Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-15 / 270. szám

1994. november 15., kedd A maga ura a vállalkozó Nincs se vasárnap, se ünnepnap, ha csenget a vásárló, kiszolgálják Árokszállási Zoltán a templomi lépcsővel Tiszatelek (KM — M. M. L.) — Több éve már alanyi jo­gon minden állampolgár válthat ki vállalkozói enge­délyt. Élnek is a lehetőséggel hazánkfiai. Ki azért, mert munkanélküli, ki azért, mert megunta, hogy a négy főnö­ke egymásnak ellentétes uta­sításokat adjon, ki pedig azért, hogy a nyugdíja mel­lett kiegészítő bevételre te­gyen szert. Persze, nem min­dig sikerül a vállalkozás, s amilyen könnyen ki lehet az engedélyt váltani, olyan könnyen vissza is lehet adni. A Rétköz egyik kistelepülése a hosszan elnyúló Tiszatelek. A vállalkozási engedélyek ki­adásával a polgármesteri hi­vatalban Berecz László előadó foglalkozik. Az idei arány 10:1 — A településünkön is próbál­koznak a lehetőséggel a hely­beliek, az idén eddig tíz sze­mély váltotta ki az engedélyt — magyarázza Berecz László. — Található közöttük teher­fuvarozó, géplakatos-hegesz­tő, palackozottital- és élelmi­szer-kereskedő, szobafestő­mázoló, mezőgazdasági szol­gáltató, ács, valamint épület- és bútorasztalos. Egyikük adta vissza ebben az évben az en­gedélyt, egy nyugdíjas ruháza­ti kiskereskedelemmel foglal­kozott majd két évig. Arra hi­vatkozott, hogy nem volt nye­reséges a vállalkozása. Össze­hasonlításképpen hadd említ­sem meg az 1993-as évet is. Tizenkét személy kérte az en­gedélyt, s hatan adták vissza. Jelenleg összesen negyvenöt vállalkozó él a településün­kön. — Úgy érzem, az nem gond, hogy megnőtt a kereskedelmi egységek száma, hiszen azok a lakosság érdekeit szolgálják, az ellátás színvonalát emelik. Mivel több kilométer hosszú községről van szó, a boltok el­oszlása arányosnak mondható, remélem, hosszú életűek is maradnak. □ A Tisza közelsége hat-e a vállalkozói engedélyek kivál­tására? — Gyakran jönnek a keres­kedők a hivatalba, hadd árul­janak a Tisza-parton. A part azonban tájvédelmi körzet, így nem elég a mi engedélyünk, még a Hortobágyi Nemzeti Parknak is bele kell egyeznie. Egyébként a gát tövében mű­ködik egy csárda, belül pedig egy büfé van, ez a két vendég­látó egység ki is elégíti az igé­nyeket. Tavaly nyáron egy sportszerkölcsönző is megke­resett bennünket, aztán vissza­lépett. Munka a templomban Az egyik legfiatalabb vállal­kozási engedéllyel Árokszál­lási Zoltán épület- és bútorasz­talos rendelkezik. — Több éven keresztül dol­goztam Nyíregyházán a SZÁ- EV-nél, azonban megszűnt a cég. Egy évig kaptam a mun­kanélküli támogatást, s közben próbáltam elhelyezkedni, de nem a legjobban sikerült. Egy­részt nem könnyű Nyíregyhá­zára bejárni, másrészt nem a szakmának megfelelő állás- ajánlatokat kaptam. Ezért gon­doltam arra, jó lenne önállóan dolgozni. Az idén tavasszal váltottam ki a vállalkozói en­gedélyt. Egyedül - vagyok, munka pedig mindig kerül. Most épül a településen a ró­mai katolikus templom, a bel­ső munkálatait nekem ajánlot­ták fel. Ez sok munkát jelent, hiszen a zsaluzás, parkettázás mellett a korlátokat, a padokat, az oltárt is én készítem. Me­net közben az iskolában, az óvodában van egy-egy javítás, s olykor a helybeliek is felke­resnek. Nem lehet különbséget tenni a kis javítás és a nagy értékű új munka között. — Bontott anyagból építet­tem egy kis műhelyt. Néhány gépet házilag készítettem, a kézi gépeket pedig vásárol­tam. Eddig nem bántam meg, hogy belevágtam. Eleinte fél­A szerző felvétele tem, hogy mindent nekem kell csinálnom, de így legalább magamnak osztom be a mun­kát, a magam ura vagyok. A tiszateleki főutca egyik új házának a garázsában rendezte be palackozottital-boltját és élelmiszerüzletét Földi József - né, aki korábban a nyíregyházi gabonaforgalmi vállalatnál dolgozott raktárosként. Most a kétéves kislányával van ott­hon. Gondolni a jövőre — A gabonaforgalminál a munkahelyem már megszűnt, gondolnom kellett arra, mi lesz, ha lejár a gyes. Sokat tör­tük a férjemmel a fejünket, mi­vel foglalkozzunk. Először zöldségre gondoltunk, de az másnak sem ment, végül pa­lackozott italokra váltottuk ki az engedélyt. Aztán jött az igény a környékbeliektől, le­gyen tej, kenyér, hogy min­dent megvehessenek egy he­lyen. Nincs se vasárnap, se ün­nepnap, hiszen ha zárva is va­gyunk, csengethetnek a vásár­lók, s kiszolgáljuk őket. Lakatost keresnek Nyíregyháza (KM) — A megyei munkaügyi központ elkészítette megyénk leg­újabb munkaerőpiaci jelen­tését. E szerint a munkaadók számos szakmunkásnak állást kínálnak, s az ősz folyamán újabb átképző tanfolyamok in­dultak. Ősz elején megyénkben 48 ezer 510 volt a regisztrált munkanélküliek száma. Közü­lük több mint 41 ezer fizikai állományú. Szeptemberben a munkanélküliek közül 930-an létesítettek munkaviszonyt, 321-en kezdték meg tanulmá­nyaikat valamelyik képző tan­folyamon, 61-en előnyugdíjra váltak jogosulttá. Szeptember végén, október elején 1360 üres állást kínáltak megyénk munkaadói. Nyír­egyháza körzetében például 20 ácsot, 12 víz- és csősze­relőt, 10 hidegburkolót, 45 varrónőt kerestek. Ibrányban 15 asztalos kiközvetítését kér­ték. Vásárosnaményban 15 la­katosnak ajánlottak munkát. Mátészalka körzetében tíz ci­pőfelsőrész-készítő felvételét hirdették meg. Baktalóránthá- zán 20 gépi varró állása várt betöltésre. Nemrég komplex vállalkozó-vámkezelő tanfo­lyam, számítógépes szöveg­szerkesztő-tanfolyam, ven­déglátó-vállalkozó tanfolyam indult. Véget ért a gazdakép­ző, a szociális ügyintéző, a bú- torasztalos- és a vámügyinté­zőtanfolyam. Kállai János ~\ t em sejtelmeskedni l\/ akarván, inkább ta- i Y pintatból pontoz­tam ki a közismert Ady-vers címének első szavát. Szük­ség van finomított fogalma­zásra, mivelhogy pedagó­gusberkekben — anélkül, hogy a nagyobb mértékű el­bocsátások fenyegető rémét folyton emlegetnénk—nagy a feszültség manapság. Ag­godalomra van ok, hiszen a jövő évi költségvetés ter­vezetének irányszámai ke­vés jóval kecsegtetnek. És akadnak a kilátásba helye­zett, megszorító pénzügyi in­tézkedéseket igazolni látszó tények is. Tény, hogy az is- kolárafogható gyerekek lét­száma mintegy húsz száza­lékkal csökkeni t). Ez a körülmény óhatatlanul az intézménybezárások, a ka­tedra nélküliség perspek- tívátlanságát körvonalaz­za. Hiú ábránd lenne azt hin­ni, hogy az oktatásügyet a mennyiségi csökkenés érin­tetlenül hagyhatja. Mindent nem lehet változatlanul megtartani, ami jelenleg még megvan; az átalakulás a tanügy minden szintjén elkerülhetetlen. Csakhogy: korántsem mindegy, mi­ként; milyen megfontoltan, vagy mennyire drasztiku­san, logikátlanul, netán a mindenkori pénzügyi egyensúly diktálta kénysze­reknek engedelmeskedve. Mert — hallottuk nemrég egy nyíregyházi sajtótájé­koztatón a parlament ok­tatási bizottsága alelnöké- től — van munka, van sza­bad kapacitás az esetleg fölöslegessé váló pedagó­gusok képzettségének meg­felelő területeken. Mond­juk: az átképzésben, á felső­fokon tovább nem tanulók iskolarendszeren kívüli ok­tatásában, a középfokról ki­maradtak továbbléptetésé- ben, az idegennyelv-oktatás szivárvány-tarkaságú intéz­ményhálózatában. Csak, s vélhetően itt keresendő a rejtély kulcsa: mindezeket koordinálni kell, szerbe- számba venni a potenciáli­san létező munkahelyeket, stratégiát kidolgozni —fő­hatósági szinten — a ked­vezőtlen folyamatok jó irányba terelésére. Ezzel tompíthatnák — mint tette a költő is — az elbocsátó szó kíméletlenségét egy szép üzenettel: munka van, mun­ka lesz... Páll Géza tárcája Kórházi közjáték X T áratlanul alattomo­1/ san jött az infarktus. * Szerencsére az eny­hébb arcát mutatta a beteg­ség. De ezt se kívánja sen­kinek. Már lábadozik, haza engedték a kórházból, ahol egészen közelről láthatta, mi­lyen kevés választja el az élőt és a holtat. Az orvosok szerint jól küzdött a szervezete, nem lesz semmi baj. De a kórházi élmények, a betegtársak szenvedése nagyon megvisel­ték. átlagosan három napon­ként halt meg egy beteg a kórteremben. Ez volt a nagyobb kegyet­lenség, nem is annyira az in­farktus. Ha még néhány na­pig marad, talán ő is a sze­rencsétlen emberek sorsára jut. —Nem vártam azt, hogy a betegség jó előre szépen be­kopog hozzám és átnyújtja a névjegyét. Időt ad, hogy fel­készüljek a védekezésre, a talpon maradásra. Ez, tu­dom, hogy képtelenség. De ezt mégsem értem, milyen erők munkálkodnak az em­berben, amikor a legna­gyobb terhelésnek van kité­ve. Miért nem akkor roppan össze? Mint üzemmérnök megéltem néhány munkahe­lyi konfliktust, átszervezést, vezetőváltást, termelési krí­zist, a vállalat átalakulását. Ha akkor ér a betegség, ta­lán nem is csodálkozom. Ak­kor jól bírtam, éreztem ugyan a fáradságot, a gyengeséget, de jól elviseltem az átlagon felüli iramot. Úgy látszik, a szervezet jóval később nyúj­totta be a számlát... Betegtársának mondta az infarktus előzményeit, a 45 éves mérnök. De a betegtár­sa sem tudott elfogadható magyarázatot adni a történ- tekre. Hogyan is tudott vol­na. Ot a semmittevés, a cél­talanság, a reménytelenség juttatta a kórházba. Har­mincéves munkaviszony után anyagkönyvelő volt, szinte egyik napról a másik­ra megszűnt a cége, munka- nélküli lett. Egy hihetetlenül intenzív, nagyon erős igénybevétel után hirtelen légüres térbe került. Az orvos, véleményét idézte, aki azt mondta, a gyors átmenet váltotta ki a betegséget. Korábban a szer­vezet megszokott egy igen erős munkatempót, s amikor ez hirtelen megváltozott, ah­ogy mondani szokták, por­szem került a gépezetbe. Eh­hez jöttek még a munkanél­küliséggel járó lelki bajok. A kórház folyosóján idéz­ték fel újra a történteket, amolyan búcsú monológkép­pen, mind a ketten mehettek haza. Túl voltak a nehezén, már egy kis humort is meg­engedhettek maguknak. Egyébként a főorvos is azt tanácsolta, nézzék más szemmel az életet, a humor az egyik legjobb gyógyszer a teljes felépülésre. Ékelődtek, hogy kárpót­lást kellene kérni az előző rendszertől, illetve az előző­nek az előzőjétől. Az üzem­mérnököt még az állami vál­lalatnál átélt sok éves meg­próbáltatások tették beteg­gé. A másikat, aki három hé­tig a kórházban az ágy szom­szédja volt, az új rendszer­nek köszönheti az infarktu­sát. Abban maradtak, még­sem nyújtanak be kárpótlási igényt, mivelhogy már le is járt a határideje. Mosolyog­tak a döntésükön, s indultak a kijárat felé. Ott azonban nagy riadalom fogadta őket. Az egyik nővérkétől tudták meg, mi történt. Vizit közben rosszul lett a főorvos úr, va­lószínű infarktus.-m t em is csoda, ennyi in- J\l farktusos beteg lát- x Y tán, hogy infarktust kap a főorvos is — mondta csendesen az egyik beteg, majd hamiskásan hozzátet­te:—Hiába ő ismeri a legjob­ban a betegséget. Úgy látszik a betegség nem ismeri a főor­vos urat. Megjegyzem én figyelmeztettem a főorvos urat, jobban vigyázzon ma­gára, mert idekerül mellénk. És akkor ki fog minket meg­gyógyítani... — Sajnálom, sok a tanár. Önt is nélkülöznöm kell... Ferter János rajza ffCoitimentár Tomboló erőszak Kováts Dénes |—T gyre aggasztóbb je- B-j lek vetnek árnyékot JUJ a közbiztonságba vetett hitünkre, a rendőrsé­gi és hírügynökségi jelen­tések sorra-rendre közlik az erőszakról, garázdaságról szóló híreket. Ékes példája ennek az a napokban történt eset, amikor ismeretlen tet­tesekből álló csoport ben­zinnel töltött söröspalacko­kat dobott be egy gyöngyösi cigánycsalád házába, s gyújtották fel a lakást. Ezenkívül is számos hír számol be közterületen tör­tént útonállásokról, amikor gázsprével fújnak, ököllel ütnek le idősebbeket és fia­talokat, s veszik el értéke­iket. Nemcsak az éj leple alatt, de fényes nappal is. A gyilkosságokról nem be­szélve, mert bár többnyire a vita hevében villan a kés, de a nyereségvágy is életet ki­oltó tényező. Úgy tűnik, a tomboló erő­szaknak nem igazán sikerül gátat szabni, kérdéses a büntetés is, hiszen a legtöbb esetben ismeretlen tettes vagy tettesek ellen indul az eljárás. Bár megyénkben a komolyabb ügyek nagy ré­szét sikerül felderíteni, ez nem mindenütt van így, nem beszélve arról: a sok elfo­gott is kevés, ha néhány gazember szabadon garáz­dálkodhat. A jelen körülmények kö­zött az erőszak okai nem­csak a rendőri munka ha­tékonyságában kereshetők, s az sem lehet elfogadható érv, hogy a munkanélkü­liség vezet nemegyszer az útonálláshoz, hisz régen rossz lenne, ha (súlyosabb) bűncselekmények árán le­hetne csak a mindennapi betevő falathoz hozzájutni. Nem hiszem, hogy ez a fő motiváló tényező. Azt gondolom, kormány­zati szinten kellene keresni az erőszak megfékezéséhez, visszaszorításához vezető utat, megtalálni a megol­dást, bár erre eddig nem nagyon láttunk példákat. Igaz, számos más, fontos feladata is van az ország vezetésének, de nem szabad feledni: a közérzetet nagy­ban befolyásoló tényező a köz biztonsága. m mr ® Hj^^T^TTE mm ...szép üzenet Nézőpont B

Next

/
Oldalképek
Tartalom