Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-14 / 295. szám

1994. december 14., szerda December közepén járunk, nyakig benne az ünnepi felkészülésben, hiszen márcsak tízet kell aludni, hogy megérkezzen Jézuska a várva várt ajándékokkal. Ám addig még sok a teendő, nem lehet pihenni egyetlen percig sem. Mert ugye itt van mindjárt a fenyőfavásárlás. Ugyan a hónap elejétől már kapható az ünnep fénypontjának is tartott fa, de mint szokás, az utolsó napokban lesz a legnagyobb roham. S akkor bizony a választék is kisebb lesz a mostaninál, úgy hogy nem árt idejében megvásárolni és hideg, szellős helyen tárolni a fenyőfát Balázs Attila felvétele Megújulásra vár Cserhágó Az összkomfortos tanya • Magányosan égig érő gizgazok mellett Györke László Cserhágó (KM) — A Nyírlu- gostól kőhajításnyira fekvő tanya, Cserhágó, decemberi ködbe burkolódzott. Ami nyomban feltűnt: minden utcája sima aszfalt. A szabá­lyosan épült faluszerű tanya helyén a század első felében a Keresztes-birtok cselédhá­zai álltak. Az idősebbek még emlékeznek ezekre a kettes­lakásokra a közös konyhá­val. Nemcsak Cserhágó, Nyírlu- gos, de a kistérség szempont­jából is meghatározó szerepe volt korábban a Nyírlugosi Állami Gazdaságnak, amely­nek itt volt a telephelye. Az ál­lami gazdaság tavaly csaknem teljes egészében a Vajai Zöld­ség-gyümölcs Kft. tulajdoná­ba került. Uborka a fagyokig A Nyírmező Mezőgazdasági Kft. irodájában Kozics István ügyvezető igazgatóval és Be­rettyón Gábor agrárszakem­berrel a jelenlegi helyzetről beszélgetünk. — A egykori állami gazda­ságban több mint 1200-an dol­goztak — mondja Berettyán Gábor. — Most a mélyfa­gyasztónál, a konzervüzem­ben és nálunk összesen három­százan. — A gyümölcs, a zöldség vállalkozásba van kiadva — veszi át a szót Kozics István. — Ez például gyümölcsnél azt jelenti, hogy a vállalkozó kö­teles megmetszeni a fákat, be­takarítani a termést. A többi a mi feladatunk. Nyolcszáz vál­lalkozónak tavaly csak az al­ma után 21 és fél millió forin­tot fizettünk ki nettóban. Az idén is húszmillió körül lesz az almapénz. — Egy új csepegtető öntö­zőberendezés segítségével az idén először termesztettünk uborkát támrendszeren — mondja Berettyán Gábor. — Sokan ódzkodtak, nem vál­lalták. Aztán később megbánták, mert volt, aki csak uborkából 220 ezer forintot vághatott zsebre. Ugyanis ez a fajta ez­zel a módszerrel az első fagy beálltáig terem, nem befolyá­solja lényegesen a vegetációt az aszály. — Ä terméshozam — mondja Kozics István — hek­tárra átszámítva átlag 90 tonna volt, de akadt vállalkozó, aki elérte a 110 tonnás hozamot! Úgy tűnik — bár az állami gazdaság megszűnt — munka- lehetőség van és lesz is. Sőt, mint elmondták, csúcsidény­ben munkaerőhiány volt. Adósság, vagyon János bácsinál — kérte, teljes nevét ne írjam ki, mert nem szeret a nyilvánosság előtt sze­repelni — kellemes meleg van. Sajnos, nyugdíjas korára teljesen magára maradt. — Elég nyomasztó érzés — mondja —, hiszen egész éle­temben emberek között forog­tam. Először kertész, majd húsz eszendőn át növényvédő szakember voltam. Gondoljon bele, volt olyan év, hogy 1450 vagon almát, 300 vagon szil­vát, 250 vagon őszibarackot adtunk el. Ezenkívül volt itt borászat, nagy állatállomány. Csakhogy mire eljött a rend­szerváltás, kiderült, az állami gazdaságnak nagyjából annyi az adóssága, mint a vagyona. Persze ebben benne vannak a nyolcvanas évek nagy beruhá­zásai is. Cserhágó szinte Nyírlugos külterületének számít, hiszen amit a nagyközség kapott az elmúlt években, abból a tanya is részesült: a vezetékes gáz­ból, a telefonból, útépítésből. Paradoxon, de ez a 150-160 lakosú kistelepülés ebből a szempontból sokkal előrébb tart, mint sok nagyobb tele­pülés a szomszédságban. Pásti Dánielné 24 évig volt főszakács, ebből tizet a Bal- kányi Állami Gazdaságban, az utóbbi tizennégyet pedig itt, a lugosiban. Kicsit bosszúsan újságolja, annak idején, ő is meg akarta vásárolni a szol­gálati lakást, de az akkori ve­zető nem adta. Most már ugyan az övé, de a hosszan tartó bizonytalanság miatt pél­dául nem vezettették be a gázt. így aztán most meglehetősen zord körülmények között be­szélgettünk. Nagy a bánata, mert alig két hete temette el ötvenkét éves fiát. Most már nincs, ami itt tartsa, Debrecen­be költözik orvos lányához. Persze nem végleg, csak a téli hónapokra. Nyáron az unokák is itt lesznek a jó levegőn. — Ön szerint ér ez a lakás háromszáötvenezer forintot? — teszi fel váratlanul a kér­dést. — Itt, az isten háta mö­gött? Tessék megnézni, mi­lyen állapotban van! Amikor végre az enyém lett, ötvenezer forintot fizettem csak a fa­anyagért, hogy a tetőt rendbe hozzák. Ekkora kiadások szá­momra nagy gondot jelen­tenek, hiszen a tizenegyezer forintos nyugdíjam még lét- fenntartásra sem elég. Pedig nekem már nem kell sok... Még lakatlan Ebben az utcában egyébként több szolgálati lakás is van. A Pástiékkal szembeniben senki sem lakik. Messziről látszik, hiszen embemagyságú a gyomkóró a portán. Már be is törtek oda — tudom meg Pes­tinétól. — Hatvanezer forintot kér­nek érte. Ki az a bolond, aki itt, a világ végén ennyit ad érte? — mondja Pástiné. Összesen huszonnégy szol­gálati lakás van a településen. Akad közöttük nem egy, ame­lyik lakatlan. Egyelőre. Minimum adó Nyíregyháza (KM) — A kor­mány jóváhagyta az adóha­tóság javaslatát a mező-, erdő- és vadgazdaságba, továbbá a halászati ágazatokba tartozó adóalanyok mentesítéséről az 1994. évi minimumadó fize­tése alól. Ismeretes: a kor­mány szeptemberben úgy dön­tött, hogy az aszályos időjárás miatt kialakult termelői hátrá­nyok részbeni ellensúlyozásá­ra egyes ágazatokba tartozó termelők mentesíthetők a mi­nimumadó fizetése alól. Az el­járási rendnek megfelelően az adóhatóság összesítette a ké­relmeket, s javaslatát a kor­mány elé terjesztette. A mos­tani döntés értelmében 1814 adóalany mentesül az adófi­zetés alól. Intézkedett a kormány arról is, hogy akik november 2-a, a mostani jegyzék lezárása és az adóbevallás benyújtásának ha­tárideje — a jövő év február 15-e, illetve május 31-e — kö­zött adják be kérelmüket, ugyanebben az eljárási rend­ben megkaphassák a mentesí­tést.-» t émely buzgó tévé- l\l néző doktorálhatna JL y is a különböző intim­betétek tudományosa iro­dalmából. De a kutyaeledel sem éppen kutya, mint tu­dományos téma. A reklámok fogságában élünk, s ez még akkor sem vigasz, ha jól tud­juk, nem magyar, hanem vi­lágjelenség szenvedő alanyai vagyunk. Nem engedik ki az embert a kezük közül a rek­lámok. Ha már eleget láttuk, untuk, szidtuk őket a tévé előtt, a változatosság kedvé­ért folytathatjuk az önkínzást az utcán is. Amerre a szem el­lát, mindenütt uralják az utcát, a falfelületet, a keríté­seket, a trikókat, pulóvereket is. Valóságos istencsapás, amit ránk zúdítanak az áru­jukat kínáló és a reklámot is természetesen velünk meg­fizettető cégek. így van ez az egész vilá­gon, miért lázadozunk el­lene, hisz mi akartuk, hogy legyen árubőség, kínálat, versengés. Értünk, vevőkért tegyék ki a lelkűket is a gyártók, forgalmazók. Ki is Reklám-fogság teszik a lelkűket. Szójáték­gyártók, rímfaragók, ötlet­búvárok sokasága dolgozik azon, hogy megdolgozzon bennünket, elhitesse velünk, hogy az a jobb termék, ame­lyiket ők dobtak piacra. Ez a termék még többet tud, mint az előző összes, s természe­tesen mind a tudományos vívmányok legújabb ered­ményeit használja fel, s di­rekt azért van, hogy nekünk örömet, boldogságot adjon. A szándék, amivel a rek­lámokat útnak indítják, azt sugallja, ha nem a világ­márkás termékeket vásárol­ja meg az ember, akkor hát­térbe szorul azokkal szem­ben, akik a szuperáru mellett döntenek. így másodosztályú lénynek érzi magát az em­ber, akinek eleve nem lehet­nek komoly sikerei sem a hi­vatása gyakorlásában, sem a magánéletében. Csak a szuper, a csúcs birtoklása teszi sikeressé, modernné az embert. A világmárkák se­gítségével viszont mindent elérhet a jámbor vásárló. Csak az a baj, hogy a társa­dalom egy jelentős részében a folyamatos kielégítetlen- ség érzését kelti, mert ha megfeszülnek se tudják meg­venni az agyonreklámozott árucikkeket. Ezért inkább bőszíti, ingerli őket a rek- lámdömping, aláássa mara­dék közérzetüket, ellenszen­vessé teszi azokat, akik anyagilag jól állnak és meg tudják venni a mindenkori legszuperebb cikkeket. A z segítene talán — mondom én —, akár a cigaretták dobozaira írt figyelmeztetés, hogy a do­hányzás káros az egészségre, ha a reklámok előtt elhang- zana a szelíd figyelmeztetés: a következő reklám csak a gazdagoknak szól, a sze­gények fáradjanak ki a kony­hába, s igyanak meg egy po­hár vizet. De módjával, mert a vízóra gyorsan pörög... Cink a Túrban Balogh Géza T T a l'^y meSy tovább, B—i lassan halott folyó J. A. lesz a Túrból. Még valamikor a koraőszön je­lentették az ottani gátőrök, hogy a folyó furcsán elszí- neződött. Pontosabban, olyan áttetszővé vált, hogy a három méteres gödrök fe­nekét is látni, a halak meg pusztulnak százszámra. A vízminőséggel foglal­kozó hazai szakemberek az­tán kiderítették, hogy kü­lönféle nehézfémekkel ter­helt a folyó, többek között cinkkel. De nem ám, hogy kétszer-háromszor maga­sabb a cinktartalom, mint a megengedett! Még az V. osztályú vízminőségnél — pedig az már lehetetlenül magas — is százszor na­gyobb volt a cink mennyi­sége. Nem volt nehéz meg­állapítani, a szennyező anyag a román oldalon juthatott a folyóba, s mint az ottani vízügyisek kinyo­mozták, a Tűre melletti bá­nyákból. Tönkrementek a bányavizet szállító vezeté­kek, s a mosóié kezeletlenül a Tűre patakba ömlik, on­nan pedig a Túrba. Sze­rencsére az utóbbi években kedvezőbbé vált a viszony a magyar, s román vízügye­sek között — addig sem a magyarországiakon múlt a kapcsolatok normalizálása —, s becsületükre legyen mondva, a kolozsvári, szat­márnémeti vizesek megte­szik azt, ami tőlük telhető: a kányaházi tározóból hígító- vízzel próbálják meg csök­kenteni a szennyezés tö­ménységét. Ez azonban csak tüneti kezelés, félő, ha sokáig jön a cink, tönkremegy a Szat- már-Beregi Tájvédelmi Körzet talán legnagyobb értéke, a Sonkádtól Olcs- vaapátiig kanyargó Öreg- Túr élővilága. A hazai vízügyesek ugyanis lezárták a sonkádi zsilipet, elkerülvén azt, hogy a szennylé bejusson az Öreg-Túr medrébe. így vi­szont a folyót a szó szoros értelmében a kiszáradás, a néhány gödörben összezsú­folódott halakat pedig a ki­fagyásfenyegeti. Am nem csak emiatt kel­lene az eddigieknél sokkal magasabb szinten felvenni a kapcsolatot a románok­kal. Itt már a folyó menti falvak lakosságának egész­ségéről van szó, hiszen a cink rendkívül veszélyes. Csúszunk lefelé... Ferter János rajza Kommentár Kikapcsolt termelés Máthé Csaba ikapcsolt áram, sü­két telefonok, hörgő A-\- csapok, kihűlt ke­mencék. Egyre gyakrabban fogadja hasonló kép a pri­vatizáció gyötrelmeit átélő új tulajdonosokat. Persze hasonló a szitáció a felszá­molásoknál is, amikor a padlóra került cég egy-egy üzemét a felszámoló ér­tékesíti. Nem elég a finan­szírozási gondokat túlélni, idegileg bírni a hosszan tartó küzdelmet, még ilyen, látszólag aprónak tűnő problémákkal is fel kell ven­ni a harcot. Hiába ugyanis az adás­vételi szerződés, a kifizetett számla, a szolgáltatók arra hivatkoznak, hogy az előző tulajdonos tetemes adóssá­got görget maga előtt, s míg nem törleszti, addig az új tulajdonosnak nem kap­csolják be a telefont, az áramot, a gázt, a vizet. A legfaramucibb helyzet ak­kor következik, amikor fel­számoláskor a vevő a va­gyon egy részét vásárolja meg és mondjuk az áram­szolgáltatást ugyanarról a trafóról kéri, amelyről a felszámolás alatt lévő cég kapja az áramot. Mindez lehet egy termelési folya­mat kellős közepén, vagy éppen egy péküzemben a kenyérdagasztás utolsó fá­zisában. Az adott cég életében a telefon, áram, gáz- és víz­szolgáltatás díja nem a leg­nagyobb költségek közé tar­tozik, viszont ennek hiánya teljesen megbéníthatja a társaság vagy az egyéni vállalkozó munkáját. Ók joggal hivatkoznak arra, hogy a privatizációs tör­vény alapján a vételnél a szolgáltatásokat is megvá­sárolták, tehát tiszta lappal indulnak. A szolgáltatók a tetemes adósságlistát mutatják, amely nagy részének behaj­tására nincs sok lehetőség, ugyanakkor nem igazán is­merik fel azt, ha nem szol­gáltatnak, nem is lesz be­vételük az új vevőktől. Szá­mukra is sokkal inkább a bővítés lenne a lényege­sebb, nem a lezárás, még akkor is, ha a privatizált cégeknél is akadnak nem, vagy késve fizetők. Nem hiába állapítják meg neves szakemberek: a gazdaság fejlődéséhez elengedhetet­len a teljeskörű infrastruk­túra. Bip k' í“í I J i I 11- HÁTTÉR ——

Next

/
Oldalképek
Tartalom