Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-10 / 266. szám

KULTÚRA 1994. november 10., csütörtök Bodnár István M ostanában egyre többen tűnnek el a televízió nagy Ber- muda-háromszögében. Itt van mindjárt Bobby, akinek váratlan halálát még most sem tudta megemészteni a nézők szomorú serege. Csó- rikám, úgy elillant az egyik napról a másikra, hogy ha­lála eleinte csak valami rossz tréfának tűnt. Sokan még mindig valami félreér­tésre gyanakszanak, altere- góról, Pamela álmáról be­szélnek. A tények azonban tények: volt Bobby, nincs Bobby. A Dallas azóta is csak vegetál... Eltűntek aztán például a jó sorozatok, olyanok, mint a Klinika, amelynek ugyan megvoltak a maga hibái, de valahogy szimpatikusnak tűnt az egész. A nosztalgia jegyében, pótlásaként meg­kezdődött viszont valami hasonló, egy pályakezdő orvos alaszkai nagy ka­landja. Furcsa emberek, akik, most a nagy amerikai tévés offenzíva közepette, huszonkilenc epizód erejéig szállták meg kedd esténként fő műsoridőben a televí­ziót. Kedvencünk volt koráb­ban Isaura, akit milliók fo­gadtak a szívükbe. A tévé „háromszöge” most kive­tette magából; szegénykém jóval vérszegényebb és unalmasabb, akárcsak a Kisasszony című sorozat. Eltűnnek aztán műsorok, emberek is a tévéből. Végül elveszőben a tévé kettő mű­sorpolitikája: sokan már a teljes leépítésére gyanak­szanak; mintegy előjátszva a privatizálását. Nagy hiba lenne. Tény viszont, hogy jó film, alternatív választék, az egyes csatorna műsorát kiegészítő program mos­tanában itt nemigen akad. Sajnos, egyre inkább észre­vehető a televízió háza tá­ján is a pénztelenség. Nem szabad azonban megfe­ledkezni arról: éppen a ne­hezebb gazdasági helyzet miatt sok ember számára az egyetlen kikapcsolódási, művelődési, szórakozási le­hetőség a televízió marad. Az 1956-os... ...forradalom és Szabolcs- Szatmár megye című tudo­mányos konferenciát no­vember 11-én és 12-én ren­dezik meg a nyíregyházi Jósa András Múzeumban. Az első napi tanácskozás 11 órakor kezdődik. (KM) Márkus J... ...Barbarossa erdélyi szár­mazású bécsi avantgardista képzőművész kiállítása nyílt meg Gyulán az Erkel Művelődési Házban. (MTI) A Calcutta Trio... ...november 10-én 18 órától lép fel a nyíregyházi Városi Művelődési Központban. Második előadásukon — 20.30-tól — csak felnőt­teknek! — a Rámajana-t láthatja-hallhatja a közön­ség. (KM) Pályaválasztási... ...tájékoztatót tartanak a nyíregyházi Széchenyi Ist­ván Közgazdasági Szakkö­zépiskolában november 11- én 14 órától. (KM) Kossuth Lajos... ...halálának századik évfor­dulója alkalmából tudomá­nyos konferenciát rendez­tek a napokban Velencében — magyar és olasz profesz- szorok részvételével. (MTI) Csarnok és közönség Nyíregyháza (KM) — Hogy milyen nagy a BU- SZACSA? Mondjuk ki: na­gyon! Ha megáll valaki a küzdőtér közepén és felnéz akár az üres lelátókra — már az is szinte félelmetes. Most gondolják el ugyanezt több mint háromezer néző­vel! Biztos, hogy Hofi Gé­zának is hasonló élmény volt körülbelül 3500 szem­párral farkasszemet nézni. Egy héttel a nevezetes show után ismert művé­szeknek és fülbemászó ope­rett-slágereknek tapsolt a közel ezres lélekszámú kö­zönség. Röpke hat nap alatt több mint négyezren for­dultak meg a ,3ujtosi”- ban. A városban más intéz­mény — a nagyságát te­kintve — ilyen mérvű né­zőfogadásra nem képes. Az őszi programokat ille­tően volt egyeztetés a szín­ház, a városi művelődési központ és a csarnok kö­zött. Akkor a Beethoven- műsor és Kabos László est­je nem szerepelt mint „megkonzultálandó” ese­mény, és a mi (csarnok) programunk (Hofi) beteg­ség miatt kb. 1 hónapot csú­szott. Aki valaha megpróbált műsort szervezni, az a saját bőrén tapasztalhatta: sok esetben a legjobb szándék­kal sem egyeztethető az in­tézmény érdeke a művészé­vel. Előfordulhat, hogy a meghívott sztár éppen ab­ban az időpontban nem is vállal fellépést. Az egyez­kedés vége a kompromisz- szum, ami azt is jelentheti, hogy a produkció ütközik más, városbeli program­mal. Elképzelhető, hogy a másik intézmény ugyanezt az utat járja végig. így: ne­sze neked egyeztetés, még­is összecsúsznak a műso­rok! Higgyék el: valamennyi­en, akik az önök szórakoz­tatásáról, művelődéséről gondoskodunk, jó szándék­kal közeledünk egymáshoz. Nem tudok olyan esetről, hogy valamelyikünk direkt akkorra szervezett volna műsort, amikorra a másik. (A fentiekben a BUSZACSA illetékesei reagáltak lapunk Keresztbe-kasba című kom­mentárjára; véleményüket —kisebb részletek elhagyá­sával — adtuk közre.) Az irodalom megaláztatása Minden művemet betiltották, egyetlen sort sem adnak ki tőlem — írta Bulgakov Megfogalmazhatatlan félelmeink leküzdésének szim­bóluma... Orr Lajos Ős kos legyőzése című kisplaszti­kája Elek Emil felvétele (illusztráció) Xantus Judit Madrid (MTI) — Nemrég je­lent meg Spanyolországban Vitalij Csentalinszkij orosz költő könyve A KGB irodal­mi archívumából címmel. A szerző így beszél a könyvről: (amely egyébként eddig megjelent Olaszországban, Franciaországban és Spa­nyolországban, fordítás alatt van Németországban és Angliában, csak oroszul nem jelent még meg) — Amikor elkezdődött a pe­resztrojka, akkor kezdett ben­nem éledni a remény, hogy megvalósítom régebbi terve­met és hozzájutok a KGB iro­dalmi archívumaihoz. Törött tükör A KGB az élet minden terüle­tén jelen volt, az inkvizíció va­lószínűleg kevésbé szólt bele az emberek életébe. Beférkő­zött az emberek tudatába, min­dent ellenőrzött. Csentalinszkijnek nem volt könnyű dolga az anyag előren- dezésekor sem. Erről így vall: — Az archívumok anyaga ezer és ezer szállal kötődik a mai életünkhöz. Gyúlékony anyag ez, amely felrobbanhat. Az az igazság, hogy senki sem akarta tudni, hogy valójában mi is van az archívumokban. Amikor elkezdtem részleteket megjelentetni az Ogonyok cí­mű folyóiratban, kiderült, hogy senki sem kívánja az igazságot. Az igazság tükre el­tört. A KGB irodalmi archívu­maiból Csentalinszkij nem­csak kihallgatási jegyzőköny­veket közöl, hanem más, ott talált írásos anyagokat is. Né­hány híresebb esetet érdemes felvázolni. Például Iszaak Ba­bel esetét, akit 1939. május 16-án tartóztattak le villájá­ban. Kilenc dossziényi anya­Karádi Zsolt Nyíregyháza — Bor, Pancso- va, Cservenka, Veprőd, Ószi- vác, Mohács, Szentkirálysza­badja, Győr, Abda. A szörnyű halálmenet állomásai. A pokol megállóhelyei. A költő utolsó stációi. A Bori notesz ismerős helységnevei... „Oly korban éltem én e föl­dön” — írta a bevonulást meg­előző napon. Aztán eljött a vég. Az akkori Magyarország történelem előtti felmenthetet- len bűnösségének bizonyíté­kaként a német TODT-szerve- zet kéréseit messze túltelje­sítette. A szervezet 1943-ban háromezer, 1944-ben ezeröt­száz munkaszolgálatost kért vasútépítéshez, illetve a bori rézbányákban történő „fel- használásra”. A Sztójay-kor- mány a másfélezer ember he­lyett háromezret küldött ismét — havonta hat tonna krómért cserébe... Radnóti Miklós 1944. május 20-án vonult be a harmadik, egyben utolsó munkaszolgá­latra. Marhavagonban töltött, viszontagságos utazás után ér­kezett meg június 1 -jén Borba, ahonnan egy nap múlva négy­század magával átszállították a harminc kilométerre fekvő Lager Heidenauba. A tábor parancsnoka, Száll Antal igye­kezett elviselhetővé tenni az elviselhetetlent. A költőt könnyebb munkára osztotta be, s megengedte, hogy vá­gót foglaltak le nála, ezenkívül a moszkvai lakásában 18 füze­tet, 517 levelet, képeslapot és táviratot. 1939. május 29-30- 31-ikén hallgatták ki, három nap és három éjszaka, megál­lás nélkül. Babel halála Babel többek közt ezt mondta kihallgatóinak: „Úgy vélem, hogy a letartóztatásom a vélet­lenek fatális egybeesésének az eredménye, valamint alkotói tehetetlenségemé. Az utóbbi években egyetlen fontos mű­vet sem publikáltam, és azt a szovjet viszonyok közt szabo­tázsnak lehet tekinteni, az írás Radnóti Miklós KM-reprodukció sámaponként Arany Jánosról beszéljen társainak, a muzsi­kus Lorsi Miklós pedig hege­düljön. 1944. augusztus 23-án Ro­mánia letette a fegyvert: elter­jedt a hír, hogy a németek az összes láger foglyait begyűjtik Borba, hogy onnan Né­metország felé indítsák őket. Augusztus 30-án a Heidenau táborból a négyszázkét embert erőltetett menetben hajtották vissza Borba, ahol még több mint két hetet várakoztak. Radnóti, aki az indulás híré­re a második lépcső tagjai kö­zül átkérte magát az elsőbe, szeptember 17-én indult el Magyarország felé. Pancsová- nál a Volks-SS tagjai csatla­koztak a kerethez: a legyen- gülteket, a sorból lemaradókat irgalmatlanul legéppuskázzák. Október 8-án Oszivácnál érte megtagadásának”. Babel még a műveit is megtagadja, majd bevallja, hogy 1933-ban má­sodik párizsi útján André Mal- raux beszervezte, hogy kém­kedjen Franciaországnak. Ezt a vallomását később vissza­vonja, mint minden mást is. De azért halálra ítélik, 1940- ben kivégzik, majd 1954-ben rehabilitálják. Az elkobzott kéziratokból semmi nem ma­radt meg. Bulgakovot ugyan nem tar­tóztatták le, és nem is hallgat­ták ki, de 1926-ban elkobozták kéziratait és naplóját; s egyet­len sort sem publikáltak többé tőle. Levelet írt Gorkijnak: a halál Lorsi Miklóst: mivel nem volt hajlandó hegedűjétől megválni, tarkón lőtték. Ósz- szerogyott, de még élt. „Der springt noch auf’ — az egyik SS a haldokló zenésznek kö­zelről a két szeme közé lőtt... A foglyok október 24-én marhavagonokba szánhattak, így érkeztek meg Szentkirály­szabadjára. Az utolsó felvonás november 8-án kezdődött: a győrszentmártoni téglagyár­ban töltött éjszaka után a sebe­sült, legyengült munkaszolgá­latosokat egy parasztszekérre rakták. A huszonkét ember között volt Radnóti is. így in­dultak Győr felé, majd onnan Abda irányába. A Rábca-gátnál két Szálasi- legény és két SS az egyik fo­gollyal megásatta a sírt, s a szerencsétleneket egyenként belelőtték a gödörbe. Aztán eltűntek a történelemben. No­vember 9. volt; késő délután... 1946 nyarán exhumálták a sírt: ekkor került elő a jegyzet­füzet, a Bori notesz, benne a magyar irodalom mementói- val. A Hetedik ecloga, a Levél a hitveshez, aZ Erőltetett me­net, a Nyolcadik ecloga, a Razglednicák infemóból fel- számyaló soraival. Radnóti Miklós a „mégis visszatérek” szívós hitével a lelkében halt meg. Azt a „lángoktól ölelt kis országot”, amely — több száz­ezer társával együtt — pusz­tulásba kergette, hazájának tartotta. Zsidó vallásban szü­letett, de magyar költő volt. „Minden művemet betiltották, egyetlen sort sem adnak ki tő­lem, nincsen munkám, nem kapok egyetlen kopejkát sem szerzői jogdíjak fejében. Egyetlen intézmény, egyetlen ember sem válaszol a levele­imre, végső soron mindaz, amit tíz év alatt írtam, össze­omlott. Már csak az hiányzik, hogy én magam is összeomol­jak, hogy végezzek magam­mal.” Bulgakov a kormánynak is írt: „Azt kérem a szovjet kor­mánytól, hogy csináljon velem amit jónak lát, csak csináljon végre már valamit, mert előt­tem pillanatnyilag csak a sze­génység, a kilakoltatás és a ha­lál perspektívája áll.” Ez a le­vél megtette hatását. Sztálin személyesen hívta fel Bulga- kovot, aki másnap visszakapta a kéziratait és munkát is kapott. Gorkijt nem üldözték, sőt a szovjet rezsim dédelgetettje volt. Mégis vaskos dosszié vi­seli a nevét a KGB archívumá­ban. Csak levelezése egy egész kötetre rúg. Amikor Le­nin kérésére Gorkij 1921-ben elhagyja az országot, minden lépését figyelik. Feljegyzik kivel van kapcsolata, lemásol­ják és lefordítják a róla megje­lent kritikákat és cikkeket, fi­gyelik leveleit. Gorkij halálá­ról összesen hét verzió létezik. A hivatalos, sztálini variáció szerint jobboldali trockista merénylet áldozata lett. Pedig a KGB archívumaiban ott van­nak Gorkij orvosi papírjai is és azokból világosan kiderül, hogy természetes halállal halt meg. ...és más írók Csentalinszkij könyvében to­vábbi részletek találhatók Me- jerholdról, Pilnyakról, Plato- novról, Florenszkijről, Oszip Mandelstamról és más írókról, költőkről, művészekről, akik szintén közelről ismerték a KGB poklát. Képek Varsó (MTI) — Lengyel- országban eddig egyetlen Rembrandt-festmény volt található, amely bizonyí­tottan és kétségtelenül a nagy mester műve — most már 3 van. A napokban „tért haza” két Rembrandt- kép, 16 más értékes fest­ménnyel együtt 200 éves távoliét után a varsói Kirá­lyi Palotába. Valamennyi festmény eredetileg Ponia- towski Szaniszló Ágost gyűjteményének darabja volt. E küldemény csupán része annak a több mint 200 műkincsből álló kol­lekciónak, amelyet Karoli­na Landskoronska ajándé­kozott a lengyel államnak. A 96 éves művészettörté­nész, akinek nincsenek gyermekei, s családja ki­halt, annak ellenére ado­mányozta a gyűjteményt Lengyelországnak, hogy családja több mint 100 éve elköltözött Lengyelország­ból, azonban mindig len­gyeleknek tartották magu­kat. A gyűjteményt Karol Landskoronski alapította, aki bár hosszú életét (1848-1933) Bécsben élte le, a lengyel kultúra egyik legjelentősebb mecénása volt. Gyűjteménye legré­gebbi darabjait, köztük a két Rembrandtot még egyik őse szerezte meg. Ötven éve gyilkolták meg wm "1 Tévés tovatűntek I Hírcsokor I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom