Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-05 / 262. szám
1994■ NOVEMBER S-, SZOMBAT Napkelet • A KM jubileumi melléklete 13 Az ivodalom helye az 50 éves újságban Margócsy József Nyíregyházán 1944. végén már van újság, túszén nyugatabbra húzódtak a harcok. Ez azonban nem jelenti még azt, hogy egyidejűleg irodalmi alkotások is megjelennek. Már csak azért sem, hiszen legfeljebb 2-4-6 oldallal jelent meg egy-egy szám. — Volt azonban már az első időkben is a szerkesztőségnek költő-tagja: a manapság már bemutatásra nem szoruló Rákos Sándor, akkor riportok, tudósítások szerzőjeként. Az első időkben egy másik költő, Bory Zsolt neve is „forgalomba kerül”. Egy szép versét országos pályázaton tüntetik ki. A lap „irodalmi életének” fellendülése 1952-től Siklósi Norbert kezdeményezéseihez fűződik. Abban az évben kezdi önálló műsoradását a helyi rádió: ennek is, a lapnak is Siklósi a vezetője. A helyi írócsoport első megalakulása is erre az évre esik. (Itt kissé előbbre kell ugrani: a megyei írócsoport ugyanis a következő évtizedekben többször újjáalakult, érdemi folytatás nélkül. Majd csak 1977-ben sikerül Fábián Zoltán írószövetségi titkárnak és Horváth Gabriella könyvtárigazgatónak összefogással meg is teremteni a működés alap- feltételeit, ekkor Katona Béla lesz a szakmai vezető.) A közbeeső 25 évben a megyei lap — ekkor már Kelet-Magyarország címmel — az irodalmi művek megjelenésének egyetlen fóruma. A Szabolcs-Szatmári Szemle még csak ritkán közöl irodalmi alkotásokat. Majdnem természetesnek vehető, hogy eleinte csak a lapnál dolgozók írásai jelennek meg szépirodalmi igénnyel. Soltész István, Sipkay Barna, Győri Illés György mellett — főleg a kiírt, olykor kisebb-na- gyobb sikerrel záruló pályázatok folytán bővül az irodalmi kör. Ilyen az akkor fiatal újdondász, a mai főszerkesztő, Angyal Sándor is. így kerül a laphoz a pedagógus Barota Mihály is, első novellái között igen ígéretes alkotások is találhatók. (Ezek majd jóval később szerepelnek köteteiben, újabban Szombathelyen él, dolgozik, már több kötete hagyta el a nyomdát.) Egyre fontosabb szerepet kapnak a lapban az akkor még diákverselők: Bényei József, Rózsa András, a kisvárdai Tordai Ferenc, a végi szám középső egy-két oldalán: verseket, elbeszéléseket, ismertetéseket közölve. Szerencsésen kapcsolódott ehhez akkor amikor a megyei könyvtár kiad füzeteket, tematikus köteteket, szöveggyűjteményeket — az újságban megjelent írók műveit, gondos életrajzi eligazítással. Az utolsó másfél-két évtizedben már a rendszeresen megjelenő Szabolcs- Szatmár (Beregi) Szemle is tartalmaz irodalmi „blokkot”; az írószövetségi csoport klubrendezvényei közönség elé segítik az írókat, néhány évig Ratkó József és Antall István közreműködésével, a Váci Mihály Művelődési Házban biztosítanak Hangsúly címmel előadási fórumot a szépirodalomnak. A szerkesztőség bejáratánál lévő Sipkay-emléktábla Ezzel az állandó címmel jelent meg 1957-ben a Művelődés-rovat népszerűsítése is, a rádióban főleg akkor, amikor ott Gyarmati Béla a felelőse ennek a területnek. Akkoriban egyre több már a táblával megjelölt emlékhely, a megnyitott emlékszoba: ezekről megannyi cikk jelenik meg a lapban, tudósítások sora az ilyen rendezvényekről: hathatós előmozdítói az értelmes lokálpatriotizmusnak. Nem feledhető, hogy ez az az időszak, Aműegyetemre került Szlávik Ferenc hamarosan országos folyóiratokban is kapnak helyet. Az ötvenes évek közepén már a Kossuth- diák Ratkó József is jó verseket küld a lapnak, Mester Attila is ekkoriban jelenik meg először, az ő költészetének megizmosodása majd később valósul meg. Egy pályázaton tűnt fel a pedagógus Oláh László: első novellái igen sokat ígértek, sikerült alkotások, — folytatás nélkül. Kedvelt szerzője a lapnak Szállási László, aki már nem fiatalon kezd publikálni, az egykori íróolvasó találkozókon nagy sikereket arat falusi történeteivel, anekdotáival. Bory Zsolt nem termékeny költő: egy-egy újabb versére néha hosszabban kellett várni, ha közlésre kerül, a megjelenés előtti éjszaka Bory bemegy a nyomdába, és az ügyeletes szerkesztővel újabb korrektúrát csinál, nehogy hibával jelenjék meg a verse. Itt is közbevetést kell tenni: ebből a szűk terjedelmű, fél évszázadot átfogni szándékozó áttekintésből igen sokan kimaradnak, talán sértődés is lesz belőle. Sajnos, most csak az itt indult és innen kinőtt írókra, költőkre szorítkozhat. Főleg azokra, akik hosszabb időn át, rendszeresen megjelentek e lap hasábjain. ^ Talán leginkább az ötvenes-hatvanas években volt a megyei lap az itt élő, működő írók-költők igazi otthona. 1957 januárjában úttörő kezdeményezésbe fogott a szerkesztőség megbízásából Sipkay Barna a TIT munkatársaival, akik a szélesebb körből származó kéziratokat gyűjtötték össze. Népművészeti motívumos fejléccel, Művelődés címmel jelent meg a hét Sok irodalmi mű szereplője: a konflis Rövid ideig élt Új fehértón, Nyíregyházán a jánkmajtisi Végh Antal, aki szintén a Kelet-Magyarország- ban jelentkezett először, olykor fájdalmasan szép, sikerült elbeszéléseivel. Ezek később köteteiben is megjelentek: szépirodalmi szempontból a legsikerültebb alkotásai a sok kötetében más utakat követő írónak. — A kótaji Galambos Lajos egészen fiatalon került Budapestre, ott kezdte az írói mesterséget, nagy „kezdősebességgel”: hiszen volt olyan éve, amelyikben két, sőt három kötete is megjelent. Vagyis: fénykorában nem kötődött a laphoz, csak alkalmilag jelent meg itt is. Élete utolsó korszakában megtörtén jött haza: figyelemre méltó baráti gesztussal fogadta őt a szerkesztőség magához, bár az ekkoriban született írásai csak anekdoták maradtak, nem irodalmi alkotások.—Amíg Váci Mihály itthon élt, dolgozott a művelődési osztályon, senki sem tudta, hogy verseket írt volna. Budapesten él, amikor 1953-ban először jelenik meg tizenkét verssel, népszerű költővé vált. Szeretetre méltó egyéniségét az író-olvasó találkozások közönsége éppúgy megszerette, elfogadta, mint a magányos olvasók. Váci-vers gyakran olvasható lapunkban, köteteiről mindig részletes elemző méltatást közölnek, Kos- suth-díjának átvétele után érdekes, jóízű beszélgetés olvasható a lapbeli főszerkesztővel, — a Szemle hasábjain. A mai szerkesztőség bejáratnál Sipkay emléktábla látható, itt még Sipkay-díjat is alapítottak. Helyesen, mert mindenképpen Sipkayban testesedett meg az értékes szépíró-újságíró típus ezen a vidéken. Ő élete végéig nem hagyta el a szakmát, ezt a szerkesztőséget, bár már jelentős sikereket ért el könyveivel, színpadon, tévéjátékokkal, filmesített írásaival. Sajátságos munkamódszert alakított ki: szobájában két gépen dolgozott. Az egyikben szerRákos Sándor Sipkay Barna kesztőségi, számozott soros kéziratpapír, hogy azon oldja meg a kapott hivatali feladatokat. Ha ezt „leadta”, átült a másik géphez, hogy az ott befűzött papíron szépirodalVáci Mihály Galambos Lajos mi céljait, terveit valósíthassa meg. Ritka képesség: hiszen köztudomású, hogy a napi újságírói munka többnyire elszívja az alkotó energiát, mert teljes embert kíván, s közben háttérbe szorul, olykor el is hal Ratkó József Bényei József az igényesebb irodalmi szándék. Lényegében így járt Soltész István, aki hosz- szabb itteni működése alatt nagyobb regényekbe fogott, több folytatásban ígéretes részleteket közölt. De később, főleg amikor Végh Antal Mester Attila már el kellett mennie innen, — s meg sem állt majd a Magyar Nemzet főszerkesztői székéig, elszáradtak az irodalmi törekvések, az 1975-ben kapott Rózsa Ferenc-díj már nem szépirodalmi eredményekért hozott neki elismerést, jóllehet értékes kötetei is megjelentek. Ha ma körülnézünk a szerkesztőségben, azt láthatjuk, hogy mostanában megint vannak olyanok itt, akik művelői a szépirodalomnak, az igényes kritikának is. A kiadói vállalkozók gyarapodásával a lapban cikket, glosszát, riportsorozatot író munkatársak, önálló, irodalmi igényű kötetben adták ki munkásságuk legjavát. Mint például Bodnár István, Farkas Kálmán, Nagy István Attila, Marik Sándor, Seres Ernő — s ez a névsor biztosan nem teljes. A lapban pedig egyre-másra új, eladdig ismeretlen nevek szerepelnek: versek, krokik, tárcák írójaként. Vagyis: folyamatosság, folytonosság látszik a szerkesztésben, — bár manapság már sokkalta több publikációs lehetősége akad még a legfi- atalabbaknak, a kezdőknek is. Változatlanul fontos, hogy a Kelet-Magyarország a következő évtizedekben is vállalja, ismerje feladatának a szépirodalmár szerzők körének bővítését, helyet adva a legelső közléseknek is: hiszen ilyen biztatás nélkül egyébként nem bontakozhat ki senkinek a tehetsége sem... JL is a rádióstúdió: ennek akkoriban Seregi István a vezetője. Hetenként rendszeresen sugároznak 25-30 perces összeállításokat, többnyire azokat a műveket, amelyek a lapban is megjelentek. És ez az az időszak, amikor nagyobb teret kap a nyilvánosság előtt a hely- történet, a megyei irodalmi hagyományok
