Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-24 / 304. szám
1994. december 24., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Vég haj rá, és startstrategia A cipősöknél igen nagy a konkurencia • A Bábolna-Bereg termeltet Nyíregyháza (KM-MCS) — Az év végi hajsza kellős közepén a cégek többsége már értékelte az idei évet, és meghatározta a következő esztendő stratégiáját. A tervek elég vegyesek, hiszen sokan annak is örülnek, ha az idei árbevételt jövőre megismétlik, mások fejlesztéseken, előrelépéseken gondolkoznak. Az elképzelésekről négy megyei céget kérdeztünk meg. — A bővítő, fejlesztő beruházásokat idén befejeztük, jövő évben a gyártmányfejlesztésre fordítunk nagyobb hangsúlyt, az új modellek kialakítása lesz az elsődleges feladatunk — nyilatkozta Leviczki Imre, a cipőgyártással foglalkozó Lebok Kft. ügyvezető igazgatója. - Ebben az iparágban nagyon erős a konkurencia, rengeteg olcsó importcipővel árasztják el az országot. Elsősorban a divatot követve dobunk piacra új termékeket, amelyeket között elsőként fognak szerepelni gyermekcipők. A 70 fős létszámunk megmarad, a napi 200-250 pár cipő elkészítése sem fog növekedni, de jelentősen bővül a termékskálánk. Jövőre erősíteni akarjuk a saját bolthálózatunkat, emellett az ország valamennyire részébe eljuttatjuk cipőinket, hiszen termelésünk 95 százalékát a hazai vevőknek szánjuk. A bizonytalan fizetési kondíciók miatt a keleti export jelentős növelésére egyelőre nem gondolunk. — Jövőre örülünk, ha a jelenlegi helyzetünket stabilizálni tudjuk — mondta Prokob János, a megyében három benzinkutat, valamint szervizeket működtető és autóalkatrész-eladással foglalkozó nyírbogáti Bogát Kft. egyik tulajdonosa. — A tartályfenntartási engedély valamint a 100 forint feletti esetleges benzinár miatti új típusú számláló szerkezetet beépítése miatt a következő évben 3 millió forintos pluszkiadásunk lesz, amit egyáltalán nem terveztünk. Úgy érzem, hogy a vállalkozásokat szigorító intézkedések és az elvonások növekedése miatt bővítésre, fejlesztésre egyáltalán nem gondolhatunk. Amiben azért előre szeretnénk lépni: a Ford márkakereskedést kívánjuk erősíteni, a nyugati autókereskedelmet akarjuk kiszélesíteni, amelyek talán jelenthetnek forgalomnövekedést. Ameny- nyiben jövőre az idei bevételt teljesítjük, akkor remélem, hogy vagyonfelélés és létszámcsökkenés nélkül kibírjuk az évet, de már előre látom, hogy nem lesz könnyű. — A fejlesztési terveink között az első helyen az szerepel, hogy bekapcsolódunk a baromfi (liba, kacsa) termeltetésbe a Hajdú-BÉT Rt-vel közösen — tudtuk meg Juhász Istvántól, a vásárosnaményi Bábolna-Bereg Takarmány- gyártó Kft. ügyvezető igazgatójától. — Az utóbbi időben a takarmányfogyasztás csökkent, emiatt lépünk egyet előre és az előállított takarmányt saját telepeinknek szállítjuk. Részben már mi is elkezdtük a baromfitartást, hiszen a kis- varsányi telepünkön 150 ezer csirkét nevelünk. Jövőre részben a Rétközben, részben a megyében integrálni kívánjuk a baromfitermelést, ehhez természetesen termelőkkel fogunk szerződést kötni. Mindez számításaink szerint 10-11 ezer tonna plusztakarmányt jelent, amelyhez a mezőgazdasági alapanyagot a megyéből vásároljuk fel. Ehhez is anyagilag hozzájárulunk, hiszen a vetőmagot meghitelezzük, az árát a beszállított terményből számítjuk le. Jelentős beruházásként említem a hazánkban egyedülálló expandáló berendezés beüzemelését, amely a kész takarmányt sterilizálja. Ennek finanszírozását japán hitelből kívánjuk megoldani. — A Taurus Pálma Kft. az 1994- es évet is nyereségesen zárja — mondta kérdésünkre Lengyel Lajos ügyvezető igazgató. — Árbevételünk, terveinknek megfelelően, meghaladja az egymilliárd forintot. 1995- ben nettó árbevételünket 23 százalékkal kívánjuk növelni, elsősorban az exportértékesítés növelésével. Exportpiacainkon az elkövetkezendő években fognak beérni azok az értékesítési lehetőségek, melyek az ISO 9002 szerinti minőségbiztosítási rendszerünkből és a termékeink folyamatos, vevőorientált fejlesztéséből fakadnak. Ennek eredményeképpen sikernek könyveljük el, hogy sok nyugat-európai elsőszerelővel tartós kapcsolatot sikerült kiépíteni. Hosszú évek után először 6-7 százalékkal kívánjuk növelni a termelői létszámot, tekintettel megrendeléseink növekedésére. A létszámemelkedés ellenére javítani szeretnénk a kft. hatékonysági mutatóit, illetve a nyereségtermelő képességét. A következő évben egyik leglényegesebb feladatunk az ISO 9001 szerinti minőségbiztosítási rendszer megvalósítása, mely alapvető változásokat hozhat a kft. működésében és piaci sikereiben. Célunk az, hogy vevőink egyre jobban elégedettek legyenek termékeink minőségével, munkatársainknak pedig megbízható megélhetést kívánunk nyújtani. ........................................^Ü _........................................................................................................... A kommandósok sötétedés után érkeztek és mentőt is hoztak magukkal. Vagy fordítva! A kocsijaikat diszkréten leállították a sarok mögött és hivatásuk magaslatáról közelíteni kezdtek a régi sarokház utcáról is jól látható hátsó ajtaja felé. — Biztosan a bolond emberért jöttek... Valaki beszólhatott, hogy vigyék el... kitörhetett rajta a bolondé- ria — latolták az utcán álldogálók, és az ablakokban is megjelentek az érdeklődők. A bolondot mindenki ismerte a környéken. Hatvan felé járó magas szikár ősz hajú férfi volt, nagy fizikai erő birtokában, ami birkózómúltjának maradványa volt. Állítólag jó ideje dilicédulával élt, bár olyan mendemonda is keringett, hogy néha még felkérték, gyerekedzés vezetésére. Akik rábízták a birkózópalántákat, bizonyára tudták: a bolond ember nem árt senkinek. Legfeljebb magának. Időnként ugyan jelentkeznie kell a kórházban megfigyelésre, ezért olykor hetekig sem látták hazajönni. Már a lánya sem jár hozzá. Rajta kívül hárman laktak a házban. Mögötte, hátul egy A bolond ember lámpája fiatalember, aki alig volt otthon, elöl meg az öregember a rég elvirágzott lányával. Na, ők nem állhatták a bolond embert! Az öreg azt híre sz telte, hogy meg akarja őt ölni, egyszer hátba is vágta valami bottal a pincelejáróban. Amíg a kommandó behatolni készült, a bámészkodók némelyike már tudni vélte, hogy ők hívták ki a mentőket, mondván: a bolond ember ön- és közveszélyes, most is gázszag jön a lakása felől. Pedig csak az történhetett, hogy ez egyszer nem ment be a megfigyelésre. A gázt ugyanis nemrég kikapcsolták nála. Szóval a kommandósok jöttek, behatoltak és már vitték is! Nem kis közönség gyűlt össze addigra, amikorra előírásosan kihozták a lakásból. Hátracsavart kézzel, kényszerzubbonyban, ahogy kell. Kimagaslott a kommandósok és mentőápolók közül és semmi ellenállást nem tanúsított. Az egész olyan volt, mintha Dantont vitték volna újfent a vesztőhelyre. A bámészkodók hamarosan szétszéledtek, mindenki ment a dolgára. Talán jobb így, — nyugtatták lelkiismeretüket —, mi lenne vele karácsonykor? Ott benn melegben lesz és kap ennivalót is. Igen ám, de a lámpát, ami az ajtó fölött volt, elmenet- ben égve hagyták az intéz- kedők, és attól kezdve világított éjjel nappal. Csak az nem láthatta az arra járók közül, aki nem akarta. Eleinte még beszélték: kellene valami megoldás, hogy ne égjen ki és ne csináljon fogyasztást, mert ha hazaengedik a bolond embert, nem lesz udvari világítása, viszont kap olyan villanyszámlát, amit nem tud kifizetni és az áramot is kikapcsolják nála. De intézkedés nem történt. A lámpa világított: fennen, fájón, időtlenül. Először a kamionosok kezdtek lassabban hajtani a ház előtt, hogy ne riogassák a kisebb járművek vezetőit, aztán a buszsofőrök várták be a késve rohanókat. Pár nap múlva a kukázók nem dobálták szét a szemetet és gonosz suhancok sem törték tovább a megálló melegedőjének borítását, és a telefonfülkéket sem koncolták fel ismeretlenek. Közben a lámpa világított. Egyre világosabban, mintha ama Betlehemi Csillag költözött volna a búrája mögé. A boltos asszony nem kiabált a tolvajokkal, mert azok messze elkerülték az üzletet, vagy jobb útra tértek. A munkanélkülieknek megjött a segély és a zöldséges olcsóbban adta a fenyőfát. A politikusok nemhogy megbékéltek, de emberi értékek sorát kezdték felfedezni egymásban. A terroristák plüss- maciért, legóért álltak sorban testvérhúguk kislánya vagy kisfia kedvéért és a távoli tájakon dörgő fegyverek is elhallgattak. A sokat szenvedett városokban mindössze az ágakról lezúduló hó tompa puffanása hallatszott a hegyek felől. Csak a lámpa gazdájának megfigyelését folytatták a zárt osztály komor díszletei között, aki nem sejtette, hogy ő fizeti a számlát. A ztán mégis kialudt a lámpa. Elhamvadt benne az izzószál. Mi lesz ezután? — néztek ijedten egymásra az emberek. — Legalább az ünnepeket bírta volna végig! Négy nap múlva karácsony. Dankó Mihály ...esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar J J Köztársasághoz, annak népéhez hű leszek..., minden igyekezetemmel településem javát szolgálom!” A napokban sok ezer megválasztott polgármester és önkormányzati képviselő ismétli el ezeket a mondatokat, teszi le az esküt. Megható és felemelő pillanat. A kampány fárasztó és felzaklatott napjai, a választás izgalmai után boldog fel- szabadultság. Az első találkozás, a fennkölt eskü, a megbízó- levél átvétele ünnepélyes pillanat. A gratulációkban viszont már ott bujkálnak a hétköznapok. A Himnusz hangjait követik az első komoly döntések. Sokan indultak, rátermettek, vagy kevésbé rátermettek, függetlenként vagy valamelyik párt programját felvállalva. Végül is december 11én néhány hely kivételével döntött a nép, megválasztotta vezetőit, négy évre az ő kezükbe tette le a település sorsát. Tervek és ígéretek, most valósággá válhatnak. Bár előre látni, nem lesz könnyű az út, melyen elindultak. Vita és kemény harc árán lehet csak eredményt elérni, s néha népszerűtlen döntés is szolgálhatja a település érdekét. Bizonyosan lesz, aki csalódik, mert nem erre számított, talán fel is adja, de a többség úgy áll fel a ciklus végén: mi mindent megtettünk. Ha el is maradnak a látványos köszönetek, csodálatos dolog a közt szolgálni, azért a lakóhelyért, azért a többségért tenni, akik bizalmukkal tisztelték meg. Együtt és nem egymás ellen. Kötelezzen mindenkit az önként választott tisztség, és ez az eskü is, melyet az ősi magyar szokásjog és a törvény is megkövetelt! Csípj meg, Dodi! Ez álom vagy valóság? Ferter János rajza lllll > f ¥ ] t II | íJU * | j Amerikai kapcsolat Páll Géza Mindig csodaváró nép voltunk. Amikor nagyon összecsaptak a fejünkfölött a hullámok — számos példa bizonyítja a történelmünkben — nem annyira a saját erőnkre igyekeztünk támaszkodni, még ha az véges is volt, hanem valamilyen külső segítségre. Egy eléggé friss, örömteli esemény idézte fel a csodaváró magyar betegséget, merthogy mint ez közismert, magyar származású kormányzó győzött New York államban a legutóbbi választáson. Talán legalább annyian örültek a távolról érkezett hírnek itthon, nálunk, mint a világ óriás metropolisában, a több mint tíz milliós New Yorkban. Máris elkezdődtek a találgatások, tervez- getések, vajon mi jó származhat ebből nekünk, talán az üzleti világ ezután kegyesebb lesz hazánkhoz, megpuhulnak a kemény szívek, komoly méretű tőke- beáramlás, kölcsönök, előnyös együttműködési szerződések jöhetnek létre. Legnagyobb örömünkre. Nem szeretném egy szikranyit is tompítani a természetes és teljesen normálisnak nevezhető büszkeséget, hogy a sok jelölt közül a magyar származású George Pataki lett a győztes, akinek a nagyapja még a múlt században vándorolt ki Debrecenből. Érthető-e, hogy a magyar közvélemény nem annyira az ottani programjára kíváncsi Pataki kormányzónak, hanem arra, mennyit kamatozhat ez hazánknak. Az közismert, hogy New Yorknak hivatalosan egyetlen testvérvárosa van, ez pedig Budapest. Arról persze nagy naivitás lenne ábrándozni, hogy hazánkat az újszerű amerikai kapcsolat fogja kihúzni a gödörből, de alighanem azoknak sincs teljesen igazuk, akik egy felsőbbren- dűen csak megmosolyogják a csodavárókat. Dolláresőt persze aligha kell várnunk, akár George Pataki, vagy más magyar származású amerikai tényezők jóvoltából, de több értelmes, megvalósítható, mindkét ország számára hasznos üzletet igen. Már csak azért is, a magyar magyarral, különösen, ha az egyik nem itthon él, talán jobban szót érthet. X 1 Eskü-: wmm m. ___.m. I Nézőpont A Bogát Kft. tulajdonosai fejlesztésre nem nagyon gondolnak Balázs Attila felvétele
