség, a gyógyszeresen csökkentett kín és fájdalom elérhetetlen lenne különben. Mégis, igazán szívbe markoló az elfekvő főorvosának észrevétele volt: „Korábban is az volt a véleményem, hogy az emberek nem szeretik az öregeket. Ma már ezt másképpen látom, s azt/ mondom: irtóznak tőlük!” ítélete egyértelmű, ő testközelben, saját praxisában érzi, ismeri a valóságot. A rohanó világunkban sok mindenre nem jut idő. Még a közvetlen rokoni szálak is hamar elszakadnak. Szinte ritkaság- számba megy, ha több generáció él egymás mellett. Pedig a homokóra nem áll meg, egyszer mindenki számára fogyóban lesznek a szemek. S talán ő körülötte is az a sívár lepedő- függöny lesz az utolsó panoráma, vagy senki sem áll mellette, aki az elsóhajtott utolsó szavakra kimondaná az áment. A példa mindig ragadós, ezért érdemes megfontolni, most hogy veszünk búcsút szeretteinktől. A halált elfogadni nem lehet, ebben az ésszerűen felépített rendszerben, egy teljesen ésszerűtlen lépés a sorstól. Mégis elkerülhetetlen. Születésünk óta várhatjuk a pillanatot, s bármilyen nehéz is elhinni, egyszer kész, vége mindennek. Addig míg fiatal az ember eszébe sem jut a vég, s ez a természetes. De ha el ér egy bizonyos kort, megkezdi a felkészülést a végtelen hosszú útra. Segítsünk, hogy legalább ebben ne maradjon egyedül senki! Tavasz a télben Harasztosi Pál felvétele
