Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-03 / 260. szám
1994. november 3., csütörtök HÁTTÉR Kelei-Magyarország 3 Határtalan harcok, üzelmek Kevés az ember, mert kevés a pénz, de sok a csempész, mert nagy úr a hiány Kovács Bertalan felvétele ni WÍr Mozgásszabadság Nyíregyháza, Debrecen (KM — K. D.) — Egyesek már a munkalassításon, illetve azon gondolkodnak: nem vállalják a túlórát. Igaz, a tettek mezejére ebből a szempontból még nem léptek a vám- és pénzügyőrök. De a szükségesnél jóval kevesebben vannak, nem győzik a túlórát, nem tudják kivenni szabadságukat — feladat viszont bőven jut nekik. Röviden így lehetne jellemezni a Vám- és Pénzügyőrség Hajdú-Biharés Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Parancsnokságának gondjait. A napokban persze nemcsak ezeket, de az eredményeket is összegezték a sajtó képviselői előtt. Létszámgondok Csíkos Endre alezredes, megyei parancsnok szavaiban gyakran csengtek vissza a munkakörülmények. A létszámról szólva elmondta: a jövedéki törvénnyel összefüggő pluszfeladatokra kaptak ugyan néhány státust, de míg az álláshelyeket megpályáztatták, az új munkatársakat kiképzik, addig a meglévőkre hárul jóval nagyobb teher. Ráadásul az állomány zöme alig két éve tevékenykedik vám- és pénzügyőrként, jórészük még iskolába jár, így nem rendelkeznek kellő tapasztalattal, rutinnal, ami szintén nehezíti a feladatok ellátását. Arról nem beszélve, hogy a határvámhivataloknál háromszor ennyi emberre lenne szükség. Nyilván az sem elhanyagolható tényező, hogy nincsenek túlfizetve a dolgozók, az átlag alapilletmény bruttó 25 ezer forint, több mint harmaduké még a 20 ezret sem éri el. Nem elsősorban a korrupció miatt jelent ez gondot, inkább a megélhetésben hátráltatja őket. S ha figyelembe vesszük, Elkobzott áruk Záhonyban hogy több tíz- illetve százmilliós hasznos bevételt hoznak az államnak, akkor különösen érthetetlen ez az alacsony bér. Napjaink üzlete Tevékenységük során a vám- és pénzügyőrök számos érdekes tapasztalatot szereznek. A jelek szerint indokolt volt lépni a háztartási tüzelőolaj (HTO) ügyében. Az elmúlt idényben több mint 41 millió liter tüzelőolajra szóló utalványt adtak ki az igénylőknek, s érdekes módon csak 70 százalékát váltották ki. Talán az sem véletlen, hogy mindkét megyében jelentősen nőtt a gázolaj eladása, ezzel szemben csökkent a HTO-é. Ez az adat tükröz valamit, ha az autózásra gondolunk... Az üzemanyag- és HTO-kutak ellenőrzése során sok hamis utalványt fedeztek fel: a jelek szerint figyelmetlenek voltak a kezelők, vagy „megvezették” őket. Trükkösek az emberek. Ha a HTO-igényeket vizsgáljuk, s ezeket visszaszorozzuk a lakásokra, akkor bizonyos igénylők — a szegénynek vélt térségekben is — 5-6 méter belmagasságú, 150-200 négyzet- méteres lakásokban lakhatnának... A szabolcsi emberek „gazdagságát” persze nemcsak ezek a nagy házak bizonyítják. Mert talán nincs olyan térsége hazánknak, ahol annyi nagy Volvo, Audi, Mercedes és hasonló méretű autó lenne, 100-160 literes üzemanyag- tartályokkal. (Az életkoruk persze más kérdés...) Mivel a tankban lévő üzemanyag után nem kell adózni, megindul a konvoj az ukrán oldalról, s eltávozik Szerbia felé. Napjaink egyik nagy hasznot hozó üzlete ez. Persze nemcsak a HTO tartozik a jövedéki törvény hatálya alá, hanem a dohány és a szesz is — e területen is bőven akad ellenőrizni való. Nagy- kereskedések, pálinkafőzdék, telepek — sok van belőlük. Rábukkantak néhány illegális italgyártó üzemre, szesz, hamis címke és zárjegy jelentős mennyiségben szerepelt a lefoglalt áruk listáján. Az akciók, ellenőrzések során több mint 27 millió szál cigarettát foglaltak le, a pálinkáról, tisztaszeszről, kávéról nem beszélve. Több mint 174 millió forint jövedéki bírságot szabtak ki, 78 büntető- eljárás indult, csak az olajügyekben 400 millió forint az elkövetési érték! Raktárhiány Nagy terhet jelent a vám- és pénzügyőrség megyei parancsnokságának a lefoglalt áruk tárolása, lassan már a vámhivatalok folyosóit is raktárként kell használni. Záhonynál például a múltkoriban egy busznyi ruhaneműt foglaltak le. S ezt csupán egy tételnek vehetjük... Tennivaló van bőven, csempészésre, üzelmekre hajló vagy szoruló emberek is. Hogy végül ki kerül ki győztesen ebből a harcból, azt nehéz megmondani. Réti János márpedig az a döntés, amely szerint 900 • • • kilométer vasútvonalat megszüntetnének, de legalábbis előmozdítanák megszűnésüket, belátható időn belül nem születik meg! Mert ez nem gazdasági, hanem politikai döntés lenne, aminek következményeit nem vállalhatja fel a kormány. De továbbmegyek: egy ilyen döntést Európában egyetlen, a mi szociállibe- rális koalíciónknál kipró- báltabb és strapabíróbb együttműködés sem merne meghozni, hiszen ezzel embertömegek mozgásszabadságát korlátozná. Mert ha ránézünk a tervezet alapján készült térképekre, vázlatrajzokra, akkor világosan látható, hogy egész tájegységek maradnának működő vasútvonal nélkül, ami egyet jelentene annak a vidéknek neofeu- dalizálódásával. Az új évezred küszöbén! Igen, tudjuk, hogy lehet országúira, autóbuszra terelni forgalmat, meg helyi érdekű vasutat is alapíthatnak az érintett önkormányzatok, csakhogy az a közlekedés már nem ez a közlekedés lenne. A vasút jelentősége túlmutat önmagán. Eszmei tartalma van. Mondhatni, az utazás, az útrakelés szimbóluma. Egy tenger nélküli, normális úthálózat nélküli országban különösen. Legyen tehát bármilyen, lehetőségek megtestesítője. Nem gondolhatják komolyan, hogy az ország nyugati felén alig érintene vonalat az átalakítás első üteme, keleti felén viszont annál inkább. Köztük egy Románia felé vezetőt. A kapcsolatok reménybeli javítása idején. Erről jut eszembe: az Országházban maximális jelenlét esetén is legfeljebb háromszáz-egynehány képviselőnek kell elférni. Eny- nyien egy mozi nézőterén is elférnének. Mégsem számolgatják a parlament épületének kihasználtsági mutatóit. ' Egyházi iskolák találkozója Mindennapi sokkoló — magyar módra Ferter János rajza Nyíregyháza (KM) — Névadóját ünnepli november 5-én a Nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium és Kollégium. Az ünnepség célja a gyerekekkel megismertetni a vitéz, az ifjú, a tiszta, a hős, a bátor Szent Imre személyét, személyiségét, aki fogadalmát minden körülmények között megtartotta, aki meghallotta Isten hívó szavát és egész életében hűségesen követte az ő hivatását. Vidám program is része az ünnepségnek, újdonsága pedig, hogy összekapcsolták a Keresztény Ifjúsági Napok programjával, amelynek megrendezésére több helyi társadalmi szervezet kérte fel az intézményt. A Keresztény Ifjúsági Napok rendezvénysorozata azért is fontos, mert különböző felekezetű iskolák tanulói megismerhetik egymást, betekintést nyerhetnek egymás iskoláinak életébe, szellemiségébe, lelkiségébe, jobban megismerik a sajátos helyi értékeket. A Szent Imre-nap kiválasztása is ezt szolgálta, hogy az itteni hagyományokat, gyökereket megismerhessék az egyházi iskolák diákjai. A vendégek között a Hajdúdorogi Görögkatolikus Gimnázium és Szakközépiskola, a Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium, a Svetits Katolikus Elemi Iskola Gimnázium és Diákotthon, valamint a Szent László Egyházi Gimnázium és Szakközépiskola diákjai lesznek. A Debreceni Református Gimnázium és Kollégium megfigyelőkkel képviselteti magát. Z oltán híres volt kiváló étvágyáról, ami meg is látszott rajta. Tíz év alatt vagy húsz kilót hízott, és hiába mondták neki, ez már nem egészséges, ő elintézte azzal, ez alkati kérdés, így nem sokat tehet ellene. Meg kell hagyni, a kísértés is nagy volt, mert az asszony igazán jól főzött. Legérzékenyebb pontján, a gyomrán érte sosrscsapás Zoltánt. Először csak puffadást érzett, aztán fájdalmat is. Később egyre súlyosbodtak a panaszai, ám hallani sem akart arról, hogy orvoshoz menjen. Egyszer aztán engedett az asszony unszolásának és félénken bekopogtatott a rendelőbe. A doktor fejcsóválva vizsgálgatta, küldte ide, küldte oda, végül bekövetkezett amitől a legjobban Szigorú diéta félt, szigorú diétára fogták, és még azt is kijelentették, hogy sürgősen le kell fogynia. Felesége azonnal áttért a reformkonyhára, a húst és a zsírt száműzte az étrendből, mely jobbára párolt zöldségből és salátaféleségekből állt. O maga is ezeket fogyasztotta, mert bár egyszer sem tudott igazán jóllakni, úgy érezte, ennyi áldozatot igazán meghozhat a férjéért. Teltek a hetek, a hónapok, az asszony lefogyott, ám Zoltán rendületlenül hízott tovább, és állapota is rosszabbodott. Újabb és újabb orvosokhoz fordultak, akik hüm- mögve vakargatták a fejüket, szintén diétát ajánlottak és néha felírtak egy-egy gyógyszert. Am ezek sem segítettek, a beteg legtöbbször az ágyat nyomta. Leginkább csak akkor kelt fel, amikor a felesége nem volt otthon, mondván, ha jön valaki, ilyenkor még ajtót nyitni sincs kinek. Márpedig az asszony elég sokszor volt házon kívül, gyógynövényeket gyűjtött, természetgyógyászokkal tárgyalt, sőt felkereste a szomszéd faluban élő látnokot is, aki a csillagok állásából megállapította, hogy Zoltánnak mell- hártyagyulladása van. Egy napon aztán a végsőkig elcsigázott asszony már felhagyott minden reménnyel és, hogy fájó gondolatait elhessegesse, bement a kamrába takarítani egy kicsit. Elhatározta, hogy előkeresi és elajándékozza a disznózsírt és szalonnát, melyet korábban jól elrejtett, nehogy élete párja esetleg kísértésbe essen. Ám döbbenten tapasztalta, hogy a zsírnak több mint a fele hiányzik, és a vastag oldalszalonnából is alig tenyérnyi maradt. ktelen harag fogta el, i-j felkapott egy hatal- J-J más merítőkanalat, berohant a szobába és úgy elagyabugyálta élete párját, hogy azonnal kórházba kellett szállítani. Zoltán majd’ egy hónapig nyomta itt az ágyat, a kórházi koszttól makkegészséges lett és karcsú. A felesége azóta sincs vele beszélő viszonyban. Bezárt az iskola Balogh Géza A z elmúlt években igazán megedződhettünk már, ám vannak hírek, melyek hallatán elszorul az ember torka. Mint például akkor, amikor azt olvassa, hogy a Somogy megyei Zics képviselete úgy döntött, január elsejétől átmenetileg bezárja az iskolát, mert elfogyott a pénze, nincs miből finanszíroznia a kétszázéves intézményt, a tanulók pedig járhatnak át egy másik községbe. Reggel, este buszozhatnak kis és nagy diákok egyaránt. Valamikor régen, tíz esztendeje is van már talán, hogy arra barangoltam. Mindmáig az volt az első, s egyben utolsó utam is azon a tájon, s kezdettől fogva úgy tekintettem rá, mint valami testvérvidékre. A szelíd, erdőkkel, szőlővel benőtt domboldalak, a kopár legelők, s az apró, tisztes szegénységgel megáldott falvak, az ott élő emberek, az életkörülmények a mi Nyírségünket idézték, mintha csak otthon kószáltam volna. Talán ezért is ütött szíven a hír, hiszen tudom, bármennyire is közel a Balaton, a somogyi falvak jó részének majdnem olyan sanyarú a sorsa, mint a mi szabolcsi kisközségeinknek. Zicsen is alig több mint százan élnek, s az alsó tagozatos iskolások az óvodásokkal sincsenek többen, mint harmincán. Valóban kisközségről van szó, de mégis emberekről. Tudom én persze, hogy a három-négy fős osztályok működtetése gazdasági szempontokból nem igazán ésszerű, hiszen úgyanúgy kell fűteni, világítani, a tanárt, a pedellust fizetni, mintha igazi, nagy iskola lenne, de szabad-e gazdasági szempontok miatt büntetni a nyolc-tíz éves gyermeket? Hihetetlen, hogy nem lehet előteremteni azt a hiányzó kétmillió forintot. Bármennyire is mondják, hogy szegény az ország, ennyire azért mégsem lehet. Kommentár
