Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-09 / 291. szám

1994. december 9., péntek HÁTTÉR jj2S2SIS2SBE[ Képzés: át-, rá-, tovább... A világbanki program iránt óriási az érdeklődés országszerte és megyénkben Kállai János Nyíregyháza (KM) — A ma­gyar szakoktatás — túlzás nélkül — az egyik legprob­lematikusabb, de egyszers­mind a legtöbb reménnyel kecsegtető területe oktatásü­gyünknek. Miközben folyton a szakképző intézményekből kikerülő, potenciális munka- néküliek tömegéről hallunk, tudnunk kell: olyan folya­matok indultak el a szakkép­ző szférában, melyek gyöke­resen átalakítják a formai kereteket és a tartalmat. Erről beszélgettünk dr. Jekkel Antallal, a Munkaügyi Mi­nisztérium osztályvezetőjével. Pályaorientáció — Az emberi erőforrások fej­lesztése mint program — mondta dr. Jekkel Antal — új alapokra helyezte a szakkö­zépiskolai oktatás egészét. Ez, némiképp leegyszerűsítve, azt jelenti, hogy a diák tanulmá­nyai során széles szakmai ala­pozású, a munkaerőpiac keres­letéhez rugalmasan igazodó képzést kap, érettségit tesz, majd ezt követően jöhet az igazi szakosodás. Valójában ezzel több legyet üthetünk egycsapásra: konvertálhatóbb tudásssal bocsátjuk útjukra a tanulókat, s a képzés négy­éves tematikájába szervesen beépíthetjük a pályaorien­tációs tevékenységet, ezzel könnyítve és megalapozottab­bá téve számukra a helyes vá­lasztást. QIgen, a pályaválasztás ne­héz dió! Ön mint a MüM Szak- oktatási Főosztálya ifjúsági programirodájának osztályve­zetője vélhetően tud új infor­mációkkal szolgálni a pálya- irányításról. — A tanárképző főiskolá­kon indulni fog alapképzés­ként a pályaválasztási tanács­adó szak. Hogy ez három­vagy négyéves időtartamú lesz-e, még vita tárgya. Alakul hasonló célokkal a posztgra­duális jellegű képzés rend­szere is. A regionális átképző és a megyei munkaügyi köz­pontok ugyancsak intenzíven foglalkoznak a választást segí­tő tanácsadással. □ Apropó, regionális átkép­ző központok (RAK)! Milyen jövő elé néznek ezek az intéz­mények? CNC vezérlésű famegmunkáló gépen dolgoznak a „követő" nyíregyházi 107-es szakközepesei Harasztosi Pál felvétele — Ha csak a munkanélkü­liségre gondolok, akkor is lesznek feladataik még hosszú távon. Mert, bár csökkenni fognak a mutatók, a 4-6 száza­lék körüli arány tartósan meg­maradhat. Az átképzés pedig akár a jövő szlogenje lehet. A szakmaváltásra előbb-utóbb rá kell hangolódnunk mind­nyájunknak. Az utó- és rákép- zések a többszöri pályamódo­sítás esélyeit teremtik meg. A RAK e tekintetben rugalmas, különböző időtartamú felké­szítő kurzusokat kínáló, az alap- és kiegészítő képzést eredményesen levezénylő in­tézménytípus. Reggeltől estig □ Ez azt is jelenti, hogy főhi­vatású intézményként működ­het az oktatási rendszer egé­szében? — Az érettségi után felsőfo­kon tovább nem tanulóknak szintén jó tanulási terep ez. Az említetteken kívül pedig koor­dinatív, tananyagfejlesztő, metodikai funkciókat lát el. így valóban főhivatású intéz­ményként működik az oktatási rendszer egészében. A köz­pontok sajátos időbeosztással, a felnőtt korúakhoz igazodó módszerekkel dolgoznak; ha kell, kora reggeltől késő estig zajlanak bennük a foglalkozá­sok, nem korlátozzák őket a hagyományos iskolai szüne­tek. □ De térjünk vissza a szoro­san vett iskolrendszeren belüli szakképzés modernizációjá­hoz! Új tartalmú alapozást, gyökeres változásokat emlí­tett. — A világbanki képzési program, az utóbbi negyven­ötven évet figyelembe véve, valóban forradalmi változá­sokat indukált a szakoktatás­ban. Az országban hetvenki­lenc intézmény kapcsolódott be valamelyik szakmacsoport teljesjogú tagjaként a hálózat­ba. A PHARE program szerint huszonegy szakközépiskola végzi a munkáját. Összesen tehát száz szakképző iskola él­vezi a négy év alatt juttatandó harminchat millió dollár és hat millió ECU támogatás elő­nyeit. A programokhoz telje­sen új tantervek készültek, eu­rópai tekintélyű szakértők közreműködésével. Közülük több százan segítették a tan­anyag kiválasztását, összeál­lítását. De ami ennél is fon­tosabb: a „világbanki” iskolák tanárai szintén részt vettek a fejlesztő munkában. Ezáltal hatalmas szellemi potenciál alakulhatott ki. A magyar pe­dagógusoknak lehetőségük nyílt a helyszínen megismer­niük a különböző, európai ok­tatási rendszereket, a normá­kat, a tendenciákat. Lett rálátá­suk a legkorszerűbb folyama­tokra. Az ilyen színvonalú szellemiséghez dukál a leg­modernebb eszközháttér. Nos, az említett iskolákban meg­teremtődött ez is! A jövőre tekinteni □ Tudomásunk szerint: Sza­bóié s-Szatmár-B ere gben először négy, majd idő közben még két vagy három szakkö­zépiskola nyerte el a teljesjogú tagságot a világbankosok csa­ládjában. Mi lesz a többi aspi­ránssal? — A program iránt óriási volt az érdeklődés. Az úgyne­vezett követő iskolák száma is közelíti a százas nagyságren­det. Ők azok, akik legalább fejben együtt tudnak haladni a pályázatot elnyertekkel. Az ország szakközépiskoláinak — a követőkkel együtt — már mintegy 40 százaléka részesé­vé vált a szakoktatás moderni­zációjának. Ez pedig — túl a szakmai specializációk meg­újulásán — jelenti az infor­matika, a kommunikáció, a számítástechnika és az idegen- nyelv-oktatás eddig még so­hasem tapasztalt intenzitású előretörését. Persze, ezen nem kell csodálkozni, manapság nélkülük a jövőre tekintgetni nem több, mint hiú ábrándo­zás... Gvörke László tárcája JF m-m- y ol volt, hol nem volt, l—J volt egyszer egy kis A A falu. Annak a falunak az első embere volt Nyíry Mi­hály, közismert néven: Miska bácsi. Nem volt nagy lumen, ám, ahogy mondani szokás, megvolt a magához való esze. Miután (meg)bírta a bizal­mat, ő maga állította össze a játékszabálykönyvet, mely a Nyíry Nagy Enciklopédia cí­men vált közismertté. A böl­csek tanácsát össze-összehív- ta hébehóba, de az már nem nagyon érdekelte, hogy a felmerült kérdésekről meg is kellene szavaztatni az atya­fiakat. Jegyzőkönyvecskét ugyan köpörcöltek — a szá­mítógépük ugyanis bedög­lött, s ráadásul elveszett a jótállási jegye is —, de azt gondosan elrejtették a kíván­csi szemek elől. így aztán csakhamar — tán észre se vette — ritkulni kezdtek a bölcsek mellőle. Már a felére csappant a csapat. De ez Miska bácsira inkább in­Miska bá', a díszpolgár spirálólag hatott. Örült neki. Hogyne örült volna, mire ment volna azzal a sok kákán is csomót kereső bölccsel? Úgy gondolta, hogy neki, mint a falucska első emberé­nek, mindenben benne kell lennie, ott a helye, ahol vala­mi történhet. Például: akkor lesz igazán ütőképes a Krém­sajt FC, ha ő maga edzi a csapatot, maga dolgozza ki a követendő taktikát. Ha kikapott a csapat, megverette a játékvezetőt, de juszt is be­bizonyította, hogy nem a tak­tikával van baj, hanem a bíráskodással. Sőt, mint a bölcsek bölcse, az orvosnál is okosabb volt: utasításba adta, milyen gyógyszer kell neki és becses családjának. Az atyai gondoskodás ma­gasiskolájának kell tekinteni, hogy a piros betűs ünnepek alkalmával a saját maga ál­tal nevelt sertésekből ehetett a falu apraja-nagyja. Sőt, amikor utat kellett építeni, Miska bácsi nem habozott: azonnal adta a gépeit, ne kelljen semmiért a szomszéd­ba menni, hisz így sokkal ol­csóbb, aminek végül is a falu látja a hasznát. Meg ő. Nem igaz? Miska bácsi azonban nem­csak ilyen vonatkozásban volt nagylelkű, sőt, nagyvon­alú. Ha valakinek éppen nem volt munkája, adott ő szíve­sen nem is egynek-kettőnek. Hogy ne vándoroljon egy csomó pénz az államkasszá­ba, úgy gondolta, egysze­rűbb, ha zsebből fizeti ki a napszámosokat-favágókat. így aztán mindenki jól járt. Kínosan ügyelt ám a rend­re! Ezt se bízta másra, még a piszkos munkát is elvállalta, annyira szerette a falucská­ját. Itt nem lehetett ám ugrál­ni, meg verekedni. Pláne nem az édes szülét bántal­mazni, mert akkor Miska bá­csi kemény öklével gyűlt meg a baja a renitenskedőnek. Volt is rend, hogy csak úgy füstölt. Pláne, mikor kapato­sait, puskával hadonászva bricskázott végig a falun. Még az egér is behúzta a farkát ijedtében. Rend a lelke mindennek, mondogatta. Ha állami ün­nep jött, küldte a körlevelet. Ilyet például: „Tájékoztatom a Tisztelt Címet, hogy ekkor és ekkor a Művelődési Ház Nagytermében ünnepséget tartunk. Ez a nap fizetett ün­nep, ezért a megjelenés köte­lező.” Punktum. Az már csak természetes, hogy mikor eljött az ideje (hogy mikor, azt természete­sen ő maga döntötte el), Mis­ka bácsi díszpolgári címet adományozott—saját magá­nak. Megérdemelte. Hiszen aki ennyire rajta tartja a kezét falucskája pulzusán (és kasszáján)—az megérdemli. Balogh József / ,smét született egy jog­szabály, amelyet csak egy másik jogszabály megsértésével lehet teljesí­teni. A vámszabályok válto­zásáról van szó, amit a múlt hétvégén jelentettek be, mint olyan újdonságot, ami csök­kenti a bürokráciát. Tulajdonképpen egy ilyen indok általános szimpátiát válthatna ki mindenkiben, aki külföldön jár, ám ez a bürokráciacsökkentés csak a bürokráciagyakor­lás színhelyének áthelyezé­sét jelenti. Eddig ha valaki behozott valami értékesebb dolgot, s nem titkolta el a vámnál, hogy ezt tette, kapott egy vámpapírt, kitöltötte, aztán hazaérvén szépen befizette a kirótt vám összegét. Gon­doljunk csak a hűtőszekré­nyek behozásának korára, hogyan is lehetett volna eltitkolni a kocsi tetején egyensúlyozott vámáru lé­tét? A helyzet most egyszerű­södött azzá, hogy nem kell hazamenni, hanem ott hely­ben, a határátlépéskor kell befizetni a vámot. (Kivételt a személygépkocsik és a nagy értékű motorok jelen­tik). Megérkezik teluít az utas üres zsebbel a határra, jó ha annyi pénze marad, hogy elég legyen Hegyes­halomtól mondjuk Nyíregy­házáig benzinre és egy ta­podtat nem tehet a vámhi­vataltól, amíg nem fizet. Mi történhet? Egyik megoldás, hogy azt a pénzt is magával viszi útjára, amit majd vám­ként kell fizetni. Csakhogy ezt szabályos körülmények között nem viheti ki az or­szágból, mert egy bizonyos összegen túl devizabűntett­nek számít. S ha nem hiszi el neki a vámos, hogy visz- szaérkezvén ennyi forintot nem a bécsi nagynéni adott, akkor ezért is büntetni kell az utast. Létezik egy másik meg­oldás is, mégpedig az, hogy nem hoz be külföldről senki semmit. Ez kiváló ötletnek látszik, már csak a magyar áruk védelme szempont­jából is, ám ezt a megol­dást sokan nem méltányol­ják. Mi mégis ezt ajánlhat­juk megoldásul. Igaz, így a jogszabály nem éri el a célját, ebből nem lesz a költségvetésnek nagyobb a bevétele, viszont csökkent- heti a kiadási oldalt. Mert mi a fenének ilyen ország­ban a vámhatóság, ahol a határon nem hoznak be semmit. — Egész életemben nyugodtan jártam az erdőt, de most nuncsukával megfenyegettek és elvették a rö- zsémet... Ferter János rajza If AüiiitiftViéáp IIVIBI mm mwm í Szemlélet és váltás Orémus Kálmán y y a környezetünk vé- Í—B delméről esik szó A A mostanában, min­den illetékes hangsúlyozza, csak szemléletváltással ér­hetünk el eredményt. Ha ugyanis az állampolgárok féltő gonddal óvnák környe­zetüket, akkor sokkal keve­sebb lenne a kár, olcsóbb lenne a helyreállítás. Ezen állításokkal, azt hiszem alig­ha lehetne vitatkozni, kétség nem fér hozzá, természeti értékeink védelme nem épült még bele szervesen viselke­dési kultúránkba. Nemrég aztán egy kör­nyezetvédelmi tanácskozá­son elhangzott, hogy az ille­tékes szervek, valamint in­tézmények és a lakosság kapcsolata egyenlő a nullá­val. Mint a szakemberek ki­fejtették, ez azt jelenti, hogy ezek még csak nem is rea­gálnak az állampolgárok bejelentéseire. Kiderült, hogy a közelmúltban bekö­vetkezett természeti károk egész sorát meg lehetett volna előzni, ha valaki ko­molyan veszi a lakossági bejelentéseket. Ezek után felmerül a kér­dés, hol is kellene kezdeni azt a bizonyos szemléletvál­tást. Elképzelem a buzgó, tisztességes állampolgárt, aki időt és fáradságot nem kímélve nógatja cselekvés­re azokat, akik ezért kapják a fizetésüket. Biztos vagyok abban, hogy néhány siker­telen próbálkozás után le­gyint egyet és beáll a közö­nyösök népes táborába. Jól tudom, hogy a ter­mészetvédelemmel foglal­kozó intézmények napi gon­dokkal küszködnek, hiszen csak morzsákat kapnak az állami kölségvetésből. Am az is biztos, hogy nevelni és mozgósítani, legyen szó bármilyen nemes célról, csak személyes példával le­het. Pláne, ha valaki ezért kapja a fizetését. .................... j ■WTJii] *T* f f I mm Vám és pénz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom