Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-03 / 260. szám

1994. november 3., csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Én és nz újság # Pályázatunkra érkezett ' ____ ^^ ___ _____ Együtt jóban, rosszban A ?<?7í szél szemtelenül borzolta össze friss frizurámat, mikor ta­nítványaim szaladtak elém és skandálva mondták: tanító nénit újságíró várja, tanító nénit újságíró várja... Lépteim meggyorsítottam, hátha most fogok találkozni álmaim lovagjával — gon­doltam. Középkorú úr mutatkozott be: — Sipkay Barna vagyok. A járási művelődési osztály és a pártbizottság küldött (forogni kezdett velem a vi­lág, milyen rossz fát tettem a tűzre), hogy interjút készít­sek önnel, mint pályakez­dővel. Látván zavaromat, beszél­getésével feloldott a nehéz percekben. Mikor szívveré­sem már felvette megszokott ritmusát, akkor fogtam fel, hogy az újságíró mellett én az író Sipkay Barnával is be­szélek. Ez a tudat szárnyakat adott. A literátus ember ezt megérezte és így az irodalom­ról is sokat beszélgettünk. * * * Egy februári számban Ket­ten a legújabb nevelők kö­zül címmel megjelent írása. Mi tagadás, hiúságom le- gyezgette a cikk. Szívesen olvastam a megyei lapot, de ezután még többet is. Sajnos e lapban közöltem édesapám halálhírét. És ez a lap közölte férjem ki­tüntetését. Fiam első kis je­lentését a Gyermekvilág cí­mű rovatban szintén itt adta közre. O aztán kinőve a gyer­mekvilágból már tudósítá­sokat, útleírásokat, ripor­tokat gyakran ír a KisKelet- ben. * * * Néhány éve megismétlődött a nyitó kép. Tanítványaim léptem sürgették, hogy új­ságíró bácsi keres. Elmoso­lyodtam magamban és a szél őszülő hajtincsem most lá­gyan hátra fújta. Nábrádi Lajos mutatkozott most be, aki az Arckép sorozatban írt rólam. * * * Aztán gondolva egy meré­szet, elvégeztem az újságíró iskolát. Most én is a toliforgatók táborához csat­lakoztam. Természetes volt, hogy cikkeimet a megyei lap­nak küldöm el, így a lap­pal évtizedek óta együtt vagyok jóban, rosszban, eré­nyeivel és hibáival együtt észrevétlenül is a családba költözött. Vachter Gáspárné Óbis Éva Az élet legszebb pillanata Hívő nyugdíjasok Anyíregyházi görög kato- lilus egyház nyugdíjas klíbjának 49 tagja egyna- pa autóbusszal történő ki- ráiduláson vett részt. Mgtekintették Újfehértó, Drörecen, Hajdúszoboszló tenplomait, valamint a hadúdorogi görög katoli- ku székesegyházat. Haj- dúlorogon a székesegy­házra kívül meglátogattuk az országban egyedül mű­kötő görög katolikus gim- nááumot, ahol háromszáz diát végzi tanulmányait Itt kétfogásos meleg étellel várák a csoportot, amit ezúon köszönünk meg a girmázium vezetőjének és a krnyhai személyzetnek. Küön köszönjük a szer­veit, a kalauzolást Mo­solygó Tamás nyíregyházi görög katolikus parókus úrnak. Nagy Miklós nyugdíjas nyíregyházi lakos Hétköznapi kamikáze lét kezében csomagokkal negterhelve, szuszogva, nhant a busz felé, amely évpen akkor ért be a meg- álóba. Sietségében nem vette észre az átlátszó falat. Belerohant, csattant egy jó nagyot, majd kidőlt, mint egy kivágott fa. A járóke­lők körbeállták, és figyel­ték, fel bír-e állni. Idősebb bácsika volt, ezért nem ment olyan köny- nyen. Orrából folyt a vér, kissé zavartan, szégyen­kezve (a közönség előtt) összeszedte szerteszét hul­lott csomagjait, feltápász- kodott, és leült. Kicsit szé- delgett a mutatványtól, de szemmel láthatóan jobban volt. Mosolygott. Valószínű, hogy az új buszmegálló az építők, és a tervezők remekműve. Rek- I lámhordozó, többé-kevés- bé még az eső ellen is meg­véd, hátrafelé szabad kilá­tást ad. Átlátszó, de nem átjárható. Ahol még nincs, illene felfestem egy-két figyel­meztető vonalat, amiről észreveszik, hogy ott van 'alami, azt ki kell kerülni, •lem mindenki tud odafi­gyelni a rohanásban. És nég valami. Pár segítő léz, ami ilyenkor felsegít... Nuszer Tamás Nyíregyháza Az én gyermekeim még nem elég idősek ahhoz, hogy diplo­mát szerezhettek volna, csalá­dot sem alapítottak. Igaz, ne­ves esemény bőven akadt, hi­szen ha csak a karácsonyokat, vagy születés- és névnapokat számolom, már bővelkedünk szebbnél-szebb pillanatokkal. Mégis nehéz ez a feladat, mert a legtöbb ember, amikor igazán elérzékenyül, a megha­tottság pillanataiban nemigen gondol arra, hogy előkapja a fényképezőgépet. Ráadásul, míg az ilyen nagy, jeles pilla­Hallgatom a parlamenti köz­vetítést, és látom magam előtt azt a sok unott arcú, hőségtől szenvedő embert. Ráadásul most még jó sokan is vannak, nem tartják illendőnek mind­járt az elején lógni. Kíváncsi vagyok, meddig lesz tele a parlament, mikor lesznek me­gint határozatképtelenek — morgolódom magamban. Pe­dig igazán elvárható lenne azért a pénzért, hogy,teltház legyen a T. Házban. Vagy le­galább osztanák be, hogy ki mikor van ott, mint ahogy mi osztottuk be egymás között az unalmas előadásokat az egye­temen, a teljes érdektelenséget leplezendő. Aztán rajtakapom magamat, hogy álszenteskedem. Miért várom el a tisztelt honatyáktól a látszat érdeklődést, mikor magam is irtózom a gyakor­lásától. Ahogyan én a könyv­tárat tartottam az információ fő forrásának az előadás he­lyett, úgy lehet hogy ők is fi­gyelemmel kísérik egymás mondandóját más csatorná­kon. Lehet, hogy a hiányzók is natokat barátainkkal, rokona­inkkal örömest megosztjuk, idegenek elé, az újságba talán nem szívesen teregetjük ki. Mindennek ellenére, én most vettem a bátorságot, s bekül­dők egy fotót a gyermekeim­ről. Ez a fénykép abból az al­kalomból készült, hogy szép­nek láttam a fiaimat. Sajnos, az élettelen kép nem tudja tel­jes mértékben tükrözni a való­ságot, mert életben nekem még sokkal csodálatosabbak. Amennyiben az Önök tet­szését megnyerte ez a testvér­tévén nézik a plenáris ülése­ket, vagy rádión hallgatják. Kár, hogy így nem szavazhat­nak, bár erre is lenne meg­oldás, ha a szavazógép vezeté­keit a képviselők lakásáig ve­zetnék. Ekkor kirajzolódik előttem egy új típusú parlamenti de­mokrácia képe. Ha ugyanis a szavazógépet egy, a veze­ték nélküli telefonokéhoz ha­sonló rendszerrel cserélnék fel, akkor abszolút nem lennének korlátozva a kép­viselők. Mindenki ott gyako­rolhatná a demokráciát, ahol éppen kedve van. Ha pedig a választók közül is jutna min­denkinek ilyen kütyü, akkor még a választásokat is egy­szerűbben meg lehetne oldani, hisz mindenki otthonról sza­vazhatna. Népszavazást is an­nyit tarthatnánk, amennyit csak akarunk, hisz egy ilyen rendszeren nem kerülne sem­mibe. Sőt, lehetne minden tör­vényről össznépileg szavazni. Ekkor a képviselőkre se lenne szükség, hisz mindenki önma­pár, kérem közöljék fényképü­ket. Amennyiben nem, akkor sincs semmi probléma, mert teljesen mindegy, hogy egy gyerek milyen. A lényeg az, hogy a szüleik gyönyörűnek, elragadónak, s szeretetre mél­tónak találják őket. Én is ilyen elfogódott anya vagyok. Kívánom, s remélem, min­den szülő hasonló érzelmeket táplál gyermeke, vagy gyer­mekei iránt, mert ki lássa szép­nek, s ki szeresse azt a szegény gyereket, ha még a szülei sem? Péczeliné Tóth Zsuzsa gát képviselhetné. Ennek meg­lenne az a hátránya, hogy nem lehetne kit szidni a népszerűt­len döntésekért, ugyanakkor a nép nevében sem nyilatkoz­hatna senki, csak a maga ne­vében. Nem lenne tehát szük­séges hogy tele legyen a parla­ment, ha működne a teleparla- ment. Sőt parlamentre sem lenne szükség, akár el is adhat­nánk. Kérdés még, hogy ki lehetne a rendszergazda, mert az kell. És ki nevezné ki a teleparla- ment elnökét? A legfőbb kér­dés pedig, hogy kire bíznánk a rendszer kiépítését, melyik há­lózatra? Ekkora üzletért biztos hogy tolonganának. Talán létrehozhatnánk egy képviselőcsoportot, aminek a tagjai képviselnék az érdeke­inket ezekben az ügyekben. De csak ha megígérik, hogy minden tárgyalásra elmennek, és olyan rendszerre kötnek szerződést, amit nem kell egy­hamar lecserélni, mert az túl sokba kerülne. Nagy Tibor Nyíregyháza Teleparlament a fotelből Nem volt engedélye Széllel szemben a tények A Kelet-Magyarország 1994. október 28-ai számá­ban Széllel szemben cím­mel egy, részben a polgár- mesteri hivatal és az én munkámat illetően kritikai elemeket tartalmazó cikk jelent meg a belvárosi üz­letház építését megelőző munkálatokról. Sajnos az írás alapállása nem felel meg a tényeknek, amelyek a következők: A volt Julius Meinl ABC épületének bontására hiva­talunk ez év október 19-én hozta meg az engedélyező döntést, amelyet a Kelet- Metropol Rt. képviselője 20-án vett át. A bontási munkálatok ugyanakkor még ezt megelőzően meg­kezdődtek. Október 20-án a kora reg­geli órákban a beruházó en­gedély nélkül elterelte a forgalmat a Luther utcai külső forgalmi sávról, amelynek megszüntetésére munkahelyemre történt be­érkezésemet követően in­tézkedtem. Késő délután felkerestek az Rt. képvise­lői. Ezen egyeztetésen hoz­zá kellett járulni az említett forgalmi sáv lezárásához, mert egy négy méter mély munkagödörben kezdődik meg az alapozása az új üz­letháznak, ami veszélyes lehet. Az engedélyezés egyébként nem szóban tör­tént, hiszen még aznap el­készült írásban az útkezelői hozzájárulás, amely többek között a következőket tar­talmazza: az Rt. kérelmével ellentétben csak az alapozá­si munkák és a pincefödém elkészültéig lehet a forgal­mi sávot lezárni. Előírtuk az Rt-nek, hogy a sáv lezá­rása csak palánkkal történ­het, falazott szerkezettel nem; az újságban, a rádión és televízión keresztül a forgalmi rend megváltozá­sáról a lakosságot tájékoz­tatni, a Rendőrkapitánysá­got és a Szabolcs Volán Rt.-t pedig értesíteni kell. A fal elbontására és a pa­lánk felállítására intézked­tünk. Összegezve: a tények azt mutatják, hogy a beruházó a bontáshoz, a forgalom- korlátozáshoz kellő időben nem rendelkezett engedél­lyel, illetve a polgármesteri hivatal részéről mulasztás vagy a közgyűlés döntései­vel ellentétes intézkedés nem történt. Végezetül sze­retném megjegyezni, hogy mindig szívesen állok a sajtó tisztelt munkatársai rendelkezésére.” Szívélyes üdvözlettel: Dr. Fazekas János Nyíregyháza jegyzője (A szerk. megjegyzése: Kö­szönjük a választ, mely tisz­tázza a részleteket, de a lé­nyegben — úgy véljük — nem mond ellent háborgá­sunknak.) Most isszuk a levét! Tisztelt Nagy István Attila úrnak Az október 8-án köz­zétett Magánvélemény c. cikke olvasása után azt re­mélve, hogy az én magán- véleményemet is meg meri írni, próbálkozom. Soha nem voltam párttag, csak arra gondolok, mikor a hideg szobában didergek, miért is nem alakítottam ’90-ben én is pártot, még mozira is jutna belőle, ha jól beosztom. Boross úr szerint nem üres a kamra, csak akkor volt az, amikor átvették a hatalmat. Csak azt nem tudom, miből jutott arra a sok pártra, hisz még az árva gyerek is pártot ala­kíthatott. Választások al­kalmával nem volt baj, ha 100 Ft volt egy lángos. Mi­ből tellett feltárni az AVH-s pincét? A TV-nek a világra szóló temetés? Az új utca­nevek, új személyi szám, új katonaruha. A nagy ma­gyarkodásnak most isszuk a levét. Azzal ráértek volna, mikor már kolbászból fon­nánk a sövényt. Ebből ta­nulhatnának az új urak. Könnyű most kritizálni, de- hát ők úgy megszedték ma­gukat, nekik nem kell meg­számolni, hány szem krumplit hámozzanak meg. Lehet, hogy félni fog ezt a levelet közzé tenni. De bí­zom abban, hogy most min­denki véleményére kíván­csiak, legalábbis ezt sugall­ják. Úgy gondoltam, próba, szerencse. Ne haragudjon, hogy za­vartam. Kívánok erőt, egészséget. Tisztelettel: M. Jánosné (cím a szerkesztőségben) Koszorú az emléktáblán Királyhelmec — A Nyír­egyházi Népfőiskolái Egyesület szervezésében a napokban mintegy 90 sze­mélyes társaság indult ta­nulmányútra. Első úticél Sárospatak volt. Itt született 1936-ban a népfőiskolák gondolata. Az eszmecsere során a két város egyesü­leteinek vezetői hangsú­lyozták, a hagyomány ápo­lása ma már nem elég, bő­víteni szükséges a tevé­kenységet különböző szak- és idegennyelvi tanfolya­mokkal. A tanulmányút a szlová­kiai Királyhelmecen folyta­tódott, ahol az egyesületek közötti kapcsolat bővítésé­ről tárgyaltak. A látogatás fontos eseménye a nemrég állított Mécs László-emlék- tábla megkoszorúzása volt. A rövid méltatásból megis­mertük, hogy a neves pap és költő 16 éven át volt ki­emelkedő polgára Király- helmecnek. A katolikus templom előtt lévő Hősök terébe tor­kolló (mai nevén) Lórántffi Zsuzsánna és Mécs László utcák sarkán lévő épületben volt a lakása, amelynek fa­lán áll a márványtábla, rajta a Nyíregyházi Népfőiskolái Egyesület tisztelgő koszo­rúja is. Cs. B. Nyíregyháza A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom