Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-10 / 292. szám

1994• DECEMBER 10., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Megrészegülés és kijózanodás Vallomásféle arról, miért stoppoltam az országút szélén olyan vadul.. Gyüre Ágnes Az egész úgy kezdődött, hogy függetlenedni akartam a szü­leimtől. Ma már nem tudom, miért volt számomra olyan ter­hes, ha megkérdezték, hova megyek már megint, és mikor jövök haza. Most huszonhét éves vagyok, és úgy érzem, nem tudnék nélkülük élni, de nyolc évvel ezelőtt egy olyan fene nagy szabadságban hittem, ami nincs. „Akár egy halom hasí­tott fa, / hever egymáson a világ, / szorítja, nyomja, összefogja / egyik dolog a másikát / s így mindenik determinált.” — írja József Attila, s ez szent igaz. De amíg meg nem tapasztalta, sen­ki sem hiszi el. Tanárképző főiskolás voltam a megyeszékhelyen, és született nyíregyházi. Azt gondoltam, a világ innen csak Buda­pest felé folytatódik. Épp ideje volt tehát, hogy egy másik életformával is szembesül­jek. Az egykori városi tanács akkori szak­előadója ajánlott egy falut, ahol képesítés nélküli pedagógust is hajlandók felvenni és ráadásul még szolgálati lakást is adnak ne­ki. A konkrét körülményekről fogalmam sem volt, de megrészegített a lehetőség, és igent mondtam. A tanév kezdete előtt nem sokkal meg­ismerkedtem a településsel. Kiderült: fő vasúti vonal nem vezetett arra, ahogy ma sem vezet. A kisvonat állt meg, naponta vagy kétszer. (A hírek szerint már annak is befellegzett.) Távolsági busz közlekedett, körülbelül az imént említett gyakorisággal. Telefonhívást kézi kapcsolásos módszer­rel és sok-sok várakozással bonyolítottak. A községben tsz, ipari üzem nem műkö­dött, kocsma igen. A kihasználtságát bár­melyik vendéglátós megirigyelhette volna. Az iskola négy tantermes. Két turnusos vál­tásban jártak tanulni az alsósok és a fel­sősök. Torna a szemben lévő, omladozó, és többnyire lelakatolt művelődési házban. Könyvtár ugyanott. Illemhely az udvaron. Egerek a tantermek sarkaiban. A kollégáim közül néhányra nehezteltem amiatt, hogy a kapálásból épphogycsak be­estek az órájukra, és már akkor hullafá­radtak voltak, amikor elkezdték. Ma már belátom, hogy ha ott maradok, nekem is ki kellett volna venni az illetményföldet, és vérrel-verejtékkel beleedződni a gazdálko­dásba, különben tépelődhettem volna, hogy egyik nap után hogy köszönt rám a másik. Amit leghamarabb tudomásul kellett vennem első munkahelyemen: itt az ember csak mindenes lehet. Ha annyira fontos ne­ki, hogy magyart taníthasson, vállalnia kell mellé a rajzot is. Főleg azért, hogy a kevés egzisztáló osztály mellett meglegyen a kö­telező óraszáma, meg amiatt is, mert a munkaerőhiány ezt diktálja. Komolyan fur­dal a lelkiismeret, ha eszembe jut, hogy hó­napokig én oktattam a rajzot tizenegy ötö­dikesnek. Holott elemista koromban, és a gimi folyamán is, minden beadandó művet a szüleim alkottak meg helyettem. (S még így is hármast kaptunk.) Mindig azzal nyugtatom magam, hogy irodalomból és nyelvtanból azért megtettem mindent a diákjaim pallérozódásáért. Bár tudom, hogy a helyesírási ismereteknél meg a vers­tani alapfogalmaknál nagyobb szükségük volt egyfajta emberi melegségre, amit a kilátástalanságot sűrűn átélő édesanyjuk­tól, édesapjuktól a legtöbb esetben hiába reméltek. A mindenesség fogalma azonban inkább arra vonatkozik: az emberek számítottak rá, hogy a kistanárnéni hétvégén haza-megy. S akkor elhozza a a forgatagból a sulinak a labdákat, az öreg néniknek a gumiha- risnyát, a cukorbetegeknek a Polisett tablettát, és így tovább... Meg- éreztem, hogy mindez a közös­ségbe való befogadás alapfel­tétele, s talán ellensúlyozni tudja az idegenből érkezettség rejtélyét. Még így is egy csomó titok vett körül, mint olyasvalakit, aki csak úgy odacsöppen vala­hová: Miért veszek az ABC- ben annyi bébiételt? Csak nem csecsemőt nevelek? Miért sze­reltettem fel postaládát? Amíg a kapuba dugva vártak a kül­deményeim, sokkal leinformál- hatóbb voltam. Igaz-e, hogy tíz kilométerrel arrébb minden félelem nélkül stoppolom az autókat? Valóban bébiételen éltem, de csak azért, mert nem voltak még edényeim, amikben főz­hettem volna, azonkívül nem volt pénzem fűteni a konyhát. Sőt örültem, ha a szobai olajkályhába jutott tüzelő. így aztán a fürdőszobában szétfagytak a csö­vek. A helyi GAMESZ szerelői pedig a sa­ját kulcsaik segítségével a legváratlanabb pillanatokban törtek be a hibákat helyreál­lítani. S az is igaz: péntekenként egyre vadab- bul intettem le a kocsikat az országúton, hogy a régi otthonomba jussak, mert amott utáltam már a „nappaliba” húzott gye­rekkádban locsipocsizni, elegem lett abból, hogy bizonyos anyukák nem zavartatják magukat, benyitnak óra közepén felelősség­re vonni, miért adtam a csemetéjüknek rossz jegyet... De leginkább azért söpörtem ilyen gyor­san védőszárnyak alá, mert rájöttem, hogy nem vagyok képes megváltani a vilá­got. Sőt, Sz. Ferikét sem menthetem meg a mindig részeg, mindig brutális papájától, mert ha netán magamhoz venném, nem tudnám eltartani. S hiába akarom bebizo­nyítani, hogy B. Andris csak azért átok rossz, mert feszélyezi, hogy a fogalmazás­sal kell bíbelődnie, mikor a családban ő látja el az állatokat, s azok meglehetősen türelmetlenül várják. Félévzáráskor a vizsgáim alapján átkér­tem magam nappalis főiskolásnak. Nem óhajtottam én ezután egy jó darabig a saját lábamon állni. De hogy mégis mit jelent felnőttnek lenni, akkor értettem meg telje­sen. A szív szava helyett a föld szava Házhoz a legények csak akkor mehettek, ha a házasság biztos volt Szőke Judit Ugyan már régen jelent meg Vajda Mária néprajzi ihletettségű, tudományos megala­pozottságú, a parasztság szerelmi életéről szóló tanulmánya Hol a világ közepe cím­mel, mégis élvezetes olvasmány bármikor. Ebből válogattunk néhány újabb, történel­mi adalékokkal teli, ugyanakkor kissé pi­káns részletet. A gyimesi csángóknál a guzsajos kere­tében kedd, csütörtök és szombat este a le­gény együtt hált a szeretőjével. Három­négy éven keresztül is eljárt így a legény a leányhoz. Ha a viszonyból gyermek szüle­tett, ezt természetesnek vették és teljesen a legény becsületére bízták, hogy elveszi a leányt vagy sem. Széken az úgynevezett „polgári estéken” a leány és a legény össze- fekhettek. Olykor maguk a legények büszkélkedtek el egymásnak kocsmázás vagy tanyázgatás közben azzal, hogy kit sikerült levenni a lábáról, hogy „ez és ez a jány nem jány többé”, bár gyakran több volt ezekben a kijelentésekben a hetvenkedés, vagy ép­pen a leány ellenállása miatti „kangőg” szülte dac, mint a valóság. Nem lebet azt állítani, hogy csak a sze­gényebb lányok, fiúk éltek házasság előtt nemi életet. De ennél a rétegnél volt meg leginkább rá a lehetőség. Ebben közreját­szott a házasságkötés korhatárának kény­szerű kitolódása is. Eltek a módosabbak is, csak ők jobban a szülők szeme előtt vol­tak, nagyobb volt a felügyelet és kevesebb az alkalom. Nem jártak el otthonról messzi­re dolgozni. A bálokba anyai kísérettel jár­tak. Házhoz a legények csak akkor mehet­tek, ha a házasság úgyszólván biztos volt, szentesítve a szülői akarat által. A szív sza­va helyett a föld szava döntött, s ezt a tör­vényt apatikus belenyugvással a fiatalok többsége elfogadta. A tánc mindig is jó alkalom volt közeleb­bi ismeretség kötésére Harasztosi Pál felvétele A szív szavát azonban nem lehetett min­denkinél béklyóba zárni. A csikósok kedve­zőbb helyzetben voltak, mint a többi pász­torok, mert jó lovaik révén könnyebben mozogtak. így nemcsak alkalmi, futó kap­csolatokat létesíthettek, hanem gyakran sze­retőjük volt valamelyik közeli tanyában. A csikós lóra ült, a megbeszélt időben eléje ment szeretőjének, s vissza is vitte lóháton. A pásztorok közül a juhászbojtároknak nagyobb alkalmuk volt falubeli lányokkal, asszonyokkal nemi életet élni a házasság előtt, hiszen a juhj árások közelebb estek a faluhoz. Ezeknek a legényeknek a felsza­badításában nagy szerepet játszottak a fa­luban élő szabadabb erkölcsű menyecskék, és sok esetben a tőlük sokkal idősebb ba- csónék. A régi szilaj pásztorok között ún. rideg­legények is voltak, akik sohasem nősültek meg. Az ilyenekhez nyugtalanabb vérű nők járogattak ki a pusztára, titkon napokat is töltöttek a pásztorok közelében, s ez alatt az idő alatt a többi pásztort is „ki­szolgálták”. A hortobágyi pásztorok nemi életében szerepet játszottak a századforduló utáni időkben az előkelőbb városi nők is, akik a kuriózumot, a magyar virtust keresték a pusztai pásztoroknál. A nemi élet elméleti és gyakorlati meg­alapozásában a legényeknél nagy szerepe volt a katonaságnak. Katonák között gya­kori beszédtéma volt régen is a nemi élet, nagyon sok információt szereztek ilyen for­rásból. Katona korukban a legények kike­rülve a faluközösség erkölcsi kötöttségei alól, sokkal szabadabb életet éltek — min­denféle értelemben. Partnerként lehetőséget jelentettek a szabadabb erkölcsi felfogású cselédlányok, a kocsmák borleányai, a bor­délyházak prostituáltjai, sőt nem ritkán a tisztnék is kezdeményeztek viszonyt fér­jük tiszti szolgájával. Azok a legények is létesítettek a városban alkalmi szexuális kapcsolatot, akiknek már a „berukkolás” (bevonulás) előtt volt komoly kiválasztott kedvesük, s akiket a leszerelés után felesé­gül is vettek. 15 KONCERT Breaktáncosból énekes ICE MC (középen) a sajtótájékozta­tón Balázs Attila felvétele Újfehértó (KM) — Zsúfolásig megtelt fiatalokkal vasárnap este az új fehértói Tornádó diszkó. A nagy érdeklődés most kivételesen nemcsak a jó zené­nek, hanem az est sztárvendégének, a nemzetközi slágerlistákon is szerepelő ICE MC-nek is szólt. Az Olaszor­szágban élő énekes magyarországi turnéjának utolsó állomása volt Újfe­hértó, ahová nem egyedül érkezett: vele jött még a szintén zenész bátyja, valamint az állandó énekesnője. A fellépés előtt sajtótájékoztatót tartott ICE MC. Mint elmondta, egy­koron breaktáncos volt, tanította is ezt a fajta mozgást, de aztán térd­problémák miatt abba kellett hagy­nia, s ezután lett lemezlovas, majd diszkósból énekes. Szólt arról is, hogy sokféle zenét szeret, de leginkább a feketezene áll hozzá a legközelebb, a soul, a rap. Áprilisig turnézik még az énekes, majd stúdióba vonul, hogy elkészítse új lemezét. Az album valószínűleg szeptemberben jelenik meg. Az is kiderült a sajtótájékoztatón, hogy kedvenc étele a csirkepörkölt. Mint tréfásan megjegyezte, gondol­kodik azon, felvegye-e a Pörkölt MC nevet. Egyébként az öt magyarorszá­gi település közül egyedül csak Újfe- hértón lepték meg kedvencével. SIKEREISTA 1. Zámbó Jimmy: Jimmy’s Roussos 2. Edda: Sziklaszív 3. Bonanza Banzai: Jóslat 4. Sipos F. Tamás: Nincs baj, baby 5. Bon Jovi: Crossroad 6. Zámbó Jimmy: IV. 7. Soho Party: Pizza GONDOLKODÓ A mai feladványunkat a Tapsi című rejtvénymagazinból vettük kölcsön. A kéthavonta megjelenő Tapsi sokféle rajzos játékkal, ötletes fejtörőkkel, különleges rejtvényekkel, kiszínezhető képekkel várja a diákokat. A Tapsi legutóbbi száma december 8-án jelent meg. A mostani játékunkban egy kör­körös labirintusban kell eligazodno­tok. Vajon melyik útvonalon jut el az ábra jobb felső sarkából aláugró ej­tőernyős a bal alsó sarokban lévő cél­ba? Á jó megoldást beküldők közül hárman nyerhetnek 1-1 évre szóló Tapsi előfizetést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom