Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-17 / 298. szám
1994. december 17., szombat MEGYÉN INNEN, MEGYÉN TÚL _____ m.......”—I Váci Mihály asztalánál Gyarmati Béla A disznótor karácsony előtt volt. Ebben majdnem biztos vagyok. Ha otthon imám ezeket a sorokat, a dátumot is meg tudnám határozni — napra, órára pontosan. Órára? Nos, akkoron az óra sem volt mellékes. Hajnaltájt tértünk haza, s én arra kértem Mihályt: adjon nekem valamely írásos igazolást, különben soha nem hiszi el a feleségem, hogy nem jártam görbe úton azon a téli éjszakán. Mindez viccesen volt előadva, s úgy született az igazoló versike is, ám a költő tudta: az én helyzetem igencsak megkönnyíti az igazolás. Hogyne tudta volna, hiszen tisztában volt azzal, hogy senkinek nincs annyi igazolatlan órája, mint egy fiatal hírlapírónak, illetve rádióriportemek. Elkérte hát a jegyzetfüzetem, s máris írta... A rögtönzött verset — évekkel ezelőtt — már közöltem a Napjainkban, most nincs a kezemügyében. De a tartalma kitalálható: Ne nyugtalankodjék Rózsa asszony, mi jóban jártunk... mi mindig jóban járunk! A költő természetesen ezúttal is igazat mondott. Az est, s az éjszaka nem léhasággal telt, Váci Mihály egy hosszú és kimerítő beszélgetésnek vetette magát alá a Rádió Nyíregyházi Stúdiójában. Csak amolyan házigazda féle voltam akkor, mert a kérdező Tertinszky Edit. A felvétel az éjszakába nyúlt, mire a vendégszerető nyíregyházi családhoz bekopogtunk, már végeztek ott a vacsorával, ám a töltött káposztát, meg a hurkát, kolbászt nem engedték kihűlni. Nekiültünk, nekifogtunk! Váci korántsem volt nagyevő, de a terített asztalt, s az asztal fölötti meghitt beszélgetést igen kedvelte. S még valami! Szerette, ha környezetében jól érzik magukat az emberek. Megérezte, kitalálta, tudta, hogy kinek mivel tehet kedvére. S akiket kedvelt, szeretett, vagy szánt, azoknak igyekezett örömet szerezni. S mindezt valami olyan természetes készséggel, hogy nem is vettük észre a jótéteményt. Én mindig úgy éreztem — akárhányszor asztalához hívott —, hogy a sorkosztos tanító (amilyen az apám is volt egykoron) osztja meg velem falatjait. Nincs fontosabb, mint az evés? Hogyne volna. De azért Illyés Gyula is felemlegeti, hogy milyen húslevest evett Nyíregyházán a Váci Mihály szüleinél, hogy miként volt keményítve Váci néni asztalneműje és így tovább. Illyésnek mindez sokat elárult arról a (számára rokon) világról, melyben Váci Mihály eszmélt, én pedig anyám konyhájában sem éreztem magam otthonia- sabban, mint Váciéknál. — Itt a két éhes fiú — nyitott rá Mihály a szüleire, maga előtt tuszkolva engem. S Váci néni — nem kérdezve ki fia borja vagyok — máris terített nekünk. Nem, nem olyan vasár- napiasan, mint Illyésnek, de családiasabban... Váci Mihállyal én is mindenütt otthon éreztem magam. Azt hiszem az otthonérzet természetes igénye a költőknek. Petőfi is szerette csak úgy levágni magát a ládára... De otthon volt-e Váci valóban mindenütt ebben az országban? Istenem, miért kell nekem ilyen kérdéseket föltennem? Csak azért, hogy valami fájjon... Autóztunk, utaztunk. Mint képviselőt, akárhová, akármikor elvitték volna, de ő viszszautasította a fuvarajánlatokat. Velem jött inkább. Vagy én mentem vele? Együtt voltunk, ez a lényeg. „Isten hozta tanító úr!” Nem, nekem ez nem olvasmányélmény, hanem mindennapi valóság. Szerették az emberek. A bokortanyák lakói persze nemigen tudtak sem a Kossuth díjról, sem a képviselőségről, de emlékeztek arra a fiatal tanítóra, aki... Kell-e ennél nagyobb elismerés? Jöttünk haza hajnalban, a disznótoros vacsora után. Az út havas, jeges — olykor egymásba kell kapaszkodni. Ajánlkozom, hogy viszem én a három nagy stúdiótekercset, de Edit nem engedi. Fogja, szorítja a tasakokat, mint valami kincset. Vajon tudta, már azon a téli éjszakán tudta, hogy ezek soha meg nem ismételhető szavak, mondatok?... Tudta, hogy Váci soha többet nem fogja ezeket a verseket magnóra mondani? Nem láttuk, s nem is akartuk látni a jövőt. Vagy csak én nem akartam látni? Mihály a betegségével kapcsolatban csak groteszk kórházi történeteket mesélt, amiken muszáj volt nevetni. . Sok-sok év múltán mégis úgy érzem, azért jött annyiszor haza, mert búcsúzott. Mikor egykori iskolájába Manda II. bokorba kilátogattunk, alig leplezte izgalmát. Megöregedvén értem ezt valamelyest, én is így közelítettem apám volt iskolájához, ami most szeszfőzde. Körüljártuk az épületet, minden ajtó zárva. A költő arcán csalódás. Kezdtem próbálgatni a tanterem ablakait, az egyik engedett. Beléptünk az ablakon át, s bekapcsoltam a magnetofont. A felvétel annak idején többször is elhangzott. Váci Mihály megérintve a tárgyakat, emlékezett. Nézte az öreg szekrényt s böngészte a neveket, dátumokat. Annak idején ugyanis minden tanító beírta nevét a vásott bútor belső falára. „Itt voltam, itt éltem, itt szenvedtem...” Aztán leült Mihály az ócska harmóniumhoz, nekem ez a hangszer is családi emlék, s játszani kezdett. O ha tudnám, hogy mit. A hangulat kedvéért most említhetném a XC. zsoltárt, vagy Mint a szép híves patakra sorait. De nem emlékszem. Nem emlékszem. Csak arra, hogy a szuszogó megviselt hangszer mintha felúj- jongna... Majd Váci tanító úr odalépett a táblához, s felírta szépen formált betűk, kitűnő táblaírás, hogy itt voltunk, s minden jót kívánunk. Erőltetem az agyam, de nem tudom, hogy mikor találkoztunk utoljára. Talán akkor, amikor kikísértem az állomásra, fel a kupéba, s kicsit leültem mellé. Szemben velünk egy csinos ifjú hölgy az Új írást böngészgette. Váci rámnézett, én vissza. Jó utat kívántam. Vajon ki volt az a lány a folyóirattal a kezében, s hogyan sikerült az út? A lapnál én írtam a nekrológját. Talán negyven sort adtak rá. Csak egy gyakornok vette észre, hogy ... megviselt az a 40 sor... Sok évvel később jön hozzám a színházi párttitkár, hogy neki a Bürökronéziából kellene részleteket mondania, de... szóval hogy egyeztethető ez össze a párt politikájával. Sehogy! — mondtam azonnal. Te ne szavald Vácit! S most is azt mondom: Váci Mihály sorait ne vegye mindenki a szájára... * * * Váci Mihály karácsonykor lenne hetvenéves Tél a Kárpátokban Markovics Mátyás felvétele Az Év Könyve — az ARTISJUS irodalmi díjai Budapest (MTI) — Immáron tizedik alkalommal osztják ki az Év Könyve jutalmakat és az ARTISJUS irodalmi díjakat. Az elismeréseket hétfőn adják át a Szerzői Jogvédő Hivatal budai székházában. A Szerzői Jogvédő Hivatal — a Magyar írószövetség kívánságával összhangban — alapította az „Év Könyve” jutalmakat. Célja, hogy értékelje az élő magyar irodalomnak az Ünnepi Könyvhetek között megjelent kiemelkedő írói alkotásait. Az „Év Könyve” elismerést — az arra érdemesített szerzőknek — a következő kategóriákban adják ki: vejrs, kispróza, regény, megjelent dráma, kritika, szociográfia, publicisztika, műfordítás, valamint gyermek- és ifjúsági irodalom. Az Artisjus irodalmi díj a már eddig is kiemelkedő teljesítményt nyújtó alkotók részére ad anyagi függetlenséget — nem pályázati jelleggel — további munkásságukhoz. A díjban évente két alkotó részesülhet. A bírálóbizottság Tornai József, a Magyar írószövetség elnökének vezetésével 1994- re az Év Könyve jutalmakat a következő szerzőknek ítélte oda: vers kategóriában Baka Istvánnak Sztyepan Pehotnij testamentuma című kötetéért (Jelenkor Kiadó); kisprózában Darvasi Lászlónak A veinha- geni rózsabokrok (Jelenkor Kiadó) és Gion Nándornak Izsakhár (Kortárs Kiadó) című művéért. A dráma kategóriában Márton László A nagyra- törő című írásával bizonyult a legjobbnak, amely a Jelenkor Kiadónál látott napvilágot. A kritika kategóriában Sze- gedy-Maszák Mihály, Ottlik Géza című munkája (Kallig- ram Könyvkiadó), illetőleg Orbán Ottó Cédula a romokon (Magvető Kiadó) címmel napvilágot látott művét díjazták. A szociográfia, publicisztika kategóriában Parti Nagy Lajos Se dobok, se trombiták című művével érdemelte ki az elismerést (Jelenkor Kiadó). A műfordítás kategória jutalma- zottja Kemenczky Judit Nó- drámák című munkája lett (Orpheusz Kiadó). A bírálóbizottság a regény, illetőleg a gyermek- és ifjúsági irodalom kategóriában nem adott ki jutalmat. Az Artisjus Irodalmi Díjakat 1995-re Kovács András Ferenc költő és Szász Imre író kapta. Mázsás pofonok Róma (MTI-Panoráma) — Majd’ kilenc év után ismét együtt a nagy páros: Carlo Pedersoli és Mario Girotti. Ez így, persze, csak a szűk szakmai közönségnek mond valamit, de ha művésznevüket használva közük, hogy Búd Spencer és Terence Hill ismét együtt lesz látható a mozikban, akkor a világon majd 1 milliárd ember tudja: mázsás pofonokkal zsúfolt, ferge- tes filmkomédia várható karácsonyra. A „Karácsonyi pofonok” című új filmet már 108 ország vásárolta meg, Európában december 22-én lesz a bemutató. Igazi családi vállalkozás a film: a producer Giuseppe Pedersoli, Búd fia, a rendező Terence Hill. Műfaja: makaróni- westem, története a már megszokott. Újdonság any- nyi, hogy a filmben Búd Spencemek tíz gyermeke van. Az előzetes beharangozás szerint minden eddiginél hosszabb, kilenc percig tartó folyamatos verekedést produkálnak majd a vásznon hőseink. Bud Spencer és Terence Hill először 1967-ben, „Az Isten megbocsát, de mi nem” című filmben tűnt fel együtt a filmvásznon. Azóta 15 közös filmet készítettek el, az eddigi bevétel elérte az 1 billió lírát. A páros 1985-ben vált el nagy barátságban. Búd Spencer az idén töltötte be 65. életévét, saját bevallása szerint 158 kilót mutat alatta a mérleg. Terence Hill 10 évvel fiatalabb és 80 kilóval könnyebb. Az új filmjüket beharangozó római sajtókonferencián őszinte meggyőződéssel vallották, hogy nem érzik az idő múlását. „Újra találkozva, ismét gyermekek lettünk” — mondták, s ugyancsak bíznak abban, hogy a mai közönség is szeretni fogja meséjüket. Büszkék arra, hogy egyetlen filmjükben sem hangzott el soha egyetlen csúnya szó, soha nem ábrázolták önmagáért az erőszakot. Az olasz belpolitika aktuális viharairól nem voltak hajlandók nyilatkozni. Karácsonyi és újévi autóbusz-közlekedés A Szabolcs Volán Rt. a az alábbi táblázat szerint karácsonyi és az újévi ün- látja el megyei szinten az nepek előtt, közben és után autóbusz-közlekedést: TÁBLÁZAT AZ ÜNNEPI KÖZLEKEDÉSHEZ Dátum Naptári nap Volán Vasúti Szabolcs menetrendi menetrendi Volán Rt. naptár naptár tervezete XII. 23. péntek a hét utolsó a hét utolsó a hét utolsó munkanapja munkanapja munkanapja (péntek) (péntek) (péntek) XII 24. szombat szombati nap szombati nap szombati nap XII. 25. vasárnap munkaszüneti munkaszüneti munkaszüneti nap nap nap XII. 26. hétfő munkaszüneti munkaszüneti munkaszüneti nap nap nap XII. 27. kedd munkanap munkanap szombati nap XII. 28. szerda munkanap munkanap szombati nap XII. 29. csütörtök munkanap munkanap szombati nap XII, 30. péntek munkanap munkanap szombati nap XII. 31. szombat szombat szombat szombati nap I, I. vasárnap munkaszüneti munkaszüneti munkaszüneti ÍH§ÍW> . «ap 1 nap nap | 1.2. hétfő a hét első a hét első a hét első munkanapja munkanapja munkanapja Ezen táblázaton belül 1994. december 24-én (karácsony) 31-én (szilveszter) napján: Nyíregyháza város területén a helyi járatok 18 óráig szombati menetrend szerint közlekednek, de 18 óra után csak az 5-ös, 8A-s, 12-es vonalon üzemelnek majd a járatok. Az 5-ös vonalán: A Sóstói úti kórháztól minden órakor, Örökösföldről visz- sza minden óra 30 perckor. A 8A-s vonalán: A Sóstói úti kórháztól minden órakor, a vasútállomástól vissza minden óra 30 perckor. A 12-es vonalán: A Guszevi vasúti aluljárótól minden órakor, Sóstói úti kórháztól vissza minden óra 30 perckor. Az utolsó járatok 21.30, illetve 22.00 órakor indulnak. Ugyanezen a két napon a városból, illetve csatlakozó vasútállomásokról a 14-17 óra közötti utolsó szombati járatok indulnak végállomásukig. Vidéki városainkban ugyancsak ezen a két napon a 16—19 óra közötti utolsó szombati járatok indulnak vasúti és autóbuszcsatlakozások vétele után. A sokéves gyakorlattól eltérően a két ünnep között munkanapi menetrend szerint közlekednek majd a nagyobb városokat a megye- székhellyel összekötő távolsági járatok az alábbi menetrend szerint: Mátészalkáról 7.00 és 13.30 órakor Nyíregyházára, Nyíregyházáról 11.50 és 16.00 órakor Mátészalkára, Fehérgyarmatról 5.40 órakor Nyíregyházára, Nyíregyházáról 11.50 (9.50 óra helyett) órakor Fehérgyarmatra, Vásárosnaményból 6.15 és 13.30 órakor Nyíregyházára, Nyíregyházáról 10.00 és 16.10 órakor Vásárosna- ményba, Kisvárdáról 6.20 és 13.50 órakor Nyíregyházára, Nyíregyházáról 10.30 és 15.40 órakor Kisvárdára, Nyírlugosról 5.55 órakor Nyíregyházára, Nyíregyházáról 10.30 órakor Nyírlugosra induló autóbuszjáratok.
