Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-10 / 292. szám
1994• DECEMBER 10., SZOMBAT 13 Az író aktualitása: D. T. úr X-ben Többszáz elbeszélés, számos regény, vers, dráma, színmű, jelzi az életutat Kádár Márta Sükösd Mihály írja: Déry Tibor ma az irodalmi félmúlt foglya és áldozata. Már nem aktuális, még nem időszerű. Utalva egy Dé- ry-regényre (G. A. úr X-ben). D. T. úr X- ben talányos címmel rendezett emlékülést Az író portréja és kiállítást a Petőfi Irodalmi Múzeum, Déry Tibor születésének századik évfordulója alkalmából. Ugyanekkor három tanulmánykötetet is kiadtak, mégpedig Botka Ferenc: Déry Tibor és Berlin, Botka Ferenc: Megnyugodva és megbékélve, Tollvonások Déry Tibor Arcképéhez, valamint egy interjúkötetet, ugyancsak Botka Ferenc szerkesztésében Kortársak Déry Tiborról címmel. A nagyszabású emlékülésen sokoldalúan elemezték az író életművét, társadalmi kapcsolatait, életét a zsarnokság szorításában és a börtönben. S ugyanekkor nyílt meg a jövő év elejéig megtekinthető Déry Tibor emlékkiállítás is. A tárlókban fényképek, családi képek és protokollfelvételek, könyvei, folyóiratok novelláival, idegen nyelven megjelent regényei. A fotók elsárgultak, a könyvek sem mai kiadások. Igaza lenne Sükösdnek; Déry nem aktuális? Mindenesetre tény, manapság nem adják ki könyveit. Még a centenáriumra sem jelent meg Déry-regény. De élnek színpadi és filmmé formált művei. A Simon Menyhért születése, a Szerelem, a Befejezetlen mondat, Várkonyi Zoltán, Makk Károly és Fábri Zoltán rendezésében a magyar filmművészet maradandó alkotása. Máig emlékezetes a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, meg a Kedves bo- peer színházi sikere. Több száz elbeszélés, számos regény és regénysorozat, vers, dráma, színmű, tanulmány, esszé, jegyzet, önéletrajz és műfordítás jelzi Déry Tibor életművét. Színes, sokoldalú egyéniség volt. S hosszú, kalandos úton érkezett el az irodalomhoz. Tanult a kereskedelmi akadémián, nyelviskolákban, volt tanár, újságíró, napszámos, egy posztókereskedés bolti szolgája, bélyegkereskedő. Szervezett sztrájkot (1918-ban), tagja volt a Tanácsköztársaság írói Direktóriumának. Élt Prágában és Bécs- ben önkéntes emigrációban (itt a Bécsi Magyar Újság munkatársa lett). Párizsban csődöt mondtak a kereskedői próbálkozásai, Perugiába ment, majd visz- szatért Budapestre. Olaszország, Prága, Németország, a skandináv államok életének színtere, míg 1931-ben Berlinben telepedett le. Aztán megint Budapest, Dubrovnik, Bécs (ahol részt vesz a munkásfelkelésben), Palma de Mallorca, aztán Spanyolország következett. Első irodalmi sikerét az Érdekes Újság pályázaton Lia című kisregényének díjazásával érte el. Ezt a kisregényt közölte a Nyugat, és Osvát Ernő, a folyóirat szerkesztője munkatársává fogadta Déryt. Bécsben, Aradon, Budapesten jelennek meg kötetei. írásaiból próbálja magát eltartani. Miközben munkatársa a MA, és a Dokumentum című avantgárd lapoknak, később a Szép Szónak. Számtalanszor került összeütközésbe a hivatalos irodalompolitikával. Elsőül 1938-ban ítélték két hónap börtön- büntetésre, Gide Oroszországi naplójának lefordításáért. 1940 és 44 között származása és antifasiszta tevékenysége miatt bujkálni kényszerült. 1957-ben az úgynevezett íróperben — Háy Gyulával, Tar- dos Tiborral, Zelk Zoltánnal — kilencévi fogházbüntetésre ítélték. 1962-ben szabadult. Ekkor már hatvanhat éves volt. És mögötte olyan művek, mint a Ló, búza, ember című verseskötet, az Országúton, a Szemtől szembe, A befejezetlen mondat, a Felelet című regények, a Hazáról — emberekről és az Űtkaparó című riportkötet, egy sereg elbeszélés, kisregény (Niki, Az éneklő kutya, A világi játékok). A Ló, búza, ember című kötet 1922-es címlapja Nagy Tamás illusztrációja és az a jellegzetes mosoly előtti pillanat, amitől mindig jókedvűnek, sőt gondtalannak hihették. A vendéglős szerette volna tudomására hozni, hogy együtt érez vele, nemcsak a gyászban, de azt is fájlalja, hogy egy ilyen figyelemre méltó asszonynak soha nem telt cselédre. Nem találta azonban a megfelelő szavakat. — Megbocsásson, asszonyom... — Megbocsátottam. — Nagy csapás érte. — Nagyobb nem érhetett. A család orvosa egy éve kíméletesen a tudomásukra hozta, hogy öreg Győzőnek nem sok van hátra. Tisztában lehetett ezzel ő maga is, mivel beleegyezett, hogy megkérvényezzék a pápai hozzájárulást, öreg Győző ugyanis elvált ember volt, s csak a Vatikán engedélyével köthetett másodszor is egyházi házasságot. A ferences Leonardo atya kegyes csalásával a halálos ágyon ez meg is történt. — Szörnyű, hogy a tanár úr ilyen váratlanul... — sóhajtott a vendéglős együttérzéssel. — Váratlan volt, igen — biccentett. Kicsi Győző nem bírta tovább az értetlen párbeszédet. — Régóta tudtuk, hogy meg fog halni! — kiáltotta az indulattól szinte fuldokolva. A vendéglős megrökönyödve bámult a fiúra, majd az anyjára. Mint aki eddig úgy vélte, hogy nem tartoznak egymáshoz. Felfogott valamit, és zavarba jött. — Hát igen, kérem, persze, hogy... Kicsi Győző elégedetten nézte, hogyan kullog végig a folyosón. Egy ideig elárvultán ácsorgott, aztán beosont az apjához, aki a gyertyák lángfényében feküdt a ravatalon. Borotvált arca beesett, viaszsárga volt. Magas homloka kisimult, a haja gondosan hátrafésülve. Zakójának szivarzsebében gyászzsebkendő. Egy éve még jóképűnek mondható negyvenéves férfi. Sétahotja a sarokban. A fiú arra gondolt, hogy a botot a temetés után ketté kell törni. Az életük is erre a sorsra jutott. Ő maga megbocsátott már szigort, félreértést, rabsággal felérő fegyelmet. Hiába volt különszobának nevezett hálófülkéje, nem • tehette ott azt, amihez kedve lett volna. Játszhatott a téren és a barátainál, de a megszabott időre percnyi pontossággal kellett hazaérni. Nem követelték, hogy jelesrendű legyen az iskolában, de az első intő után megfagyott otthon a levegő. Az anyja kisírta a szemét, az apja napokig szóba sem állt vele, ráadásul a tanárát kérdezte meg, hogy mi történt, őt nem. Gyakran érezte úgy, hogy a szabadság nem egyéb csaléteknél, megcsillantják előtte, hogy elszédüljön. Megtörtént, hogy ruhástul feküdt az ágyára, ami szigorúan tilos volt, de alig várta, hogy kenyértörésre vi- hesse a dolgot, és kimondhassa: idegennek érzi magát a családban. Mozdulatlanul állt a ravatal mellett. Mintha maga is meghalt volna. Vajon tudja-e az apja, hogy felhagyott a lázadással? A sírás szorongatta a torkát, de mielőtt eleredtek volna a könnyei, fölágaskodott, megcsókolta az apja kihűlt arcát, majd kifutott a szobából. MÚZSA Szaggatott formák Kállai János (betonozó) fát ütöget szerszámot igazít zsaluit lazítja a merevült betonnak mozdulataiban évezredek kiszámítottsága a pontos szándékbeismerés midőn már nincs mitől tartani csak a fázisok egymásutánja hogy ne repedjen halálba a mű... megformázza a reggeli dereket a lombhullás okozta vértolulást göcsörtösen köhög tenyere öblébe hajfürtöt simít izzadságot töröl precíz a kegyetlensége is hiszen vesztésre áll... de még egy utolsó kalapácsütés de talán a végső odasújtás de hogyha úgysincs értelme miért ...a bizonyítás mentelmi jogával... v___________________J Aurél Schiller grafikái JL
