Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-11 / 267. szám

1994. november 11péntek A pedagógus is a piacról él Megalakult a sztrájkbizottság, de az oktatási dolgozók egyelőre a tárgyalás hívei Szekeres Tibor felvétele Fizetni kell Páll Csilla Nyíregyháza (KM) — Nem­régiben ért véget Budapes­ten, a Pedagógus Szakszer­vezet XV. Kongresszusa. A gyűlés résztvevői megvitat­ták a közoktatás helyzetét mind a munkaadók, mind pedig a munkavállalók ol­daláról. A fővárosban megtartott ta­nácskozást követően kérdez­tük meg Béres Jánost, a Pedagógus Szakszervezet me­gyei titkárát néhány aktuali­tásról. Három változat — Több aspektusból is tár­gyaltuk a közoktatás helyzetét. Nem engedhetjük, hogy ennek a szférának a fejlesztését a mindenkori költségvetés kon­díciója alapján ítéljék meg. Elfogadhatatlan, hogy az ál­lamháztartás reformjára hi­vatkozva, de a reform elveinek és gyakorlati ütemezésének kidolgozása nélkül, első lép­csőben a szigorítás középpont­jába a közoktatás kerüljön. Megvitattuk, hogy a támoga­tás milyen módon történjen. Több ötletet felvetettek arra vonatkozólag: ki vállalja a ter­heket, a kormány vagy az ön- kormányzat, illetve közösen, megosztva. Azzal mindenki tisztában van, hogy az önkor­mányzatok nem képesek meg­birkózni a rájuk hárított ter­hekkel. Nyíregyháza város je­lenleg költségvetésének több mint 60 százalékát fordítja a közoktatásra! □ Melyik javaslat lenne a legkedvezőbb? — Amennyiben az első javaslat lép életbe, jelentős mennyiségű pénz takarítható meg. Ez csak akkor jelentene gyökeres változást, ha az így Jubileumi koncert Nyíregyháza (KM - B. I.) — Jubileumot ünne­pelnek a megye zenebará­tai: 55 évvel ezelőtt alapí­tották a nyíregyházi ze­neiskolát. Ebből az alka­lomból külföldi vendégek is ellátogatnak a megye- székhelyre. Az ünnepi esemény- sorozat emléktábla-ava­tással kezdődik: novem­ber 11-én fél 4-kor he­lyezik el a Széchenyi u. 13. szám alatti épület falán a márványtáblát. A ceremónia során a zene­iskola növendékei kis koncertet adnak. Novem­ber 17-én 17 órakor a vá­rosi művelődési központ­ban nemzetközi gála- hangverseny lesz, amely­ről a Magyar Televízió felvételt készít. A koncerten nemcsak a nyíregyházi, hanem a megye többi zeneiskolái­nak tehetséges fiataljai is közreműködnek, sőt len­gyel, német és osztrák zenészek is fellépnek. Az iskola történetét az érdek­lődők egy képekkel il­lusztrált kiállításon te­kinthetik meg, a megyei könyvtárban. A rendezvénysorozatot több intézmény, alapít­vány, vállalat és magán- személy anyagilag is tá­mogatja. Nem csak ő töri a fejét... megspórolt összeg, ismét visszakerülne az oktatásba. Az elsődleges természetesen az, hogy a működéshez szükséges feltételeket garantálják. Tör­vényes garanciák mellett, egy kiegyensúlyozott közoktatási struktúra alakuljon ki. Igenis tudomásul kell venni: ha ki akarunk jutni ebből a gazdasá­gi kátyúból, jelentős össze­geket kell a szférába fektetni. A japánok már több évtizede sikeresen gyakorlattá tették a nálunk még mindig csak el­méletben működő tézist. □ Sikerült-e változtatni az oly sokat vitatott kategória táblázaton? — Bár valamelyest javultak a körülmények, azért sok min­den módosításra szorul. Még nem született reprezentatív bérfelmérés, de azt tudjuk, hogy az átlagot tekintve nem vagyunk rosszabb helyzetben, mint az ország többi megyéje. Tarthatatlan... — A probléma magja: hogy az A 1-hez kapcsolódó bérrend­szer változzon. Az eddigi 8 ezer forintot — ami 1992-ben volt a megállapított minimál bér — 9 ezerre helyesbítsék. Hol vagyunk az 1994-es 10 500 forinthoz képest! Sze­rettük volna, ha ez a kérésünk 1995 január elsejétől teljesül. Sajnos, ennek nincs esélye. □ Mikorra válrható változás? — Előreláthatólag a kor­mány csak a jövő év második félévi költségvetésébe tudja beütemezni az ezzel a bér­emeléssel járó plusz költséget. Tarthatatlan, hogy egy tanár tizenöt évi munkaviszony után 31500 forint bruttó fizetést kapjon. Ezt a hivatást sem le­het szerelemből végezni, min­denki a piacról él... Nem vé­letlen, hogy annyi jó szakem­ber hagyta már el a pályát. □ Történt-e előrelépés a bértáblázat megreformálásá­nak ügyében? — A harmadik, mindenkit érintő változtatási javaslatunk: nem szorzószámokat szeret­nénk feltüntetni a bértáblázat­ban, hanem fix összegeket. □ Többször elhangzott: ha a jelenlegi helyzeten sürgősen nem változtatnak, sztrájkkal próbálják érvényre juttatni követelésüket a pedagógusok. Számíthatunk-e a közeljövő­ben ilyen jellegű megmozdu­lásra a megyében? — Megalakult a sztrájkbi­zottság. A felsőoktatási dolgo­zók, a pedagógusok demokra­tikus szakszervezete, a tudo­mányos dolgozók és az agrár felső oktatásban tanító kollé­gák vesznek benne részt. Je­lenleg is folynak a tárgyalá­sok, de tudomásom szerint a megyében nincs sztrájkhangu­lat. Egyelőre minden oktatási dolgozó a tárgyalás híve. Amennyiben jelei mutatkoz­nak, hogy eredménytelen a bi­zottságok tevékenysége, felte­hetően élni fognak a munka- beszüntetés eszközével is. Minimálisan... Jelen pillanatban nem tisztá- zoztt a közoktatást illetően: melyek a minimálisan nyúj­tandó szolgáltatások, amit a munkaszüneteltetés esetén is teljesíteni kell. Galambos Béla ikapcsolta kedden K az áramszolgálta- jf \_ tásból a húsipari vállalatot Nyíregyházán a TIT ASZ, miután a több mint négy és félmillió forintos díjhátralékának behajtásá­ra már semmilyen más mó­dot nem látott. A húsiparnál hosszabb idő óta gazdaként ténykedőfelszámoló cég ré­széről nagy felháborodás követte az áramszolgáltató cselekedetét. Az első reak­ció a régi időkre emlékez­tetett: Ilyet nem lehet tenni! Ez veszélyezteti a lakosság ellátását! Ha emiatt kár keletkezik a húskészletek­ben, azért a TITÁSZ lesz a felelős! Végül, csak néhány órán keresztül maradt áram nélkül az üzemet bérlő R-Ko-N Kft., aki sokkalta gyakorlatiasabb volt. Sem­mi más nem érdekelte, csak minél gyorsabban vissza­kapja az energiát t és foly­tassa a termelést. így aztán — kellő céltudatossággal —azonnal megkezdte a tár­gyalásokat a hátralék ki­fizetéséről, miután tisztán látta: itt más lehetőség nincs, fizetni kell! Igen, az igénybe vett szolgáltatás­nak bizony a világon min­denütt ki kell fizetni az árát. Az élet legtöbb területén azonnal rendezni kell a számlát. Mert ha a ben­zinkútnál tankol az autós, nem távozhat anélkül, hogy az üzemanyag árát ne szá­molja le az utolsó fillérig a kutasnak. Az élelmiszer- boltban sem más a helyzet, hiszen amit a vásárló a kosarába pakol, azért a pénztárnál „tejelnie” kell. Az energiával, így az elektromossal is hasonló a helyzet. Ez is éppolyan szol­gáltatás, mint bármi más, ugyanakkor ez esetben még az a kedvező lehetőség is adott, hogy jóval a felhasz­nálása, az igénybevétele után kell érte fizetni. Nem lenne szerencsés, ha ez a helyzet továbbra is megté­vesztené a fogyasztókat. Talán gondolniuk kellene arra az elvi lehetőségre — erről már szerezhetett ta­pasztalatot néhány külföldi szállodát megjárt honfitár­sunk —, hogy a világítást a díj bedobását követően kapcsolja be egy automata.- ________MM M A Ä «bä «S*-S : MmnmWtmnmm y—f gy rádiót hagyott rám annak idején boldog 1—J emlékezetű nagy­apám. Mondván, legyek min­dig tájékozott, mert a mai világban elveszett az ember, ha nem tart lépést a változá­sokkal. A rádió egyszerű volt, mint a világ, amelyben gyár­tották, nem voltak benne min­denféle csippek és csuppok, csak lámpák és tekercsek. Még én is szét tudtam szedni, ha összerakni nem is mindig sikerült. Szóval, kitartóan hallgat­tam a rádiót. Elégedetten nyugtáztam, miközben a rothadó kapitalizmus odaát lassan, de biztosan agonizál, mi ideát úgy fejlődünk, mint a pinty. Még abban sem ta­láltam kivetnivalót, hogy épp a haldoklótól kérünk kölcsön, mert minek neki az a sok pénz, ha már csak he­tei vannak hátra. Azon már némileg meglepődtem, hogy bemondták, utol kell érnünk a nyugatot, elvégre, mi a fe­nének kell versenyt futni egy haldoklóval. De értetlensé­gemet csupán fiatal korom­mal és az élettapasztalat hi­ányával magyaráztam. Kitartóan hallgattam hát továbbra is a rádiót. Meg­nyugodtam, amikor azt mondták, rendszerváltás van. Később bejelentették, nem is volt. Aztán azt, hogy mégis. Kiderült, leváltották a televízió és a rádió elnö­két, mert nemzetellenesek. Aztán kiderült, mégsem, Egy rádió története mert nem nemzetellenesek. Közben arról beszéltek, hogy a közszolgálati médiák pártsemlegesek, egy nappal később pedig azt fejtegették, nem egészen ez a helyzet. Ennek ellenére én tovább­ra is tájékozott akartam lenni, még ha fene fenét eszik is. Egy rádióműsorban meggyőztek arról, hogy aki­nek egy csöpp esze van, az bekötteti a gázt, mert messze ez a legolcsóbb fűtőanyag, szinte fillérekbe kerül. Sza­ladtam is azonnal, elkészít­tettem a terveket, fizettem, mint a katonatiszt. Épp a kazánt szerelték, amikor egy illetékes a rádióban elmond­ta, drasztikusan emelni kell a gáz fogyasztói árát, még­hozzá rövid időn belül, mert a jelenlegi helyzet teljesség­gel tarthatatlan. Kezdtem ideges lenni, és hogy végre tisztán lássak, egyre gyakrabban hallgat­tam a rádiót, méghozzá tel­jes hangerővel. Közeledtek a választások. Csak úgy fe­szült rajtam a kilósban vá­sárolt flaneling, amikor a kormánypárt egyik promi­nens képviselője azt mondta, a magyar nép bölcs és igaz­ságos, jól tudja, kire van szüksége. Am büszkeségem csak a választások másnap­jáig tartott, mert e promi­nens személyiség azt nyilat­kozta, a magyar nép óriási hibát követett el, melynek következményeit még fel sem tudja fogni. Uj szakasz vette kezdetét. Türelmetlenül hallgattam a rádiót, vártam, hogy végre bemondják: kezdődik a vá­lasztási ígéretek betartása, a felvirágzás, a másképp. Ehe­lyett megtudtam, meg kell húzni a nadrágszíjat. Mintha már hallottam volna vala­hol. Néhány hónap múlva ki­derült, már vannak kérdé­sek, melyekben a koalíciós pártok egyetértenek. Persze, csak nagy vonalakban és tu­lajdonképpen. Elhatároztam, többé nem hallgatok rádiót. Am nagy úr a megszokás, egy napon mégis bekapcsoltam. Épp arról beszéltek, hogy a vas­útvonalak nagy részét fel kell számolni. Ez már kí­váncsivá tett. Másnap újra bekapcsoltam. A miniszter azt nyilatkozta, szó sincs fel­számolásról. Ekkor valami elementáris düh töltött el és a rádiót kidobtam az ab­lakon. Amióta nem hallgatok rá­diót, felszámolták a munka­helyemet, kicsalták a kárpót­lási jegyeimet és elárverez­ték a házamat. Mégis köny- nyebb, mint azelőtt. Mert most már legalább tudom, hogy mi a helyzet. Igaz, csak nagy vonalakban és tulaj­donképpen. De mami! Ha egyszer ilyen nagy a torta, akkor miért csak ilyen kicsi szelet jut belőle...? Ferter János rajza Tirpák emlékek a jövő emberének Balogh Géza Y y ónyan lehetnek va­b B jón a tirpákok ma- Á M. napság Nyíregyhá­zán és a környékén? A pon­tos választ nem ismeri sen­ki, de sokan aligha. Am nem­csak a tirpákok, de a tirpák emlékek is rohamosan fogy­nak, nem nehéz megjósolni, tíz-tizenöt éven belül eltűn­nek végérvényesen. A tirpákok, a nyíregyházi szlovákok beolvadása meg­állíthatatlan folyamatnak tűnik. Ez ellen nem tehetünk szinte semmit. Az viszont már a mi dolgunk lenne, hogy legalább az emlékü­ket, a tárgyiasult világuk egy darabját megmentsük. Tudjuk, a sóstói múzeum­falu szakemberei sok min­dent megtesznek ezért, s Rókabokorban is történ­nek próbálkozások, hogy eredeti állapotában őrizze­nek meg egy tirpák lakó­házat. En azonban azt hiszem, mindez kevés. A városi önkormányzat hathatós lé­pésére lenne szükség. Ma még hál’ istennek talál­hatunk olyan portákat, az eldugott, de azért megkö­zelíthető bokortanyákon, melyek eredeti állapotuk­ban őrzik a nyíregyházi városalapítók egykori élet­módját, szokásait. Nem csupán a ház áll, de a gazdasági melléképületek is, bennük a mindennapi élet kellékeivel, felszerelé­seivel, az ekével, boroná­val, favillával, szemtisztító­val, a könnyű, homoki futó­val. S megvannak még a kertben, az udvaron az ősi gyümölcsfajták is, mint a pozsonyi szőlő, a sóvári al­ma, vagy a búzával érő körte. Ezek így, együtt adnak csak teljes képet a tirpák életről. Jó lenne hát, ha a város megvásárolna egy ilyen, régi portát, kiegészí­tené a hiányzó tárgyakkal, s az érdeklődők rendelkezé­sére bocsátaná, hadd lássa mindenki, hogyan éltek az ősök. Megérdemelnék ezt a hű tirpákjaink. A mi felelőssé­günk, hogy legalább az em­lékük ne váljon köddé. |^BSa|ySőís5^3l |||M| k JTiJ X« T* jT* J i \ 2 HÁTTÉR

Next

/
Oldalképek
Tartalom