Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-12 / 293. szám

1994. december 12., hétfő Rántott busaszelet kaporban A ponty vezeti az eladási listát • Egyre kedveltebbek a tengeri halak Valahol ünnepi étek lesz e szép pontyokból A szerző felvétele Sugárhatás Balogh Géza Nyíregyháza (KM) — Köze­ledik a karácsony, amit igen sok család el sem tud képzelni egy kiadós halétek nélkül. A magyar konyha legismertebb halát, a pontyot, s persze a testvéreit is, ma már számtalan helyen szerezhetjük be, egyik legnagyobb forgalmazója a Halimex Kft. És hol a Halért? — kérdez­hetik sokan joggal, hiszen az elmúlt’ években megszokhat­tuk, hogy a megye, s az ország talán legtekintélyesebb hal­nagykereskedője éppen az imént említett cég. Nos, a Ha­limex tulajdonképpen nem más, mint a Halért utódja, a nyíregyházi személyzet, s a te­lephely is ugyanaz, mint volt korábban. Osztozni a piacon A tevékenységük sem válto­zott természetesen sokat, a ter­melőktől beszerzik az élő ha­lat, s az igényektől függően, pámapos tárolás után az üzle­tekbe szállítják. Van azonban egy nagy változás mégis. Míg korábban szinte teljesen egyedül uralták a piacot, ma már tucatnyi halkereskedővel kell megosztozni azon. Mert ha nem is lehet igazán meggazdagodni a halon, azért ha valaki igyekszik, tisztes jövedelemre tud szert tenni. Ezt ismerték fel a megyében sokan, s a korábbi tapasztala­taikat, kis megtakarított pén­züket mozgósítva kereskedés­re adták a fejüket. — A mi helyzetünk ezzel megnehezedett ugyan, de a vá­sárlók tagadhatatlanul jól jár­tak — összegzi az elmúlt idők történéseit, a Halimex Kft. nyíregyházi fiókvezetője, Ja- netka János. — A kiskeres­kedők révén ugyanis olyan helyeken is hozzá lehet jutni a Tilosban Nyíregyháza (KM) — Novemberben százhúsz jo­gellenes cselekményt kö­vettek el határszakaszun­kon. A sort még mindig az ukrán állampolgárok veze­tik, 58 személy adott mun­kát a határőröknek e náció­ból, de az elkövetők sorá­ban volt a 17 honfitársunk mellett román, orosz, ka- zah, török, ecuadori, len­gyel, mongol, litván, grúz, kínai, német állampolgár is. Szabálysértési eljárást kezdeményeztek hat tiltott határsértést elkövetővel szemben. A zöldhatáron egy, míg hat külföldi ha­mis, hamisított, vagy más útlevéllel kísérelte meg átlépni országunk határát. A beutazás feltételeinek hiánya miatt 6637 utast már be sem léptettek a ha­tárőrök, őket visszairányí­tották. Meghaladta összérték­ben a 14 milliós összeget az a hat lopott gépkocsi, aminek külföldre vitelét határőreink megakadá­lyozták. Barabás térségé­ben 666 karton Marlboro cigaretta eredetével nem tudott elszámolni egy uk­rán állampolgár. A szállít­mány becsült értéke egy­millió forint. Egy nyíregy­házi lakos gépkocsijában „csak” 379 karton volt ni­kotinrudacskákból. Az áru értéke több mint 44 ezer forint. halhoz, ahol korábban még álmodni sem mertek volna er­ről. A kiskereskedő egy után­futóval elmegy a tóra, fel­pakol, s negyven-ötven perc múltán már a nyírségi falvak­ban kínálja a portékáját, ahol nem hogy hal, de még víz se nagyon van a környéken. Nem ülnek ölbe tett kézzel azonban a „halimexesek” sem, a kis, hétfős cég tevékeny­ségével lefedi a megye tekin­télyes részét. Két túrakocsijuk szinte állandóan úton van. Kedden Nagykálló-Mátészal- ka-Csenger az útvonal, csü­törtökön Kisvárda-Záhony, pénteken pedig Vásárosna- mény, Fehérgyarmat a cél. Ha­vonta átlagosan negyven má­zsa halat juttatnak el a boltok­ba, az iskolai, kórházi, s más közületi konyhákra, de azt mondják, most, karácsony előtt legalább százhúsz mázsa élő portékán adnak majd túl. Az óceán szülöttei Ám nemcsak élő, hanem fa­gyasztott hal terítésével is foglalkoznak, nagyjából ugyanannyit adnak el, mint az imént említettből. Sok más, halszerető emberhez hasonló- án sokáig abban a hiszemben voltam én is, hogy az üzemi konyhán kapott tonhal, vagy hek valahonnan a közeli, euró­pai tengerek valamelyikéből származik, de, mint kiderül, sokkal messzebb akadnak a hálókba e tengeri herkentyűk. Ráadásul nem is a tengerek, hanem az óceán szülöttei, hi­szen Peruban, meg Argentí­nában halásszák ki őket. — S igen nagy a népszerű­ségük nálunk — kapcsolódik a beszélgetésbe a fiókvezető helyettese, Hajzer Gábor. — És korántsem csak sütik, de még halászlevet is készítenek belőlük. Én ugyan még nem kóstoltam, de azt mondják, egészen finom. Közkedveltsé­gük egyébként érthető, hiszen az efféle termék konyhakész, nem kell a pucolásával bajlód­ni, ráadásul az élettani hatása is jobb, mint az édesvízi roko­nénak. A fagyasztott halak között egyébként Szabolcsban is a hek vezet, de keresett a tonhal is, valamint a mintáj, amely a megtévesztésig hasonlít a hek- hez. Kárász és keszeg A Felső-Tisza vidéke hál’ is­tennek bővelkedik természe­tes, és mesterséges vizekben, ennek ellenére a megyében roppant nehéz élő halhoz jutni, így aztán, akárcsak a kiskeres­kedők többsége, ők is főleg a Hortobágy melléki halasta­vakról szerzik be az utánpót­lást. A zöme annak is a már jól ismert ponty. Ennek is emelkedik sajnos folyamatosan az ára, de még mindig jóval olcsóbb, mint mondjuk egy kiló sertéskaraj, vagy marhacomb. Igen sokan azonban még a pontyot sem tudják megfizetni, s inkább viszik az olcsóbb fajtákat, mint például a kárászt, a ke­szeget, a busát. Igaz, a keszeg, a busa nem harcsa, vagy süllő, de az ára is csak a töredéke a ragadozók­nak. S aki evett már kaporle­véllel ízesített busaszeleteket, vagy némi kakukkfűvel meg­szórt jászkeszeget, annak nem is nagyon hiányzik a fogas. Legfeljebb az ára. Balogh József-j» y em sugározhatnak f\/ treggel 6 és este 11 i V óra között sem a nemzeti, sem a kereskedelmi televízióadók olyan műso­rokat, jeleneteket, képeket, amelyek a „gyermekek fej­lődését veszélyeztetik’’. Az adott időszakban nem jelen­hetnek meg a képernyőn brutális, erőszakos obszcén vagy vulgáris képsorok, sza­vak és gesztusok. Mielőtt bármelyik szülő is megörülne hírnek, eláru­lom: a lengyel rádió és tele­vízió tanácsa határozta el ezt a gyermekek fejlődésére minden bizonnyal kedvező hatást eredményező intéz­kedést, noha a közszolgá­lati televízió igazgatója még nem adta rá áldását, de a határozatból valószínű lesz valami. Nekem egy gyerekkori él­mény jutott eszembe. Ami­kor a Twist Olivér című fű­met megnéztük, másnap az iskolában minden szünet­ben azzal szórakoztunk, hogy megpróbáltunk a má­sik zsebéből kilopni vala­mit, mert hát ez ragadt meg akkor leginkább a filmről a Nábrádi Lajos y-k ossz magyar szokás, IJ hogy gyakran és M. V könnyen kimondjuk: „Ezt nem lehet”. S amit nem lehet, azon már nem kell törnünk a fejünket, azzal kapcsolatban mar nincs ten­nivalónk. Segíthetnénk má­soknak, de azt nem lehet, mert nincs rá jogszabály, segíthetném X boldogulá­sát, de azt nem lehet, mert akkor más is segítséget kér, segíthetném ipszilont a vá­lasztási kampányban, de azt nem lehet, a háta mögött be­mocskolni inkább lehet. Lehet? Három megyei példánk­ban a „főszereplők” arra keresték a választ: mit le­het. Egy autószerelő olaj­cserénél elfelejtett friss ola­jat tölteni, a sebességváltó tönkrement a műhelytől 210 km-re. A művezető sorolta: nem lehet más váltót adni, mert lejárt a garancia, nem lehet, mert nincs ilyen váltó raktáron, nem lehet, mert a lerobbanás helyszíne nem megyénkben van. A cég ve­zetője viszont sorolta: lehet fejünkben. És hogy most sem lehet sokkal másképp, szerdán reggel a rádió reg­geli műsorában hallottam: egy bűnügyi film levetítése utáni napokban felmérést végeztek az akkor történt bűncselekmények elkövetői között, hogy honnan vették az ötletet cselekményeik el­követéséhez. A többség a te­levízióra hivatkozott, egy­értelműnek látszik tehát, hogy rendkívül nagy a ha­tása az ilyen filmeknek. És minden bizonnyal ha­sonló hatással járnak az akciófilmek kockái, ahol a brutalitás az első perctől az utolsóig végigvonul, s egy mai fiatal talán már meg sem nézne egy Maigret fil­met, hiszen abban a hosszú sorozatban az öreg pipás talán egyetlen pofont sem adott. Nem tudom, nálunk lesz-e valaha napirenden a len­gyelekéhez hasonló intézke­dés vagy sem. Addig azonban minden­féle határozat nélkül is el kellene jutni, hogy a közel­gő ünnepeken, a szeretet ünnepén legalább ne topáz­hasson be az erőszak a la­kásokba még a televízió képernyőjén sem. hogy a bontóban van váltó, lehet, hogy a cég kocsija másnap éppen arra megy, lehet, hogy egy szerelő a bontott váltót beszereli. Le­hetett. Rendkívüli felmondás esetén a dolgozó a munka­adójától a nem kap bért, pereskedik vele. Többen kérték az illetékes miniszté­riumban: az ilyen dolgo­zóknak adjanak munkanél­küli-járadékot. A válasz: Nem lehet, mert a per lezár­táig a munkaviszony elmé­letileg fennáll. Am az elbo­csátott gyakorlatilag akar enni a hónapokig húzódó per alatt is, ezért egy nyír­egyházi jogász áthidaló megoldást talált, ezt be is vették egy törvénymódosí­tási javaslatba. A maltert oldalirányba nem lehetett mozgatni, amíg a szabolcsi építők egyik újítója ki nem talált egy szerkentyűt... Az adapter a műszaki élt­ben sok mindenre áthidaló megoldást jelent. Feltaláló­ja Nobel-díjat érdemelne. Aki gondok megoldására keres és talál áthidaló meg­oldást, azt is díjazzuk! M aria, ez az apró ter­metű kislány leg­alább két évvel fia- talabbnak látszott a koránál, csak az arca volt koravén és mindig szomorú. Az osztály­ban szinte kiközösítették, mindig egyedül üldögélt a hátsó padhan, és ha hiány­zott, márpedig ez gyakran megesett, még véletlenül sem telepedett a helyére senki. A tanulás sem ment valami fé­nyesen, mégis szeretett isko­lába járni. Otthon a sok testvér közül ő volt a legnagyobb. Apja ügyes ember volt, szinte mindent meg tudott javítani, ha akart. De általában nem akart, inkább a kocsmában ücsörgött, és ha kapatosán ment haza, sokszor megker­gette a családot. Anyja ilyenkor egy időre eltűnt ott­honról, senki sem tudta, hol jár, különben sem látták so­kat, mert egész nap dolgo­zott. Így aztán a többiek nem is tudták, hogy tulajdonkép­pen Mária neveli a négy testvérét, ő mos, főz, takarít rájuk, ő hordja őket iskolá­ba, óvodába, sőt, még orvos­hoz is. A tanárok többsége is el­könyvelte, hogy sokat hiány­zik és akkor is ritkán készül az órákra. Amikor kihívták felelni, általában már az ar­cuk elárulta, hogy nem vár­nak az egésztől semmi jót, csak szeretnének az egész procedúrán túlesni. A költészet hatalmáról Egy napon fiatal magyar­tanár került az iskolába, az első órán verseket olvasott fel, arról beszélt, hogy szá­mára ezek mit jelentenek, életében milyen szerepet ját­szanak. Mária szájtátva hallgatta és a csengetés után, amikor a többiek már a táskájuk után nyúltak, maga sem tudta, honnan vette a bátorságot, jelentkezett. Mindenki álmélkodott, ami­kor elmondta, szeretné meg­kapni az egyik költeményt, hogy a következő órára meg­tanulhassa. Ez az óra azzal kezdődött, hogy Mária kiállt az osztály elé, és mondta a verset, eleinte lesütött szemmel és szégyenlősen, aztán egyre inkább belelen­dült. Hangja dallamosan csen­dült a halotti csöndben, és amikor a naplóba bekerült a hatalmas ötös, valami soha nem látott megdicsőülés su­gárzott az arcán. Teltek a hetek, a hónapok. A lány, aki a többi tantárgy­ból alig bukdácsolt, magyar­ból egyre jobb jegyeket szer­zett. Ezeken az órákon szinte kivirult, s ha olykor hiány­zott, azonnal pótolta a lema­radást. Egyesek már pus­mogni kezdtek, hogy a fiatal kolléga túlságosan elnéző, sőt még azt is beszélték, hogy talán megtetszett neki Mária, de ez a dolgok me­netét alapvetően nem befo­lyásolta. Egy napon a Csongor és Tündé-t tanulta az osztály. A tanár hosszan idézett a mű legszebb részeiből. Mária újra jelentkezett és kölcsön kérte a könyvet. Hetek teltek el. A tanár már azt hitte, so­hasem látja viszont a kötetet, de nem is nagyon bánta, ar­ra gondolt, hogy úgy sem vesz szegénynek senki olvas­nivalót. Aztán mégis vissza­kapta, szépen befedve, a ko­rábbi szakadások is akkurá­tuson beragasztva. Azon az órán a lány egész szakaszo­kat idézett a könyvből, át- szellemülten és hitelesen, mintha Tündeként maga is átélte volna az eseményeket. És az osztály, mely azelőtt elhúzódott tőle, szünetben csöndesen köré gyűlt. M iután Mária elvé­gezte az iskolát, egy ideig még ne- velgette otthon a testvéreit. Aztán fiatalon, nagyon fia­talon férjhez menekült az ott­honi körülmények elől. Nem volt szerencséje. A férje ivott, állítólag verte is. Aztán elköltöztek, azóta senki sem hallott róla. Félő, hogy soha többé nem volt olyan bol­dog, mint amikor verset mon­dott. — Nézd csak, úgy hegyei, mint egy gróf, pedig min­dent az olcsó turkálóban vesz, kilóra Ferter János rajza Lehet, hogy lehet — ____HÁTTÉR ­Kommentár

Next

/
Oldalképek
Tartalom