Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-21 / 275. szám
1994. november 21hétfő Csak egyetlen utca épült... Furcsa volna, ha valaki ki sem jöhetne a kapuján, amíg ki nem fizette az út árát Békésen bandukoló birkanyáj a nyíregyházi Sátor utcán Balázs Attila felvétele Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Talán hihetetlen, de Nyíregyházán a külterületekkel együtt még mindig nem rendelkezik szilárd burkolattal az utak csaknem fele. Magyarán: sok a földút. S nem is kell messzire menni, találunk ilyet a belvárosban is, elég, ha a Virág, Róka, Sólyom utcát említjük, de van bőven aszfaltozni való a Kertvárosban, Sóstóhegyen és Oroson is. Az utóbbi évekből szép számmal hozhatunk példákat magánerős útépítésre, amikor az utca lakói összefogtak, szervezésbe kezdtek, s a polgármesteri hivatal közreműködésével újabb szilárd burkolatú utak épültek. Furcsa volna Ezzel természetesen nemcsak kényelmesebbé vált a közlekedés az egyes területeken, hanem jelentős mértékben növekedett az ingatlanok értéke is. Más közművekkel — villany, gáz, víz és szennyvíz — ellentétben azonban akár társult valaki, akár nem, az út előnyeit mindenki élvezi. Az előbbi vezetékekre a közműtulajdonosok el sem végzik a rákötést, míg a polgármesteri hivataltól kapott írással nem igazolja a lakó: kifizette a reá jutó közműfejlesztési hozzájárulást. Az útnál ez sokkal bonyolultabb, hisz meglehetősen furcsa volna, ha valaki ki se jöhetne a kapuján, rá se hajthatna, lépne az útra, amíg meg nem fizette az árát. Veczánné Repka Jolántól, a polgármesteri hivatal városfejlesztési irodájának munkatársától arról kértünk tájékoztatást, mennyire képesek áldozatot vállalni az emberek. Elmondta, az eltelt négy év alatt csak egyetlen utca épült, amelynek teljes finanszírozását magára vállalta az önkormányzat, az pedig a Rozsnyó utca. Ez ugyanis egy kísérlet volt, nem hagyományos alapozással készült, s ezért nem akartak pénzt beszedni a lakóktól. Az út jó, de a kísérlet hozta a várt eredményt: semmivel nem volt olcsóbb vagy gyorsabb a kivitelezés, ráadásul ugyanúgy befolyásolta a munkálatokat az időjárás, mint más esetekben. Visszaléptek Annál több viszont a magánerős kezdeményezés. A közlekedési törvény szerint útépítésnél a lakosság legalább kétharmadának társulnia kell ahhoz, hogy pályázatot nyújthassanak be a polgármesteri hivatalhoz. A pályázatokat minden év szeptember 30-áig kell eljuttatni a hivatalhoz. Azért kötik határidőhöz, mert az utána következő bő két hétben fel kell dolgozni az igényeket, a műszaki paramétereket meg kell vizsgálniuk a szakembereknek, illetve a támogatási összegeket be kell tervezni a következő évi költségvetésbe. Idén kiemelkedően sok, harminchat pályázat kapott zöld utat — pontosabban eny- nyi utca aszfaltozására szavazott meg támogatást az önkormányzat az 1994. évi költségvetésben. Szilárd burkolat azonban csak 27 helyre került, mert kilenc utca lakossága visszalépett. A korábbinál alacsonyabb volt viszont idén a szervezettségi arány, csak igen kevés társulásnál érte el a száz százalékot, a leggyakoribb a nyolcvan százalék körüli részvétel volt. Azok helyett, akik a társulásban nem vettek részt, az önkormányzat állja a költségeket. Ez kicsit irritálja azokat, akiknek pénze fekszik az útban, ugyanakkor a társulásban részt nem vevők közül többen keresik fel szégyenkezve a hivatalt: szívesen fizetnének ők is, de nehéz anyagi helyzetük miatt képtelenek. Összesen 7-8 kilométer az idén leaszfaltozott utak hosz- sza, s ha négy méter szélességet számolunk, akkor mintegy 30 ezer négyzetméternyi burkolt felülettel gyarapodott a város. Pályázat Ez év szeptember végéig 37 pályázat érkezett az önkormányzathoz magánerős útépítésre, s az majd a jövő évi költségvetés tervezésekor dől el, közülük hányat támogat a közgyűlés. Három a tánc címmel tartottak néptáncestet a nyíregyházi városi művelődési központban november 19-én. A műsorban fellépett a budapesti Bartók Béla táncegyüttes utánpótlás csoportja, a nyíregyházi Jósa gyermekcsoport és az Igrice néptáncegyüttes. A hangulatos és változatos számokból összeállított táncprogram a Szikes Banda (szebben mondva: népzenei együttes) jóízű muzsikájának kíséretével zajlott le Harasztosi Pál felvétele I-----------------------------------------------------------------Eggr* J~|JT'>1| M intha aranytallérokkal szórták volna meg az erdei utat, a napfényben vakítóan csillogtak az élénksárga falevelek. Néhány feketerigó ugrált előtte bogarak után kutatva, amíg lassan haladt a domb felé. Akárha puha szőnyegen járna, úgy süppedt talpa alatt a vastag, színes avar. Ez valamennyire nyugtatta. Már nem hasgatott úgy a tarkója, a légzése is egyenletesebbé vált. Ha otthon marad, azóta már biztosan agyvérzés érte volna. Mert mint minden szombat délelőtt, most is feltette a felesége a régi lemezt, s mint amelyik elakadt, folyton azt hajtogatta: — Csak te vagy ilyen élhetetlen... Csak te vagy ilyen szerencsétlen. Hét közben még megvolnának, ők még eljárnak dolgozni, a nagyfiú odavan az egyetemi kollégiumban; este mire hazaérnek, fáradtak, vészéAz elakadt lemez kedni sincs kedvük. Semmi kis vacsorák, unalmas tévéműsorok, aztán alvás. Másnap dettó. Hét végén aztán belebújik az ördög az asszonyba. — Mások fürdőbe mennek, színházba járnak, nekünk meg semmi. Más férfi persze használja az eszét, szerzi a szép pénzt, te meg csak tátod a szádat, valami csodára vársz, s boldog vagy a negyvenkétezer bruttóddal, meg a csoportvezetőségeddel abban a sóhivatalban. így mondja, míg bemelegít, aztán jönnek a cifrább ütések: a nem-is-fétfi-az-ilyen; a már-torkig-vagyok-a becsületességeddel; a ha-tu- dom-ezt-messzire-elkerüllek lány koromban... Na meg, hogy mostanság csak az él meg, aki lop, csal meg hazudik. De te erre is képtelen vagy, te még egy becsületeset hazudni se tudsz, nemhogy pénzt csinálni a semmiből, mint a szomszéd vállalkozó. O persze kicselezi még a jóistent is, azután jót röhög a markába. Van is neki mindene, milliós autó, hat szoba, flanc, meg valuta a bankban, aztán a kutya se kérdi, hogy miből. Mondja, csak mondja, levegőt se vesz, és fel-felbúg az elakadt lemez: „Csak te vagy ilyen élhetetlen...” Ma mindez még kiegészült azzal, hogy a nagyfiú elhozza jövő héten az évfolyamtársát, a menyasszonyjelöltjét. —De ide? Minek ide, ebbe a sivárságba!!! Egyszer a fiú már neki is megemlítette a dolgot, s hogy karácsonykor eljegyezné Angélát, de a gyűrű tízezrekbe kerül. „A rohadt életbe!” — erre gondolt akkor, de elhatározta, hogy megszerzi azt a pénzt, bármi áron. Akkor gondolt erre az erdőszéli kisboltra, amelyik szombaton mór nem nyit ki. Korábban —akkor is a nagy veszekedés elől menekült otthonról — látta, ilyenkor ott a madár se jár az erdő felől jól megközelíthető... Most csordult ki a pohár, most megcsinálja — gondolta. „Egyszer, csak egyszer az életben, s nem tovább!” Lélek sem járt az úton, még a rigók is elmaradtak. Amikor a faházbolt sarkához ért, körbenézett, s egy hirtelen mozdulattal felkapaszkodott az ablakrácson, hogy belül is szemlét tartson. Üres volt a helyiség.-M—i Imént a bejáratig, s íf elolvasta az üvegaj- S J tóra ragasztott papírt: „A bolt megszűnt.” Megfordult, felnézett az égre, s fájdalmas kacagás tört ki belőle. Nézőpont A jövő fóruma Balogh Géza ■jk -r ehéz helyzetben van l\l a magyar ifjúság. x 1 Igaz, elmondhatják ezt magukról a nyugdíjasok, meg a középgeneráció tagjai is, ám a fiatalok jó részének helyzete szinte kilátástalan. Már ma is a tizen-, huszonévesek adják a munkanélküliek zömét, valószínűleg őket érinti majd leginkább a munkahelyek várható leépítése is, sokuknak szinte semmi esélyük az önálló otthonteremtéshez, hiszen a szervezett lakásépítés — amely még mindig a legolcsóbb — évek óta szünetel, folyamatosan emelkednek az árak, a gyermekcipő, a téli kabát, de akár egy iskolai tankönyvcsomag is valóságos vagyonba kerül. A felnőtt kihúz egy pár cipővel három-négy telet is, a nagykabát pedig akár egy évtizedre is szólhat, ám a gyermek más. Ne tévesszen meg senkit az a pár, ökörlánc vastagságú aranyláncot csörgető, Mercedesszel furikázó fiatal „üzletember”, az ifjúságunk lába alatt sajnos jó ideje inog a talaj. És évek óta szinte senki sincs, aki képviselné az érdekeit. Létezik ugyan a művelődési minisztériumban egy főosztály, melynek az lenne a feladata, hogy koordinálja az ifjúsági feladatokat, az ifjúsági politikai szervezetek véleménye szerint azonban képtelen erre. Éppen ezért javasolták, hogy hozzanak létre egy, az ifjúságpolitikát felügyelő tárcaközi bizottságot, melynek címzetes államtitkár állna az élén, hogy egységesen léphessenek fel a fiatalok érdekében a különböző minisztériumokkal, állami szervezetekkel folytatott tárgyalásokon. Az SZDSZ azonban másképp vélekedik, maga a pártelnök az egyik legnagyobb ellenzője. Az ifjúsági szervezetek néhány hete azonban magától a miniszterelnöktől kaptak ígéretet egy minisztériumi főosztálynál magasabb fórum létrehozására, melynek együtt örültek mind az ifjú szocialisták, mind az ifjú demokraták, s egészen biztos, hogy a fiatal és szabaddemokraták közül is sokan. Mert tudják, hogy a fiatalok helyzete tarthatatlan. Vajon mi lehet az SZDSZ ellenkezése mögött? — Mondd papa: ők a feketemunkások...?! Ferter János rajza Inflációs butaság Szőke Judit G őzerővel folyik a költségvetés vitája, a kiadási és bevételi oldal számai röpködnek a levegőben, államháztartási szinten filléres tételeken kapnak hajba a képviselők. Engem több dolog is elkeserített a témával kapcsolatban, dacára annak, hogy tudom, a nincs-et elég nehéz szétosztani. Pláne igazságosan. No meg kény szer- helyzetekben nemigen működnek az értékrendek. A racionalitásra épülő gazdaságban ritkán helyezik előtérbe a humán szférát. Legfeljebb, ha adottak a bölcs előrelátáshoz és hosszú távú tervezéshez nélkülözhetetlen lélegzetvételnyi lehetőségek. Mivel ez ma nálunk hiánycikk, nem véletlen, hogy már megint a természeti környezet, és az emberi tényezőknek, az oktatásnak, a kultúrának marad a maradék-elv. Pedig nem javasolt a tudományos kutatás és az oktatás elhanyagolása. Mert ha nem ismerjük azokat a tényeket, folyamatokat — egy rosszul felfogott spórolás szerint —, melyek alapján bármi fontos dologról dönteni kell, akkor nagy valószínűséggel rosz- szul fogunk dönteni. A rossz döntés pedig nagyon sokba kerül. Nagyobbak a költségkihatásai, mint a ráfor- dítottaknak, melyet pedig meg akartunk takarítani. Ha nincs vagy kevés a sokoldalúan képzett szakember, az esély is kevesebb arra, hogy el tudjanak igazodni, s majd elkormányozzanak bennünket is a bonyolult folyamatok között. Az lenne az optimális, ha olyan bevételek keletkeznének, melyekből a környzetvédel- met, az egészségügyet, az oktatást lehetne finanszírozni. Mert — hogy stílusos legyek — sok van, mi inflációgerjesztő, de a butaságnál nincs semmi infláció- gerjesztőbb...-HÁTTÉR.
