Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-27 / 305. szám
1994. december 27., kedd Bérlők és tulajdonosok Nyíregyháza (KM) — A közelmúltban jelent meg lapunkban az egyik nyíregyházi lakás bérlőjének a levele, melyben az asszony azt kifogásolja: a vegyes tulajdonú társasházban nincsen szavazati joguk, beleszólásuk az ügyekbe a bérlőknek, holott fizetik a lakbért, a fűtésdíjat. A sorok megjelenése után keresték meg szerkesztőségünket a Házkezelő Kft. vezetői, mert néhány dolgot sérelmesnek tartanak a levélben, illetve éppenséggel ellenkező a véleményük és a tapasztalatuk. — Furcsa és egyoldalú megközelítése a dolognak, amit a bérlő leírt — kezdte Vinginder Tibor, a kft. ügyvezető igazgatója. — A társasház önálló egység, amelynek működési elve a tulajdonosi döntésekből fakad. A tulajdonosok közgyűlésen döntik el, hogyan üzemeltetik, tartják karban, újítják fel az épületeket. A vegyes tulajdonban kétféle tulajdoni forma van: egyik a magántulajdon (ahol a bérlő megvásárolta tulajdoni hányadát), másik az önkormányzat birtokában maradó tulajdoni hányad. Utóbbi képviseletére a nyíregyházi közgyűlés a Házkezelő Kft.-t bízta meg. Jogok és kötelességek — A társasházak működését törvényerejű rendelet határozza meg — veszi át a szót Erdész Attila, a képviseleti csoport vezetője. — Ez az 1977-ben született 11. számú rendelet, amely mind a mai napig érvényben van. Ez alapján készültek el az alapító okiratok, amelyekben benne foglaltatnak a tulajdonosok jogai és kötelességei. A bérlő azt veti fel, hogy fizet, de nincsenek jogai. Félreértésen alapul a véleménye. O ugyanis a lakáshasználat ellenértékét fizeti meg, és a lakáson belül felmerülő egyéb rezsiköltségeket. A közös tulajdonban maradó épületrészeket a bérlakások tulajdonosa (vagyis az önkormányzat) megbízásából a Házkezelő Kft. tartja fenn. A bérlőnek a közös tulajdonban maradt épületrészeket ugyanolyan joga van használni, mint a tulajdonosoknak, de kötelessége vigyázni is rá. Az ezzel kapcsolatban felmerült bérlakásokra eső összes költAhány ház, annyi gond... séget azonban nem a bérlő, hanem az önkormányzat fizeti. A lakbér ugyanis korántsem egyenlő a fenntartás költségeivel. A közös tulajdonban maradó épületrészek után üzemeltetési és felújítási költséget fizetnek a tulajdonosok: a magántulajdonosok és az önkormányzat egyaránt. — Vegyünk egy példát — folytatja Erdész Attila —: egy tízemeletes, 87 lakásos, liftes házban egy 51 négyzetméteres összkomfortos lakás havi bére 1989 forint. S majdnem ennyi a közös tulajdonban maradt épületrészek fenntartása, üzemeltetése! Közös költségek A közgyűlés a következőképpen állapította meg a havi közös költségeket: villany (lépcsőház, pince, lift, tetőszellőző) előleg 280, szemét- szállítás (konténer bérleti díjjal) 141, közös helyiségek fűtése 23, takarítás, takarító- szerek 276, karbantartás 150, felvonó karbantartás 150, közös képviselői teendők 250 forint (ez esetben a Házkezelő Kft. díja), felújítási alap (amit most már nem kötelező képezni, ez tulajdonképpen egy előtakarékosság) megállapodás kérdése, pl. 8 forint négyzetméterenként, azaz esetünkben 408 forint. Mindez összesen 1736 forint, vagyis a tulajdoni hányad után lakásonként ennyit fizet az önkormányzat a példaként hozott házban. S ez is csak akkor van így, ha nincsenek rendkívüli munkák: például fűtéselzárókat kell cserélni, vagy megjavítani a tetőt. Ilyenkor ugyanis — ha nem elég a felújítási alap — a bérlakásokra jutó teljes költséget az önkormányzat állja. A vízórával nem rendelkező bérlők után személyekre lebontva megelőlegezi a víz- és csatornadíjat is az önkormányzat (452 ft/fő). Aztán a bérlő, miután kiszámlázzák, vagy megfizeti, vagy nem. S ez is csak előleg, mert az évvégi elszámolásnál kiderül, 600-700 forint vízdíj esik egy főre havonta. Ez sokszor abból adódik, hogy a bérlők nemigen fordítanak gondot lakásukban a csapok javítására. — Tisztán önkormányzati tulajdonú lakások bérlői sokszor panaszkodnak, hogy tíz éven keresztül semmit nem csinált az önkormányzat a házban — veszi át a szót Vinginder Tibor. — Sajnos, azért nem, mert a napi üzemeltetés felemészti a költségeket. Vannak, akik nehezen tudnak közösségben élni, s megbecsülni azokat a dolgokat is, amelyek a küszöbükön kívül esnek. El kell menni a Család utcára, a 23-33. szám alatti lépcsőházakon már több üveges meggazdagodott. Vitás ügyek — Gyakori, hogy a bérlők a közös helyiségekben tárolják a fagyasztóládát — teszi hozzá Erdész Attila —, a lépcsőházi világításról vezetik a lakásba az áramot, így a villanyszámElek Emil felvétele lát a közösség állja. Ezek a „magánakciók” általában csak a közös helyiségek ellenőrzésekor, vagy lakásfelújításkor derülnek ki. — Csak ebben az évben több, mint harmincmillió forint a be nem fizetett lakbérek és vízdíjak értéke — mondja László József, a kft. gazdasági vezetője. Ellenpélda a Fazekas János tér 10. szám alatti (OTP-s) toronyház, ahol a lift olyan, mintha új lenne, a linóleumon keresve se találni égésnyomokat, sérüléseket. Holott a ház tíz éve épült. A társasházak megalakításakor a Házkezelő Kft. képviselői az alakuló közgyűlésen elmondják, hogyan működik egy társasház, hogyan kell élni benne. A lakástörvény szabályozza mindazokat a teendőket, amelyek garantálják, hogy a bérlők jogai ne szenvedjenek csorbát — tájékoztat Erdész Attila. — A magántulajdonosok közgyűlése nem hozhat olyan döntést, amely közvetve a bérlő érdekeit sérti. Ha meg akarják szüntetni például a közös helyiségek fűtését, a bérlakások tulajdonosának képviseletében a Házkezelő Kft. — ha csak egyetlen bérlő is van a társasházban — nem járul hozzá. A társasház közös érdekét kell szem előtt tartani de úgy, hogy jogaiban megsérteni senkit nem szabad. Ha jogokat nem sért, alá kell vetnie magát a többség akaratának. Y y iába várták az idei 1—1 karácsonyra is haza A A a távolra szakadt rokont, aki még akkor távozott az országból, amikor ezt disszidálásnak nevezték. Mint tényleges szolgálatát töltő katona, akinek egy, két hónapja volt már csak a leszerelésig, néhány katonatársával vágott neki a határnak. Már dörögtek a szovjet fegyverek, tartott az egyoldalú küzdelem, de a határ egyes részein még át lehetett csúszni. Egy kis szerencsével megúszta, csak az arcán hagyott egy mély barázdát az éles drót, amikor átkúsztak a vasfüggöny alatt. Ez volt a szülőföld utolsó, kemény simítása, amivel elengedte az idegen világba tartót. Talán, hogy emlékezzen, ha belenéz majd a tükörbe, vagy megsimogatja az arcát. Mint egy nagy kérdőjel, ottmaradt a bal arcán a jel, az elhagyott föld jele... Amerikában, pontosabban Egy cserép föld Kanadában kötött ki, ahol volt tányérmosogató, erdőirtó, kocsimosó, kerti segédmunkás, meg még a jó ég tudja mi minden. Egy idős magyar család jóvoltából, akik szintén Szabolcsból vándoroltak ki még a harmincas évek végén, munkát kapott egy építkezésen. Eredeti szakmája is kőműves volt, de odakint a vakolókanál helyett a gépek kezelését bízták rá. Kevés kéziszerszámmal dolgoznak az amerikai építkezéseken, így az okos masinák nyelvét is meg kellett tanulnia. Elég baja volt pedig a sima angollal is, mindig csúfolták a többiek, mert jó tíz év múlva is törte a nyelvet. Sokszor eljutott az elhatározásig, hogy hazalátogat, de mindig közbejött valami. Az első években még álmában sem gondolt a hazajövetelre. Mint sorkatonát, aki elhagyta a hazáját, idehaza börtön várta volna. Később, amikor a kanadai lapok is sokat írtak a puhuló diktatúráról, az amnesztiáról, megkockáztatta volna a hazalátogatást, de ekkor a családi események szóltak közbe. Megházasodott, jöttek a gyerekek, nem jutott pénz a nem éppen olcsó utazásra. Az idén karácsonykor végre úgy tűnt, hogy haza tud jönni, de hirtelen egy ismeretlen vírus levette a lábáról. Kórházba került, ez bizony elvitte a kis megtakarított pénzt, amit az utazásra tett félre. Ezért az idén se jöhet haza. De a levél az megérkezett. Elnézést kér az itthoni rokonoktól, s azt .kéri, lm örömet akarnak szerezni neki, küldjenek néhány mesekönyvet. Szeretné újra olvasni azokat a régi, szép magyar meséket, amelyeket annak idején a szülei olvastak fel az ágy szélén ülve. És egy zacskó földet is kérne a kertjükből, mégpedig a nagy diófa alól, ahol annyi kedves órát töltött gyermekkorában. Azóta valahol a tengeren utazik a maroknyi föld a címzetthez. Ha már nem tudott hazajönni a távolra szakadt fiú, ma már javakorabeli férfi, apa, nagyapa, az anyaföld megy el hozzá Kanadába. Egy erkély ablakán egy cserépben idegen virág nyílik majd benne. C saka gazdája tudja és a családja, hogy az a föld itt egy távoli kis országot jelent. A mesekönyvek pedig ébren tartják a gyermekkort. És a szavak őrzik az édes anyanyelvet, amelyet olykor-olykor már törve beszél. De erről szemérmesen hallgat a földet, könyvet kérő levél. Segítő kezek Orémus Kálmán y—f gy nemrég napvilá- l~j got látott felmérés * J szerint örvendetesen szaporodnak azok az egyesületek és alapítványok, amelyek a segítségre szorulók támogatásának nemes célját tűzték maguk elé. Egyik a mozgássérülteket segíti, másik egy-egy betegségre szakosodott, míg egy részük a tehetségek felkutatását és támogatását tekinti feladatának. E jelenségnek, különösen a mai nehéz világban, amikor oly sokan szorulnak segítő kezekre,mindenképpen örülni kell. Am, ha megnézzük ezen egyesületek és alapítványok listáját, kiderül, hogy túlnyomó többségük a fővárosra koncentrálja tevékenységét. Ami nem azt jelenti persze, hogy adott esetben nem nyújtanak támogatást a vidékieknek. Csak az a gond, hogy az ország peremvidékein élők általában nem is tudnak a létezésükről, vagy ha éppen hallottak is valamit róluk, a nagy távolság és az egyéb információk hiánya miatt aligha tudják igénybe venni. Szinte csak elvétve működik egyes nagyvárosokban egy-egy kihelyezett iroda, s általában a hírverés sem erős oldala a segítőknek. Persze, értehető, hogy a rendelkezésükre álló szerény pénzeszközöket nem elő sorban erre akarják fordítani, csak az a baj, hogy így talán éppen azok maradnak ki a támogatásból, akik erre a leginkább rászorulnának. Sajnos, ma még ezek a segítő kezek maguk is segítségre szorulnak. A sajtóban is leginkább akkor olvashatunk róluk, ha támogatást kérnek. Jól tudom, hogy az alapítványok működése terén manapság sok gyanús mozzanat tapasztalható. Mégis azt mondom, hogy amelyik igazán segíteni akar, az az eddiginél több segítséget érdemel. — Hát, szomszéd, nem valami választékos ajándékkal lepték meg az idén... Ferter János karikatúrája mw^ - —. a- i%oiii illeni«! r A számadás napjai Kállai János A számadás időszakát élik a felsőoktatási intézmények. A főiskolák, egyetemek hallgatói még a két ünnep közötti periódusban sem nyugodhatnak, ha történetesen az eg- zámenek száma arra kényszeríti őket, hogy a decembervégre is osszanak maguknak penzumokat. így van ez rendjén, nem zohorál érte senki sem, és okos taktikával mégcsak nem is elviselhetetlen ez az egész. Túljutnak a kötelezettségeken az államiakba felvettek csakúgy, mint a magán- vagy alapítványi felsőfokú intézményekbe beiratkozottak. Probléma egy szál se! Csak hát a végkifejlet, az tűnik valamivel bizonytalanabbnak. Nevezetesen a miskolci Bölcsész Egyesület dolgaira célozgatok, ahová — tudomásom szerint — jó pár megyénkbeli hallgató jár. Vizsgaidőszak van ott is, mi több: e tanévben már végeznek egyik-másik szakon. Diplomaközeibe értek, egy olyan képzettséget tanúsító dokumentum megszerzésének a közelébe, melyért az évek során keményen megfizettek. No, nemcsak a szokásosan emlegetett időbeli, szellemi és fizikai potenciáljaik felhasználásval, hanem tetemes összegű—szemeszterenként lerótt — pénzekkel. Csak egy kérdés maradt nyitva: mennyire lesz hivatalosan elfogadott az a bizonyítvány, amit majd a kezükbe kapnak. Mennyire és hol lesz akceptálva? Egyenértékűnek tekintik-e majdan az állami fenntartású egyetemek-főiskolák diplomáival? Nehéz válaszolni! Hacsak idő közben nem történik fordulat a Bölcsész Egyesület szaktárcái vagy kormányszintű előléptetési procedúrájában. Mert, akik érintettebbek az ügyben, azok tudják: évek óta megy a húzd-meg-ereszd-meg, felröppennek hírek, hogy na, most már aztán befogadtak bennünket az „igaziak” családjába; ellátogatott hozzánk a miniszterelnök, szét fog nézni a művelődési ágazat első embere is, innen már csak kedvező irányba történhetnek az elmozdulások. Egy biztos: e tanév végén színt keli vallani mindazoknak, akik felelősséget vállaltak egy olyan oktatási forma létrehozásáért, melyben a tudás megszerzésének „árfoly- ma" van. A |s-J'-«TVJ j i é _ HÁTTÉR _
