Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-14 / 295. szám
1994. december 14., szerda December közepén járunk, nyakig benne az ünnepi felkészülésben, hiszen márcsak tízet kell aludni, hogy megérkezzen Jézuska a várva várt ajándékokkal. Ám addig még sok a teendő, nem lehet pihenni egyetlen percig sem. Mert ugye itt van mindjárt a fenyőfavásárlás. Ugyan a hónap elejétől már kapható az ünnep fénypontjának is tartott fa, de mint szokás, az utolsó napokban lesz a legnagyobb roham. S akkor bizony a választék is kisebb lesz a mostaninál, úgy hogy nem árt idejében megvásárolni és hideg, szellős helyen tárolni a fenyőfát Balázs Attila felvétele Megújulásra vár Cserhágó Az összkomfortos tanya • Magányosan égig érő gizgazok mellett Györke László Cserhágó (KM) — A Nyírlu- gostól kőhajításnyira fekvő tanya, Cserhágó, decemberi ködbe burkolódzott. Ami nyomban feltűnt: minden utcája sima aszfalt. A szabályosan épült faluszerű tanya helyén a század első felében a Keresztes-birtok cselédházai álltak. Az idősebbek még emlékeznek ezekre a ketteslakásokra a közös konyhával. Nemcsak Cserhágó, Nyírlu- gos, de a kistérség szempontjából is meghatározó szerepe volt korábban a Nyírlugosi Állami Gazdaságnak, amelynek itt volt a telephelye. Az állami gazdaság tavaly csaknem teljes egészében a Vajai Zöldség-gyümölcs Kft. tulajdonába került. Uborka a fagyokig A Nyírmező Mezőgazdasági Kft. irodájában Kozics István ügyvezető igazgatóval és Berettyón Gábor agrárszakemberrel a jelenlegi helyzetről beszélgetünk. — A egykori állami gazdaságban több mint 1200-an dolgoztak — mondja Berettyán Gábor. — Most a mélyfagyasztónál, a konzervüzemben és nálunk összesen háromszázan. — A gyümölcs, a zöldség vállalkozásba van kiadva — veszi át a szót Kozics István. — Ez például gyümölcsnél azt jelenti, hogy a vállalkozó köteles megmetszeni a fákat, betakarítani a termést. A többi a mi feladatunk. Nyolcszáz vállalkozónak tavaly csak az alma után 21 és fél millió forintot fizettünk ki nettóban. Az idén is húszmillió körül lesz az almapénz. — Egy új csepegtető öntözőberendezés segítségével az idén először termesztettünk uborkát támrendszeren — mondja Berettyán Gábor. — Sokan ódzkodtak, nem vállalták. Aztán később megbánták, mert volt, aki csak uborkából 220 ezer forintot vághatott zsebre. Ugyanis ez a fajta ezzel a módszerrel az első fagy beálltáig terem, nem befolyásolja lényegesen a vegetációt az aszály. — Ä terméshozam — mondja Kozics István — hektárra átszámítva átlag 90 tonna volt, de akadt vállalkozó, aki elérte a 110 tonnás hozamot! Úgy tűnik — bár az állami gazdaság megszűnt — munka- lehetőség van és lesz is. Sőt, mint elmondták, csúcsidényben munkaerőhiány volt. Adósság, vagyon János bácsinál — kérte, teljes nevét ne írjam ki, mert nem szeret a nyilvánosság előtt szerepelni — kellemes meleg van. Sajnos, nyugdíjas korára teljesen magára maradt. — Elég nyomasztó érzés — mondja —, hiszen egész életemben emberek között forogtam. Először kertész, majd húsz eszendőn át növényvédő szakember voltam. Gondoljon bele, volt olyan év, hogy 1450 vagon almát, 300 vagon szilvát, 250 vagon őszibarackot adtunk el. Ezenkívül volt itt borászat, nagy állatállomány. Csakhogy mire eljött a rendszerváltás, kiderült, az állami gazdaságnak nagyjából annyi az adóssága, mint a vagyona. Persze ebben benne vannak a nyolcvanas évek nagy beruházásai is. Cserhágó szinte Nyírlugos külterületének számít, hiszen amit a nagyközség kapott az elmúlt években, abból a tanya is részesült: a vezetékes gázból, a telefonból, útépítésből. Paradoxon, de ez a 150-160 lakosú kistelepülés ebből a szempontból sokkal előrébb tart, mint sok nagyobb település a szomszédságban. Pásti Dánielné 24 évig volt főszakács, ebből tizet a Bal- kányi Állami Gazdaságban, az utóbbi tizennégyet pedig itt, a lugosiban. Kicsit bosszúsan újságolja, annak idején, ő is meg akarta vásárolni a szolgálati lakást, de az akkori vezető nem adta. Most már ugyan az övé, de a hosszan tartó bizonytalanság miatt például nem vezettették be a gázt. így aztán most meglehetősen zord körülmények között beszélgettünk. Nagy a bánata, mert alig két hete temette el ötvenkét éves fiát. Most már nincs, ami itt tartsa, Debrecenbe költözik orvos lányához. Persze nem végleg, csak a téli hónapokra. Nyáron az unokák is itt lesznek a jó levegőn. — Ön szerint ér ez a lakás háromszáötvenezer forintot? — teszi fel váratlanul a kérdést. — Itt, az isten háta mögött? Tessék megnézni, milyen állapotban van! Amikor végre az enyém lett, ötvenezer forintot fizettem csak a faanyagért, hogy a tetőt rendbe hozzák. Ekkora kiadások számomra nagy gondot jelentenek, hiszen a tizenegyezer forintos nyugdíjam még lét- fenntartásra sem elég. Pedig nekem már nem kell sok... Még lakatlan Ebben az utcában egyébként több szolgálati lakás is van. A Pástiékkal szembeniben senki sem lakik. Messziről látszik, hiszen embemagyságú a gyomkóró a portán. Már be is törtek oda — tudom meg Pestinétól. — Hatvanezer forintot kérnek érte. Ki az a bolond, aki itt, a világ végén ennyit ad érte? — mondja Pástiné. Összesen huszonnégy szolgálati lakás van a településen. Akad közöttük nem egy, amelyik lakatlan. Egyelőre. Minimum adó Nyíregyháza (KM) — A kormány jóváhagyta az adóhatóság javaslatát a mező-, erdő- és vadgazdaságba, továbbá a halászati ágazatokba tartozó adóalanyok mentesítéséről az 1994. évi minimumadó fizetése alól. Ismeretes: a kormány szeptemberben úgy döntött, hogy az aszályos időjárás miatt kialakult termelői hátrányok részbeni ellensúlyozására egyes ágazatokba tartozó termelők mentesíthetők a minimumadó fizetése alól. Az eljárási rendnek megfelelően az adóhatóság összesítette a kérelmeket, s javaslatát a kormány elé terjesztette. A mostani döntés értelmében 1814 adóalany mentesül az adófizetés alól. Intézkedett a kormány arról is, hogy akik november 2-a, a mostani jegyzék lezárása és az adóbevallás benyújtásának határideje — a jövő év február 15-e, illetve május 31-e — között adják be kérelmüket, ugyanebben az eljárási rendben megkaphassák a mentesítést.-» t émely buzgó tévé- l\l néző doktorálhatna JL y is a különböző intimbetétek tudományosa irodalmából. De a kutyaeledel sem éppen kutya, mint tudományos téma. A reklámok fogságában élünk, s ez még akkor sem vigasz, ha jól tudjuk, nem magyar, hanem világjelenség szenvedő alanyai vagyunk. Nem engedik ki az embert a kezük közül a reklámok. Ha már eleget láttuk, untuk, szidtuk őket a tévé előtt, a változatosság kedvéért folytathatjuk az önkínzást az utcán is. Amerre a szem ellát, mindenütt uralják az utcát, a falfelületet, a kerítéseket, a trikókat, pulóvereket is. Valóságos istencsapás, amit ránk zúdítanak az árujukat kínáló és a reklámot is természetesen velünk megfizettető cégek. így van ez az egész világon, miért lázadozunk ellene, hisz mi akartuk, hogy legyen árubőség, kínálat, versengés. Értünk, vevőkért tegyék ki a lelkűket is a gyártók, forgalmazók. Ki is Reklám-fogság teszik a lelkűket. Szójátékgyártók, rímfaragók, ötletbúvárok sokasága dolgozik azon, hogy megdolgozzon bennünket, elhitesse velünk, hogy az a jobb termék, amelyiket ők dobtak piacra. Ez a termék még többet tud, mint az előző összes, s természetesen mind a tudományos vívmányok legújabb eredményeit használja fel, s direkt azért van, hogy nekünk örömet, boldogságot adjon. A szándék, amivel a reklámokat útnak indítják, azt sugallja, ha nem a világmárkás termékeket vásárolja meg az ember, akkor háttérbe szorul azokkal szemben, akik a szuperáru mellett döntenek. így másodosztályú lénynek érzi magát az ember, akinek eleve nem lehetnek komoly sikerei sem a hivatása gyakorlásában, sem a magánéletében. Csak a szuper, a csúcs birtoklása teszi sikeressé, modernné az embert. A világmárkák segítségével viszont mindent elérhet a jámbor vásárló. Csak az a baj, hogy a társadalom egy jelentős részében a folyamatos kielégítetlen- ség érzését kelti, mert ha megfeszülnek se tudják megvenni az agyonreklámozott árucikkeket. Ezért inkább bőszíti, ingerli őket a rek- lámdömping, aláássa maradék közérzetüket, ellenszenvessé teszi azokat, akik anyagilag jól állnak és meg tudják venni a mindenkori legszuperebb cikkeket. A z segítene talán — mondom én —, akár a cigaretták dobozaira írt figyelmeztetés, hogy a dohányzás káros az egészségre, ha a reklámok előtt elhang- zana a szelíd figyelmeztetés: a következő reklám csak a gazdagoknak szól, a szegények fáradjanak ki a konyhába, s igyanak meg egy pohár vizet. De módjával, mert a vízóra gyorsan pörög... Cink a Túrban Balogh Géza T T a l'^y meSy tovább, B—i lassan halott folyó J. A. lesz a Túrból. Még valamikor a koraőszön jelentették az ottani gátőrök, hogy a folyó furcsán elszí- neződött. Pontosabban, olyan áttetszővé vált, hogy a három méteres gödrök fenekét is látni, a halak meg pusztulnak százszámra. A vízminőséggel foglalkozó hazai szakemberek aztán kiderítették, hogy különféle nehézfémekkel terhelt a folyó, többek között cinkkel. De nem ám, hogy kétszer-háromszor magasabb a cinktartalom, mint a megengedett! Még az V. osztályú vízminőségnél — pedig az már lehetetlenül magas — is százszor nagyobb volt a cink mennyisége. Nem volt nehéz megállapítani, a szennyező anyag a román oldalon juthatott a folyóba, s mint az ottani vízügyisek kinyomozták, a Tűre melletti bányákból. Tönkrementek a bányavizet szállító vezetékek, s a mosóié kezeletlenül a Tűre patakba ömlik, onnan pedig a Túrba. Szerencsére az utóbbi években kedvezőbbé vált a viszony a magyar, s román vízügyesek között — addig sem a magyarországiakon múlt a kapcsolatok normalizálása —, s becsületükre legyen mondva, a kolozsvári, szatmárnémeti vizesek megteszik azt, ami tőlük telhető: a kányaházi tározóból hígító- vízzel próbálják meg csökkenteni a szennyezés töménységét. Ez azonban csak tüneti kezelés, félő, ha sokáig jön a cink, tönkremegy a Szat- már-Beregi Tájvédelmi Körzet talán legnagyobb értéke, a Sonkádtól Olcs- vaapátiig kanyargó Öreg- Túr élővilága. A hazai vízügyesek ugyanis lezárták a sonkádi zsilipet, elkerülvén azt, hogy a szennylé bejusson az Öreg-Túr medrébe. így viszont a folyót a szó szoros értelmében a kiszáradás, a néhány gödörben összezsúfolódott halakat pedig a kifagyásfenyegeti. Am nem csak emiatt kellene az eddigieknél sokkal magasabb szinten felvenni a kapcsolatot a románokkal. Itt már a folyó menti falvak lakosságának egészségéről van szó, hiszen a cink rendkívül veszélyes. Csúszunk lefelé... Ferter János rajza Kommentár Kikapcsolt termelés Máthé Csaba ikapcsolt áram, sükét telefonok, hörgő A-\- csapok, kihűlt kemencék. Egyre gyakrabban fogadja hasonló kép a privatizáció gyötrelmeit átélő új tulajdonosokat. Persze hasonló a szitáció a felszámolásoknál is, amikor a padlóra került cég egy-egy üzemét a felszámoló értékesíti. Nem elég a finanszírozási gondokat túlélni, idegileg bírni a hosszan tartó küzdelmet, még ilyen, látszólag aprónak tűnő problémákkal is fel kell venni a harcot. Hiába ugyanis az adásvételi szerződés, a kifizetett számla, a szolgáltatók arra hivatkoznak, hogy az előző tulajdonos tetemes adósságot görget maga előtt, s míg nem törleszti, addig az új tulajdonosnak nem kapcsolják be a telefont, az áramot, a gázt, a vizet. A legfaramucibb helyzet akkor következik, amikor felszámoláskor a vevő a vagyon egy részét vásárolja meg és mondjuk az áramszolgáltatást ugyanarról a trafóról kéri, amelyről a felszámolás alatt lévő cég kapja az áramot. Mindez lehet egy termelési folyamat kellős közepén, vagy éppen egy péküzemben a kenyérdagasztás utolsó fázisában. Az adott cég életében a telefon, áram, gáz- és vízszolgáltatás díja nem a legnagyobb költségek közé tartozik, viszont ennek hiánya teljesen megbéníthatja a társaság vagy az egyéni vállalkozó munkáját. Ók joggal hivatkoznak arra, hogy a privatizációs törvény alapján a vételnél a szolgáltatásokat is megvásárolták, tehát tiszta lappal indulnak. A szolgáltatók a tetemes adósságlistát mutatják, amely nagy részének behajtására nincs sok lehetőség, ugyanakkor nem igazán ismerik fel azt, ha nem szolgáltatnak, nem is lesz bevételük az új vevőktől. Számukra is sokkal inkább a bővítés lenne a lényegesebb, nem a lezárás, még akkor is, ha a privatizált cégeknél is akadnak nem, vagy késve fizetők. Nem hiába állapítják meg neves szakemberek: a gazdaság fejlődéséhez elengedhetetlen a teljeskörű infrastruktúra. Bip k' í“í I J i I 11- HÁTTÉR ——
