Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-31 / 309. szám

1994. december 31szombat

HÁTTÉR

Városaink az új évben

Nyíregyháza (KM) — Ismét elröpült egy esztendő, a naptárak hamarosan az 1995-ös esztendőt mutatják. A pár hete megválasztott önkormányzatok és polgármesterek már számolgatnak, osztanak, szoDr. Nemes István, Fehérgyarmat polgármestere:

— A hétmérföldes fejlődés ellenére rengeteg még a tennivaló az elkö- vetkezendő években Fehér- gyarmaton. Az elmúlt néhány év sok változást hozott.

Hogy csak a legfontosabbakat említsem: megvalósult a gázprogram, az önkormányzati intézményeket is rákötötték a hálózatra, 807 vonallal bővült a telefonhálózat, csaknem az egész város (a lakások 72 százaléka) rákötött a szennyvízhálózatra. Legalább 45- 55 millió forint kellene az utak, járdák építésére, az autóbusz-pályaudvar korszerűsítését is meg kell oldani. De mindezeknél is fontosabb a kórház rekonstrukciója, a háztartási szemét elhelyezése, megsemmisítése, néhány intézmény felújítása. Nagyon sok lakást kellene építeni: ebben annyit tudnak tenni, hogy segítik a telekhez jutást. Lépni

fi“Dr. Oláh Albert, Kisvárda polgármestere:

— Kisvárda könnyebb helyzetben van, mint négy évvel ezelőtt. Nagy utat tettünk meg, főleg ami az infrastruktúra fejlesztését illeti.

1992-ben valósult meg a gázprogram, 1994- ben pedig végre bekapcsolódott a település a távhívó telefonhálózatba. Tisztességes, kemény munkával sikerült lerakni azokat az alapokat, melyekre nyugodtan építhetjük a jövőt. A korábbi évekhez viszonyítva jóval nagyobb mértékben fejlődött a városban az infrastruktúrán kívül az oktatásügy, a kultúra, jó a kapcsolatunk az egyházzal, s talán a sport területén sem kell szégyenkeznünk. A jövő feladatai, céljai között szerepel egy

roznak, vajon mire lesz elegendő a következő esztendőben a település pénze.

Összeállításunkban arra kerestük a választ, városaink polgármesterei mit tartanak a legfontosabb feladatnak 1995-ben.

kell az általános rendezési terv végrehajtása terén is.

A képviselő-testületi munka tapasztalatai alapján kívánnak

munkálkodni Fehérgyarmat infrastruktúrájának javításán. A vállalkozásokat minden eszközzel támogatni kívánja a polgármester. Ugyanakkor folytatni kell a szociális válságkezelést is. Itt, s minden más területen is legalább olyan sikeres pályázatokat szeretnének készíteni, mint az eltelt négy esztendőben.

Uj projektek kidolgozásával a munkahelyteremtés jelenti a legfontosabb teendőt Fehér- gyarmat önkormányzata számára.

tanuszoda, a Bessenyei Gimnázium tornaterme bővítésének befejezése, a 4. sz. és 5.

sz. általános iskola rekonstrukciója, utak portalanítása. Elsődleges célunk kell legyen az intézmények zavartalan működtetése, a fizető- és hitel- képesség megőrzése, a nehéz élethelyzetbe kerültek megsegítése.

Lehetőséget látok ugyanakkor a munkahelyteremtés és a lakásépítés területén is az előrelépésre.

televízió megteremtésével és a sajtón keresztül. Jelszavam: „Együtt a lakossággal Mátészalkáért!” Csak a párbeszéd

Csabai Lászlóné,

Nyíregyháza polgármestere:

— Mit várok

1995-ben? A közgyűléstől segítséget és támogatást, a lakosságtól bizalmat és megértést. Ami az ön- kormányzat munkáját illeti, nagyon nehéz év előtt állunk. A működőképesség megőrizhető, s néhány területen képesek leszünk javítani Nyíregyháza lakóinak közérzetét is. Gondolok például a köz- tisztaságra, a közüzemi díjak rendezésére, vagy az oktatási intézmények működési feltételeinek felülvizsgálatára. Helyi adó bevezetését nem tervezzük 1995-re, de az igazságosabb teherelosztás érdekében e téren is újra kell gondol-, ni a dolgokat. Azt is remélem, hogy nem lesz egyedi a Taurus példája, s másutt is lehetőség nyílik a dolgozók létszámának növelésére, munkahelyteremtésre.

— El szeretnénk végezni egy teljeskörű felülvizsgálatot, hogy valóban és csak a rászorulók kapjanak támogatást. Az 1995-ös évet arra is fel szeretnénk használni, hogy felkészüljünk azokra a fejlesztésekre, projectekre, melyek saját

Sulyok József,

Ti szavas vári polgármestere:

— Békésebb,

boldogabb esztendőt kívánok ’95-re, azonban a realitás talaján maradva: nagyon kevés erre az esély az ország nehéz gazdasági helyzete miatt. Épp ezért az a legfontosabb feladatunk, hogy az ön- kormányzatot és az intézményeket működtessük, ellásuk azokat az alapvető feladatokat, amelyek a törvényből ránk hárulnak. A gondok ellenére szeretnénk fejleszteni lakossági, intézményi segítséggel. A közös beruházásokhoz már eddig is sok támogatást nyújtott a lakosság, így ebben a formában kellene tovább építeni a gázt, a szennyvíz- és úthálózatot.

— Ugyanakkor minden erőhozhat eredményeket, s csak ennek segítségével lehet megőrizni a település belső egyensúlyát.

erőből, pályázatok útján, vagy külföldi befektetők révén megvalósíthatók lesznek ’96-97-ben.

— Nagyon fontosnak tartom a jó kapcsolat és együttműködés kialakítását a megyével, például a közösen működtetett intézmények esetében, hiszen a város felvállal és végez olyan feladatokat, melyek túlmutatnak a helyiek igényein (középiskolák, diákotthonok). — Számítunk az országgyűlési képviselők tevékenységére is.

— Végezetül remélem, hogy az az érdeklődés, és a várospolitikába beleszólás igénye, ami megjelent a választások idején a különböző társadalmi szervezetek részéről, a napi munkában is megmarad, ennek feltételeit is meg kell teremteni.

feszítéssel el kell érnünk, hogy segíthessünk a megszorult családokon. Ennek egyik formája, hogy az önkormányzat biztosítja a gyermekek étkeztetését. Törekednünk kell arra is, hogy megmaradjanak a munkahelyek. Már az nagy eredmény, ha meg tudjuk tartani a munkahelyeket, azonban nem mondhatunk le az új munkalehetőségekről sem. Üresen áll például a Stoll- werck-telep, jó lenne újra hasznosítani.

Fehérgyarmat

Kisvárda

Nyíregyháza

Tiszavasvári

Dr. Szilagyi Denes, Mátészalka

polgármestere:

— Sok új létesítménnyel gazdagodott a város, s ami még ennél is fontosabb: működőképes maradt az intézményrendszer. A legfontosabbnak azt tartom, hogy a város azon területein is megépül- Mátészalka jön az alapvető infrastruktúra, ahol eddig az hiányzott, s a település különböző pontjain élő emberek ne érezzenek különbséget élet- és lakásviszonyaikban. Szeretném, ha a foghíjak beépülnének a városban, s ezáltal enyhülnének az égető lakásgondok.

— 1995-ben és az azt követő években az egyik legfontosabb feladat: a foglalkoztatottság mértékének növelése, a közlekedésbiztonság fejlesztése, a jelenlegi intézményhálózat megtartása lesz. Fontosnak tartom egy új lakásépítési program beindítását, az idősek szociális otthonának megépítését, s az elmaradt útburkolási munkák befejezését. Véleményem szerint javítani kell az önkormányzat és a lakosság közvetlen kapcsolatán, a helyi

Háda Imre,

Záhony polgár- mestere:

— A jövő év kiemelkedő feladata a gázhálózat kiépítése. Vigyáznunk kell arra, hogy a lakossági terhek a lehető legkisebbek legyenek, ugyanakkor a közlekedési vi- Záhony szonyok és a

városkép időleges változása se okozzon túl nagy gondot az itt élőknek. A térségben 11 településen fektetik majd le a gázvezetékeket, a költségekből Záhonyra 98 millió forint jut. Ez olyan nagy összeg, hogy mindenképpen szükség van hitel felvételére.

— Közismert a határforgalom áldatlan állapota. Mindenképpen változtatni kell

Elek Emil felvételei

ezen a helyzeten, azonban fejleszteni csak központi segítséggel lehet, mivel a saját anyagi forrás kevés az átalakításhoz. Fontos szempont a munkahelyek teremtése is. A vállalkozók nagyon érdeklődnek Záhony iránt. Támogatnunk kell őket helyi adókedvezménnyel, hogy a városban új munkahelyeket teremtsenek.

Éjfél előtt

Angyal Sándor

A

zok, akik még úgy- ahogy megőrizték korábbi életszintjüket — bár könnyebb lett a tárcájuk, kevesebb a félretett pénzük—s akik még ma sem érzik, mikor van sokadikat

akik most élték, élik át az állásvesztést, a feleslegessé válás nyomasztó érzését, ami miatt napokig restelltek kimenni az utcára, szégyelltek szóba állni az ismerősökkel, a volt haverokkal;

akiknek eközben felragyogott a szerencse csillagjuk, bármi után nyúltak, arannyá vált a kezükben s akik most fejedelmi módon dúskálnak a javakban;

akiknek semmi sem jött össze, még az a kis tenyérnyi garázskocsma is befuccsolt, nyöghetik majd a hitelt meg a magaség kamatot;

s azok, akik hiába várták ötvenkétszer a hét végét, nem nyertek sem lottón, sem totón, de még egy nyomorult sorsoláson sem;

akik óriásplakátjaikat hiába raggatták a tavaszi választáson, meg hirdették magukat feszt az őszi voksoláskor;

akikről az önkormányzatok szociálpolitikai csoportjánál regényeket tudnának mesélni, annyiszor nyitottak be hozzájuk, okkal vagy ok nélkül;

akikkel leggyakrabban a kágéestés piacokon találkozni, ott szerzik be mélyen a bolti ár alatt a ruhát, a cipőt, az ajándéknak való szobadíszt, meg a tarkababot;

akik fél nap alatt elkapkodták a százezres nercbundát az elit butikból, s abban mentek a karácsonyi koncertre;

akiktől a végrehajtó már szinte semmit sem tud lefoglalni felgyülemlett tartozásaik fejében;

akikre nem vár reggelente a szolgálati kocsi, hanem zsúfolt busszal zöty- kölődnek borotvaélen táncoló munkahelyükig;

akik még mindig bízvást bíznak a kormánykoalícióban, hogy beváltja választási ígéreteit;

akik már előre reszketnek a majd érkező gázszámlától, s akik kénytelenek lesznek huszonötösre kicserélni a hatvanas meg százas égőt;

akik tengerparti nyaralást álmodnak családostul, de legfeljebb a Júlia fürdőig jutnak el reumájukat gyógyíttatni, az orvostól kapott belépőjeggyel;

akiket csodálnak és irigyelnek, vagy nem tartanak komplettnek a szomszédok, az ismerősök, mert az új lakás építéséhez milliókkal adósították el magukat;

akik nem meditálnak a régi kérdésen: „kicsi vagy kocsi”, hanem boldog szorongással készülnek a születendő baba fogadására;

akik most is optimistán mondják; lehet ezer gondunk, csak jaj, háború ne legyen;

ők valamennyien — a vesztes és a nyertes, a gaz dag és a szegény, a politikus és a kukázó, a magányos s a nagycsaládos, a szerelmes és a csalódott, a felkarolt és az elhagyott -— várják ma az éjfélt, s ki-ki tehetőssége szerint töltött pohárral koccint az eljövendő jó, egy kicsit vígabb esztendő reményében.

Jövőre mindenünk rámegy... Ferter János rajza

Hinni a zenében

Kállai János

ly sokszor megfo- i I galmaztuk már,

hogy a zene ereje átemelheti az esetlegesen hozzá nem értő embereket is bajaik-gondjaik tornyosuló hegyein, hogy a muzsika fényessé teszi a legkormosabb lelkeket, hogy a dallamok hídja átívelheti a tragédiák szakadékjait.

Most, készülődvén a nyíregyháziak immár gyökeresedő hagyománnyá vált újévköszöntő koncertjére, akaratlanul is feltolulnak bennünk a lezáruló esztendő lokálpatrióta szívünket

melengető muzikális sikerei. Merthogy jogos büszkeségünket igazolják kitűnő zenekaraink, világhírnévre szert tett kórusaink, a zeneoktatás sokszínű megyei palettája, a rádió és a televízió nyilvánossága előtti megméretések, a lemezfelvételek — ugyan ki tudna mindezek mellett félrefordított fejjel, rebbenéstelen tekintettel elhaladni. Bízvást: senki! Vagy legalábbis egyetlen sem azok közül, akik még hinni tudnak a legközvetlenebbül hatni képes művészet — a zene — szabaddá tevő, em bernek megtartó, jövő-vállalásra biztató erejében.