Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-01 / 284. szám
Í994. december 1., csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Kelet-Magyarország 7 Aki sárral dobál... Mélyszinten '•: ; : ■ • v, , A mezőgazdaság szétveréséről nyilatkozók el len- érzést keltettek Filep Lajos nyugalmazott oktatóban és ezt ki is fejezte a Kelet- Magyarország hasábjain.1 Hála istennek demokrácia van, mindenki azt mond, amit akar, és ézt közzé is teheti. Én csak egy mondatára szeretnék megjegyzést lenni az olvasók tisztánlátása érdekében, ami úgy szól: „A mai mezőgazdaság eddig szo- . katlan mennyiségű és minőségű élelmiszert kínált a fogyasztóknak." Adottságaink alapján ez lenne a termesze tes. Csakhogy a fogyasztás 20-30 i százalékos visszaesése mellett néhány termékből 1994- ben importra szorulunk. Az újságok is megírták „Alapanyaghiány. miatt 4000 tonna sertéshúsim- port-engedélyt adtak ki” szeptember hónapban. „A marhahúsimport évről évre nő." Néhány héttel ezelőtt intézkedtek nagyobb mennyiségű burgonya behozatalára. Csak remélni leltet, ezek egyszeri intézkedések voltak és nem szorulnak ismétlésre. Bár ahogy az állatlétszám alakulását nézem, századunkban csak a két világháború idején süly- hetlt ilyen mély szintre. Ür. Tóth József ____________..................... A posta lenne a mindentudója, mármint csak akkor, ha figyelne rá, annak, hogy hány levelet kézbesítenek feladó nélkül. Igen, a névtelen levélírókról, a sötétben megbúvókról, az arctalanokról ejtenék néhány gondolatot. Többfajta névtelen levélíró létezik. Vannak, akik a retorziótól való félelmükben ragadnak tollat és vannak a félelmet keltők, akik nem kímélve a tisztességet, becsületet, súlyosabb esetben életet, melyek válogatott mocskolódással próbálják befeketíteni az érintettet. Választások idején a jelöltet érintő névtelen levelekről kellene szót ejteni, habár nem érdemelnek semmiféle nyilvánosTisztelt Balogh József Úr! A Kelet-Magyarországban múlt csütörtökön megjelent „tehenészeti” cikkére kívánok reagálni, mely a városi közgyűlés november 21-i költségvetési vitája kapcsán íródott. Megvitattam a kérdést „tehénügyben” jártas öreg ismerősömmel. A Laci bácsitól hallottak alapján a következőket szűrtem le. Ha egy istállóban együtt él két vagy több tehén, akkor nem beszélhetünk'„az én tehenem — meg a szomszéd tehe- né”-ről. Tehát a cikkben szereplő fogalmi meghatározás eleve hibás. Szó van tehát a mi teheneinkről. Ezek nagy része évek óta megbízható, még a ságot. Mi motiválja ezeket az arctalanokat a levelek megírásában: irigység, a hatalom féltése, a pozíciók elvesztése? Vagy csak egyszerűen nem akarják a poshadt, állott víz felkavarását? Vagy csak el akarják riasztani a jelöltet a jelöléstől, hogy teret nyerjenek az arctalanok? Az Isten mentsen meg bennünket az ilyen köpönyegforgatóktól, akik a nyilvánosság előtt a másik arcukat mutatják, mert miről is írnak ezek a sötétben lapuló, egyedül önmagukat jóakarónak tituláló névtelenek? Milyen emberek ezek, akik nem tisztelik mások családi életét, amit a becsületes emberek többsége tabuként tisz„ridegtartást” is átvészelő, az a bizonyos „csendesen kérődzik, igen jámbor fajta...” Ha ebben az istállóban születik egy kisborjú, nagy az öröm az istállóban. Örülnek a marhák, hiszen a kicsi aranyos, a jövő záloga, stb. Örül a gazda is, megint gyarapodott az állomány, sokasodnak viszont gondjai, mivel mindnek takarmány kell, többfelé oszlik ezentúl az amúgy is szűkös ellátmány. Gondosan mérlegel, s dönt: okos beosztással életben tartható, sőt fejleszthető is az istálló népe. De ha észreveszi, hogy a kisborjú szemtelenül nem veszi ezt tudomásul, és a többiek adagjának sokszorosát követeli, akkor orrára koppint, tel. Nem egyszerűen kisemberek fognak itt tollat, mert idegesítően és bosszantóan jó a helyesírásuk. Ez bizonyítja, hogy iskolázottságuk megfelelő szinten van, de az élet iskoláján bukott embernek számítanak. Kis közösségben leszűkíthető és megtalálható a koncát féltő, de nincs értelme. Ha az érintett kibosszankodta magát, fogja meg azt az irományt, gyűrje össze, dobja a szemétdombra, mert az oda való(k)... és ne adják fel, mert a tisztességes emberek többségben vannak. Mottó: „aki sárral dobál, annak nemcsak a keze sáros...” Ferter János Kölese hogy tudja meg, nemcsak ő van az istállóban! „Nem szabad ám a kicsit elkaparni, mert a végén a fejemre nő...” — hunyorít huncutbölcsen Laci bácsi, aki világéletében marhákkal bíbelődött és soha nem járt hangversenyre, színházba, talán még városi közgyűlésen sem volt... Tisztelettel: Dávida Jánosné, a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar koncertmestere (Köszönöm sorait, amelyek megerősítenek abban, hogy még mindig nem érti: azon az ülésen és a jegyzetben miről is volt szó. És ezt istállóhumorral sem lehet pótolni. Balogh József) A „szomszéd tehene" A tirpák építészét emlelce Tisztelt Főszerkesztő Úr! Az indítóok, amely a tollat kezembe adta, Balogh Géza kollegájuk írása a tirpák emlékekről, az 1994. november 11. számukban megjelenő tirpák emlékek a jövő emberének címmel. Az írás hangvétele aggódó, egyben figyelemfelhívó is. Magam is azok közé tartozom, akik szomorú szívvel szemlélik, ahogy szép megyénk tájain, gyönyörű falvaiban, bokortanyáiban népte- lenednek el a műemlékházak, az enyészet áldozataivá válva. Tudom, egyrészt az életforma változása, és a pénzhiányodé másrészt sokszor a közöny a pusztulás előidézője, mert a lakosság sajnos túlnyomó többsége fel sem tudja fogni, milyen értékek mennek tönkre sokszor a szemünk előtt. Én iá tulajdonosa vagyok egy ilyen, a maga nemében már igen ritka műemlék háznak. Ez a ház már sokaknak feltűnt, itt nem messze Nyíregyházától Debrő bokorban. Felfedezte barangolásai során Balogh Géza is, hiszen erről a vidékről a Barangolások c. írásának illusztrációjaként ennek a háznak a fényképe jelent meg, anélkül, hogy tudta volna, kié a ház? Ezúton felfedem kilétemet, amit a fent említett írás nyomán teszek, mert úgy érzem, annak, hogy ezt a romos, pusztulásra ítélt házat megmentettem, a családommal felújítottam, tettem valamit azért, ami a fenti cikk alaphangja is, hogy ne pusztuljanak el a műemlékek. A házról annyit, hogy körülbelül száz éves, a tirpák építészet emléke. Felhívtam már a figyelmét a Megyei Műemléki Felügyelőségnek is, vegyék lajstromba, védjék le, megérdemli. Egyet is értettek, felmérték, lerajzolták, lefényképezték, az írásos anyagot felterjesztették a minisztériumba jóváhagyás végett. Ez a bizonyos felterjesztés az év elején történt, azóta semmit nem hallok felőle. A ház karbantartása terhet ró a családi kasszára, nem is beszélve arról, hogy a nádtetőt legkésőbb jövőre fel kell újítani, tehát bizony jól jött volna egy kis támogatás ehhez. De akár levédi a műemlékvédelem, akár nem, a kis házat nem hagyjuk veszni, annak ellenére sem, hogy jómagam leszázalékot vagyok, nyugdíjból élek. Szeretem ezeket az emlékeket, ezt a vidéket, pedig nem vagyok idevalósi, Debrecenből kerültem át 1964-ben, ahogy arrafelé mondják ha- jdúsi vagyok. Ezt a telket 1981-ben vettük Debrő-bokor- ban, de úgy, hogy a tulajdonosa a házra már nem is számol fel semmit... Befejezésül csak megismétlem hogy a jelzett írás jelzésértékű, figyelemfelkeltő, amit nem csak helyeslek, de a magam módján tevőlegesn is támogatok. Tisztelettel Székelyhídi Ferenc Nyíregyháza, Garibaldi u. 63. II/7. A megtartott bemutató Üdvözlet Tisztelt Szerkesztőség! Nem küldünk köszöntést naponta, de kell, hogy tudják, szeretve tiszteljük Önöket. Már megpróbáltuk, de nem tudjuk nélkülözni a lapot. Szívből kívánunk a következő 50 évre minden szépet, jót, békességet, egészséget! Üdvözlettel: Pilinszky András és Andrásné A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levélek . tartalmával ; ^ í; szerlses*tíTség'nemfeltéÍ-v lenül ért egvet. Tisztelt Tóth Zoltán úr! Nyíregyháza A Demko Feder Kft. vezetőjeként engedje meg, hogy személyesen válaszoljak a november 16-án a Fórum olvasóink leveleiből rovatban megjelent észrevételére, amelyet egy november 3-ra szervezett, de betegség miatt elmaradt termékbemutató miatt írt meg. Szeretném Önt biztosítani arról, hogy mélységesen sajnálom, hogy a meghívóban beígért bemutató, vacsora és sorsolás kellemes élményei helyett Önt csalódás és bosszúság érte. Megismerhette volna a Demko Feder Kft. BNV Nívódíjas termékeit, a bioágyat, mint a gerinc- és derékfájdalmak megelőzésére, gyógyítására szolgáló bútorcsalád tagját és a népszerű, százszázalékos gyapjúból készült biztos minőségű és garanciájú garnitúrákat. Megtudhatta volna, hogy a Demko cég egy országosan elismert, a Magyar Köztársaság elnöke által is meglátogatott vállalkozás. Magyar szellemi termék, magyar kivitelezés és gyártás és természetesen magyar értékesítés itthon és külföldön. Megismerhette volna, ha több türelem és megértés van önben embertársa iránt, aki betegség miatt képtelen volt megtartani a bemutatót, ezt én is tanúsítom. .A munkatársnőnk elküldte a férjét, aki az ajtóban várta az érkezőket. Ön szerint Nyíregyháza vállalkozóit és üzletembereit, szerintünk Nyíregyháza tisztelt polgárait. Ön szerint a rendezvény helyett egy rosszul öltözött fiatalember adott tájékoztatást. Azt már nem említi, hogy a bemutatóra megérkezett vendégeket a cég újra meghívta és elnézést kért. Az emberek megértették azt, amit Ön nem tudott elfogadni és november 17-én újra eljöttek a bemutatóra, amit ezúton is megköszönünk mindenkinek. Megismerhette és talán megnyerte volna a tetszését a bemutató, ha nem az indulataira hallgat, mert a bemutatót megtartotta a kolléganőnk. Ha nem tetszik, mi akkor is tisztelettel és udvariasan látjuk vendégül. A bemutató tehát nem maradt el, mint ahogy annak sikere sem, csak Ön hiányzott! Bízom abban, hogy egyszer valóban vendégül láthatjuk családjával együtt. Addig is kívánok Önnek több türelmet és békességet, de elsősorban jó egészséget. Üdvözlettel Demeter Tamás igazgató Nem horrorműhely A „Tüskés sarok” rovatban november 16-án „Laborhorror” címmel megjelent írás Bodnár István újságíró tollából származik és az ott leírtak úgy tüntetik fel laborunkat, mintha itt vérre éhes vámpírok csapnának le félájult diákokra. A labor nem horrorműhely. Akit ide beutalnak, annak tudnia kell, hogy vérrel fog találkozni, mivel vérvételről van szó. Az közismert, hogy a gyógyító munka egyik legkellemetlenebb és legkevésbé látványos fázisa kapcsolódik a laborhoz. Az AIDS-megelőzés érdekében korszerű vákuumos felszereléssel dolgozunk. Sajnos időnként előfordul, hogy valakinek nehezen kitapinthatok a vénái, és olykor két szúrás kell ahhoz, hogy megfelelő minőségű és mennyiségű vért tudjunk levenni. Senki sem szeret várakozni, pedig van rá eset, hogy száz mintát is le kell venni. Nekünk is jobb lenne, ha nyugati színvonalú felszereltség mellett dolgozhatnánk. Ami azt jelenti, hogy minden beteg külön boxban, izolálva kerülne a laboratóriumba és egy asszisztens csak vele foglalkozna. Sajnos, az egészségügy jelenlegi anyagi helyzetében ez csak nehezen valósítható meg. Aki előre jelzi, hogy a látvány zavarja, igyekszünk előre venni. Tudjuk, hogy sokan irtóznak az élethez nélkülözhetetlen, vörös folyadék láttán, ám senkinek sem kell néznie azt, hogy az előtte lévőtől hogyan vesz- szük a vért. Mi a tőlünk telhető legnagyobb szakértelemmel és emberséggel végezzük munkánkat. A leírtaktól függetlenül sajnáljuk, hogy ilyen vélemény alkotására került sor egy beteg részéről. Lehetőségeink szerint igyekszünk ebből a tanulságot levonni. Dr. Szentgáli Ibolya főorvos, a „Kis” SZTK- labor dolgozói Nyíregyháza Kagyló és Szeretet Jóleső megrendülést érezhetünk, amikor azokkal a gyermekekkel beszélgetünk, akiknek a teljesértékű felnőttkor eléréséhez a SHELL HUNGARY Rt. támogatása adja meg az esélyt. Tizenöt gyengénlátó gyermekről van szó, akik Nyíregyházán és a közeli falvakban élnek, és akiknek a HELL segítsége nélkül nem volna lehetőségük arra, hogy tanuljanak. Nyíregyházán nincs olyan iskola, ahol gyengénlátó gyermekekkel foglalkoznának — ilyen csak Budapesten és Debrecenben van —, az iskolák nincsenek felszerelve sem különleges világítóberendezésekkel, sem oktatási segédletekkel, amelyekkel ezeknek a gyermekeknek a képzését megoldhatnák. Egészen biztos, hogy ezek az intézetek minden szeretetet és gondoskodást megadnak az ott lévő gyermekek számára, azonban egy általános iskolás gyermeknek mégiscsak az a legjobb, személyiségfejlődésében az a legkedvezőbb, ha családja körében lehet az iskolai órák után, és ha a család melegében hajthatja nyugovóra a fejét minden nap. Ézt a lehetőséget adja meg most már évek óta az említett Rt. A szolgálatot Usz István nyíregyházi ortodox parókus kezdte: egy mikrobuszt és buszvezetőt biztosított tizenöt gyengénlátó gyermek számára, hogy naponta elvigyék őket iskolába Debrecenbe, és tanulás után hazahozzák őket családjukhoz. Mivel az üzemanyag árát nem volt honnan előteremtenie, kapcsolatot kereset és talált a SHELL HUNGARY Rt-vel. Ennek eredménnyé lett az a döntés, amelynek alapján az Rt a gyermekek Debrecenbe és haza szállításának teljes üzemanyagköltségét fedezi — ez évente többszázezer forint. A szolgálatot időközben átvette a Görög Katolikus Egyházmegyei Karitász — az Rt. pedig most már a Karitász számára biztosítja a gyermekek iskolába járásához az üzemanyagot. A gyermekek örömmel és bizalommal várják a mikrobuszt minden reggel, és a SHELL — a Kagyló — oltalmában biztosak lehetnek abban, hogy holnap reggel is várni fogja őket a busz. Ezt valamennyien szívből köszönik. Mi is nagyon szépen köszönjük, hogy segítenek nekünk — segíteni! Keresztes Sarolta Bazilia, OSBM szerzetesnővér .............; ............................................ Ragaszkodás Tisztelt Szerkesztőség! Rövid reagálásom a Ke- ■ lel-Magyarországban megjelent képaláírásukra, melyet mellékelek, azt a címet is viselhetné, hogy Egy mostohagyerek panasza. A ! szövegben ugye, egy szabolcsi község, Pátyod képviselő-testületének parlamenti üléséről van szó. Tudjuk jól, hogy a történelem kényszere folytán került a csonka szatmári táj Szabolcs megyéhez, jó pár évtizede immár. Ha már az ország számára sajnálatosan egybeolvadtunk Szabolccsal, lásd szabolcsi 1970-es árvíz stb., legalább a megyei újság tudhatna különbséget tenni saját táján belül, hiszen Pátyod község a szatmári részhez : tartozik, ugyanúgy mint' Csenger, Gyarmat stb. Régi sérelme ez a Szalmáiban lakó embereknek. Más egyéb mellőzöttségeink mellett legalább a táj nevéhez ragaszkodunk. Tisztelettel Fábián László Csenger 1 lely történe ti Múzeum
