Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-23 / 277. szám
1994. november 23., szerda HÁTTÉR Információ üvegszálakon Telefonos meglepetés karácsonyra • Az új tehermentesíti a régi központot A központ vezetője, Pázmándi József a rendszer működését ellenőrzi Balázs Attila felvétele Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Bizonyára nem kell ecsetelni azt az ököl- és gyomorszorító helyzetet, amikor eleminek hitt szolgáltatások csak bizonyos kerülő utakkal, némi protekcióval, személyes egyezkedésekkel válnak elérhetővé. Ezek közé tartozik a telefon is, melyre hosszú éveken át türelmetlenül várt, s vár ma is az előfizetők népes tábora. Az áldatlan állapotoknak e területen úgy tűnik vége, napjaink legkorszerűbb üvegszálas technikája hamarosan beteljesíti a készülékekről álmodozók vágyait megyénkben is. Nehéz (vagy éppen könnyű?) lenne összegyűjteni azokat az üzletembereket, hivatalos vagy magánügyben telefonálókat, akik egy-egy hétköznap késő délelőtt megpróbálják elérni a fővárosban vagy az ország más pontján tartózkodó partnereiket — sikertelenül. Most kezdték A foglalt jelzés legtöbb esetben nem a hívott fél elfoglaltságát jelenti, csupán csak azt: nincs szabad összeköttetés. Az pedig már régen nyilvánvaló, a crossbarrendszerű telefonközpontok országszerte túlterheltek, s az információs gyorsaság is kritikák kereszttüzébe került, különösen itt, az ország keleti szegletében. Éppen ezért nem véletlen, hogy a MATÁV Debreceni Igazgatósága úgy döntött, Debrecen és Szolnok után Nyíregyházán építi fel a svéd Ericsson cég AXE típusú, digitális technológiával működő telefonközpontját. — A központi processzoros vezérlés és az üvegszálas átviteltechnika jelenleg a legkorszerűbb rendszer a világon — mutatja be a Hunyadi utcában közel fél éve működő digitális központot Pázmándi József rendszermérnök, a központ vezetője. A beruházást az elmúlt év tavaszán kezdték meg, s ez év elején készült el a még kiesnek tűnő sivár környezetben egyedi látványt nyújtó épület. A belső műszaki munkálatokkal már gyorsabban haladtak, s július elsején helyezték üzembe az új telefon- központot. Indulásnál a régi, crossbarrendszerrel működő központ tehermentesítése volt az első feladat, melytől átvett 2500, egyébként is hagy forgalmat lebonyolító előfizetői vonalat. Most kezdték meg az új előfizetői vonalak bekötésének előkészítését is, melynek eredményeként ebben az évben 2000 boldog új tulajdonos lakásában csörrenhet meg a készülék. Igazi karácsonyi meglepetés. Száguldó fényjelek Az átviteltechnikában sokáig szigorúan titkolt üvegszálas technológia laikus számára elképzelhetetlen dolgokra képes. Nagyobb távolságokba küldött információ továbbításhoz az elektromos jeleket ma már átalakítják fényjelekké, s a gyors (másodpercenként 34 vagy 140 Mbit-es sebességű) küldeményt a központ berendezései fordítják le ismét felhasználható formára. A digitális központ megbízható működését szolgálja az egymással párhuzamosan működő két vezérlő processzor, s bármilyen részhibásodás esetén automatikusan átveszik egymástól a hívás és a kapcsolás lebonyolításának irányítását. Áramkimaradás esetén a központ berendezése azonnal saját agregátorra kapcsol, vészhelyzetben az akkumulátorok nyolc órán át biztosítják a zavarmentes energiaellátást. A teljes mértékben automatizált rendszerben a legkisebb hibára is felhívja a figyelmet a jelzőrendszer, megjelölve a hiba helyét, súlyossági fokozatát. Ki kell emelni a központ előfizetők számára nyújtott új szolgáltatásait, melyek megrendelés után vehetők igénybe. Ilyen például a hívások átirányítása a partnereknek korábban meg nem adott számra. A közbiztonság általános romlásával párhuzamosan megszaporodott a telefonos zaklatások száma, s előfordult már életveszélyes fenyegetés is. Ilyen esetek kivédését segíti a hívó fél számának megismerése, amelyet igény szerint a hívás pillanatában rögzíti a központ. Súlyos, életveszélyes fenyegetés esetén a rendőrség bevonásával másodpercek alatt elérhető a hívó. Nem akadály a háromrésztvevős konferenciabeszélgetés sem, előzetes megrendelés után a világ különböző pontjain tartózkodó üzleti partnerek is lebonyolíthatják tárgyalásaikat. Az előfizetők többségét azonban minden bizonnyal az nyugtatja meg, hogy a távhívásokhoz lesz elegendő áramkör, csúcsforgalom esetén sem torlódnak fel a hívások. A végcél: 60 ezer Az új központban négy rendszermérnök és négy rendszertechnikus dolgozik, s 1995 áprilisától több kihelyezett fokozat felkapcsolását tervezik. Ez azt jelenti, hogy a végleges kapacitás ebben a központban mintegy 60 ezer vonal, ami Nyíregyháza igényeit teljes mértékben kielégíti a későbbiek során. A kapcsolástechnikában csúcstechnológiát képviselő központ megelőzte/ a hálózat kiépítési munkáit. így a kapcsolás gyorsasága most már csak az árkokba fektetett kábelek bekötésén múlik. M esébe illő történetet hallottam a Tisza- háton. A szereplője két öreg barát, akik a régi időkre emlékeztető galambpostával üzentek egymásnak, még az utóbbi egy-két évben is. Az egyik a Tisza balpartján, a másik a folyó jobb partján lakott. Valamikor kompjárat kötötte össze a két községet, de az idők során, állítólag anyagi okok miatt megszüntették a víziközlekedést. Amióta meghalt az öreg révész, a falubeliek szava szerint, nem akadt utódja. Inkább ezért szűnt meg a sokak által cér- nahídnak titulált kompátkelő. A baj esőstől jött, mert csak a Tisza jobb partján lévő községben volt gyógyszertár, a helyi közigazgatás is ott székelt, minden ügyesbajos dologért körbe kellett buszozni, jó tizenöt kilométeres távolságra, hogy átérjenek a másik partra. Vagy maradt a csónak, amitől igen sokan ódzkodtak, mert törGalambposta tént néhány baleset is a lélekvesztő csónakokkal. Talán ezért is találta ki a két barát, a bal parton lakó nyugdíjas orvos és a jobb parton lakó ugyancsak nyugdíjas református lelkész, hogy felélesztik a régi idők postáját. Mindketten szenvedélyes állatbarátok voltak, már gyermekkoruktól. Mint amatőr madarászok barátkoztak össze sok évvel ezelőtt. Össze-össze is súgtak az emberek a tiszteletes úr háta mögött, mondván, talán nem ártana többet törődni a hívek lelkiüdvével és kevesebbet a galambok életével. Az idős orvos is kapott egy-egy megrovó megjegyzést, igaz ő is a háta mögött, hogy túl sokat törődik a galambjaival, még vizsgálat közben is róluk beszél. Mert a két barát azért nem hagyott fel a hivatásával, a pap a szószéken, az orvos az egykori picinyke rendelőjében tette a dolgát. De a nagy izgalom a röptetés, a galambok célbajuttatása és visszahozása volt számukra. Eleinte csak egy-két szavas üzenetet vittek a galambok születésnapi, névnapi, újévi, karácsonyi jókívánságot. Később már receptet is, sőt, visszafelé, ha hinni lehet a falubelieknek, még gyógyszert is vittek a szárnyuk alatt a fáradhatatlan repülők. Mindkét barátnak volt ugyan kocsija, a papnak egy öreg Trabant, az orvosnak egy öreg Ford, igazán ha kedvük támadt, elérhették egymást. Meg is tették ezt időnként, de mennyivel izgalmasabb volt rábízni magukat a galambokra. Mivel telefonálni sem volt mindig könnyű a két faluból, előfordult, hogy a galambposta előbb célba ért, mint a megkésett telefonüzenet. Két felnőtt sok évig tartó izgalmas játéka volt ez, amely dacolt a technikai fejlődéssel, az elszántsággal, az életkorral, a magánnyal. Egyszer azonban a doktor úr legkedvesebb, legokosabb madara a felbontatlan üzenettel tért haza. Az idős orvos rosszat sejtett, azonnal a kocsijába ült, egy óra múlva már a barátjánál volt. De csak az üres lakást találta. Elvitte a mentő a tiszteletes urat, rosszul lett — újságolták a helybeliek. Néhány nap múlva érkezett a szomorú hír a városi kórházból, a tiszteletes úr már soha nem küld választ a galambpostával. A z idős orvos nemrég a gyerekeihez költözött a fővárosba. A galambház még áll, a faluba érkezett fiatal orvos nem tudja mit kezdjen vele. Talán megtartja emléknek. De mit ér egy galambház lakók nélkül. Az is lehet, hogy valamikor egy hajléktalan madárcsalád majd itt talál otthonra. K. und K. Balogh József L ehet, hogy egy kicsit megtévesztő a cím, mert nem arról a K und K-ról van szó, hanem ez a két K Kunos és Kovács urat jelezné, akiket — mint azt a hét végén ország-világ elé tárta a sajtó, a rádió, a televízió — szabadlábra helyezett a bíróság, hogy szabadon védekezhessenek. Különösebb ok nem lenne erre a kommentálásra, ha csupán ennyi történt volna, mert másokkal is előfordult már, hogy az őrizetbe vétel után nem a letartóztatás, hanem a szabadon bocsátás következett, de ebben az ügyben olyan mértékű volt a szabadon bocsátás, hogy még unokáink is látni fogják. Nem akartam hinni a szememnek, amikor péntek este az Objektív műsorának gombját nyomtam meg. Igaz, megszólaltatták Ka- cziba rendőrtábornokot is, de kizárólag azért, hogy bemutathassák: lám milyen bizonytalan a rendőrség, milyen veszély fenyegeti Magyarországon az emberi jogokat. Kunos és Kovács úr viszont a menyországba ment, olyan lehetőségeket nyitottak a kamerák előttük, amilyenre hollywoodi filmsztároknak is ritkán akad lehetőségük. Hosszú perceken át beszéltek saját nagy- szerűségükről, nem is bizonygatták ártatlanságukat, egyenesen mennybe röpítették magukat, aztán dadoghatott a tábornok, amikor elétárták a két K betűs úr monológját. Természetesen fogalmam sincs róla: igaz-e, hogy Kunos és Kovács úr több milliárdos kárt okozott a magyar gazdasági életnek, hogy több millió forint hasznuk volt mindebből, ez majd kiderül a végén. De az tény — mert a Magyar Nemzeti Banknak is lépni kellett —> hogy itt szabálytalan ügyleteket bonyolítottak, itt százmilliós nagyságrendben mentek ki szabálytalanul összegek, s az is tény, hogy ez a két úr volt az Agrobank két vezetője. Kollégám írt e téma kapcsán a minap egy jegyzetet. Mintha csak látnok lett volna, odaírta: nehogy a végén még bocsánatot is kérjünk tőlük a zaklatásért. Most mintha ehhez a művelethez közelednék. Ezért toldanám meg egy újabbal az ő kérdését: vajon lesz-e valaha is erkölcsi alapja ennek a műsornak feltenni azt a kérdést, hogy Magyarországon miért büntetik a kisembereket, s miért hagyják futni azokat, akik tíz- és százmilliókat csaltak? — Annyit még doktor úr, hogy az összegyűlt drága gyógyszereimet szegény Malvinkám, a feleségem örökölje... Ferter János rajza Kommentár Gályaaggály Réti János ▼ tűű középső ujjúnkat i—t átfonjuk mutató uj- JL X junkfelett és így görgetünk golyót vagy kenyér- galacsint, akkor az lesz az érzésünk, hogy a szóban forgó játékszerből nem egyet, hanem kettőt tapintunk. Ha állomáson veszteglő vonatunk ablakán át egy mellőlünk kiinduló másik szerelvényt látunk, akkor hosszú másodperceken át nem tudjuk eldönteni, melyik vonat mozog a másikhoz képest. Valami ilyesféle érzéki vagy optikai csalódás áldozatának érzem magam már hetek óta. Attól tartok, hogy nekünk, bár azt mondják, azt sugallják, hogy elindultunk, haladunk, gyorsulunk, valójában meg áll a szekér. Hogy a politika történelmi tétje most sem más, mint az emberek, a tömegek érzékeinek valamilyen mértékű megcsalatása. Valaha a középkori gályák aljában az evezősök csapást csapásra halmoztak, ám azt, hogy hol jár, hogy merre tart a hajó, azt csak a fedélzetre jutottak tudták. Akik ha lelkesíteni akarták az alul levőket, akkor lekiáltottak, hogy csitul a vihar, hogy már fel is tűnt a part, hogy a boldogsággal kecsegtető kikötő mindössze néhány száz megfeszített evezőcsapásnyira van. Igaz, addig — éppen a mielőbbi révbeér és miatt— csökkenteni kell az evezősök étel- és vízadagját. Akik persze eveztek tovább! Azt azonban nem szívelték, ha netán kiderült: a kilátásukat jelentő parányi ablak előtt valakik végtelenített drapériát tekernek, amire a közeledő part látványa van festve, miközben a gálya egy megveszekedett csomónyit sem halad semerre. Mert nincs is víz. Csak a fáradtság, meg az élelmiszer-elvonás igaz. kJ J &TV j | | #l|| IPál1 Géza «*”*** ____
