Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-16 / 271. szám

Fórum olvasóink leveleiből Mecénásokat keresünk Huszonegy éve alkot rend­kívüli értékeket Vásárosna- ményban az Országos Fafa­ragó Tábor. Több száz alko­tás várja a bemutatkozást szekrényekbe, vitrinekbe zárva. Az eltelt két évtized arra ösztönzött bennünket, hogy egy képes kiadvány­ban adjunk számot az elért eredményekről. A könyv­ben a művészek önnön ma­gukról és a fáról, a legősibb művészeti anyagról is val­lanak. A megjelentetéséhez azonban nincs elég pén­zünk, ezért kérünk minden művészetszerető embert, céget, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák a hiányt pótló mű kiadását. Előre is megköszönjük, hogy a fel­ajánlott adományokat a vá- sárosnaményi városi műve­lődési központ 810-403 451-es számlájára küldik, amelyen elkülönített módon kezeljük. A kiadvány szer­kesztői nevében: Schmidt Sándor táborvezető Sánta Miklós a művelődési központ igazgatója Lemaradtunk November 5-én szombaton, Nyíregyházáról Záhonyba szerettem volna utazni a Bu­dapestről Csapra induló gyors­vonattal. De csak szerettem volna, mert a nyíregyházi állo­más dolgozói félretájékoztat­ták az utasokat. Éppen megér­keztem az állomásra, amikor bemondták, hogy húsz percet késik a Debrecenből 9.33 órakor érkező és Záhony felé 9.35-kor induló gyorsvonat. Gondoltam, addig egészség- ügyi szükségletemet kielégít­hetem, mivel akkor még csak fél tíz múlt öt perccel. Hét perc múlva vissza is érkeztem, de sajnos, a vonatnak többen már csak a végét láttuk. Ugyanis még tíz percet sem késett. Nem tudom, hol járhatott, amikor húsz percnyi lemara­dása volt... Most, amikor vasútvo­nalakat akarnak megszüntetni és májustól már így is ritkáb­bak a járatok, nem beszélve a menetrend olyan összeállítá­sáról, hogy a Budapestről ér­kező gyorsvonat előtt 10 perc­cel előbb elmegy a Záhonyba induló személyvonat és csak órák múlva megy másik... Nem hiszem, hogy meg lehet engedni ilyen pontatlanságot, felelőtlen kijelentést. Tudom, hogy a késés bejelentése csak tájékoztató jellegű. Na de így?! Miért nem mondanak tíz percet, vagy hozzáteszik, hogy „várhatóan, valószínűleg”, ha nincs pontos értesülésük a ké­sésről? Név és cím a szerkesztőségben Kihagyták Tollat kellett fognom, mivel nem állapot, amit itt Sóstóhe­gyen az úttal tesznek. A no­vember 7-ei számban olvas­tam egy cikket, a kormányren­delet támogatásról szóló részt. Idézek belőle: A módosítás alapján a központi költség- vetés a rendeletben meghatá­rozott esetekben támogatja a települési önkormányzatot... Jó, az útépítő vállalat csinál­ja az utat, azt is nagy hűhóval. Van egy utca, amelyik csak szakaszonként van megcsinál­va. Ez a Csalogány út. Az út elejét megcsinálták a Csalo­gány közig, de onnan tovább sehol. Csak a gircses-görcsös alapkő van, majd szétrázza a gyerekkocsit, biciklit, autót, ami átmegy rajta. Gyalog pe­dig kriminális, egy hónap és az ember vehet egy új cipőt! Valószínű, elkerülte az il­letékesek figyelmét, hogy akik a Csalogány utca végén lak­nak, mind befizették a 30 ezer Ft hozzájárulást az útért. Azok is azon az úton járnak haza. Tudjuk, hogy drága az anyag, de miért kerüljünk egy utcát, ha anélkül is hazajuthatunk. De, ha jó úton akarunk menni, akkor kerülnünk kell. Azt a 10-15 méter szakaszt miért nem csinálják meg? Ezen spó­rolnak? K. S.-né Sóstóhegy Elmaradt a bemutató Egy vállalkozói húzás áldoza­tai lettünk. 1994. október 27­én levelet kaptunk a debreceni Demkó Feder Kft.-től a ter­mék manager aláírásával, melyben meghívnak novem­ber 3-án 18 órára a nyíregyhá­zi Korona étterembe egy va­csorával egybekötött termék- bemutatóra. Nagy szlogen, sorsjegyek beígérve. Nyíregy­háza üzletemberei, vállalkozói ezt elhitték, készültek és este hat órára mindenki ott volt. Ám most jött a meglepetés! Tömegesen bementünk és álltunk a Korona bejáratánál, kerestük, hogy hol lesz a ren­dezvény. Rendezvény helyett egy rosszul öltözött fiatalem­ber kérdésünkre tájékoztatott, hogy a termékbemutató el­marad, ugyanis az előadónő influenzás lett, s így itt ma este semmi nem lesz. A vendégek egy-egy meg­jegyzéssel, csalódottan távoz­tak. Utólag annyit tudtunk meg, hogy az étterem nem is volt lefoglalva, a vacsora sem volt megrendelve. Az ilyen magatartás legyen a vállalkozóknak a legrosz- szabb példa, mert ettől az üzleti világ borzong, s elfor­dul. Szolgáljon tanulságként minden vállalkozó és üzletem­ber számára. Tóth Zoltán Nyíregyháza, Róka u. 18. Ha ilyen ütemben emelik a benzinárakat, maholnap már a Trabant is luxus lesz, nemhogy az ilyen autók Balázs Attila felvétele Jtogászszemmel Tudnivalók az öröklésről (1.) Dr. Bartha Sándor E lap hasábjain már történt említés arról, hogy az örök­hagyó halála esetére szóló egyoldalú nyilatkozattal, végrendelettel vagyonáról, vagy annak egy részéről ren­delkezhet. A végrendelkezés szabadságára vonatkozó ren­delkezés nemcsak a végren­deletre, hanem minden vég- intézkedésre is irányadó. A végintézkedés ugyanis lehet egyoldalú, jogügylet és lehet kétoldalú. Az egyoldalú jog­ügylet maga a végrendelet, míg kétoldalú jogügylet­ként legtipikusabban az öröklési szerződést szoktuk említeni. Tehát az öröklési szerző­dés a végintézkedés egyik fajtája, amely a halál esetére tartalmaz rendelkezést, azonban nem egyoldalú jog- nyilatkozattal, hanem kétol­dalú akaratnyilvánítással, vagyis szerződéssel történik. Ennek megfelelően a szer­ződő fél intézkedéséhez a másik fél is kötve van, attól egyoldalúan, a másik fél hozzájárulása nélkül nem térhet el. A szoros értelem­ben vett öröklési szerződés a szerződéses végintézkedések leggyakoribb formája. Az öröklési szerződés alanyai az örökhagyó és a szerződéses örökös. Az öröklési szerződésben az egyik fél mindig csak mint örökhagyó, a másik fél pedig mint a tartást, vagy életjáradékot nyújtó szerző­déses örökös szerződhet. Kétféle minőségben, tehát kölcsönösen örökhagyóként és szerződéses örökösként egyik fél sem szerepelhet ugyanabban a szerződésben. Az öröklési szerződésre egyébként az írásbeli vég­rendelet alakiságai az irány­adók. Ebből következik, hogy örökhagyóként mindig egy személy szerepelhet az öröklési szerződésben. Ez alól egyetlen kivételt ismer a törvény: a házastársak, örökhagyóként ugyanabba az okiratba foglalva, közösen is köthetnek öröklési szerző­dést. A szerződéses öröklésnél viszont nincs akadálya an­nak, hogy több személy kö­zösen, akár együttesen, akár egyetemlegesen öröklési szerződést kössön. A szerző­déstípus tartalmi kapcsolatá­ra figyelemmel jogi személy is köthet öröklési szerződést. Az öröklési szerződéssel az örökhagyó arra kötelezi ma­gát, hogy a vele szerződő fe­let tartás vagy életjáradék fe­jében örökösévé teszi. A szerződéses örökös ré­széről nyújtott szolgáltatás a tartás, vagy életjáradék. Tar­talmára a tartási, illetőleg az életjáradéki szerződésre vo­natkozó szabályok adnak eligazítást. A szerződéses örököst a szolgáltatásáért, vagyis a tartásért vagy az életjáradékért, az örökhagyó örökösévé teszi. Ez tehát az örökhagyó ellenszolgáltatá­sa. Az öröklési szerződést a tartási, az életjáradéki szer­ződéstől abban különböztet­jük meg, hogy a tartási vagy életjáradéki szerződés eseté­ben a tartás ellenében jutta­tott vagyontárgy (egyébként az esetek többségében az in­gatlan), a szerződés alapján nyomban az eltartó tulajdo­nába kerül. Öröklési szerző­dés esetében azonban a tulaj­donjog átszállása csak az örökhagyó halála esetében történik meg. Ez az örökha­gyó részére nagyobb bizton­ságot nyújt, mert a szerző­déssel lekötött vagyontár­gyak — a ház, a telekingat­lan, a bútorok és más ingósá­gok — a tulajdonában ma­radnak. A szerződéses örökös, mint a vagyontárgyak tulaj­donjogának várományosa, csak az öröklési szerződés­ben kikötött mértékben és módon használhatja a va­gyontárgyat. A törvény a tar­tást, vagy életjáradékot nyúj­tó szerződéses örökös jogait is biztosítja akkor, amikor kimondja, hogy az örökha­gyó arról a vagyonáról, ame­lyet öröklési szerződéssel le­kötött, sem élők között, sem halál esetére nem rendelkez­het. Az öröklési szerződéssel lekötött ingatlanra az örök­hagyóval szerződő félnek a javára az ingatlannyilván­tartásban elidegenítési és ter­helési tilalmat kell beje­gyezni. Ez a rendelkezés azonban, amennyiben a be­jegyzés elmarad, a harmadik személy jóhiszemű és ellen­érték fejében szerzett jogát nem érinti. (Folytatjuk) A kezdő... ...vállalkozó sem adóked­vezményben, sem adómen­tességben nem részesül az első évben — üzenjük Csiz­madia Gézának Kisvárdára. Levelünket... ...ismeretlen helyre költö­zött megjegyzéssel vissza­hozta a posta, így jogi taná­csunkat itt közöljük K. Zoltánná nyíregyházi lakos számára: Ä gyermekelhe­lyezés megváltoztatása iránt a volt férjével kötött megállapodást követően csak két év eltetével indít­hat pert. A bíróság akkor változtatja meg az elhelye­zést, ha a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlő­dése a jelenlegi helyen nincs biztosítva. A házassá­gi vagyonközösség meg­szüntetését ugyancsak a bíróságtól kérheti. Életjáradékát... ...még a mi megkeresésünk előtt kiutalta önnek a Nyug­díjfolyósító Igazgatóság. Reméljük, hogy jogos jus­sát azóta már rég megkapta — üzenjük Mudri Sándor­nak Kemecsére. Az 1992. évi... ...I. törvény hatálybalépésé­ről és az átmeneti szabá­lyokról szóló 1992. évi II. törvény rendelkezett azok­ról a szabályokról, hogy a termelőszövetkezetekben korábban tagsági viszony­nyal rendelkezők, illetve örököseik miként és med­dig kérhetik a tagsági vi­szonyuk visszaállítását. En­nek a jogvesztő határideje 1992. április 23-án lejárt, ugyanis ezek alapján kellett elvégezni a vagyonnevesí­tést — válaszoljuk az „Idős házaspár” jeligéjű, Tisza- lökön feladott levél írójá­nak. A befizetett... ... társadalombiztosítási tar­tozást először a megtérí­tendő ellátásra, a rendbír­ságra, a késedelmi pótlékra, a végrehajtási (eljárási) költségre, ezt követően a járulékokra kell elszámolni. A kamat kiegyenlítését kö­vetően a törvény nem ad le­hetőséget arra, hogy utólag méltányosságból elenged­jék a kamatot — üzenjük K. Mihálynak Nyíregyhá­zára. Átlagkereset-számítás Nagy Mihály A munka törvénykönyve tételesen szabályozza azo­kat az eseteket, amikor a munkavállaló részére mun­kavégzés nélkül jár díjazás, illetve átlagkereset. Első­ként említjük meg, a rendes (alap-, és pót-) szabadságot. Ha a szabadság a 10 napot meghaladja, ezt az átlagke­resetet a szabadság idejére, valamint a közben esedékes munkabért a munkáltató előre köteles kifizetni. Átlagkereset jár a rendes felmondási idő felére, ha a munkaviszonyt a munkálta­tó mondja fel. Ezt a mun­káltató az utolsó munkában töltött napon az egyéb já­randósággal együtt köteles kifizetni. Ezen túlmenően átlagkereset jár a közvetlen hozzátartozó halála esetén legalább két munkanapra. Állampolgári kötelezettség teljesítése idejére (pl. tanú- kénti meghallgatás, katonai sorozás), kötelező orvosi vizsgálaton való részvétel tartamára. Orvosi vizsgálatnak csak azok az esetek minősülnek, amikor a munkavállaló egészségi állapotától füg­getlenül köteles a vizsgála­ton részt venni. Itt jegyez­zük meg, hogy ez utóbbi esetekben csak annyi időre jár az átlagkereset, amennyi a tanúmeghallgatáson, vizs­gálaton való részvételhez feltétlenül szükséges. Vé­gezetül a szoptatási munka­idő kedvezmény idejére. Az átlagkereset számítá­sát lényegesen egyszerűsí­tette, illetve egységesítette a jogszabály. Átlagkerese­tet számítani 1992. július 1- től csak egyféleképpen kell. A kiszámításnál a pénzügyi forrás közömbös, bármi­lyen alapból származik a munkabér, az átlagkereset számításánál figyelembe kell venni. Az időbért (ha­vi-, vagy órabért) nem az átlagkereset alapjául szol­gáló időben kifizetett ösz- szeggel, hanem az esedé­kességkori (kifizetési idő­pont) időbérrel kell elszá­molni. . Ezt a munkáltatók gyak­ran figyelmen kívül hagy­ják és az időbért is átlagol­ják, ugyanis az időbérnek van a legnagyobb jelentő­sége az átlagkereset számí­tásánál. Különös jelentősé­ge van ennek a gyermek- gondozási szabadságról visszatérőknél. Keresetüket az időközben azonos mun­kakörben és képesítéssel rendelkezők bérével ará­nyosan kell növelni. Ha ilyen vagy hasonló munkavállaló nincs, akkor a munkáltatónál végrehaj­tott átlagos bérfejlesztéssel arányosan kell a bérüket növelni és ezt követően az átlagkeresetet kifizetni. Az átlagkereset számításánál az irányadó időszakban ki­fizetett valamennyi bért fi­gyelembe kell venni és osz­tani kell az adott időben munkában töltött, illetve fizetett, de munkában nem töltött napok számával. Az órák számának kiszá­mításánál figyelmen kívül kell hagyni a rendkívüli munkaidőket, úgy mint túl­óra, készenlét, ügyelet. Az átlagkereset számításának időbeli alapja az utolsó négy naptári negyedév. Ez nem mindig azonos a meg­előző naptári évvel, illetve tizenkét hónappal. Ez alól csak az az eset kivétel, ami­kor a munkavállaló ettől rö- videbb munkaviszonnyal rendelkezik. Ebben az eset­ben az utolsó naptári ne­gyedév vagy egy hónap a számítás alapja. Ha a munkavállaló egy hónapnál is rövidebb mun­kaviszonnyal rendelkezik, a vele azonos munkakörű és képességű képesítésű mun­kavállaló keresetét kell ala­pul venni. Ilyen munkavál­laló hiányában a személyi alapbér az irányadó. Ezt a számítási módot kell alkal­mazni minden olyan eset­ben, amikor a törvény mun­kajogi átlagkereset számí­tását írja elő. KM-POSTA. 1994. november 16., szerda Szerkesztői üzenetek

Next

/
Oldalképek
Tartalom