Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-18 / 273. szám
1994. november 18., péntek CSUPA ÉRDEKES Gábor Zsazsa apja Nyíregyházán Amerikából hazatért, majd Pestről kitelepítették a gyémántkereskedőt Reményi Mihály Nyíregyháza — Legutóbb a Nyíregyházáról indult sztárriporter vendége volt a tévében Gábor Zsazsa, a világhírű színésznő, aki rendszerint beszél 90 éves anyjáról, de apjáról nem hallottam nyilatkozni. Pedig apja az ötvenes évek elején Nyíregyházán élt. Ezt kevesen tudják, vagy talán rajtam kívül már senki sem. Gábor Zsazsa apja — emlékezetem szerint a személyneve Vilmos — Budapesten a háború előtt gyémántüzlet tulajdonosa volt. Amikor a harmincas évek végén megjelentek a zsidókat megkülönböztető törvények, a Gábor család kivándorolt Amerikába. A háború után Gábor bácsi hazajött Magyarországra, mert Amerikában hiányzott neki a pesti levegő, a pesti aszfalton termett viccek és a kártyaparti. Híresen szép felesége és három lánya nem jött haza, mert jól érezték magukat odakint és megtalálták a számításukat a szórakoztató filmiparban. Az ötvenes évek elején megkezdődtek Budapestről a kitelepítések. A kitelepítettek sorsára jutott az egykori gyé- mántház-tulajdonos Gábor bácsi is. A nemzetközi zsidószervezetnek sikerült elérni, hogy a rossz falusi körülmények közül, az egyedülálló öreg férfiakat Nyíregyházára hozza és részükre szeretetotthont rendezett be a Szarvas utca 24. szám alatt. Ebben a szép, nagy házban lakott dr. Bernstein Béla főrabbi, akit 1944-ben elhurcoltak és a házában helyezték el a német helyőrségparancsnokságot, az Ortskomandanturt. Az ötvenes évek elején, körülbelül 1951-ben itt nyílt meg a zsidó szeretetotthon, valamint az előző házban, amely Gyulaházi zsidó földbirtokosé volt. A harmadik része az otthonnak a Jókai téren, az egykori JOINT kórházban volt elhelyezve. Ez a három épület körülbelül 100 férfinak adott otthont. Az idős férfiaknak gyakran volt panaszuk az egészségükre. Sokszor kívántak urológushoz fordulni. Nyíregyházán nemhogy urológiai osztály, még csak szakorvos sem volt. Az egyetlen urológiai klinika is Budapesten volt, amelyet Babies professzor vezetett. Nyíregyházát azonban nem hagyhatták el, csak a hatósági orvosi bizonyítvány alapján. így kerültek a Luther utca 13. szám alatt működő városi egészségügyi osztályra, amelyet a nyíregyháziak városi tisztiorvosi hivatalnak ismertek. Hatósági orvosi igazolást itt kaptak és hozzá engedélyt, hogy két hétre felmehetnek Budapestre az urológiai klinikára Babies professzorhoz. A klinika azután még 2-3 héttel megtoldotta a pesti tartózkodásukat. Ilyen panasszal jött hozzánk Gábor bácsi is, aki kedélyes öreg úr volt. Rövid lódenka- bátban, vagy mikádó jellegű kabátban járt. Ő mondta el nekem személyesen, hogy kiment Amerikába, így megúszta a háborút Magyarországon. Most pedig kitelepítették Budapestről. Szép felesége és három lánya azonban Amerikában maradt. ,,Zsazsa’ lányom — mondta — most Rómában filmezik és naponta felhív telefonon.” Mondókájának egy doboz Chesterfild cigarettával adott hitelt. Gábor bácsi is akár volt panasza, akár nem, úgy volt, mint az olasz mondaná: „Si non e verő, ma ben trovato.” Ha nem is igaz, de jól kitalálták. Igen, jól kitalálták, hogy hogyan lehet Budapestre jutni. Őszintén szólva, addig hírét sem hallottam Gábor Zsázsának. Amerikai filmet a gimnáziumban láttam, ahol minden hónap első tornaórája helyett Chaplin-filmeket néztünk, amelyek feliratos, némafilmek voltak. A nagy mozikban is inkább a Tarzán-filmeket néztem meg. A háború alatt nem is játszották az amerikai filmeket, csak azután. Néhány Greta Garbó-filmre emlékszem. Amikor 1953-ban Nagy Imre lett a miniszterelnök, július 16-án elmondott beszédében programja változást ígért és a kitelepítések feloldását, ha nem is azonnal, de rövidesen a nyíregyházi zsidó szeretetotthonok is kiürültek. Azóta nem hallottam az öreg Gáborról. Egy „magyar" város — Amerikában New Yorkról a „tévéhíd" után • Ahol egy ötlettel semmi sem lehetetlen New York-i látkép az Empire State Building 86. emeleti teraszáról A szerző felvétele Marik Sándor New York, Nyíregyháza (KM) — Tizenkét órás monstre élő közvetítést láthattunk kedd délutántól szerda hajnalig a tévé 1-en. Jó volt látni a sok ügyes produkciót, hiszen a világvárost nemcsak bemutatták, hanem egy kicsit magyar szemüvegen át mutatták be — ami nyilván más, mint a csupán általában vett idegenvezetés. New Yorkban nagyon sok magyar él. Saját tapasztalataimat csak megerősítette — például — Kém András vagy Salánki Hédi: a New Yorkkal történő találkozásra nemcsak fizikailag, hanem lelkiekben is fel kell készülni. Egyrészt azért, mert jobb, ha Manhattanben gyalog jár a vendég, hiszen majdnem minden épület tartogat valami érdekességet. Másrészt ha felkészületlenül éri az embert a felhőkarcolók kavalkádja, egyszerűen lenyomja, megbénítja, hiszen az utcák alig szélesebbek a Magyarországon megszokottnál, viszont az épületek óriásiak, a negyvenemeletes házak még szóban sem jönnek az első ötven magas épület listáján. Itt 70-100 felett veszik komolyan. Tolvajfogás belépőnek Aztán itt van a „legendás” közbiztonság, amiről többeknek volt története, s jól jellemezte az éjszaka vetített Bron- son-film is. Én is így jártam: már a repülőtérről a szállodába taxizva láttam tolvajt üldöző férfiakat, tehát jó „belépő”-t szereztem New Yorkba. Társaimmal együtt gyakrabban is tapogattuk a (mindössze né- hányszáz dollárt tartalmazó) tárcánkat. És sóhajtottunk: mégis csak igaz lehet, amit erről a városról elriasztásként már hallottunk, itt veszélyes kilépni az utcára. Ám — mint ahogy a tévéhíd sok riportalanyának vallomásából kitűnt — a nagy többség imádja New Yorkot. Csak éppen előbb meg kell szokni a miénktől eltérő méreteket, az óriási kavalkádot és akkor a lehetőségek szinte mindent felülmúló kínálata már teljesen másként hat. Meglehet, az első meghökkentő 24 óra után a következő napra tényleg megszokjuk a behemót épületeket, egyénenként is látjuk a zsúfolt utcákon hullámzó tömeget, s talán már ismerősként vegyülünk a minimum száz országból ideérkezettek áradatába a Fifth Avenue-en, a Lexingtonon és élvezzük e hatalmas metropolis lüktető életét. Csak megy az ember és ömlik rá az élmény. Magyaros városnézés Természetesen nincs szándékomban tanácsot adni, hogy konkrétan mit nézzen meg az, aki szerencsésen eljutott New Yorkba, hiszen most a tévé jóvoltából ennél nagyon sokkal többet láthattunk, mint ameny- nyire egy rövid írásban futja. Azért érdemes még néhány dolgot sorra venni — csak úgy, találomra. Broadway-i operett Broadway-i operett, 86. emeleti kilátó az Empire State Building épületében, Szabadságszobor — ez mind nélkülözhetetlen, de nem unikum New Yorkban. Az igazi különlegességeket akkor láthatja az ember ebben a hatalmas metropoliszban, ha behunyja a szemét és valami meghökkentő vadságra gondol. Például részese kíván lenni egy horrornak, be akar ülni egy haditengerészeti bombázó ülésébe, jegesmedvét szeretne látni 40 fokban. Napközben ez csak percekbe kerül. A 35. sugárúton, a 36. utcánál csupán be kell térnie az amerikai film, tv, video és az interaktív médiák múzeumába és nemcsak a történetet, valamint a technológiát ismerheti meg a kedves látogató, hanem kedvére borzong- hat, ismerős filmbéli helyszíneken, s összerezzenhet, ha vámpír érinti meg — Frankenstein körméről nem is szólva. Ha pedig délután 4 előtt ér a 12. sugárúton a nyugati 46. utcánál, a haditengerészet és a légierő bemutatóhelyéhez — hatalmas hajók — nemcsak a titokzatos Blackbird repülőgépet szemlélheti meg mintegy negyven korszerű társával, sőt egy MIG-21-essel együtt, hanem lemerülhet egy tengeralattjáróban is. Ezekhez képest a jegesmedve a centrálpark állatkertjében már tényleg gyerekes kívánság. Kémek boltja Mindezekkel csupán azt akartam érzékeltetni, hogy New Yorkban talán valóban minden lehetséges, csak kellően merésznek kell lennünk kívánságlistánk összeállításánál. Például ne elégedjünk meg azzal, ha a World Trade Center 111. emeleti kilátójáról szemlélhetjük a várost, a 34. utcánál az East Rivemél helikopterek állnak készenlétben, hogy magasabbról pillanthassunk le. És közben jusson eszünkbe, hogy rögvest a világ nyolcadik csodáját akarjuk látni. Ez sem probléma: a Teter- boró repülőtérről (15 percnyire a város szívétől) sugárhajtású kis repülőgépek várnak arra, hogy (potom 299 dollárért) elröpítsenek a Niagara vízesés fölé. És ha netán mindezek előtt a különc vendég betért a Madison sugárúton a 49. utcánál lévő „kémek boltjába”, éjjel látó távcsövével talán sötétben is szemrevételezheti a vízfüggönyök titkait, speciális parabolamikrofonjával, esetleg a halak násztánc közbeni énekét is hallgathatja. Állítom, ötlet kérdése az egész. Kívánjunk bátran, ha már ott vagyunk... Nekem ilyesmi is eszembe jutott a nagy tévés produkció láttán. Díszőrségben a gárdista. II. Erzsébet királynő érkezését várták így London központjában, mielőtt a parlament téli ülésszakának megnyitására érkezett Tökéletes megvilágításba kerül Pablo Picasso festménye, a Madame H.P. portréja, amelyet szokatlan módon egy párizsi áruházban állítottak ki, szerdán. A festő rajongói november 23-ig tekinthetik meg a müvet, de egy 27-én megrendezésre kerülő párizsi árverésen meg is vásárolhatják, várhatóan igen magas áron A Toyota cég mérnökei fejlesztették ki a képen látható csiga alakú járművet, amelynek egyszemélyes ülése menet közben folyamatosan forog, így kipróbálása csak vállalkozó szelleműeknek és persze erős gyomrú- aknak ajánlott. A fura találmány csak egyike a japán autógyárban évente megrendezett Ötletolimpia idei 3600 pályaművének AP-felvételek Kínai Merci a láthatáron Peking (MTI) — A Mercedes-Benz kész hatalmas személyautógyárat építeni Kínában, s rövid időn belül elkezdeni benne a kínai családi autó modelljének tömegtermelését. A Mercedes pekingi sajtóértekezletén hangsúlyozták, hogy vállalatuk hajlandó lenne átadni legkorszerűbb technológiáit is, ha Kína őket választaná a hatalmas piacra számító népautó megtervezésére és tömegtermelésére. A kínai piacra tervezett családi Mercedes egy Pe- kingben rendezett autókiállításon. A négyajtós kiskocsit, amelynek motorja az ülések alatt található, a Mercedes cég mérnökei kínai szakértők közreműködésével alkották meg
