Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-11 / 267. szám
1994. november 11péntek A pedagógus is a piacról él Megalakult a sztrájkbizottság, de az oktatási dolgozók egyelőre a tárgyalás hívei Szekeres Tibor felvétele Fizetni kell Páll Csilla Nyíregyháza (KM) — Nemrégiben ért véget Budapesten, a Pedagógus Szakszervezet XV. Kongresszusa. A gyűlés résztvevői megvitatták a közoktatás helyzetét mind a munkaadók, mind pedig a munkavállalók oldaláról. A fővárosban megtartott tanácskozást követően kérdeztük meg Béres Jánost, a Pedagógus Szakszervezet megyei titkárát néhány aktualitásról. Három változat — Több aspektusból is tárgyaltuk a közoktatás helyzetét. Nem engedhetjük, hogy ennek a szférának a fejlesztését a mindenkori költségvetés kondíciója alapján ítéljék meg. Elfogadhatatlan, hogy az államháztartás reformjára hivatkozva, de a reform elveinek és gyakorlati ütemezésének kidolgozása nélkül, első lépcsőben a szigorítás középpontjába a közoktatás kerüljön. Megvitattuk, hogy a támogatás milyen módon történjen. Több ötletet felvetettek arra vonatkozólag: ki vállalja a terheket, a kormány vagy az ön- kormányzat, illetve közösen, megosztva. Azzal mindenki tisztában van, hogy az önkormányzatok nem képesek megbirkózni a rájuk hárított terhekkel. Nyíregyháza város jelenleg költségvetésének több mint 60 százalékát fordítja a közoktatásra! □ Melyik javaslat lenne a legkedvezőbb? — Amennyiben az első javaslat lép életbe, jelentős mennyiségű pénz takarítható meg. Ez csak akkor jelentene gyökeres változást, ha az így Jubileumi koncert Nyíregyháza (KM - B. I.) — Jubileumot ünnepelnek a megye zenebarátai: 55 évvel ezelőtt alapították a nyíregyházi zeneiskolát. Ebből az alkalomból külföldi vendégek is ellátogatnak a megye- székhelyre. Az ünnepi esemény- sorozat emléktábla-avatással kezdődik: november 11-én fél 4-kor helyezik el a Széchenyi u. 13. szám alatti épület falán a márványtáblát. A ceremónia során a zeneiskola növendékei kis koncertet adnak. November 17-én 17 órakor a városi művelődési központban nemzetközi gála- hangverseny lesz, amelyről a Magyar Televízió felvételt készít. A koncerten nemcsak a nyíregyházi, hanem a megye többi zeneiskoláinak tehetséges fiataljai is közreműködnek, sőt lengyel, német és osztrák zenészek is fellépnek. Az iskola történetét az érdeklődők egy képekkel illusztrált kiállításon tekinthetik meg, a megyei könyvtárban. A rendezvénysorozatot több intézmény, alapítvány, vállalat és magán- személy anyagilag is támogatja. Nem csak ő töri a fejét... megspórolt összeg, ismét visszakerülne az oktatásba. Az elsődleges természetesen az, hogy a működéshez szükséges feltételeket garantálják. Törvényes garanciák mellett, egy kiegyensúlyozott közoktatási struktúra alakuljon ki. Igenis tudomásul kell venni: ha ki akarunk jutni ebből a gazdasági kátyúból, jelentős összegeket kell a szférába fektetni. A japánok már több évtizede sikeresen gyakorlattá tették a nálunk még mindig csak elméletben működő tézist. □ Sikerült-e változtatni az oly sokat vitatott kategória táblázaton? — Bár valamelyest javultak a körülmények, azért sok minden módosításra szorul. Még nem született reprezentatív bérfelmérés, de azt tudjuk, hogy az átlagot tekintve nem vagyunk rosszabb helyzetben, mint az ország többi megyéje. Tarthatatlan... — A probléma magja: hogy az A 1-hez kapcsolódó bérrendszer változzon. Az eddigi 8 ezer forintot — ami 1992-ben volt a megállapított minimál bér — 9 ezerre helyesbítsék. Hol vagyunk az 1994-es 10 500 forinthoz képest! Szerettük volna, ha ez a kérésünk 1995 január elsejétől teljesül. Sajnos, ennek nincs esélye. □ Mikorra válrható változás? — Előreláthatólag a kormány csak a jövő év második félévi költségvetésébe tudja beütemezni az ezzel a béremeléssel járó plusz költséget. Tarthatatlan, hogy egy tanár tizenöt évi munkaviszony után 31500 forint bruttó fizetést kapjon. Ezt a hivatást sem lehet szerelemből végezni, mindenki a piacról él... Nem véletlen, hogy annyi jó szakember hagyta már el a pályát. □ Történt-e előrelépés a bértáblázat megreformálásának ügyében? — A harmadik, mindenkit érintő változtatási javaslatunk: nem szorzószámokat szeretnénk feltüntetni a bértáblázatban, hanem fix összegeket. □ Többször elhangzott: ha a jelenlegi helyzeten sürgősen nem változtatnak, sztrájkkal próbálják érvényre juttatni követelésüket a pedagógusok. Számíthatunk-e a közeljövőben ilyen jellegű megmozdulásra a megyében? — Megalakult a sztrájkbizottság. A felsőoktatási dolgozók, a pedagógusok demokratikus szakszervezete, a tudományos dolgozók és az agrár felső oktatásban tanító kollégák vesznek benne részt. Jelenleg is folynak a tárgyalások, de tudomásom szerint a megyében nincs sztrájkhangulat. Egyelőre minden oktatási dolgozó a tárgyalás híve. Amennyiben jelei mutatkoznak, hogy eredménytelen a bizottságok tevékenysége, feltehetően élni fognak a munka- beszüntetés eszközével is. Minimálisan... Jelen pillanatban nem tisztá- zoztt a közoktatást illetően: melyek a minimálisan nyújtandó szolgáltatások, amit a munkaszüneteltetés esetén is teljesíteni kell. Galambos Béla ikapcsolta kedden K az áramszolgálta- jf \_ tásból a húsipari vállalatot Nyíregyházán a TIT ASZ, miután a több mint négy és félmillió forintos díjhátralékának behajtására már semmilyen más módot nem látott. A húsiparnál hosszabb idő óta gazdaként ténykedőfelszámoló cég részéről nagy felháborodás követte az áramszolgáltató cselekedetét. Az első reakció a régi időkre emlékeztetett: Ilyet nem lehet tenni! Ez veszélyezteti a lakosság ellátását! Ha emiatt kár keletkezik a húskészletekben, azért a TITÁSZ lesz a felelős! Végül, csak néhány órán keresztül maradt áram nélkül az üzemet bérlő R-Ko-N Kft., aki sokkalta gyakorlatiasabb volt. Semmi más nem érdekelte, csak minél gyorsabban visszakapja az energiát t és folytassa a termelést. így aztán — kellő céltudatossággal —azonnal megkezdte a tárgyalásokat a hátralék kifizetéséről, miután tisztán látta: itt más lehetőség nincs, fizetni kell! Igen, az igénybe vett szolgáltatásnak bizony a világon mindenütt ki kell fizetni az árát. Az élet legtöbb területén azonnal rendezni kell a számlát. Mert ha a benzinkútnál tankol az autós, nem távozhat anélkül, hogy az üzemanyag árát ne számolja le az utolsó fillérig a kutasnak. Az élelmiszer- boltban sem más a helyzet, hiszen amit a vásárló a kosarába pakol, azért a pénztárnál „tejelnie” kell. Az energiával, így az elektromossal is hasonló a helyzet. Ez is éppolyan szolgáltatás, mint bármi más, ugyanakkor ez esetben még az a kedvező lehetőség is adott, hogy jóval a felhasználása, az igénybevétele után kell érte fizetni. Nem lenne szerencsés, ha ez a helyzet továbbra is megtévesztené a fogyasztókat. Talán gondolniuk kellene arra az elvi lehetőségre — erről már szerezhetett tapasztalatot néhány külföldi szállodát megjárt honfitársunk —, hogy a világítást a díj bedobását követően kapcsolja be egy automata.- ________MM M A Ä «bä «S*-S : MmnmWtmnmm y—f gy rádiót hagyott rám annak idején boldog 1—J emlékezetű nagyapám. Mondván, legyek mindig tájékozott, mert a mai világban elveszett az ember, ha nem tart lépést a változásokkal. A rádió egyszerű volt, mint a világ, amelyben gyártották, nem voltak benne mindenféle csippek és csuppok, csak lámpák és tekercsek. Még én is szét tudtam szedni, ha összerakni nem is mindig sikerült. Szóval, kitartóan hallgattam a rádiót. Elégedetten nyugtáztam, miközben a rothadó kapitalizmus odaát lassan, de biztosan agonizál, mi ideát úgy fejlődünk, mint a pinty. Még abban sem találtam kivetnivalót, hogy épp a haldoklótól kérünk kölcsön, mert minek neki az a sok pénz, ha már csak hetei vannak hátra. Azon már némileg meglepődtem, hogy bemondták, utol kell érnünk a nyugatot, elvégre, mi a fenének kell versenyt futni egy haldoklóval. De értetlenségemet csupán fiatal korommal és az élettapasztalat hiányával magyaráztam. Kitartóan hallgattam hát továbbra is a rádiót. Megnyugodtam, amikor azt mondták, rendszerváltás van. Később bejelentették, nem is volt. Aztán azt, hogy mégis. Kiderült, leváltották a televízió és a rádió elnökét, mert nemzetellenesek. Aztán kiderült, mégsem, Egy rádió története mert nem nemzetellenesek. Közben arról beszéltek, hogy a közszolgálati médiák pártsemlegesek, egy nappal később pedig azt fejtegették, nem egészen ez a helyzet. Ennek ellenére én továbbra is tájékozott akartam lenni, még ha fene fenét eszik is. Egy rádióműsorban meggyőztek arról, hogy akinek egy csöpp esze van, az bekötteti a gázt, mert messze ez a legolcsóbb fűtőanyag, szinte fillérekbe kerül. Szaladtam is azonnal, elkészíttettem a terveket, fizettem, mint a katonatiszt. Épp a kazánt szerelték, amikor egy illetékes a rádióban elmondta, drasztikusan emelni kell a gáz fogyasztói árát, méghozzá rövid időn belül, mert a jelenlegi helyzet teljességgel tarthatatlan. Kezdtem ideges lenni, és hogy végre tisztán lássak, egyre gyakrabban hallgattam a rádiót, méghozzá teljes hangerővel. Közeledtek a választások. Csak úgy feszült rajtam a kilósban vásárolt flaneling, amikor a kormánypárt egyik prominens képviselője azt mondta, a magyar nép bölcs és igazságos, jól tudja, kire van szüksége. Am büszkeségem csak a választások másnapjáig tartott, mert e prominens személyiség azt nyilatkozta, a magyar nép óriási hibát követett el, melynek következményeit még fel sem tudja fogni. Uj szakasz vette kezdetét. Türelmetlenül hallgattam a rádiót, vártam, hogy végre bemondják: kezdődik a választási ígéretek betartása, a felvirágzás, a másképp. Ehelyett megtudtam, meg kell húzni a nadrágszíjat. Mintha már hallottam volna valahol. Néhány hónap múlva kiderült, már vannak kérdések, melyekben a koalíciós pártok egyetértenek. Persze, csak nagy vonalakban és tulajdonképpen. Elhatároztam, többé nem hallgatok rádiót. Am nagy úr a megszokás, egy napon mégis bekapcsoltam. Épp arról beszéltek, hogy a vasútvonalak nagy részét fel kell számolni. Ez már kíváncsivá tett. Másnap újra bekapcsoltam. A miniszter azt nyilatkozta, szó sincs felszámolásról. Ekkor valami elementáris düh töltött el és a rádiót kidobtam az ablakon. Amióta nem hallgatok rádiót, felszámolták a munkahelyemet, kicsalták a kárpótlási jegyeimet és elárverezték a házamat. Mégis köny- nyebb, mint azelőtt. Mert most már legalább tudom, hogy mi a helyzet. Igaz, csak nagy vonalakban és tulajdonképpen. De mami! Ha egyszer ilyen nagy a torta, akkor miért csak ilyen kicsi szelet jut belőle...? Ferter János rajza Tirpák emlékek a jövő emberének Balogh Géza Y y ónyan lehetnek vab B jón a tirpákok ma- Á M. napság Nyíregyházán és a környékén? A pontos választ nem ismeri senki, de sokan aligha. Am nemcsak a tirpákok, de a tirpák emlékek is rohamosan fogynak, nem nehéz megjósolni, tíz-tizenöt éven belül eltűnnek végérvényesen. A tirpákok, a nyíregyházi szlovákok beolvadása megállíthatatlan folyamatnak tűnik. Ez ellen nem tehetünk szinte semmit. Az viszont már a mi dolgunk lenne, hogy legalább az emléküket, a tárgyiasult világuk egy darabját megmentsük. Tudjuk, a sóstói múzeumfalu szakemberei sok mindent megtesznek ezért, s Rókabokorban is történnek próbálkozások, hogy eredeti állapotában őrizzenek meg egy tirpák lakóházat. En azonban azt hiszem, mindez kevés. A városi önkormányzat hathatós lépésére lenne szükség. Ma még hál’ istennek találhatunk olyan portákat, az eldugott, de azért megközelíthető bokortanyákon, melyek eredeti állapotukban őrzik a nyíregyházi városalapítók egykori életmódját, szokásait. Nem csupán a ház áll, de a gazdasági melléképületek is, bennük a mindennapi élet kellékeivel, felszereléseivel, az ekével, boronával, favillával, szemtisztítóval, a könnyű, homoki futóval. S megvannak még a kertben, az udvaron az ősi gyümölcsfajták is, mint a pozsonyi szőlő, a sóvári alma, vagy a búzával érő körte. Ezek így, együtt adnak csak teljes képet a tirpák életről. Jó lenne hát, ha a város megvásárolna egy ilyen, régi portát, kiegészítené a hiányzó tárgyakkal, s az érdeklődők rendelkezésére bocsátaná, hadd lássa mindenki, hogyan éltek az ősök. Megérdemelnék ezt a hű tirpákjaink. A mi felelősségünk, hogy legalább az emlékük ne váljon köddé. |^BSa|ySőís5^3l |||M| k JTiJ X« T* jT* J i \ 2 HÁTTÉR
