Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-14 / 269. szám
1994. november 14., hétfő Hány menet lesz még? Ferter János Irány Brkutszk! Máthé Csaba A kármennyire is túlzásnak tartom a tízmillió dolláros jövő évi kereskedelmi forgalmat Irkutszk és Szabóié s-Szatmár-Bér eg megye között, azért néhány tucat kamionnyi áru elindítása már közel járhat a valósághoz és ezzel egy újabb kereskedelmi kapcsolat veheti kezdetét. A fagyos mezők küldöttei terjedelmes listát soroltak fel, amely a megye adottságait és ipari fejlettségét figyelembe véve konzervekre, gyógyszerre korlátozódhat. De milyen áron? A barter nem igazán kedvező a megyei cégeknek, hiszen az irkutszkiak kínálatában nem igazán kurrens, a hazai piacon jól és könnyen értékesíthető cikkek szerepelnek, talán egyedül a műtrágya ami hamar eladható. De most egy konzer- ves vagy gyógyszergyártó cég adja el előbb a műtrágyát, majd kezdje meg a kiszállításokat? Aligha vállalkoznak rá közvetítők nélkül. A készpénzfizetés megoldás lenne, de ebben a kérdésben rendkívül óvatosak a keletiek, hiszen azt mondják, ha már dollárjuk van, akkor csapnak egy kört a világpiacon és begyűjtik a kinti árakat is. A közös kon- zervgyártás is megoldhatónak látszik, bár a távolság, az infrastrukturális hiányosságok igencsak lelo- hasztják a kedvet. Bár sok a kérdőjel, de úgy érzem mégsem kell egyből a fiók aljára dobni a vendégek névjegykártyáit, hiszen Irkutszk megye tavaly 20 millió dollárnyi forgalmat bonyolított le hazánkkal. Apró lépésekkel néhány év alatt a kérdőjelből akár egy jól sikerült szerződés végén lehet pont, amely azt is jelentheti, hogy egyre nagyobb részesedéshez juthatnak ebből az összegből a megyebeli termelők, kereskedők. zokványos, fázós dél- V utánon ködbevész a kJ munkanap, ismét szürkén és lassan, mintha még az égiek is gondolkodnának egy kicsit, mielőtt a sötétség leplével beborítanák a várost. Az úttest mindkét oldalán hosszú autósor kígyózik. A járművek szélvédőin és a kormány mögött ülők fáradt, közönyös tekintetében ritmusos táncotjár a féklámpák fel-felvillanó fénye. Az autó karosszériájának zárt világa, mint egy önkéntes magánzárka óhatatlanul a töprengő gondolatok helyévé válik az akarattól amúgy is függetlenül csordogáló járműáradatban. Olykor a viszonylagos biztonságot nyújtó utastér nyugalmát, a gondolatokba mélyedt sodródást hívatlan vendégek zavarják meg. Megszokott dolog ez már: újságárusok, ablakmosásban túlbuzgó gyerekek, krisná- sok, jehovisták, ügynökök, Koldus az úton egyszerű kéregetők használják ki egyre többen a pirosra váltó lámpák előtt veszteg- lésre ítélt pillanatokat. A különböző szolgáltatás, a mások sorsáért aggódó térítés, a könyvajánló szöveg vége általában ugyanaz: az autóban ülőnek fizetnie kell vagy adománnyal támogatnia a hitközösséget. Az ilyen helyzetek, a pénzcsikarók bulldog szívósságának kivédésére a sokat megért utazó persze már felvértezte magát. S még hazudnia sem kell, amikor a gyereknevelés nehézségeire hivatkozva előz meg minden alkudozást, hosszúra nyúló magyarázkodást. A magányos töprengést hirtelen egy idős asszony szakítja meg. Egy pillantás elég annak felmérésére, hogy ki és milyen szándékkal kopogtat a félig lehúzott ablakon. A reflex azonnal működni kezd, s a halkan elmormolt kérő szavakat megelőzi a rámenősebb kéregetők lerázásához igazított válasz: — Nézze, két gyereket kell eltartanom, az sem könnyű... —Elhiszem, elhiszem —, s a hajléktalan asszony már arrébb is áll. Bár egyetértése még a kérésénél is halkabb, szavai egyre hangosabban dobolnak a fülben. Semmi erőszakosság, semmi könyörgés, szánalomkeltés vagy alku, csak egyszerű megértés a másik problémá- jafölött. Az asszony tovább csoszog a következő autóhoz, láthatóan gyenge lábakon áll, de az egészen biztos, hogy ezt az embert senki sem utalja be fizikoterápiás kezelésre. Vajon vétkes mai helyzetéért, vagy önhibáján kívül süllyedt ilyen mélyre? Hogy vészeli át a telet, s túléli-e egyáltalán? Úgyis csak egy felest dobott volna be a kapott kevéske pénzből — nyugtatgatja a lelkiismeretet a racionalitás. Na és? Lehet, hogy a tízhúszforintos gesztus neki aznap elég lett volna a boldogsághoz, a melegséghez. Bármelyik utazó alól kicsúszhat az autó, kerülhet olyan helyzetbe, amikor a pillanatnyi emberséget egy röpke adomány jelenti. Időnként előfordul, hogy nem a hideg számítás, az ésszerű megfontolás felé billen ki a mérleg nyelve. A z idős asszony másnap már nem volt ott a kereszteződésben. A kesztyűtartó rekeszében egy százas pihen — egy falat kenyér, egy féldeci, egy kis múló boldogság. HATTER Irodaház luxusétteremmel Az egykori pártház a vagyongazdálkodás jegyében működik Nyíregyházán Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — Egyesek tudni vélték: a megye- székhelyi egykori pártház a Mádi testvérek és Kuritár András tulajdonában van, magánosították a korábbi párt-, majd önkormányzati vagyont. Nos, ezen a felvetésen csak mosolyogni tud Kuritár András, hisz nem igaz, bár tény: kellő tőkével jól lehet hasznosítani az épületet. Miként idővel azt az apportot, melyet számos ön- kormányzat vitt be az Észak- Kelet-Ma gyár országi Regionális Fejlesztési Kft.-be. A cég fő tulajdonosa a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank, tulajdonostársai az ÁVÜ mellett három megye, és több település önkormányzata, s néhány más vállalkozás. Az önkormányzatok főként ingatlanokkal, üzletrészekkel és részvényekkel léptek be a több mint egymilliárdos alaptőkéjű társaságba, az összeg felét a bank adta készpénzben, a bevitt önkormányzati és ÁVÜ- vagyon arányában. Korszerű körülmények A társaság székhelye — nem kis harcok árán — Nyíregyháza lett, a cég központja az egykori pártház, mellyel az önkormányzat korábban nem tudott mit kezdeni, hiszen eléggé leromlott állagú volt. A társaság tőkéjének köszönhetően sikerült felújítani (hamarosan teljesen kész lesz), befejezték a statikai-szerkezeti megerősítés munkálatait, valamint a tető szigetelését és korszerűsítését, folyamatosan teszik rendbe a szinteket, ahol bérbe adják az irodákat. Az emelt bérleti díj ellenére is eredménySikerult hasznosítani a pártházat nyel, hiszen korszerű, kényelmes körülményeket tudnak már biztosítani. Rádióstúdió, biztosító és lizingiroda található az eddigi bérlők között, még fővárosi cég is nyitott itt, a Kelet Kapujában irodát. A konyhát újra akarják indítani, nemcsak a közétkeztetés szolgálatában, de úgy, hogy bárki — este is — betérhessen az étterembe. Sőt, egyes elképzelések szerint (van vállalkozói érdeklődés) a kilencedik emelett fölött panorámapresszót illetve éttermet alakítanának ki, szóba került egy külső, panorámalift kivitelezésének ötlete is. Elek Emil felvétele t A befektetésekkel és vállalkozásfejlesztéssel foglalkozó fejlesztési társaság vagyonkezelési igazgatója Kuritár András, akinek négy megyében lévő ingatlanokra kell ügyelnie úgy, hogy nyereséget hozzanak. Ez nem könnyű feladat, s nem is megy máról holnapra. Értéket teremteni — Tény és való — ismerte el az igazgató — az önkormányzatok többnyire olyan ingatlanokat hoztak be a társaságba, amelyekkel nem tudtak mit kezdeni, jórészt tőkehiány miatt. Mivel a társaságnak készpénztőkéje is van, így el lehet indítani az ingatlanok hasznosításának folyamatát. Erre az első példa ez a székház, de említhetünk másokat is. Tokaj városának apportja egy városközponti telek, rajta régi házzal. Már sokszorosára nőtt értéke, különösen, ha azt is hozzátesszük: panzió, étterem és üzlethelyiségek épülnek majd ott. Komoly francia érdeklődés mutatkozik a befektetésre. Fehérgyarmaton szintén egy (üres) telek került a társaság tulajdonába, itt üzletek és lakások épülhetnek majd. A tervek erre is elkészültek. Ezek a példák azt bizonyítják: az önkormányzatok elfekvő vagy általuk hasznosítha- tatlan vagyona bizonyos esetekben, s főleg, ha van tőke hozzá: értéktöbbletet, hasznot eredményezhetnek. Természetesen — sokszor nagy összegű — beruházás után. Segítő befektetés Az Észak-Kelelet-Magyaror- szági Regionális Fejlesztési Társaság célja profitorientált alapon tőkerészesedést vállalni új, elsősorban kis és közepes vállalkozások alapításában, vállalatok reorganizációjában. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy induló vállalkozás esetében (megismerve az ötletet, az üzleti tervet és a vállalkozót) befektetőként vállal szerepet, tulajdonostárssá válva. Nem hitelez tehát, hanem befektet — kockázatot vállalva — és (mondjuk) öt év múlva, remélhetőleg haszonnal, túlad tulajdonrészén. így egyrészt segíti a vállalkozást (másképpen, mint egy bank), másrészt remélhetőleg az évek múltán a befektetésből haszna is származik. És egyre több a jelentkező, aki számít segítségükre. Schmid Sándor megyénk jeles alkotója, a Vásárosnaményban élő fafaragó iparművész egyik új munkája, az Erdély című alkotás Elek Emil felvétele Helyettesítés Balogh József r örvénytisztelő ember vagyok, sajnos sokszor még olyan esetekben is, amikor személyes kifogásaim akadnak egyik-másik törvénnyel szemben, dehát ha éppen úgy alkották meg a parlamentben, az ember tudomásul veszi. Most azonban egy kicsit meghasonlottam, s úgy gondolom, nem árt közreadni. Akkor kezdett először foglalkoztatni a téma, amikor a parlamentben egy olyan javaslatot terjesztettek a képviselők elé, hogy engedjenek el kisebb-na- gyobb összegeket azoknak, akik nem fizették a társadalombiztosításnak járó összeget, de most pótolják mulasztásukat. Akkor — mint a képviselők egy jelentős része is — úgy gondoltam: vétek a mulasztókat kedvező helyzetbe hozni, nem tisztességes dolog a rendszeresen fizetőket azzal idegesíteni, hogy a trehá- nyokat, netán a szándékosan nem fizetőket jutalmazzák meg hanyagságukért. A hét végén viszont fordult a kocka, odáig jutottam, hogy nekik adok igazat, s azon sem csodálkoz- ' nék, ha ezután senki nem | lenne hajlandó fizetni és ■ még csak nem is a parla- ' ment várható döntése miatt. A rádióban azt hallottam: az egészségbiztosítási önkormányzat olyan javaslattal állt elő, hogy ezután a megbetegedett dolgozók táppénzének első harminc napját a munkahely fizesse ki, a TB csak a hosszan tartó betegség esetén fizet. Számolgatni kezdtem. Hogy ha valakinek például 50 ezer forint havi fizetése van, ő ebből egy év alatt 60 ezer forint TB-járulékot fizet, munkahelye pedig 264 ezret ad ehhez még. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ő 600 ezer forintos évi keresete mellett a TB 320 ezer forinthoz jut, ebből kell fizetni neki a táppénzt, s majdan — ha eléri — a nyugdíját is. Es ha jól értettem a nyilatkozatot, most a vállalattal akarják a táppénzt is fizettetni, mert a TB-nek kevés a pénze, meg a gyógyszer árát is a dolgozó fizeti. Ezután már csqk egy lépés van hátra. Az, hogy a nyugdíjat is a munkahellyel fizetessék és akkor a TB szépen ellesz abból, amit a dolgozó, és a munkahelye fizet. Nézőpont ICeifSftf erstár * w Jr mStmlkm jKitiVli *»CI IC1
