Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-26 / 280. szám
1994• november 26., szombat Napkelet • A KM hét végi melléklete A Los Andinos és a kecskék Nemcsak élvezetes zenével szolgáltak, hanem néprajzi előadással is Gyüre Ágnes Valamikor 1982 táján egy tizenhat éves székesfehérvári fiú latin-amerikai népzenészekre figyelt fel a tévében. Annyira megbabonázta ez a folklórmuzsika, hogy rögtön elkezdett kutatni utána. Csodák csodájára a százezres vidéki magyar városban rátalált egy chilei férfire, aki ápolta szülőföldjének kulturális hagyományait. A férfi tanítani kezdte a kamasz Tárnok Ákost. Ma már tudjuk, hogy eredményesen. Az ifjú lelkesedéséből — és másokéból — zenekar született, melynek Los Andinos lett a neve. Aztán eljött az 1988-as Ki mit tud? Az akkor hatéves, jobbára székesfehérvári főiskolásokból álló csapat berobbant a köztudatba. A mai Los Andinosban a régi tagokból már csak Ákost találjuk meg. A többiek között olyan is akad, aki saját nevelésűnek számít, hiszen a közönség soraiból jutott fel a színpadra. A banda eddig négy kazettát adott ki. De az átlagosan huszonnégy-huszonöt éves hangszeresek „termékenységét” elég annyival jellemezni, hogy a legutóbb megjelent anyaguk több, mint hatvanhárom perces. Az Andok hegység vidékén, Ecuadorban, Peruban, Bolíviában, Kolumbiában élő ke- csua, ajmara, mesztic indiánok világát megidéző magyar fiatalok — a már emlegetett alapítón kívül Vakler Anna, Kiss Zoltán, Kiss Lajos, Lendvai Tibor, Bakonyi Tibor — két éve hivatásosok. Jelenlegi bemutató kőrútjukon Javier Zea is velük dolgozik. November 15-én a a nyíregyházi művelődési központ hangversenytermében adtak teltházas koncertet, másnap pedig Mátészalkára mentek. Nemcsak élvezetes zenével szolgáltak, hanem komplex néprajzi előadással, melyben az életmód, a viseletek, az ünnepek és a tánc egyaránt bemutatásra kerültek. Az alábbi ízelítő Tárnok Ákos színpadon elhangzott és fellépés után következő ismertetőiből állt össze. □ Miként juttok feldolgozandó alapanyaghoz? — Gyűjtőkörutakra járunk. Persze, nem évente. Hiszen az Andok innen tizenkétezer kilométerre fekszik. Azonkívül számolni kell egy esetleges kolerajárvánnyal is. A legutóbbi 93-ban volt. Kinn élő barátaink és az itthoni szponzorok — például a Cer- bona — segítségével jönnek létre az utazások. Nemcsak adatközlő személyeket keresünk meg, hanem bemegyünk a népzenetárakba, vagy hangzóanyagokat veszünk. Felvételről tanulunk, mert a kotta nem tud visszaadni bizonyos emberi megnyilatkozásokat. Ha áthangszerelünk valamit, nagyon figyelünk arra, hogy csak az adott tartományban használt muzsikus-szerszámokat szerepeltessük. □ Könnyű vagy nehéz abban a térségben gyűjteni? — A hagyományok jobban felszínen vannak, mint nálunk. A két világháború között a legtöbb helyen még középkori állapotok uralkodtak. A falvak most olyan képet mutatnak, mint amilyen nálunk az ötvenes években volt jellemző. □ A szövegeket nem ismervén, a hangzásból következtetve sokáig azt gondoltam, hogy a latin-amerikai népek — kicsit egy- ügyűen — mindig a szerelemről meg a vidámságról énekelnek. — A Chimborazo tartományból származó Estos Pajonales például egy pásztorlegényről szól, aki a nádasba menekül a vele embertelenül bánó földesúr elől. De a műsorban felvázolunk egy júliusban tartott termékenységi ünnepet is, melyen az élet folytonos pusztulását és újraszü- letését szimbolizálandó különböző csoportok csapnak ösz- sze. Itt vér is folyik, mely a résztvevők szerint nem fölösleges áldozat, hanem a mágia kelléke. Ezért az anyák nem is siratják el azokat, akik ezen az ünnepen estek el. □ Ekkora hagszerkavalká- dot, amekkorát ti megszólaltattatok, ilyen kis létszámú együttesnél még sosem láttam. Hogyan szerzitek be ezeket? — Nagyobb részüket onnan hozzuk, ahol honosak. De akadnak olyanok is, amiket mi készítünk. Ilyen például a chaj chas, a kecskekörmökből alkotott ritmushangszer. Nagy nehezen kiderítettük, hogy Magyarországon a baji vágóhídon vágnak kecskéket. Mikor az üzemvezetővel megértettük, miért van szükségünk az egyébként szemétbe kerülő kecskelábakra, buzgósá- gukban háromszázötven állat maradványaival vártak. Mi bepakoltunk a kocsink csomagtartójába annyit, amennyi befért. De a feldolgozást napról napra toltuk. Tavasz volt, a rakományunk pedig annak rendje- módja szerint bomlásnak indult. Aztán csak elvégeztük a piszkos munkát. Az irtózatos szagot azonban nem tudtuk lemosni a kezünkről. Húsvét jött, és mi így mentünk locsol- kodni. A bűzt a kölnire fogtuk. Hogy a lányok elhitték-e ezt, az csak az eset után egy évvel fog kiderülni. A fotón látható gyapjúöltözékeket nevezik Los Andinos-szaunának Amatőr felvétel A rockkocsma születésnapja Az Open Doorsban azok is jól érzik magukat, akik táncolni szeretnek A monumentális szülinapi torta — ahogy illik Harasztosi Pál felvétele Több százan tolongtak a bejárat előtt, mindenki részese akart lenni a város méltán ismert szórakozóhelyének, a Doorsnak első évfordulós rendezvényén. A hangulat nem volt mindennapi. A szervezőkkel együtt ünnepelhetett november elején a közönség is. A kezdésről, és eltelt egy esztendőről beszélgettünk Varga Csaba üzletvezetővel. — A hely, amit kiválasztottunk tökéletesen megfelelt egy rockkocsmának. Ilyen stílusú klub addig még nem működött a városban. Egy idő után a vendégek már nem elégedtek meg azzal, hogy elfogyasztanak néhány üveg sört, elszívnak egy-két szál cigarettát. Emiatt alakítottuk át az egész helyiséget. Arra törekedtünk, hogy azok is jól érezzék magukat, akik táncolni is szeretnek. Egy évtizede még a kis házibulik és a nagy ifi parki rendezvények uralták a terepet. Ez napjainkra eltűnt. Az előző kettő köztes állapota él, a kisebb szórakozóhelyek a divatosak. Itt találkozhatnak egymással rég nem látott ismerősök, barátok. □ Szerinted mi adja a Doors imá- zsát? — Minden nap más és más várja az ide látogatókat. Vasárnap és hétfőn szünnapot tartunk. Egy kis pihenés nekünk is jár. A hét második napjától indul a buli. A kedd fő nap, a főiskolásoké a pálya. A szerda a koncerteké. Igyekszünk az igényeket maximálisan kielégíteni. Nemrégiben járt nálünk Szakcsi Lakatos Béla és csapata, a Hobo Blues Band, Kis Pál és a Borz, Pál utcai Fiúk népes társaság — a vendégek listájának egy kicsinyke szeletét soroltam fel. A csütörtök szintén a fősulisoké. Nagyon sokan látogatnak el ilyenkor hozzánk. A hétvégén discora váltunk. Ezeken a napokon lazítanak a középiskolások, ezért a zenéért ők rajonganak. □ Egy hely varázsa csak akkor nem szűnik meg, ha mindig képes újat adni az oda rendszeresen visszatérőknek. Mit tesztek az „újjászületésetekért”? — Az unplaged, mint új zenei forma már mindenütt ismert a világon. Visszahozhatatlan hangulata van annak, ha egy művész kiáll egy szál gitárral és muzsikál. Ennek a stílusnak a hazai mesterét, Zoránt hívjuk el, tartsa ő meg a nyitó koncertet. Az operett mindig is a kedvelt műfajok közé tartozott. Ez a műfaj az idősebb korosztály kedvence. Népszerű előadókkal szervezünk egy előadássorozatot. Elküldtünk minden általános iskolának egy kérdőívet, melyben arra voltunk kíváncsiak, igénylik-e a kamaszok a tinidiscot. Természetesen pedagógusok felügyeletével szombat délutánonként háromtól, este hat óráig tartana a buli. Szigorúan kóla és ropi társaságában. Kérdőívek segítettek abban is, hogy megtudjuk mi az, amin feltétlenül változtatnunk kell. A néhány szavas válaszokból rengeteg minden kiderül. — Tavaly is szerveztetek karácsonyestét december 24-én. Az idén is lesz? — Az a tapasztalat, hogy éjféli mise után nem tudnak hova menni a fiatalok, ezért hívunk ilyenkor mindenkit egy közös ünneplésre. Ez a sorozat, mely a gyertyafényes karácsonyesték nevet viseli, már tulajdonképpen Zorán koncertjével kezdetét veszi. A hangulat meghitt és bensőséges, a világítás mi is lehetne más karácsonyhoz illően, mint gyertyafény. Páll Csilla I MS RITMUS Slágerlista A Kispál és a Borz új lemeze is felkerült a sikerlistára Az eladott nagylemezek, kazetták és CD-k alapján állította össze a sikerlistát a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége. 1. Bonanza Banzai: Jóslat 2. Tátrai Band: Utazás az ismeretlenbe I. 3. Tátrai Band: Utazás az ismeretlenbe II. 4. Soho Party: Pizza 5. Horváth Charlie: Charlie 6. Sipos F. Tamás: Nincs baj, baby 7. Bon Jovi: Crossroads 8. Republic: Disco 9. Kispál és a Borz: Sika, kasza, léc 10. Pierrot: Levelek a Holdba KONCERT A Tátrai Band lesz a nyíregyházi Open Doors zenei klub vendége november 30-án 21 órától. Az együttes bemutatja a közelmúltban megjelent dupla nagylemezét, amelynek címe: Utazás, az ismeretlenbe. LEMEZFIGYELŐ Ez nem az a hely A Carmen együttes lemezének borítója a három kismalac történetére utal Sok-sok fiatal zenekar fáradozik azon, hogy belépjen az első lemezesek táborába. Hogy ez sikerüljön, rengeteg feltételnek kell meglennie. Lehet, hogy aláírták a lemezszerződést, lehet, hogy már elkészültek a felvételek, de mit ér mindez, ha a kiadó nem meri vállalni a kockázatot. A legjobb pillanatban jött a sikeres turné a Moby Dick együttes vendégzenekaraként, s mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, a Carmen lemezérett társaság. Szilágyi Zsolt (ének), Fáklya Csaba és Endre (gitár), Pintér Csaba (basszusgitár), Szilágyi Ede (dob) bebizonyították, hogy „Ez nem az a hely”, ahol nem lehet sikeres egy ilyen energiával teli, tehetséges zenekar. Tényszerűség, s ami fontos, mögöttes tartalom sugárzik minden dalukból. S ha valaki a saját számok hallatán nem dobódik fel, jó kedve lesz a három kismalac magyar variációja hallatán. Végül hadd álljon itt egy idézet a zenekartól: „Tudatni akarom én is, hogy élek; / Hazudtak, ebből elég; / Lenéz a szemük, csontig hatol; / Nem hiszek senkiben én...”
