Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-17 / 298. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Lebilincselő AKTUÁLIS INTERJÚNK Vajúdó gyermekvédelem Vannak fiatalok, akik maguk kérik az állami gondozásba vételt Lebilincselő volt olvasni egy heti lapunkban a Parkoló Kft. emberének nyilatkozatát. Különösen az a része volt megkapó, amikor azt mondta: a jövő év március elsejétől a parkolási rend áthágóinak járműveit egyből kerékbilinccsel látják el. Ezt a belügyminiszter aláírásával ellátott törvénytervezet javasolja. Nem rossz ígérgetés. Gondoljuk csak el, milyen érdekes lenne, ha mondjuk felszállnánk egy buszra, nem volna jegyünk, s az ellenőr odabilincselne benünket a jármű fogantyújához. Vagy mondjuk bemennénk a boltba, kosarunkba raknánk egy kiló lisztet, aztán megbüntetnének, mert az is lehet, hogy fizetés nélkül akartunk volna távozni. Mert ez a kerékbilincs éppen ilyen dolog. Beáll valaki a parkolóba, odahelyez egy órai időtartamra szóló jegyet, de nem tudja ennyi idő alatt elvégezni a dolgát. Vagy idejön az ország más részéről, fogalma sincs, hol vegyen jegyet, s míg megtalálja a jegyárusítót, mostantól, illetve márciustól bilincset neki. Valamikor a múlt év nyarán tett már egy kísérletet Nyíregyháza ön- kormányzata gondolom a Parkoló Kft. javaslatára egy olyan rendelet megalkotására, amelynek egyik pontja azt tartalmazta: a díjfizetést megtagadók gépkocsijait a parkolóhelyek üzemeltetője — a vétkes költségére — elszállíttathatja, vagy kerékbilincs használatával díjfizetésre szoríthatja. Akkor — a Köztársasági Megbízott Hivatalának törvényessségi jelzésére — levették a dolgot napirendről, de most a szándék újraéledni látszik. Lehet, hogy a kft. kevesli a bevételét, pedig alig van már olyan parkoló a belváros területén, ahol megállni ingyen lehet, de lehet, hogy a közeljövőben alakuló új testülettől remélik, hogy nem lesz még kellő gyakorlata, el lesz még foglalva saját szervezeti rendjének formálgatásával. Merthogy a belügyminiszter aláírásával ilyen törvénytervezet nemigen készülhet. Elszállíthatnak, megbilincselhetnek egy autót, ha elhagyta a gazdája, ha tilosban parkol, ha zavarja a közlekedést, ha balesetveszélyt jelent. De egy kijelölt parkolóból még a díjfizetés megtagadása esetén sem. Honnan vehetné bárki is a bátorságot, hogy milliós kocsikat bilincseljen meg 25 forint tartozás, de akár 400 forintos bírság miatt? Milyen polgári törvény lenne az, amelyik megengedné, hogy egy szolgáltató kénye-kedve szerint bánjon más tulajdonával? És milyen liberális miniszter lenne az, aki aláír egy olyan rendelkezést, amely az embert korlátozza saját tulajdonának használatában? A következő rendelet nagyobb kocsik esetén akkor már lehetővé tenné a deres, használatát is. Balogh József Együd János Harasztosi Pál felvétele otthonokra: olyan beteg gyerekek, akik állandó orvosi, szakképzett ápolói felügyeletet igényelnek. Ha idővel csak ők maradnak a csecsemőotthonban, talán még a felfejlesztésükre is lehetőség nyílik, legalább annyira, hogy egy részük szintén kiadható legyen nevelőszülőkhöz. □ Igenám, de mi a helyzet mondjuk a serdülő korú gyerekekkel? — Akármilyen korú egy gyermek, mindenképp jobb neki családban nevelkedni. Nem biztos azonban, hogy épp a sajátjában: szinte hihetetlen, de vannak olyan fiatalok, akik eljönnek hozzánk, s a szülők italozása, anyagi gondjai miatt maguk kérik az állami gondozásba vételt. Idén körülbelül húszán fordultak így hozzánk. Sokszor a környezetük nem is tudja, hogy mi gondozzuk őket. Ha csak egy mód van rá, megoldjuk, hogy a gyerek ne is lássa a GYIVI-t. Családgondozó jár ki hozzájuk a lakásra, s ha már nincs más megoldás, megkísérlünk olyan befogadókat találni, akik nem verik dobra a körülményeket, hisz sok köztük gimnáziumba jár, jó képességű gyerek, s nem szeretné stigmaként hurcolni az „állami gondozott” bélyeget. □ Bár Ön azt állítja, a jövő útja a nevelőszülői gondoskodás, mivel magyarázza a nyírteleki Széltolósok kudarcát? Mint azt néhány héttel ezelőtt a televízió Apropó című műsorában láthattuk, a tíz tehetséges berkeszi gyerek, akiket egy volt tanáruk családjával együtt pártfogásába vett, s külön házat építettek nekik Nyírteleken, szanaszét szóródik, miután bebizonyosodott, nem képesek erre az életformára. — Az elképzelés kitűnő lett volna, tehetséges gyermekeknek egy „inkubátorházat” létrehozni, csak éppen nem így. Itt tíz hasonló korú cigányfiú került egyszerre össze, s minden egy időben jelentkezett náluk, a ^ Környezettanulmány, pszichológiai vizsgálat segíti a nevelőszülők kiválasztását. ** ....................................................""..."" SS rint annak idején úgy „teremtek” a nevelőszülők, hogy így karácsony táján elhaladván a GYIVI előtt, meghallották a gyereksírást, s ellágyulva beszédültek hozzánk, hogy szeretnének kivenni egy apróságot. Amelyik a legszebben rájuk nézett, vagy beléjük kapaszkodott, annak a kezét fogták meg és vitték magukkal. Ma azonban egy évet kell körülbelül várni, míg nevelőszülővé válhat valaki. Az objektív tényezőkön túl, mint megfelelő nagyságú, összekomfor- tos lakás, valamilyen megélhetési forrás — korábban elvárás volt, hogy az egyik szülőnek munkahelye legyen, mára ezt töröltük —, több szűrőn is át kell jutnia egy leendő nevelőszülőnek. Környezettanulmány, pszichológiai vizsgálat, 566 kérdéses tesz, mélyinterjú segíti a kiválasztást, s bizonyos időnek el is kell telnie, hogy lássuk, elég komoly-e a jelentkező szándéka. Mivel idén csak a frissen bekerült gyerekek, illetve újszülöttek egy részét tudtuk pénz hiányában kihelyezni, karácsonyi ajándékként szeretnénk egy pár család szentestéjét megszépíteni: a jövő évi keret terhére néhány csecsemőotthonban „ragadt”, 4-6 éves kisgyereket nevelőszülőkhöz kiadni. 1994 a Gyermekek Éve. A megyei közgyűlés munkatervébe vette, hogy áttekinti Sza- bolcs-Szatmár-Bereg gyermekvédelmét, s kidolgozza koncepcióját az elkövetkező évekre. A gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgatója, Együd János el is készítette szakértők bevonásával előterjesztését a megye gyermek- és ifjúságvédelmének helyzetéről, ez azonban az idén már nem került napirendre. Mégsem olyan fontosak nálunk a gyermekek, ahogy azt hinni lehetne? — Nem erről van szó. Nemcsak mi, hanem a kormány is dolgozik a gyermekvédelem megújításán. Mivel a régóta vajúdó gyermekvédelmi törvény még mindig nem született meg, a Népjóléti Minisztérium megbízta az Állami Számvevőszéket, hogy néhány megyében, többek között nálunk is vizsgálja meg ténylegesen a gyermekvédelem helyzetét. A megyei önkormányzat pedig úgy döntött, bevárja a vizsgálat eredményét, addig nem foglalkozik a témával. □ Úgy tudom, a vizsgálat már megtörtént. Milyen következtetésekre jutottak? — Megállapították, hogy a gyermekvédelem csorbát szenved, a normatív finanszírozás ugyanis nem jut el odáig, ahol a feladatok keletkeznek. A megye megkapja ugyan évente, gyermekenként a 245 ezer forintot, a gyermekvédő intézet azonban, amely 1700 gyereket gondoz — nevelőszülőknél, kollégiumokban, átmeneti és krízisotthonban —, ennek csak 58 százalékához jut hozzá. Régóta hangoztatom, mi a nevelőszülők kárára tartjuk fenn a nevelőotthoni hálózatot, hisz a nevelőszülők 1992. január 1-je óta szégyenteljesen, gyermekenként mindössze havi 7 ezer forintból gazdálkodhatnak, míg véleményünk szerint ennek legalább a duplája lenne reális. Az „elsikkadó” 42 százalék a gyermekvédelem rendszerében marad, ebből kell a gyermekotthonokat fenntartani. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy szembe kívánjuk állítani a nevelőszülői hálózatot a gyermekotthoni elhelyezéssel! □ Mi az önök javaslata a helyzet megváltoztatására? — Szeretnénk elérni, hogy a megye változtasson a gyermekotthoni rendszer struktúráján. A két csecsemőotthonunkban túl sok, 250 gyermek él, s ez minden szempontból indokolatlan. Ha csak az anyagi vetületét vizsgáljuk, egy csecsemőotthoni gyermek évente 500 ezer forintba kerül, nem beszélve arról, hogy a zsúfoltság miatt ezek a gyerekek nem tanulnak meg önállóan enni, lépcsőn járni, beszélni, némelyikük még rágni sem. Sérülten kerülnek ki az otthonból, nem úgy, mintha nevelőszülőknél élnének. Épp ezért szorgalmazzuk minél több, s minél fiatalabb csecsemő kihelyezését nevelőszülőkhöz. Az országban egyedül mi kezdeményezzük, hogy a gyerekeket lehetőleg születésükkor helyezzük ki a befogadó családhoz. Épp most keresünk például nevelőszülőt egy háromnapos babának, akit anyja a szülészeten hagyott — mire ez az írás megjelenik, már egyhetes lesz egy családban, majdhogynem oda születik hozzájuk, s ez nem közömbös sem a babának, sem a nevelőszülőknek. A csecsemők 80 százalékának sikerül is nevelőszülőt találni, a 20 százalék pedig az, akiknek igazán szükségük van a csecsemőkamaszodástól kezdve a szakmunkásképzőig. Ráadásul tízen egyszerre kerültek családi környezetbe,, olyan fiúk, akik a nevelőotthoni körülményeket szokták meg, s egyszerűen képtelenek már máshoz alkalmazkodni. Három-négy éves, tehetségesnek ígérkező gyermekekkel kellett volna ugyanezt létrehozni úgy, hogy évente két- három új gyerek került volna a családba, hogy nekik, s a környezetüknek is maradjon idő alkalmazkodni. □ Ezek szerint a nevelőszülői hálózat kiépítését az SOS- gy érmék falunál is jobbnak látja, hisz előterjesztésében szót sem ejt egy esetleges megyei SOS-falu kezdeményezéséről? — Már három ilyen működik Magyarországon, Batto- nyán, Kecskeméten és Kőszegen. Véleményem szerint nem a magyar mentalitásnak való az alapítóknak az a kitétele, hogy csak nevelőanyák gondozhatják a gyerekeket, házaspárok nem. Ráadásul nem szerencsés az elszigeteltség, éljenek inkább a gyerekeink sorházban, panelben, de mindenképpen a falu vagy város vérkeringésében, a bolt, sőt, akár a kocsma közelségében is, hogy minél inkább felkészülhessenek az életre. A gyermekfaluban házanként 8-an 10-en laknak együtt, amit soknak tartok: már a mi Sóstói úti átmeneti otthonunkban is csak 6-7 gyerek jut egy nevelőre, iparkodunk minél bensőségesebb csoportokat létrehozni, ami a kisebb nevelőotthonainkban, Balkány- ban, Baktán, Cégénydányádon már tökéletesen ki is alakult. □ Lesz elég nevelőszülő az új elképzelés megvalósításához? — Úgy tűnik, igen, most például 35-40- en várnak a megyében gyerekre. Azt azért tudni kell, ma már nem egyik napról a másikra válik nevelőszülővé valaki, mint az régebben előfordult: kedvenc példám sze• • ■mtmmmmm—mmmmmm....... ''' .............................................. A gyermekfaluk esetében sokkal jobban kellene igazodni a magyar mentalitáshoz. aa Nagyon szeretnénk, hogy a gyerekek születésükkor kerüljenek a befogadó családhoz, yj Bariba Andrea
